Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-08 / 102. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 316 a törvény ugy fejez ki: „egységes politikai magyar nemzet"; mert a „politikai" szó világosan kifejezi, hogy az epységhez nem szükséges a nyelvi egység, mely tényleg nem létezik, hanem a politikai, t. i. érzelmes és territoriális egység. Deák, Szécheny, Eötvös idealisták voltak — velők szemben ma már a vezérlő csillagok: Grünwald, Thébusz, Beksics, Budapesti Hirlap stb., stb. E legújabb theoria szerint a hazának hazafias tagja, az egységes magyar nemzet eszméjének hive csak az, aki nyelvében is magyar, aki nyelvében nem az, az idegen elem, idegen anyag, sőt csakis mint adófizető és tűrt elem jöhet tekintetbe, vagy amint Poroszor- ' szagban modják: „Ein minderwerthiges Elemen". Ez lehet politikai elv, de ép oly jogosult, sőt talán keresztény szempontból sokkal jogosultabb az a másik, mely szerint nem a nyelv teszi a hazafiasságot vagy hazafiatlanságot és protestáns szempontból minden történeti jog fölé kell helyeznünk ugy az egyes egyén, mint ía népegyedek jogosultságát. Gróf Szécheny István, kit a hazafias történelem a „legnagyobb magyar" tiniével tisztelt meg, sokszor kijelentette azt az igazságot, hogy a magyarul beszélő ember korántsem hazafi még. (Hisz igy tényleg nagyon könnyű volna jó hazafinak lenni).' Az igazi hazafiság — szerinte nemes érzületben ós cselekedetben nyilvánul. A*mai korban már a népátalakitás nehéz dolog. A 60 milliós német nemzet nem bir megbirkózni a maroknyi lengyelséggel— bármily brutális ós embertelen eszközöket is' vegyen igénybe. A brutális és embertelen eljárás meghamisította az egész állam egykor magas, morális színvonalát és teremtett 2 mif'ió valóban hazaellenes és hazátlan elemet. Az oroszositó Oroszország csődöt mondott és talán örökre megakasztotta most már a természetes oroszosodást is. Államok követhetnek ily politikai theoriát — ós igyekezhetnek ily „állameszmét" megvalósítani — ez politika, mely lehet politikai szempontból jó és rossz is, mi annak eldöntésérn nem érezünk hivatást, politikai szempontból véve a dolgot. De az {egyháznak nincs olyanjhatalmi eszköze, mint az államnak s mihelyt az erőszak fegverére támaszkodik, mindjárt megtagadja alapelvét, mely az erőszakkal szemben a szeretet és irgalom elvét teszi a főhelyre! Egyházunk tényleg magyarosított akkor, amidőn az egyházban nem politizáltak, már azon egyszerű körülménynél fogva, hogy szervezetében egyisitett három népet, kik között nem volt a legnagyobb válaszfal, t. i. a vallási különbség. Akkor népiskoláink és közép iskoláink nem tűzték ki célul a magyarosítást. Ma azonban a legmagyarabb szellemű középiskolából is kikerülnek öntudatos nemzetiségi ifjak — sokkal határozottabbak, mint minőket a szentmártoni és nagyrőczei gymnasium nevelt volna. Az örökös állameszme hangoztatása nem szünteti meg, hanem erősiti a fajtudatot. Az üldözés, a kicsinylés, a megvetés egy oly nemzedéket teremt, mely együtt érez az üldözöttel, a megvetettel. Ez a nemzetiségi intelligentia - nely beszéljenek reá bármit is, ideális gondolkozású nagy részében és hű tagja a hazának, még a keserű helyzetben is. Áldozatkészségükről, buzgóságukról és népszeretetükről példát vehetnének még azok a nagyhangú hazafiak is, kik érdemül tekintik, hogy a magyar nyelven kivül más nyelvet nem értenek és már nézetük szerint születésük garanciája nagy hazafiasságuknak. Hát hogy vagyunk a néppel ? Egyet mondhatok, hogy bármely részén lakjék is a hazának, hazafias nép, mely ktiünik szorgalmával, értelme színvonalával — értékes része, hű tagja az egységes politikai magyar nemzetnek. Sok helyen nyelvszigetekeu lakva, nyelvileg is magyarrá lesz. E nyelvszigeteket a körülöttük levő tenger már talán rég elmosta volna, ha a Csipkay-féle honmentők öntudatlanul gátakat nem emelnek — a saját intentiójuk ellenére ! Ezeken a szigeteken is ma már kevés kivétellel erős a nyelvi és a faji öntudat, sokkal erősebb, mint az első tekintetre látszik. Az emberek ma márt Amorik b i is el-el eljutnak, onnan tapasztalatokkal meggazdagodva jönnek haza és öntudatosabbak. Amerika ma már nemcsak a pénzszerzés országa — de bizonyos tekintetben kulturmissiót végez Európában is, hol az osztály-gőg és elfogultság i-jjesztő hatalommal bír és az előítéletek nagyon mélyen gyökeredzők. Az evangélikus lelkész legjobban teszi — ha a faji öntudat ébredését, melyet egy ember úgy sem akaszthat meg, nem igyekszik ügyvédi fogásokkal és erőszakkal elnyomni, hanem azt a keresztény hittel mérsékelni, nemesíteni. Az erőszakoskodás a templomban, egyházban csak elkeserít — ós kerget ki a templomból, ki az egyházból. Csak nem régen panaszkodott egy esryháztag, lelkésztársam előtt: „Lelkészünk nem" engedi, hogy tótok maradjunk, hát leszünk szociáldemokraták !" Az evangelikus lelkész népe fajtudatával együti trrthat; mert az hittiveinkbe nem ütközik, sőt a nemzetiségi érzés ápolása egy eszköz a moráHs ember nevelésére. Az intelligens ember rendesen minden morális megrázkódtatás nélkül változtathat nyelvet, de a nép egyszerű fiánál mindig veszedelmes experimentum ez. Nála a nyelv nemcsak eszköz, hanem annál több: lénye, jelleme, néha fél vallása. Nálunk az egyén érték, kinek öncéljai is (vannak, mi nem akarjuk az egyént megölni, hanem azt a természeH egyéniségre nevelni, nemesíteni. A róm. {kath. egv házat Németországban fel akarta az állam használni nópátalakitásra — és érsek, püspök, pap, tanitó meghódolt az állameszmének de néma szegénye mber, a proletár és a proletárt nem lehet hivatalvesztésre ítélni. A röpirat érdemi részére vonatko-i zóan már egy cáfolatot is kaptunk. — Közzé tesszük szószerint: Szeberényi Lajos Zs. ev. lelkész úr a Hrdlicska ügygyei kapcsolatban nekem tulajdonított kijelentést csak téves értesülés alapján vehette fel röpiratába. Én nem ütöttem az iratokra, nem fakadtam ki, sehol, senki előtt, semmikor és sohasem tettem e kijelentést: „a z egészben semmi sincs!" E nyilatkozatomat az igazság érdekében teszem közé. Orosháza, 1906. dec. 5. Kovács Andor, ev. lelkész. Idegen munkások a vármegyében. A Békésmegyei Gazdasági Egyletből. - Közgyűlés előtt, Vármegyén k Gazdasági Egyesülete mely a kis és középbirtokor osztály érdekében már sok érdemet szerzett magának, e hó 23-án 'irtja ez évi utolsó közgyűlését. A Békésmegyei Gazdasági Egyesület közgyűlései elé ezelőtt is mindig nagy érdeklődéssel néztek gazdáink. De a decemberi közgyűlés minden előbbinél fokozatossabb érdeklődésre tarthat számot, mert hiszen most dii

1 el az, hogy a gazdák fejet hajts inak-e a Budapesten székelő kraftausdruck-jakabok parancsai előtt, vagy pedig vég/e komolyan összetaetsanak abban a védetéséi'e irányul. A decemberi közgyűlés legfontosabb tárgya a munkásszerződések pontozatainak megalapítása lesz. E kérdésben — amint ezt már mi is hirül adtuk — folyó hó 5-én délelőtt népes értekezletet tartottak gazdáink Az érte*kezletnek bizalmas je

1 legénél fog/a nem közölhettünk tudósítást a gazdák megá'lapodásairól, de annyit már most jelezhetünk, hogv a munkásokkal e

l

fogadtatott szerzőaósi m'nták alapján egyetlen gazda sem fog helyi munkást alka^azn

1'. A gazdák határozatilag mondták ki, hogy igyekezni fognak békés megegyezésre jutni a munkásokkal. Természetesen csak ugy, ha a munkások érdekeibe minduntalan belekotynyeleskedő jakabok ii'ő távolságban tartják magukat a szerződő felektől. Mert semmi esefre sem fogják megtűrni, hogy bizonyos, Budapesten tartózkodó fiatal urak szabják meg a föltételeket olyan dolgokban, amelyekhez abszolúte nem értenek. Az ilyen tudákos idegeneknek tulajdonítják a gazdák azt is, hogy a I már e'fogadott munkásszerződési mintában otrombábbnál otrombább lehetetlenségek vétettek be. Igy például a j napi- husmennyiségre vonatkozó feltételek is teljesíthetetlen kívánalom, mert ! ha a gazda meg is adná azt, mikor j főzné, vagy süthetné meg a hust a j munkában álló alkalmazott ? Ostoba feltétel az is, amely a munka j megkezdéséül reggeli 6 órát jelöli meg. í Némely gazdasági munkát csak reggel, hűvös, harmatos időban lehet, elvégezni, mert ha a nap sugaraitól kiszárított takarmány csak később kerülne felrakás alá, akkor elpusztulna, összetörne mind s táplátó érteke sem maradna. Nem kevésbbó emlékeztet a mesebeii egér példájára a béresek és cseledeket illető szerződési-minta sem, amelyet maguk az alkalmazottak tartanak elsősorban nevetségesnek. Ez a szerződési minta is egyenesen a kisgazdák ellen irányul s különösképpen sérelmes reájuk az a pont, mely a soros béreseket találta ki Kraftauszdrukjakabék nagy dicsőségére Hogyan alkalmazzon sorost az a kis ember, akinek esak egy bérese van ? S mikóp adhatná beleegyezését ez a kis ember abba, hogy ez az egy béres is akkor hagyja el a tanyát, amikor neki tetszik? Hátha tüz keletkezne például s hamaros segítség hiányában elhamvadna mindaz, ami bizonyos rész ben a béres javait is szolgálja, mi történnék akkor ? Ilyen feltételek mellett nem is tárgyalnak a gazdák. Nem zárkóznak el az elől, hogy a munkások jogos kívánságait teljesítsék, de a Jakabok rendelkezéseineK eleget tenni nem fognak és nem kívánnak. De nem mennek bele olyan feltételekbe sem, melyek a gazdaosztály pusztulása felé az első lépéseket jelentenék. Gazdáink teljes szolidaritást vállaltak már a tekintetben, hogy január 30-áig váinak a szerzödéskötéseKkel s ha eddig nem szerződnek a munkások, akkor idegen embereket hozatnak a vármegyébe s idegen munkásokkal végeztetik az elvégzendőket. Ez a közgyűlés fog határozni kinai kulik (Jbehozatalának tárpyában is. Érdekesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy a mig mindkét részről csattognak a harci fegyverek, azalatt a békéscsabai községi munkásközvetitő egymásután keresi meg a szomszédos vármegyék gazdasági egyesületeit s »használható, derék, békéscsabai munkásokat

1

1 ajánl. Egy ilyen levelezőlapot küldött be nekünk az Aradi Gazdasági Egyesület is. Közegészségügyi viszonyaink. Tifusz-járvány fenyegeti megyénket. Békésvármegye területén a közegészségügyi viszonyait évek hosszú sora óta nem rázták meg járványos betegségek. Ha itt ott konstatáltak is orvosaink hevenyfertőző bajokat s ha ezek a bajok talán a szórványos jellegnél is szokatlanul gyakoribb mérvben és mértékben jelentkeztek is, a kellő óvóintózkedések sohasem érkeztek későn s igy a pusztítás veszedelmének előre vetett jelei egyben a betegség járványszerü fellépésének megakadályosát is kikényszeritették illetékes faktoraink részéről. A vármegyei tiszti főoivosnak rendszer-szerinti havi jelentéseiből az tűnik Az az mégsem ... A háttérben egy sarokasztalnál sovány, pápaszemes fiatalember ült, képes lapokat olvasva. Ismerősömnek tetszett. Közelebb mentem hozzá. Csakugyan... Kisteleki volt, a rajzoló. Ugyanaz, aki ma Izsával párbajozott. No, gondoláim, ezt ugyan nem ünnepli senki. Itt lézeng egyédü

1, ebben a harmadrangú kávéházban. Meséje telepedtem s rövid, közömbös szóváltás után felvetettem a kérdést: — Magának, amint hal'ottem, ma párbaja volt ? Kisteleki, a szegény, félszeg modorú rajzoló zavartan emelte rám szemét . . . Gondolkozni látszott, hogy mit feleljen. Aztán elszánta magát : Igen, jelentéktelen pisztoly párbaj . . . Folytattam a dolgot: — Nem' is tudtam, hogy maga olyan krakéler . . . — Én? Ugyan kérem . . . — Mégis úgy haUotiam, hogy ön pofonütötte a fiatal Izsát. A rajzoló felemel e fejét, h?ngja energikusabban csenge a. Bocsánatot kérek, kénytelen voltam. — Kénytelen ? — Igeu kérem ... Az a haszontalan fickó olyan sói iően nyilatkozott egy ik legkedvesebbtar

4„7ányom

T'ól, az az egyik volt tarUv.inyomról ... Egy bájos leányról .. . ;; ki különben, ha igpi, a menyasszonya ... — A Frey kisasszony ? — Igen, a Frev Olga kisasszony... oh ha ismerné ! Égv ideális lélek . . . tele rajongással, örreláldozással, a művészetnek lelkes szeretetével . . . • — Maga szerelmes volt bele? — Nem tagadom, mondotta fejét lehajtva, talán most is az vagyok, nem tudom . . . nem is merek rá gondolni az óu ezerkétszáz forint évi jövedelemmel, az ón elrajzolt orrommal, az én fakó orrszinemmel . . . az én . . . Eh, hagyjuk . . . — De hát miért ütötte pofon azt az Izsa fiút? — Miért ? Csak azért, mert azt mondotta, hogy neki nem kéne, ha az apjának nem volna Bicskén kétezer holdas birtoka ... Ha nem célozgatott volna a^a^hogy valamikor én milyen szerelmes voltam abba a leányba, ha nem kacagott volna azon, ami előttem szent, drága, felejthetetlea emlék . . . Aztán felkelt és szikrázó szemekkel mondotta: — Sokat megbánhatok az életben, de azt a pofont soha ! ... És ha most itt állana előlem . . . — Bocsánat, siettem közaevágni, ez az ügy lovagiasan el van intézve. Önök párbajoztak . . , — Fütyülök a lovagiasságra, főleg pedig a párbajra ... Ez az üveg huszonöt forintomha keröH . . . Az utolsó pénzembe . . . Alig maradt egy koronám. Tudja, mit vacsoráztam ma este ! Egy fehér kávét három zsemlyével. . . Csöngetett és fizetett. A pincér a koronából negyven fillért adott vissza . . . Kisteleki szomorúan nézegette a nikkel pénzt, — Ebből mondotta, husz f>"ér a kapupénz . . . Ma

pad összesen husz fillér . . . Mindegy, tette hozzá erős hangon nem bánom ... Az a pofon megéri hogy megkoplaljam ... Az a pofon felvidított, felemelt . . . Igen, az a pofon harmóniát teremtett a lelkemben . . . Becsületemre ! Jojcakát: Régi magyar táncok. Ha igaz az, amit a francia bölcsész mond, ha abból, amiként egy hölgy táncol, megismerhetni jellemét, ugy kétszeres igazsággal áll ez a tétel az egyes nemzetekre. S ha áll, hogy az álmodozó keringő, a délceg mazur s a kényes francia tánc a német, lengyel és francia nemzet jellemét tükrözi vissza, nekünk magyaroknak legkisebb aggodalmunk sem lehet aziránt, hogy a magyar táncvalóban nemzeti táncunk, mert abban büszke, szabad mozgáshoz szokott nemzetünk sirva vigadó szelleme teljesen ki van fejezve. Régi táncainkat két csoportra oszthatjuk : harci és társas táncokra. A harciak közül a kopja és kelevéz táncokat ma már csupán hírből ismerjük. Ezek sorából még csak a sarkanytyut oly ritmikusan pengető huszár-toborzó maradt reánk, mint egykor Kinizsi r Kenyérmezőn, a véres napi harc után még a meghalt törököket is megtáncoltatá diadala érzetében. Azonban bármily harcias is volt nemzetünk, a családi boldogság szelid örömei sem voltak ismeretlenek előtte ós ebből magyarázhatjuk, hogy egy s.eeg táncjátékot is honosítottak meg, melyekről nem lesz teljesen érdeknólküli a megemlékezés. Ilyen táncjátékok: az egeres, gyer. tyás, süveges, párbás és lapockás táncAz egeres táncban kilene-tiz fiatal sorjában állott s velük szemben ugyanannyi lány, ugy hogy a két sor között j annyi tér maradt, amennyin egy pár vógigtáncolhatott. Egyik táncos tancosnét kért fel s vele mind a két sort belül s kivül végigtáncolt, akkor a leányt elbocsájtotta s külön kezdtek el táncolni. Ekkor valamelyikük felkiáltott: Macska, fogd el az egeret ós arra kis cicafutás keletkezett, melynek alapszabálya az volt, hogy a leány a sorok között vett magának menedéket, a fiúnak pedig berontani nem szabadott, mindazonáltal a leány kötelezve volt valamely sor végén kicsapni, mire rendesen a sor háta mögött igyekezett visszajutni menedékhelyére, ha táncosa szemben találta, akkor a leány megfordult, k's ha utolérte is, egyebet, mint a kezét megfogni nem szabadott, azt is minden erőszak nélkül. Megfogván, a sort még kétszerháromszor körültáncolta s azzal a következő pár kezdette meg a táncát. A gyertyás táncot két ifjú kezdette, kinek baljában égő gyertya volt. Táncra kerekedtek, egymást fogták s az volt egész feladatuk, hogy a gyertyával egymásban kárt ne okozzanak. Végezvén, két leány előtt állottak meg, meghajolva. azoknak a gyertyákat átadták, azok megint egymással táncoltak s igy tovább. Bethlen Miklós 1603-ban leánya lakodalmára négy szövétneket rendel e célra azon megjegyzéssel, hogy bár ezt a táncot nagy bolondságnak tartja, még sem zárkózhatik el a közszokás elől. A süveges táncoknál egy férfi süveget vett kezébe, egy-kettőt fordult, erre táncosnét kórt fel, táncoltak s a süveggel addig csalogatta, mig el nem kapta,