Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-12 / 68. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 68-ik szám. Vasárnap, augusztus 12. BEEESHECfTEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi rész'át illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElfŐFIZBTÉSi D13 : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegycdenbelül is. Esjyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: | PALATÍNUS JÓZSEF. főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ébredező hullák. Békéscsaba, aug. 11. Hogy vagyon valamelyes igazság a közmondásban, amely ugy szól, hogy a látszat gyakran csal, arról gyakori példák adnak kézzelfogható bizonyságot. Igy a nemzeti kormány uralomrajutásával a köztudat hitévé vált, hogy a nemzeti áramlat győze­delmes szele elsöpörte a föld szinéről az abszolutizmus örömlegényeit ugy, hogy soha fel nem is támadnak. Mily csalódás! A szemetes hantok mozognak és bűzös hullaszag kezd terjengeni a levegőben. Hogy meg­mételyezze a politikai élet atmoszférá­ját, dögletes illata pusztító rombolást vigyen végbe gyilkos miazmái se­gélyével. A haladók kezdenek haladni. Nem­csak életjelt adnak magukról, de el­kezdenek a szerepelni is. Politikai té­nyező akarnak lenni. Szétugrasztani a koalíciót, országos zűrzavart támasz­tani, bekeríteni a cselvetések hálójába a korona kegyét és újra bitorolni a hatalmat — Bécs malmának a kövére és a saját telhetetlen zsebükre. És mindezt sokkal hangzatosabb, sokkal csábítóbb jelszó alatt, mint amikor ki­hirdették az első humbug programot. Annyira haladtak a bukás óta, hogy fölfedezték a radikálizmust, amelynek cégére alatt akarják agyonboldogitani a hont. És azok, akik beállottak a dara­bant hullák szatócs boltjába, szorgo­san sürgölődnek a pult körül. Amint hallódik, erősen szervezkednek. Állító­lag már olyan programtervezetük is van, amely teljesen eltüntetni igyekszik az abszolutizmus gyűlöletes emlékeit és leginkább szociális eszméket ölelve fel, egyúttal a teljes liberálizmus zászló­ját lobogtatja. Hatást várnak attól, hogy az arisztokrácia és papság uralma ellen minden eszközzel küz­deni akarnak. Szóval radikális pártot terveznek alakítani, amelynek neve és programja ezután lesz megállapítandó. Az uj radikális pártalakulás azt a tak­tikát fogja követni, hogy igyekezni fog a pártokat elemeikre szétbontani és pedig különösen a radikális szabad­elvüség jelszavával és választóvizével; legfőbb törekvése pedig az lesz, hogy a koalíciót szétrobbantsa s a függet­lenségi pártot pedig két, esetleg három részre darabolja. Ezekről nyert értesü­léseink szerint ma még mindig lénye­ges nézeteltérések vannak ezen radi­kális pártalakitási kísérletek dolgában. Különös nehézséget okoz a vezető személyek kijelölése és megállapítása, mert sokan azt tartják, hogy az utóbbi esztendőkben exponált politikusoknak szembetűnő érvényesülése ártalmára volna a radikális pártalakulásnak és azt óhajtják, hogy inkább színtelen egyé­niségek kerüljenek az előtérbe. / kiknek kezében van letéve Ma­gyarország jövendőjének sorsa, jó lesz hát nagyon is résen állani. És min­den eszközzel odahatni, hogy az éb­redező hullák aknamunkájának min­den uton-módon eleje vetessék, s ez­2e! egyidejűleg a legszélsőbb határig biztositassék az alkotmány. Éppen ezért az ősszel összeülő parlamentnek, amely már szemben találja magát a feltámadó fekete sereggel, mindenek­előtt az alkotmány biztositékainak re­formját és csak azután az általános választói jogot kell keresztülvinnie. De mindaddig, — mig a nemzet tör­vényes jogai nem nyertek teljes or­voslást , — nem szabad lazulni a pártokf között egyesült munkálkodás­nak, mert amint az összetartozar.dóság megbomlik, felülkerekedik a bécsi ár­mány. Akkor pedig ki tudja, mennyi időre újra, befellegzik a magyarság ege. Legyünk résen ! p. j. A közúti program és a mellő­zött Csaba. A csütörtöki közgyűlés javaslata. Mint tudvalevő, a törvényhatóság legutóbb megtartott közgyűlésén nagy vitára adott alkalmat a megyének kö­vetkező három évre megállapított köz­úti programja. A legalaposabb kifogás, amely egyben a legtöbb oldalról érte a közúti bizottság által előterjesztett javaslatot, az volt, hogy a községeknek nem állott módjában a javaslatra nézve előzőleg megtenni észrevételeiket. Alapos vitával ugyan ezt megtehette volna a közgyűlés is, de akkor aligha intézhettek volna el más ügyet ez al­kalommal, miért is a közúti programot uj rendkivüli közgyűlésre tűzték ki. Ily formán a közúti programhoz a saját portáján szólhatott hozzá Csaba is. Ezt pedig képviselőtestületének csü­törtöki közgyűlésén tette meg, amikor is, — leszögezhetjük a tényt, — zokon vették, hogy a három évre szóló sok­milliós programban Csaba érdekei úgy­szólván teljesen mellőztettek, holott ha a hidak kiépítése és fentartása keve­sebb, de a célnak megfelelő összeget vesznek fel, a mellőzött érdekek is ki­elégítést nyerhetnek. A program fölött azután behatóbb eszmecsere folyt le, amelynek ered­ményeképp a képviselőtestület megálla­pította azokat a kívánalmakat, amelye­ket Csaba érdekében látni óhajt a köz­úti programban. A közgyűlésnek eme részéről az alábbi tudósítást adjuk : A közúti bizottság által megállapí­tott s lapunkban már teljes részletes­séggel ismertetett közúti programra nézve Csaba érdekében Áchim Gusztáv főmérnök a következő észrevételeket tette meg: A gyula-kétegyházi út helyett épít­tessék ki a csabá-kétegyházi vicinális út, amelynek egyúttal a törvényható­sági úthálózatba való felvétele mondas­sák ki úgy, amint a választmány javas­lata szól á kétegyháza-eleki útra. Ugyancsak vétessék fel a törvény­hatósági úthálózatba és építtessék ki a csaba-tótkomlós-makói útból kiágazó csaba-orosházi vicinális közút. A főmérnök jogosnak mondja e kívánalmakat, mert az állandó választ­mány programja szerint kiépített gyula­kétegyháza-eleki úttal Kétegyháza és Elek csak mint közigazgatási és országos vásári központot képező Gyulával lenne összekötve, mig Csabával, ezen közsé­geknek és Ujkigyós községnek piaci és kereskedelmi központja, egyáltalán nem lenne jó úttal összekötve. A gyula—kígyós—apácai úttal Uj­kigyós saját járási székhelyétől most is el van terelve érdeke ellen. A csaba—kétegyházi úttal Elek, Kétegyháza, Ujkigyós Csabával direkt összeköttetést nyer, azonkívül Kétegy­háza a gyula—apácai kész uton Gyulá­val is össze lesz kötve, habár csekély kerülővel mindaddig, mig a vármegyei útalap helyzete á direkt gyula-kétegy­házi ut kiépítését megengedi. A csaba—orosházi ut nemcsak a két Békésmegyei Közlöny tárcája Észre se vettem. Észre se vettem: elhullt a virág, Nem is tudtam: eltűnt az ifjúság. A test még ifjú volna, de lelkem Koraért lett a küzdelemben. Erőtlen, hogy nagy küldetését betöltse ; Kényszeredve érett, fanyar gyümölcse Néhány dalom, Miket idő előtt megérlelt A fájdalom. Lelkem minden reménye, vágya Beleveszett az út sarába. Miért szívemet Golgothára vittem, Mit nagynak és nemesnek hittem : Mind, mind, mind elbukott, Erőm, cserben hagyott. Örömimet mind eltemettem;. Életkedvem szárnyaszegetten Járja a sirok halmait, S én magam úgy maradtam itt Élő sírkeresztnek, korhadt fejfának, És állok itt felettök, Mint megkövült búbánat. . . — És tűnődöm: Ugyan mit is csináljak ? Balogh János. Lánykérőben. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irt: Katona Sándor. *) A késő nyári alkony kezdett ráne­hezedni a pusztára. Valami láthatatlan kezek kezdték terigetni azt a végtelen nagy ponyvát, amit csak akkor látunk, amikor itt van, s aminek se vége, se hossza. Átláthatatlan szürkeség térit be mindent, köröskörül, ahogy elnéz az ember, mintha a földre érne a vége s a felső részén valahol egy nagy lyukon kidugja fejét a teli képű hold. Este van. A szürkére meszelt házak vakitó fehérségben látszanak az alko­nyat homályában. A kéményekből a füst nyílegyenesen száll az ég felé, — jeléül annak, hogy a közeljövőben tiszta idő várható. Itt-ott pásztorok őrtüzei látsza­nak s messzebb valahol a juhászok ka­rányai körül, vastaghangu komondorok ugatják, valószínűleg a teliképü holdat. De aztán mikor megszokják, azok is el­hallgatnak és sejtelmes néma csönd üt tanyát szerte a pusztán. Az ember belép a pitvarba. Egy csendes „dicsértessék"-kel leakasztj nya­kából a tarisznyát és felteszi a fogasra. A botját a sarokba állítja, Aztán, hogy mindenki hallgat, csak épen hogy mond­jon valamit, bosszúsan dörmögi: — Csak nem akar eső lenni! Az asszony, aki a tűzhely körül fog­lalatoskodik, csendesen mondja rá: „) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenő elbeszélések kötetéből. — Nem á\ Örzse, a nagyobbik leány, a kútra ment vizért. Itt az ő kútjukban nem jó a viz, hát el kell menni ivóvízért a csi­kósok kutjára. Az a jó. Jószágnak is, embernek is. A kisebb leány a tűzhely mellett ku­porog, az apja ócska bundájáben. Har­madnapos hideglelés kínozza az isten­adtát már második hete. Ha még, egy hét múlva se szűnik rajta a baj, be kell vinni Kévibe a doktorhoz. Az apja oda­lép hozzá: — Hát hogy vagy mán ? — Csak fázok, — vacogott a gyerek. — Csúnya nyavalya. — mondta az apja — odakinnt pedig még most is me­leg van. — Azért éu csak fázok, — mondta a kis lány nyafogva. — A bundába is fázok. — Mert hogy beteg vagy. De majd meggyógyulsz te, kis lányom. Holnap el kell hívni Szerencse Maris nénit; az majd rádolvas, aztán kutyabajod lesz. — Lehet enni, megfőtt az étel, — szólt bele az asszony. — Csak már Örzse itt volna a vizzel. Hogy hünn is marad annyi ideig ? — Messze a kút, — védte az ember Örzsét. Az asszony elkészíti a kis asztalt a ház előtt, mellé állítja a székeket Az ember meg kihozza a kenyeret a tálas­ból, és levág annyi szeletet, ahányan vannak. A kicsinek karajt vág, mert az azt szereti. Most úgyis beteg, hát hogy legyen meg a kedve. Mikor épenjleakar­nak telepedni, akkorra ott van [Örzse is a vizzel. Nagy izmos leány Örzse, lehet húsz esztendős, vagy több is. Nem szép. Olyan teliképü, pufók arcú, mint az effajta pusztai lányok általában. S ami még csúnyábbá teszi az arcát, az a nagy szája. Szinte liheg, mikor odaér, mint akit kerget ek. Nagy, erős mellei min­den lélegzetvételnél nagyot emelkednek. — Tán" szaladtál ? —véli az apja. — Nem én. Lassan gyüttem, de ki­fáradtam. Pedig lehet, hogy hazudott Örzse. Mert az tudnivaló, hogy a csíkosok elévődnek a vízhordó leányzókkal. Azok meg aztán, hogy az elherdált időt pó­tolják, hát szaladva mennek a vizzel haza. Most már a tál is ott van az aszta­lon. Letelepedtek mellé, kiki a maga megszokott helyére. Csak éppen a beteg gyerek helye marad üresen. Az odabennt marad a tűzhely mellett. Ott mégis me­legebb van, hát odavisz neki az anyja egy tányérkával. Falatozás közben beszélgetnek. Az asszony elmondja ami napközben történt. — Som István is itt járt. — A juhász ? — Az. — Ugyan szülém 1 — tiltakozik az Örzse. ; — Nono, hát, csak apádnak is meg kell mondani. — Oszt mi járatban ? — tudakolja az ember. — Lánykérőben! 3SÜT ^ 9 g9 btrolm EmeU a (Mg< <a • totMUjrt, BCfnO*. teti • kShBctet, Títadöwt, éjjeli Izzadást Tüúobútegsögek, <iuruiu»\, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof ..Roehe" eredeti csomttgolánt. F. HoffmanD-La Kochc A. Uasel (Srajc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom