Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-12 / 68. szám

8 község élénk forgalma miatt, de a gerendási Trauttsmandorf-féle birtokok mezőgazdasági érdeke miatt is kiépítendő. A vármegye közúti programja méltánytalan is, mert az 1907—9-iki években a csabai járásra egyetlen kilométer útépítés sincs felvéve. Mig a gyulai járásban a program végrehajtása esetén az összes megyei utaknak nem 14'18%-a lesz kiépítve, mint az alispáni rendelet mondja, hanem a hidak átépítésére adott összeget is beletudva, amint az csakis igy helyes. 21-2%, holott az útalaphoz a gyulai járás 11%-kal járul, s emellett a gyulai járásban lévő törvényhatósági, állami ós vicinális utak összes hosszának 63'4%-a lenne kiépítve, s Csaba mérnökségének a javaslata esetén is még mindig 55"7°/o lenne kikövezve. A csabai egész járásoan azonban a vármegyei összes kiépített utaknak nem 17'26%-a, hanem csak 13 4%-a volna kiépítve, holott az útalaphoz a csabai járás 16 22%-al járul. Emellett a csabai járásban levő megyei, állami és községi vicinálisutak összességének csak 42%-ban kiépítve, mely százalék e javaslat elfogadása esetén is csak 54-20 %-ot fog kitenni. A javaslat felolvasása után megindult vitában elsőnek Áchim Gusztáv ajánlta elfogadásra javaslatát, mely azt célozza, hogy a csabai piac részére jó közlekedési ut folytán biztosítsák Elek, Kétegyháza idegravitalását. A vármegye törvényhatósága csak méltányosságot és helyes közlekedési politikát követ, ha az általa javasolt utak kiépítését határozza el. H a a n Béla az elöljáróság útprogramjával teljesen egyetért. Azt hiszi azonban, hogy a csaba-kétegyházi ut mellett, még nagyobb fontossággal bír a csaba—orosházi ut. Nem akar sokat markolni és igy inkább csak ez utóbbinál foglaljon állást Csaba Ez utóbbi útra, a magától fejlődő, a megyének két legnagyobb községének, Orosházának és Csabának szüksége van. Csodálkozik, hogy miért vették fel az útépítési programba a hidak építését is. Áchim L. András: Fábry képviselő érdekében! H a a n Béla : Ez ellen érveljen a | község. A kétegyháza—csabai ut kiépítésének szükségét a megye is be fogja látni., Áchim L. András szintén az orosháza—csabai útnak, sőt a csorvási útnak építése mellett érvel. A község ily irányú határozatát kéri tudomásra hozni a megyei törvényhatósági bizottsági tagoknak. K 1 i m e n t Z. János szintént ezt az álláspontot vallja, majd S z a 1 a y József szólalt fel. Erős a meggyőződése, hogy Csabának, mely á legtöbbel járul az útalaphoz és jogcímet formálhat, hogy — Ugyan szülém! pirul Örzse. Az ember vág még egy darab kenyeret, s ugy kérdezi tovább : — Hát házasodni akar ? — Muszáj neki. Mit csináljon avval a három apró gyerekkel, anya nélkül ? Hát azt mondja, o jónak látná Örzsét, ha mink is, meg Örzse is jónak látjuk őtet. — Oszt mivel eresztetted el? — Én csak azt mondtam neki, hogy kerüljön el erre mikor kend is itthon lesz, oszt majd meglátjuk* Hát — azt mondja — az éjszaka úgyis juhot hajtanak ványára, hát majd benéz. — Hát majd benéz ? • — Be' Örzse most letette a kanalat ós dacosan nézett az apja szemébe. — Csakhogy ón nem mék ám hozzá! — Nem-e ? — De nem ám! — Oszt mért ? — Azért, mert nem megyek özvegy emberhez. — Az nem baj, hogy özvegy. Még jobb, mert az ilyen már csak jobban tudja, hogy kell az asszonynyal bánni, mint a legényféle. — Nem bánom én, én csak nem megyek hozzá! Az asszony megbotránkozva csóválta a fejét, az ember meg védte a kérőt. — Pedig Som István jóravaló ember. Az első feleségével is jól bánt. Mikor beteg lett, hétszámra hordta mindenfelé a doktorhoz. Még Csorvásra is elvitte a csudadoktorhoz! Azután meg nincs is éppen szegénysorban Som István. Ami a karám körül van, az mind az övé. Birkája is van jócskán! De Örzsének ez mind nem használt. Ő nem megy Som Istvánhoz, mert özvegy ember. Az ő lelke legényekről álmodott. Büszke, nyalka legényekről, akik lóháton nyargalnak végig a pusztán, s nem szamáron cammognak, mint Som István. Van is már neki szeretője. Deli csikóslegény, aki minden este a kútnál várja Örzsét, s ha benn nem marad katonának, a farsangon bizonyoBEKESMEGYEI az utak építésénél részesüljön, a törvényhatóság is méltányolni fogja kérését. A szavazásnál a közgyűlés többsége elsősorban az orosháza—csorvás—csabai útnak az építése mellett foglalt állást. A békési ág. ev. egyházmegye közg/ülése. A tótkomlósi adatok igazak. — Most beszéljen Hrdlicska ! A hót közepén két napon át mozgalmas élet uralkodott Sza.'vason. A békési ág. ev. egyházmegye tartotta ott évi rendes közgyűlését. A napirenden rendkívül érdekes ügyek szerepeltek, legkiemelkedőbb volt azonban az a vita, amely a tótkomlósi pánszláv mozgalom fölött megindult. Az egyházmegyei közgyűlés rendkívül súlyos kritikát gyakorolt Hrdlicska Lajos tótkomlósi lelkész magyarellenes magaviselete fölött, ezáltal megcáfolhatatlan bizonyítékot adva azon vádak alaposságának, amelyeket lapunkban elmondottunk. . . Ezek után pedig mosakodhat Hrdlicska úr, a tót papocska. A saját felettes egyházi hatósága tört felette pálcát, holnap pedig a vármegye közigazgatási bizottsága fogja ráteriteni a vizes lepedőt. Az egyházmegye félnapos gyűléséről különben az alábbi részletes tudósítást adjuk: A dekánusok jelentései. Aug. 7-én, kedden déletőtt 9 órakor az egykázmegyei iskolaszék tartotta ülését, tagjainak élénk részvétele mellett. Az elnökség megnyitója után elsőnek a szarvas—kondorosi iskolakör dekánusa, Mendől Lajos olvasta fel jelentését. A felolvasott jelentós alapján az iskoláézék Bukovinszky Mihály kondorosi községi I tanítónak köszönetét nyilvánította, hogy ezidén is tiszteletdíj nélkül eszközölte a hitoktatást. Figyelmébe ajánlja az iskolaszék a szarvasi egyházközségnek a körlelkész azon indítványát, hogy iskoláit harmóniummal lássa el s hogy tantestülete élére igazgató-tanítót állítson. Felhívja a szarvasi egyházat, hogy igyekezzék iskoláit a kor kívánalmainak megfelelő állapotba hozni. Egyébként a körlelkészi jelentést örvendetes tudomásul veszi s különösen a vallástani tantárgyakban a magyar nyelvben elért sikerről örömmel értesült. A szarvasi iskolakör körlelkészének, san elveszi. Ha meg benmarad, hát kivárja Örzse azt a három esztendőt, de még tizenhármat is, ha kell, még se lesz a Som Istváa felrsóge. „Ilyen gondolatok kergették egymást az Örzse fejében, mikor az országút felől kutyaugatás hallatszott, s egy em ber szamárháton közeledett a tanya felé. — Som István — mondta az asszony. Örzse felugrott a helyéről, összeszedte a tányérokat az asztalról, és bement. Ugy illő az, hogy a leány odabennt várja be a kérőt, Ott fogja majd neki megmondani, hogy keressen másfelé asszonyt, mert ő nem akar még most férjhez menni. Legjobb lesz azt mondani, mert tudja, hogy Som Istvánnak a gyerekek miatt sürgősen kell az aszszony Som István eközben odaért. A szamárról,, leszállt és megkötötte az ágashoz. Ő'maga tisztességtudóan odaköszönt. - Dicsértessék! — Mindörökké! — Hasznos munkát! — Köszönjük, ez hasznos volt, mert épen ettünk, — mondta az ember. — Hát az a leghasznosabb, ha jól eszik az ember, — vélte Som István. — No de hát kerülj közelebb öcsém, — invitálta az ember. Ugy jobban érti az ember a szót — Hát pedig én olvan dologba járok, amibe nagyon is erteni kell a szót, — s..azzal leült arra a székre, a melyikről Örzse felkelt és onnan folytatta: — Mán máma vótam itt egyszer, — Mondja az asszony! — Akkor hát azt is tudja kend, Jiogy mi járatba vagyok? — Tudom, — mondta az ember. — Most meg azért gyüttem v^na, hogy mondanák meg véglegesen, hogy mi a szándékuk? — Hát öo óm, ha a lánynak kedve van,' mink nem ái unk az utíába. Rendes embernek ösmerünk, axi megbecsüli, amije van, meg tán az asszonyt . is megbecsülöd. Hát csak beszéld meg I KÖZLÖNY Podhradsz ky János jelentése nyomán örvendetes tudomásul szolgál, hogy a túlzsúfoltság baján a község által felállított 2 iskolával segítve lett. G a r a i Soma furugyi tanítónak nagyfokú mulasztásaira felhívja a szarvasi egyházközség figyelmét azzal, hogy az ügyet vizsgálja meg s az egyházmegyei elnökségnek tegyen jelentést. Örömmel veszi tudomásul az egyházi éneklés s a magyar nyelvben elért szép eredményt. A tótkomlósi iskolakör dekánusának, Freitág Jánosnak jelentése alapján az iskolaszók örvendetes tudomásul veI szí, hogy a csanádapácai leányegyházközség területén az iskolák tulnépességón egy iskolával már némileg segitve lett, kívánatosnak tartja azonban az iskoláknak fokozatos szaporítását. — A tótkomlósi egyházközséget utasítja, hogy iskolai záróvizsgáit egyidőben tartsa a többi egyházakkal, s hogy iskolái tulnépességén segítsen. Helyteleníti, hogy az igazgató-lelkész a tantervet a kellő időre nem készítette el, utasította, hogy a nagyszámú igazolatlan mulasztásokról haladéktalanul jelentést tegyen, mi okból történnek ezek ós végül tudomásul vévén, hogy a tanitók az egyháztagok által a magyarságért a magánéletben háborgattatnak, ezt nemcsak helyteleníti, elitéli, hanem felhívja a tótkomlósi tanítókat, hogy a magánéletben is magyar, hazafias voltukat mutassák meg, s, ha ily okból megtámadtatnak, erről az egyházmegye elnökségének azonnal jelentést tegyenek. 0 k á 1 y i Adolf orosházi körlelkésznek jelentése örvendetes tudomásul veszi az orosházi iskolákban tanúsított kiváló eredményt, a csorvási egyházközség tanítója, Horváth János mulasztásai felett rosszalását fejezi ki. Reformok. Az iskolaszók utasítja az egyházközségek iskolaszékeit s tantestületeit, hogy a jövfí tanévtől az uj tantervhez ragaszkodjanak s abból részletes tanmenetet dolgozzanak ki. Az iskolaszók P1 a c s k o István elnöklete alatt D a n k ó Soma, Molnár János, C s e r n á k János, L a u k ó Mátyás, Pilinszky János ós Pataki János tagokból álló bizottságot küldötte ki, hogy az egyházmegyei tantervet a legközelebbi rendes egyházmegyei gyűlésig dolgozzák át. Az iskolai bizottságokról szóló uj szabályrendelet értelmében az iskolaszók az eddigi tananyagokat megtartani javasolja a közgyűlésnek s a két tanitói tag választására felhívja az egyházközségek tanítóit. Zsedényi-féle ösztöndíjra az iskolaszék Supkégel Emil, Csermák János, Palkovics Mihály, Varga János, Rohoska Béla, és Mendöl Ernő tanítókat ajánlta. Általánosságban felhívja az iskolaszók a tanítókat, hogy az írásbeli munkákat gondosan javítsák, az egyházközÖrzsóvel is, odabent van. Az annak a rendje. — Magam is azt tartom, — vélte Som István, és bement a házba. rzse ott ült az ablak mellett. Ahogy ült a félhomályban — gyertya nem égett — és a beszűrődő világosság ráesett a pufók arcára, az ember mintha a telikópü holdat látta volna. Som István köszönt a leánynak, aztán kezet fogott vele. Leült szembe Órzsóvel és kissé elfogódva beszélgetni kezdtek mindenféle közömbös dolgok ról. Időjárásról, hideg éjszakákról, meg a közeledő túri vásárról, ahova Som István is bemegy, meg a leány is. — De nem csak azért gyüttem én, — rukkolt elő a kérő. — Hát miért ? — Találd ki ? Minek találnám? Úgy is megmondja kend, ha akarja. — Házasodni akarok Örzse! Aztán, hogy a leány nem szólt rá semmit, évődve mondta; — Hát nem is kérdezed, hogy kit veszek el ? Örzse behunyta a szemét és nagyon halkan kérdezte. — Kit? — Téged szeretnélek Orzse, — mondta Som István, és közelebb lépett a leányhoz. Örzse összeszedte minden erejét és végső megfeszítéssel mondta. — De ón még nem akarok férjhez menni. — Nem ? hisz az időd már meg van hozzá ? vagy csak, hogy énhozzám nem akarsz ? — Senkihez, monda sebesen Örzse — — Most még senkihez. Es bizonytalanul tette hozzá. — Most még tán szülémék se akarnák .... — Azok nem bánnák. Úgy mondta apád, hogy rajtad áll. De ha te nem akarsz. I — Nem, — mondta a leány. — Most I még nem. Békéscsaba, 1906. aug. 80. ségeket pedig, hogy mielőbb szervezzenek ifjúsági könyvtárakat. Az előértekezlet. Augusztus 7-én délután 3 órakor volt a lelkészek és felügyelők értekezlete, amelyen különösen ' az iskolai bizottságokról szóló uj szabályrendelet vétetett részletes tárgyalás alá. Este 6 órakor nagy érdeklődés mellett megtartatott az előértekezlet, a hol véglegesen megállapittatott a közgyűlés sorrendje s részletesen lett ismertetve Havi ár Dániel felügyelő által a főgimnáziumi felügyelő-bizottságnak a tanítóképző átadására vonatkozó jelentése. A tulajdonképpeni gyűlés. Augusztus 8-án reggel 8 órakor gyámintézeti istentisztelet volt, amelyen Okályi Adolf orosházi lelkész magas szárnyalású, eszmékben gazdag, tartalmas beszédet mondott a rómabeliekhez írott levél első részének 16-ik verse alapján. Kilenc órakor megkezdődött a rendes közgyűlés, amelyet Haviár Dániel nyitott meg lendületes beszéddel, az egyháztagokat tevékenységre buzdítva, az egyháziasság ébrentartását, fejlesztését illetőleg. Ezután K e v i c z k y László egyházi jegyző bemutatta az egyházak megbízó leveleit, a melyek alapán a közgyűlés megalakult. A tótkomlósi egyház kiküldötteit azonban nem fogadta el a közgyűlés, illetve szavazati joggal élni nem engedte, amennyiben szabálytalanúl járt el az egyház a kiküldetésnek. Ezután Veres József esperes olvasta fel évi jelentését, melyet kivonatosan az alábbiakban közlünk: Esperesi jelentés. Egyházunk küzdelmében említésre méltó fordulathoz jutottunk. Az 1848-ki XX. t. cz. elve, szelleme, hatása félszázad óta szunnyad. Néhány év óta ébresztgettük türelemmel, jó remény fejében, a legtöbben azonban megmosolyogták, mint hiu próbálkozást, vagy nevetséges erőlködést, az életre hívás kísérleteit. Mégis odajutottunk most már eddig, hogy először az országos függetlenségi és 48-as párt magáévá tette, felkarolta az elvet, felidézte a szellemet; azután folytonos nógatás ós érvelés, no meg a politikai számítás, végre az igazságérzet alatt az összes politikai pártok (a néppártot kivéve), sőt a kormányok is kedvezően nyilatkoztak; végre az országgyűlés megnyitó beszédében maga a király is elismerte követelésünk móltányos, jogos voltát. A mostani kormány egyelőre három millió korona évi segélyt ajánl most már a két protestáns felekezetnek autonomiája sérelme nélkül, s ezt törvényben biztosítja. Som István egy darabig hallgatott. Érzékeny lelkét bántotta a leány viszszautasitó beszéde. A torkát fojtogatta a keserűség, és csendes fájdalom érzett a szavából, mikor beszélni kezdett. — Én pedig nem várhatok. Tudod, hogy negyedmagammal vagyok. Három anyátlan árvám bitangol a karám körül, azokhoz kellene vaiaki Egy jó asszony, aki rendbetartaná őket. Mert igy mi lesz velük? A kis bárányt is — ha eldöglik az anyja — elviszi a mészáros, oszt levágja, mert anya nélkül a kis bárány.se tud felnevelkedni . . . Örzse lesütött szemekkel hallgatta, ahogy amaz beszólt. Asszonyos lelkében e szavakra felébredt valami, amit eddig sohasem érzett. A deli csikós kópét kiűzte onnan az az uj érzés. Nem látott maga körül mást, csak Som Istvánt, amint a három anyátlan árvájáról beszólt. — A két nagyobbat, — folytatta Som István — még csak hagyján. Azok legalább már értik a szót. Kérnek ha kell nekik valami. De a kicsi, a kis lány. .. Alig múlt esztendős az istenadta. Csak épen, hogy feltud állni, ha belekapaszkodik valamibe. Beszélni meg csak annyit tud, hogy: má-má. Ha ón veszem az ölembe, azmondja, hogy: má-má. De még ha birkát lát, azt is úgy szólítja : má-má . . . Mindenki má-má az istenteremtetténekt Mit tudja az, hogy neki senki se — az anyja . . . Örzse most már tágranyilt szemekkel nézett Som Istvánra, úgy hallgatta. Hogy az a kis gyerek mindenkinek azt mondja, hogy: má-má ... A birkának is . . . Hogy annak kellene valaki . . . Egy anya . . . Som István felkelt, sóhajtott egyet, aztán köszönt a leánynak. — Hát jó',cakát, Örzse ! — és indult az ajtó felé. Örzse egy pillanatig utána nézett, aztán odament hozzá, megfogta a dolmánya ujját ós elfogultan mondta : — Hát . . . beszélje kend meg . . . szülémékkel is . . .