Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-15 / 69. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam. 69-ik szám. Szerda, augusztus 15. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfŐFIZOTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Alkotmánygaranciák. Békéscsaba, aug. 14. Tudott dolog, hogy a nemzeti kormány programjába vette a közigazgatásnak is alkotmánybiztositéki szempontból való reformját. Magának a közigazgatásnak reformja nem uj keletű, de ellenkezőleg, már évtizedek óta szerepel naoirenden. Az utóbbi évek, különösen pedig a közelmúlt sötét korszak azonban legkivált megérlelte a közigazgatás mai rendszerének modern alapokon való reorganizálását. Mert a közigazgatás jelen állapotában nemcsak hogy nem illik bele a mai társadalom modern kereteibe, de alkotmányjogi szempotból is nagyon gyönge védbástyáknak bizonyultak. A vármegyék autonómiájának teljes mértékben való visszaállítása, a közigazgatási biróság hatáskörének tágítása, a tisztviselők függetlenitése és pragmatikájának megállapítása, az ósdi, elavult paragrafusoknak újjászervezése kell, hogy alkossa a reform pontozatait, de nem pusztán célszerűségi, de hangsúlyozzuk, alkotmánybiztositéki és elsősorban is ebből a szempontból. Akadnak vélemények, sajnos nem kevés számban, különösen a letűnt rendszer hivei köréből, hogy az alkotmányjogi garanciák megerősítésére irányuló reformtörekvéseknek nincs semmi gyakorlati értékük, mert szerintük a Wekerle kormány által tervbevett revizió semmivel sem foglal magában több alkotmányjogi garanciát, mint amennyit a jelenlegi törvények tartalmaznak, mert felfogásuk, hogy az alkotmánybiztositék a magyar közjog szerint a királyi esküben és a miniszterek parlamenti felelősségében rejlik. Úgy? Ha hát Kristóffyak, Lányiak, Fejérváryk támadnak, akik egy fikarcnyit nem adnak a parlamenti felelősségre és sutba dobatják a felelőtlen kiráiylyal az esküt, akkor ismét lehet ezzel a Csáky szalmájának tekintett országgal és népével tetszés szerint garázdálkodni ? Micsoda hamis magyarázata ez a magyar közjognak! És illetőleg e törvénycsavarás szerint nincs is a föld kerekén magyar közjog, magyar alkotmány. De nem is lehet, vagy az álokoskodók hazudnak. Ha igazuk van, akkor meg kell csinálni a magyar közjogot, a magyar alkotmányt; tehát alkotmányjogi és annak biztosítása szempontjából nagyon is nagy szükség van a közigazgatás reformjára; ha hazudnak, ismét önmagukat cáfolják meg, mert hiszen maguk, a hazug álláspontot valló politikusok is követelik a közigazgatás reformját, ám csupán célszerűségi szempontokból, az alkotmánybiztositékok megerősítésére nem irányuló módon. Értjük ezeket a célszerűségi szempontokat. Kristóffynak célszerű volt kormánybiztosokkal, darabant főispánokkal kormányozni az országot. Lányinak célszerű volt presszionálni a a független bíróságot, Fejérvárynak célszerű volt parlament nélkül rendeletekkel intézni az ország ügyét és csendőrszuronnyal szedni katonát Célszerűségi szempontoknak gyönyörűségesen célszerűek ezek és hajtják Bécsnek a malmára a vizet anélkül, hogy a rebellhund náció csak a száját feltáthatná. Hát ezeket a célszerűségi szempontokat tartsák meg maguknak a hullarendszer sötét lovagjai, a magyar nemzet pedig csak épitse minél erősebbre, hatalmasabbra azokat a bástyákat, amelyek hivatva lesznek minden időben és eshetőségre való tekintettel biztosítani alkotmányos jogainkat. p. J. A megye mult hónapja. Békésvármegye közigazgatási-bizottsága augusztus havi rendes ülését hétfőn délelőtt tartotta meg F á b r y Sándor dr. főispán elnölésével. A sablonos havi jelentések töltötték ki a kánikulai színezetű ülés napirendjét. A jelentések sorában legnagyobb éadeklődést keltett az alispáné, amely a tótkomlósi pánszláv mozgolódással foglalkozott. Az ülésnek eme részéről lapunk más helyén adunk számot, alább pedig ismertetjük a jelentősebb elintézeft közügyeket. A megnyitó. Az ülést F á b r y Sándor dr. főispán nyitotta meg a megjelentek szokásos üdvözlésével. A zöldposztós asztal körül uj arcok tűnnek föl. Ezeket mutatta be először a főispán, jelentve, hogy a szabadságon lévő Csák György dr. pénzügyigazgatót G r i e n u s z György pénzügyigazgatósági titkár, Perszina Alfréd államépitészeti hivatali főnököt P ö p p e 1 Gyula mérnök helyettesitik, a nyugalomba vonult Rezey Szilviusz tanfelügyelő helyére pedig S c h a 11 e r Flórist nevezte ki a kusztuszminiszter. Szólt azután a főispán Rezey távozásáról. Méltatja a nyugalomba vonult érdemes tanférfiunak tízéves eredményes, buzgó munkálkodását. Előttünk fekszik — úgymond — búcsúlevele, de sokkal inkább nagyrabecsüléssel tartozunk köztisztelt egyéniségének, semhogy aktaszerüen vegyünk tudomást távozásáról. Indítványozza, hogy sajnálattal vegye tudomásul a bizottság Rezey búcsúlevelét (Helyeslés.) A főispán jelentette ezután, hogy a bizottságnak egyik legrégibb ós legérdemesebb tagja, Havi ár Dániel e hó 6-án töltötte be egyházmegyéjénél viselt hivatala negyedszázados fordulóját, amely alkalomból a legközvetlenebb ünnepeltetésben volt része. Haviár Dániel nemes egyéniségét mindig köztisztelet környezte, kedves kötelességet vél tehát csak' teljesíteni, amikor megemlékeznek ez évfordulóról és szívélyesen üdvözlik. (Helyeslés.) Fájdalmas szavakban emlékezik meg végül L a d i c s György elhunytáról és indítványozza, hogy a halálával megüresedett albizottsági tagságra és pedig a fegyelmi választmányba Haviár Dánielt, az árvaügyi felebbviteli bizottságba Domby Lajost, az erdőügyi második fokon ítélkező kihágása, valamint munkásügyi és börtöntvizsgáló bizottságba pedig gróf Wenckheim Dénest válasszák be. (Helyeslés.) Az alispán jelentés. Ezután Ambrus Sándor alispán terjesztette elő a vármegye mult tavászi közállapotairól szóló jelentését, amelyből az előbbi részleteket adjuk: A személybiztos ág állapota általában kielégítőnek mondható, amennyiben 8 esetben előfordult jelentéktelenebb verekedésen kivül Bókésszentandráson egy gyilkossággal volt megzavarva. Előbbi esetben Pálinkás Menyhértnót Rozália nevű leánya agyonlőtte. Baleset 10 esetben fordult elő, s ezek közül 6 halált okozó volt. Az öngyilkosságok száma 3, az öngyilkossági kísérleteké pedig 1. A vagyonbiztonság csekéBékésmegyei Közlöny tárcája Dalok. Ne kérdtad . . . Ne kérdezd a sötét felhőt: Mért vonul el keletre, Ne kérdezd a kis madárkát, Mért repül a fészkére. Ne kérdezd a lelkemet: Mért repül a Mátrához, Mátra mellé, ahhoz a szép Ámbitusos kis házhoz. Ámbitusos az a kis ház, Muskátlis az ablakja ; Selyemhajú, égkékszemű, Szőke lányka ki 'lakja . . . Oda repül, otthon repdes, Ott lakik az én lelkem . . . Ott van az én menyországom, Üdvösségem — szerelmem. Péczely József. Rózsafámnak harmatgyöngyös . . . Rózsafámnak harmatgyöngyös levele, Az én szemem könyharmattal van tele; A harmatot a napsugár felissza, Az én könnyem a szivembe hull vissza. Jöjj ki babám énhozzám a pusztára, Tűzzön reám szép két szemed sugára, S könnyem, a mit érted szül a búbánat, Hogyha mindjárt tenger is az, — felszárad. Gajdács Pál. A hadicsel. A helyiérdekű vasút elsőosztályu kocsijában hat katonatiszt ült. A hat közül öt fegyvergyakorlatra bevonult tartalékos hadnagy volt. A hatodik, Végh Ernő, aktív főhadnagy. A főhadnagy a közepén ült, s a kocsi lámpája arcára vetette bágyadt fényét. Ez szép, szabályos, anoniuszi arc, ha egy-egy pillanatra fegyelmezetlen maradt, valami éles, gúnyos kifejezést mutatott, amely ellentétben állott kedves, udvarias modorával. A magas, sima homlokon mintha időközönként egy-egy futó bánat boron gott volna végig. De ennek a bánatnak vékony, kissé vértelen ajka soha kifejezést nem adott. Jó ideig szótlanul hallgatta fiatalabb tiszttárssinak bolondos beszédét, erőltetett tréfáit. Arról beszéltek, hogy a tiszti szolgák milyen megátalkodott tolvajok. Különösen a tartalékos tisztek szolgái. Végh Ernő egy könnyű ásítás után megszólalt: — Hadnagy koromban volt egy cigány tiszti szolgám, akiről előre avitálták, hogy ösztön-tolvaj. En azonban elbántam vele. — Hogyan ? — kérdezték a tartalékos hadnagyok. — Az első napon magunkra zártam az ajtót, s igy szólottam hoz/.á: „Zsiga, ide hallgas, ha gusztusod támad valamit ellopni tőlem, hát ne lopd el, hanem kéra el tőlem. Én odaadom. De ha lopsz, irgalmatlanul elverlek!" — És betartotta a paktumot? — Be, kivéve a selyemnemüeket. A selyem, amint maga bevallotta, ellenállhatatlan ingert gyakorolt ujjaira. Már az első héten ellopott egy selyemkendőt és két pár selyemharisnyát. Ezt azután lovagiasan elintéztem vele. Minden harisnyáért kapott egy pofont, a selyemkendőt nem reklamáltam. Egy fiatal, bajussztalan szőke hadnagy szükségesnek találta megjegyezni: — Érthetetlen . . . Mire kell a tiszti szolgának seiyemharisnya ? — Micsoda naiv fiu ez a Pali, — mondotta egy sasorrú, nyúlánk hadnagy. Azt hiszi, hogy a selyemharisnya társadalmi osztályhoz van kötve. Majd ha jobban körülnézel az életben s mélyebben belehatolsz a nagy miszticizmusba, tapasztalni fogod, hogy a selyemharisnya a legalsóbbb néprétegek lábain is helyet tud magának szorítani. A vonat a nyári éjszakának fülledt csöndjében állomásra robogott be. Az a sasorrú tartalékos hadnagy, aki a selyemharisnya terjeszkedési viszonyairól szólott, megnézte óráját — Még három állomás, — mondotta, — aztán nyújtózkodhatunk a nagy, fehér kastély vendégszobáiban . . . Ennek a sasorrú, intelligens arcú hadnagynak a szava fölényesen hangzott. 0 volt a társaságban az egyetlen gazdag fiú. Markó Dénesnek hivták. Apja nagybirtokos s valamikor a hadsereg szállítója volt. Mikor a vicinális újra elindult, egy fiatal, álmos tekintetű, kissé szeplősarcú hadnagy feltűnően vékony hangon kérdezte : — Ki is az a Marosi, akihez mi vadászni megyünk ? Én abszolút tájékozatlan vagyok. Markó Dénes gúnyos hangon adott felvilágosítást: — Légy nyugodt fiacskám, jó cég... Azt hiszem, háromszoros milliomos, ámbár, azt hiszem, nálad egy millióval több, vagy kevesebb, nem számit. — Ha másé, akkor nem. —• Az öreg Marosi huszonöt esztendeig társa volt apámnak, — folytatta Markó Dénes. Együtt sefteltek kicsiben és nagyban, de inkább nagyban . . . Véleményedre, azt hiszem, az sem lesz komoly befolyással, ha elárulom, hogy az öreg Marosi egyszerű parasztszülőktől származott. Ezt a születési defektust különben is öregbiti az a körülmény, hogy bárókisasszonyt vett el feleségül, egy Saudler báró kisasszonyt. De nem ez a fontos, hanem az, hogy ebből a messaliánce-ból született Márta kisaszszony, a legérdekesebb párti a Kárpátoktól a Zagyváig. Mert ez a birtokuk a Zagyva partjain terül el. Ott fogunk holnap vadászni. --És te régebben ismered Márta kisasszonyt? — kérdezte az egyik hadnagy. — Négy éve ... Ő is huszonnégy éves, de esküszöm, ha tiz évvel idősebb lenne, akkor is . . . — Ah, ah, — hangzott a tisztek ajkáról. — Igen, — folytatta Dénes hadnagy, — az a leány azok közül való, akiket hozomány nélkül is elszoktak venni. Kellemes, a szónak előkelő értelmében izgatóan érdekes és szép, szabályok nélkül. — Te, úgy látszik, komolyan vagy angazsálva, — jegyezte meg a szeplős hadnagy. Markó vállat vont. — Mindenki angazsálva érzi magát, — mondotta, — aki ennek a leánynak a társaságában egy órát tölt. Mert ez a leány merev ellentéte mindannak, ami sablon. Csupa eredetiség, önállóság, befejezett egyéniség. — Lám, lám — hangzott mindenünnen. Dénes hadnagy folytatta: — Es megbocsáthatatlan könnyelműség volt tőlem, hogy Ernőt is magammal hoztam. — Engem ? Miért ? — kérdezte Végh Ernő kissé unottan. — Mert te nagyonbb veszedelmet képviselsz abban a kastélyban, mint az az antik faló Trója városában. Nem is szólván arról, hogy a hadsereg egyik legdaliásabb alakja vagy . . . Pardon, ezt az irigység mondatja velem, amely