Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-05 / 57. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 57-ik szám. Csütörtök, julius 5. BEKESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfŐFIZBTÉSI Din : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor Icbct évnegycdenbelül is. E?yes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő : Dr. SAILER,VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija. 50 fillér. Az adóprés. Békéscsaba, julius 4. Aratók dalától hangos a délibábos róna. Peng a kasza s hull a verejték a rendekbe dülő istenáldásra. Amely életet ad a gazdának. Az istenáldásra, amelynek egy részéért izzadtságos verejték gyöngyözik az adókivető-bizottságok homlokán is. Mert javában működik az adóprés. A harmadik osztályú kereseti adókról van szó. Amelynek a kivetése ellen országszerte általános a megdöbbenés. Nálunk, speciel Békésmegyében is jól felsrófolták az adókat. Ez érthető. A pénzügyigazgátóságnak ez a dolga. Az adókivető-bizottságnak feladata pedig kellő mértékre leszállítani a kereseti adót. Ugy hallódik, hogy ez a méltányosság meg is van. Ugyanolyan arányban, mint az előző törvényes években leszállítják a bizottságok a javaslatokat. Ez rendén is van, mert nagyon jól tudjuk édes mindnyájan, hogy a harmadik osztályú kereseti adó mindenkor terhes volt s maga a törvény, amely ezt az adónemet statuálja, igazságtalan kulcsot állapított meg ezen adónem kirovására. Íme egy, a napnál fényesebb illusztráció, az adótörvény igazságtalanságának igazolására. Egy 4000 korona évi jövedelemmel biró egyén jövedelmének tiz százalékát, tehát 400 korona harmadik osztályú kereseti adót fizet, mint állami egyenes adót. De ennek az öszszegnek a lefizetésével még nem rótta le állampolgári kötelességét, mely a pénzadóban nyilatkozik meg. Oh, nem! A 400 korona egyenesadónak még egész sereg adójáruléka van. És pedig: útadó, általános jövedelmi pótadó, cselédadó, betegápolási alap, lakrészadó, no és a tetejébe befellégzésül a községi pótadó, amik együttesen szintén kitesznek 400 koronát. Azt meg bizonyítani is nevetséges, hogy kétszer 400 korona, az 800 korona. Nagyon laikus ember az, aki azt hiszi, hogy ezek után több adót nem kell fizetni. Adó dukál minden falat húsért, amit megeszünk, a dohányért, amit elfüstölünk, bélyegjárulék a fizetésünkért, ha fölvesszük, és még a jó ég tudná összeszámolni, hogy hányféle járulék. Mi marad meg tehát a felvett példát véve alapul a 4000 koronából? Alig 3000 korona, amiből meg kell élni i családnak ruházkodni, lakást tartani, cselédet fizetni, iskoláztatni, reprezentálni. Ezek után még takarítani kellene, lehetséges? A legritkább esetben. De igen is, rá van szorítva az adózó polgár az adósságcsinálásra, ha nincs valamelyes magánvagyona. Vagy pedig rá van utalva arra, hogy meghazudtolja becsületszavát és az adóbevallásnál letagadja jövedelme felét. Már azon foglalkozási ágaknál, ahol csak ez lehetséges. A hazugság ugyan sohasem volt és lesz polgári erény, de éppen ez az igazságtalan adókulcs szinte azzá neveli, olyan szokássá, amelytől nem tud megszabadulni sok ember. Akik tehetik, jól teszik. Csak túlságosan ne éljenek vissza a lehetőséggel, mert az állampolgári becsület megköveteli azt, hogy mindenki a maga anyagi képességeihez mérten megadóztassék. Természetesen, az igazságos megadóztatás ^manapság kizárt. Éppen ezért a törvényhozásnak egyik első feladatát kell képeznie az igazságos adókulcs megállapításának. Ha ezt 10%-ról leszállítják 2— 3%-ra, ugy bizonyos, hogy minden polgár becsületesen bevallja jövedelmét és egyenlően is osztozik a közterhek viselésében. Amig pedig ez az állapot elkövetkezik. addig az egyes adózók és adókivető bízottságok lelkiismeretének kell megszólalnia az adók kivetésénél. p J. A földmíves munkások mozgalma. Irta: Kató József Nálunk a nemzet fentartó elemét kizárólag a földmívelő osztály képezi; nincs olyan kereskedő és iparos társadalmunk, mely shlylyal avatkozhatnék az állami ügyek menetébe. Sajátságos, hogy a szociáldemokrácia mégis az ipari munkásság szervezésére fektette a súlyt, lehet, hogy azok intelligenciáját vette alapul, valószínűbb, hogy mint mindenbeu, ebben is a németek után indult. A szociáldemokrácia most már belátta, hogy itt tulajdonkép nem az ipari, hanem a földmívelö munkásság az az erő, melylyel a „kapitalizmus" elleni harcát a siker nagyobb reményével veheti föl. Ezért észlelhető ujabben az a heves propaganda a földmívelő munkásság soraiban. Mint minden téren, úgy a mezőgazdaság terén is a fennálló rend lerombolása a cél. Ez pedig el nem érhető, mig elegendő proletár nincs a szociáldemokrata szervezetben, ép azért indit élet-halál harcot a konzervatív, rabszol • gatartó és kizsákmányoló osztály ellen, hogy az amúgy is nehéz viszonyokkal küzdő középbirtokos osztálytól elvonja a létfentartás lehetőségéi, hogy azok, miután proletárok lettek, mint ilyenek kerüljenek szembe az „ezerholdasokkal." Mert proletár nélkül nincs mezőgazdasági munkásforradalom. Ezt a mindenre kapható proletárságot megteremteni nem kis feladat. Indulhat a magyarországi szociáldemokrácia akár Kautsky, akár Eduárd Dávid sentenciái, akár a német elmélet, akár az olasz gyakorlat alapján, előbb ki kell ölni a magyar földmíves munkásnak szivéből az ő magyarságának tudatát, fajának dicsőséges történelmi múltját. Nehéz a földmíves proletárságot megteremteni azért is, mert nagy birtokok parcellázásával egész tömege a népnek| jut földhöz, amelyen odaadással munkálkodhatik és ez ók magában apasztja, nem pedig emeli a földmívelő proletárság számát. Jövőjét a szociáldemokrácia a középbirtokos elgyöngülésében látja. Igaz, hogy ez a szinmagyar elem pusztuló félben van. De ennek távolról sem az intensiv gazdálkodás hiánya az oka, vagy amit olyan előszeretettel hirdetnek, hogy t i. dologtalan, konservativ felfogása nem tud tágítani a megélhetés keretein stb., mert hiszen ennek történelmi oka van, mely a 48-íki nagy átalakulásokban keresendő. Az a konservativizmus pedig természetes, mert minden reformmal is csak a meglévő keretekben boldogulhat, mely kereteknek gyors, organikus megváltoztatása sikerrel nem járt egy müveit nemzet gazdasági életében sem. Az ilyenformán elpusztult középbirtokok romjain következne a szociáldemokraták agrár elveinek realizálása: szövetkezeti úton a proletársággal venni üzembe a földet, mely a kollektivizmushoz vezetne. Azt hívén, hogy a szövetkezeti úton kezelt birtoktest magában foglalná a kisbirtok belterjes mívelését és a nagy birtok előnyeit. Első tekintetre látszik, hogy e cél rendkívül meszszefekvő és mint végeredmény, a szociáldemokraták általános földmívelő programjának megvalósítása után következhetnék Vagyis az általános földmívelő program volna az a pillér, amelyre a kollektivizmushoz vezető nagy gazdasági átalakulás volna építendő. Már pedig az általános programm olyan, hogy az nem számol a tényleges állapotokkal, nem törődik a birtoktestek aránytalanul nagy megadóztatá- * sával, termelési viszonyaival, nem törődik azzal a hátránynyal, mely szerencsétlen közjogi viszonyunkból kifolyólag a kereskedelmi szerződéseket érinti vagy hogy a termelési rendszer gyors átalakítása lehetetlenség. Békésmegyei Közlöny tárcája Hej Rácz Laci . . . Hej Rácz Laci, vedd fel azt a hegedűt, Addig húzzad, míg a vonód el nem nyűtt! Azt a vígat, legvígabbat húzd nekem : A falúnak legszebb lányát, Zsóti Pannát szeretem Hej Rácz Laci csak magad húzd egyedül, Sirjon-ríjjon kezedben a hegedű, Zokogja el a legmélyebb bánatot: Zsóti Panna rútul megcsalt, hűtelenül elhagyott. Hej Rácz Laci, dobd el azt a hegedűt, Minden húrod, a vonód is már einyűtt, Ne húzz nekem se víg, se bús dalokat: Sebzett szívem bánatában úgy is, úgy is, megszakad ! a. p -nap New-York-ban. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Bartóky Matild. New-York, junius hó. Junius havának első csütörtöki napján tartják meg a rgyermek-parádé"-t 77 év óta minden esztendőben. Jószivü gazdag katholikus nők a kezdeményezői ennek a szép intézménynek. Nem majális ez, mint a milyent nálunk Magyartionban tartanak, — ilyen is van itt, Máus minden napján más ós más iskolanövendékeinek ez a parádé az úgynevezett „vasárnapi iskola" tanítványaié. í Meghatóan nemes az itteni katkolikus és protestáns egyház tagjainak törekvése, e két vallásnak minél több hívet szerezni. Kiterjed az a felkaroló szeretetük nemcsak az idevalók sarjadékaira, legyen az bármely világrészből s a legszegényebb regióból való. Mindkét felekezet minden egyes temploma alatt léteznek ezek a „Vasárnapi iskolák" egyszerű tanoda berendezéssel. Ide beiratkozhat, aki akar ingyért. A bibliai tanfolyamra kor és felfogás szerint osztályokba sorozzák a jövevényeket. Minden vasárnap délután két óra hosszat időznek ott, hallgatva nemcsak a lelkész prédikációját, hanem a templom felnőtt tagjainak fenkölt beszédét is a morálról. Hogy ki és miről beszél, azt esetrőlesetre nyomtatott programm hirdeti. — Rockeffeller, az ezerszeres milliomosnak fia, egyike a legbuzgóbb önkéntes tanároknak. Nemhogy fizetést nem kap, de még ő neki kerül sok-sok pénzébe ez a passziója. Igaz, meggyőződéssel szokott szólani a vagyon értéktelenségéről, ott, ahol nincs sziv, amely a szegények javára forditní diktálja azt. Neki mindég volt, mit a tejbe aprítani, (hja könnyű tele gyomorral böjtöt ajánlani!) de aránylag nagyon kevés zsebpénzre szorította atyja kiskorától fogva, s már akkor is minden megtakarított fillérjét jótékonycélra adta. Ez a humánizmus valóban veleszületett erénye, mint kevés más gazdaggal. A templomok nő tagjai, azonkívül i hogy anyagilag segítik e szentügyet, még sajátkezüleg készített ruhanemüeket is osztanak olyanoknak, akik ilyen alamizsnára szorulnak. Hogy minő nevezetes jelentőségű ez a gyermek processzió, bizonysága, hogy az állami kincstárnok Was hingtonból direct ide utazott, hogy a tizenhétezer apróságnak, a gyönyörű Prospectparkban a felzászlózott tribunról beszédet mondjon. A föntemlitett csapat csak egy része volt a seregnek; összesen százötvenezer tanítvány (6 évestől 18-ig) külön csapatokban sorakozott az előre megjelölt helyeken s minden templomé, külön fuvó bandával élükön, marsolt végig Brooklyn főutcáin, persze óraszámra megszakítva a villanyvasut közlekedését. (Brooklyn New-York városához csatolt rész, az Eastriver, a Dunánál jóval szélesebb folyó köti össze, a híréből jól ismert Brooklyn bridge, a világon legnagyobbszerü vassodrony hidján történik a közlekedés). A fiuk ünneplő öltözetben, mellükön kokárdákkal, a leányok fehér és rózsaszín ruhában, sok mirtuskoszoruval, fátyollal fejükön, haladnak. Zászlót lobogtatnak vagy selyemre hímzett quotációkat az uj testamentomból. A pici baby-ket is elhozzák sokan, kis tolókocsijok, — kitől hogy telik, — szines papír, selyemszövet vagy élővirággal cicomázva. A házak ablakaiból leng a sok szép sokcsillagu zászló. Déli 12 órakor nagy a sürgés-forgás az ebédlőkké varázsolt iskolahelyiségben. Pompás ebédet kap az egész religiozus had. A fő és elengedhetlen fogás ilyenkor a friss földieper vanília fagylalttal és tejszinhabbal. Waggon számra rendelik mindenfelől ez alkalomra ezt a jó tavaszi gyümölcsöt, hogy mindenkinek jusson bőven. Délután ujongva folytatják a marsot és estig a zöldben a jó bácsik és nénik felügyelete alatt mulat a jövő nemzedék. Tartalékban. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Molnár Jenő. Katona-emléke, kaszárnya-reminiszcenciája mindenkinek van, akár három keserves esztendeig ette a komisz kenyeret, akár egy évig hordozta az „intelligens-sztrafot", akárcsak két hónapig hallotta mindennap, hogy az állatkert és a rekruták között lényeges különbség nincsen. A kaszárnya novelláknak eredendő, közös hibájuk, hogy irójuk föltétlenül a maga esetének tünteti föl azt, ami ezer mással épp ugy megtörtént s még a morózus kapitány, a káromkodó őrmester, a besúgó kadét, a

t szórakozott hadnagy is ugyanegy tőről fakadt alakok. Nem szeretem a katona-históriákat, mert mind egyformák. S éppen eleget tudok a magam s a velem egy ivásu bajtársak életéből. Mégis el kell mondanom, két esetet, talán van bennük valami olyan árnyalat, amely az átlagosból hiányzik. # Nagygyakorlaton voltunk. Fárasztó harcijáték után pihenőt fujt a trombitás. A tartalékosok összebújtak, — leheveredtek a fűbe és diskurálni kezdtek. Az egyik, a kinek kadét létére sok baja volt a parancsnokával, vidám potrohos fiu, megszólalt: — Igaz is, tartozom még nektek va-