Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-08 / 102. szám

Békéscsaba, 1906. decz. 8. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY ki, hogy Békésmegye területén a tüdővész után a legtöbb beteg, esotről esetre a 1 á z á v a 1 fertőzik. Mig más, kevésbbé veszedelmes bajok esik igen kis területre szorítkoznak, a tifusz nagy vidékeket ölel föl s áldozatainak száma többnyire mindig megkétszerezi azt a névsort, mely a többi betegségekben szenvedők neveiből kerül össze. Mindebből az következik, hogy népünk szervezete kevésbbé immúnis a tifusz veszedelmével szemben, mint a többbi betegségekkel; tehát ha valamerről tífuszjárvány csaphatna át a megyébe, akkor hatványozottabb mértékben kell szükségességét látnunk az óvóintézkedések tömegének. A Tótkomlóshoz közel fekvő Mezőhegyes községben nagy tifusz járvány szedi az áldozatait. Minden napnak me^ van a maga halottja. Tótkomlós ós Mezőhegyes között mindig élénk volt az összeköttetés. Csak igy történhetett meg az, hogy a betegség csiráit áthurcolták már T ó t k o mlósra is, ahol e héten négy tífuszos megbetegedés történt, E megbetegedések azt igazolják, hogy ez esetben a körültekintésnek és gondosságnak nem- olyan mértékben alkalmazták az óvintézkedéseket, mint a kevésbbé veszedelmes időkben. Ámde amit elmulasztottak esetleg, pótolják | helyre azt most, nemhogy áthurcoltassanak a betegség csirái a többi községeinkbe is. Békésmegyei munkásviszonyok. Talán jobb lett volna mondanivalóimnak azt a cimet adni, hogy »Kulik Kondoroson." Mert Kondoroson is van Kulik. Van Kuli és vannak Kulik nevüek is, mind derék munkás-emberek. Mégis Kinából akarunk hozni kulikat. Nem tudom kinek jutott az eszébe ; de akárki volt, nem számított azzal, hogy Kína akár szárazon, akár vizén majd háromszor távolabb van tőlünk, mint Amerika. Földrajzilag át kell menni a Földközi tengeren, onnan a Szuez csatornán át a Vörös tengerbe. Vörös tengeren átmenve, kiérünk a nyilt Indiai Óceánra. A .két India előtt áteve ve Szumatra szigete mellett, beevezünk a déli Kinai tengerbe s végre Hong-Kongba kiköthetünk. Ha pedig azt az utat valaki kevesli, Afrika megkerülésével is odaérhet. Utóvégre én nem akarok ijeszteni senkit. Aki teheti, megteheti azt is, hogy tényleg igazi kulikat hoz az anyaországból még tanítónak is; mert azok is elégedetlenek. De kérdem, van-e arra szükség, hogy mi idegen világrészekből hozzunk munkásnépet? Mikor a mi munkásnépünk szorgalmáról messze földön hires. Én sok munkásemberrel beszéltem, de azt egyiktől sem hallottam, hogy nem hajlandó szerződni, csak ha a termés tlátja. Hisz azt nem a munkásnép mondja, hogy „ne szerződjünk", de onnanfelülről üzenik nekik, hogy „ne szerződjetek csak ilyen, meg olyan feltételek mellett." Hát kérem szépen, miért büntessük mi a szegény munkásnépet azért, hogy eszközévé válik egy ingyen élni akaró szöAetségnek? Hisz, — ha szabad ilyen hasonlattal élni •- a kutyát nem bottal hivjuk magunkhoz, de kenyeret mutatunk neki és nevén szólítjuk. Ismerek egy birtokost Kondoroson, aki megbecsüli a munkásemert és leerészkedik hozzá, beszél vele, tanácsol, oktat. És úgy tudom a nála munkálkodó emberektől, hogy szeretnek is nála dolgozni. Azt hiszem, ilyen birtokos kevés van, mert különben olyan határozat nem látna napvilágot, mint a békésmegyei gazdasági egyesületé volt. Ha más kérdést nem vetek fel jelen esetből kifolyólag ; de azt bátorkodom, hogy azon esetben mi is volna munkásembereinkkel, ha más túrná a földet helyettök ? Azzal is kell számolni, hogy azok megélhetéséről gondoskodni kellene. Levegőből nem élhet senki. Ha pedig kénytelenek volnának kivándorolni, akkor mi is kulikká válnánk ; mert az bizonyos, hogy igazi kulikból sohasem lennének magyarok. Nem hiszem, hogy a szándék komoly volna. Inkább ijesztés akar lenni. Do bármint van, „nem jó a tűzzel játszani " Tessék e b. lapok 76. száma 4. oldalán közölt egyik szociális fejtegetésemet elolvasni. Ott egyebek között ezeket irtam ; „A tanitó által félbeszakított munka után a társadalom lépjen akcióba. Ne hagyja a sarjút a társadalom bontókkal ietapostatni. Emelje magához a föld gyermekét. Mutassa meg, hogy a szegény ember gyermeke ép úgy Isten teremtáse, — tehát becsülésre méltó, minta kényelemben nevelt úri gyermek. Illető közleményem végén azon óhajomnak adtam kifejezési, ha igy megy, úgy fogunk népünkkel eljárni a „Miatyánk" második kérésében kifejezett Isten országa le fog jönni a földre." Hát igan le fog jönni, ha a népet munkájáért becsülni megtanuljuk. Népünk hál' Istennek nem oly buta, hogy a szép szóra ne hallgatna. Nagyon is hallgat. Igaz, hogy inkább hallgatja az izgatót; de az legalább ígér, ha nem is ad semmit. De mi nein ígérünk semmit és mégis kulikat akarunk helyettök hozni. A vásár mindig kettőn áll. Tessék a néppel alkudni, nem oly ostoba az, hogy nem tudná felfogni, meddig szabad a követelést fokozni. Ha pedig az izgatókra hallgat és túl követelésével tönkre akarja tenni a birtokos osztályt ő menjen Kínába, mert a nagybirtokok eladása mellett még a kuli sem élhet meg, nem magyar ember Magyarországon. Közleményemet ajánlom mindkét fél becses figyelmébe. Czirbusz Endre. a tánc ezzel befejeződvén, a fiu lelépett, a leány most táncost választolt, megint azt csalogatta és igy tovább. Ezt Bethlen Miklósként a táncolni nem igen szeretők is szívesen járták. Társas táncainK közül különösen kettő érdemel említést; a n-^p hajdutánca és az urak palotás tánca. A hajdutánc, melyet Kemény János, mint a székely dajkája egyik dicséretes tulajdonságát említi, nem lehet ma egyéb, mint amit ma csárdásnak nevezünk, de valószínűleg különböző táncfigurákkal volt cifrázva. Kétségtelen azonban, hogy a csárdás nem egyéb a palotás töredékénél, Mj volt a régi palotás, ugy mint a ballettet leirva nem találjuk, de szerencsére alapvonalainak vázlatát megtalálhatjuk. Gr. Bethlen Miklós ifjúkori életét egy francia delnőnek leirva az udvari táncvigalmat, melyet Barcsai Ákos fejedelemségbe iktatása alkalmával adott, következőleg irta le a palotás táncot: A mi táncunk körbe megy, a táncosok egymásnak kezet adnak, s előtáncos van, ki az egészet vezeti. Csendes léptekkel kezdődik, mi mind gyorsabbá lesz, mig táncfigurákká növi ki magát. Miután a férfi egyet-kettőt perdül, átöleli táncosnőjét, ki kezét szintén reá nyugtatja, azt megforgatja, de vigyázz arra, hogy a félkört e közben se lépje át, nagy termekben néha hetet és nyolcat is forgásban látunk, mig a többi a félkört pontosan betartja. A táncot a fejedelem nyitotta meg, s részt vettek abban az idősebb hölgyek és urak is ... A harmadik táncra a fejedelem a szép s alig 15 éves Bánfi Ágnest kérte fel, mely választásra helyeslő tapsvihar keletkezett . . . s miután a fejedelem őt helyére vissza vezette, ud| varlói közt Bethlen nyujthatá legelőbb ! kezét, ő nyerte el a negyedik táncra. Apafi udvarán igen kedves muzsika volt a duda, s mellette ebédei után magyar módra szép csendesen táncolt, alig láthatta valaki, oly csendesen emelgetó lábait, cifrán emelgetni igen ritkán láthatták. Mig a fejedelem a fejedelemaszszonynyal táncolt, az urak mind felálltak. A fejedelem kor után már semmi keletje sem volt a szép lassú magyar táncnak, hanem azt kiálták vonjad azt a francia, német, tót nótát s fiu és lány ugy ugrott mint a kecske. Érdekes lesz megemlítenünk, hogy milyen viseletben táncolták legszívesebben a palotást. Bánfi Ágnes, korának legelső szépségbe, a következőkép volt öltözködve : Gazdag hajzata fürtökben folyt vállára, szép homlokát szintén apró fürtök fedték, mit drága gyöngyökből foglalt virág! alakú párta koszorúzott. Válla rózsaszín, melyet fehér atlasz mell díszített és drága gyöngy fűzött össze. A vállból patyolat íngujjak folytak le, melynek alja szükült, s rózsaszín bársony szegélyét nasonló rojt tartá egybe. Szoknyája fehér atlasz, ' válláról övig sem érő halvány zöld kis mente csüng, mit keblén brilliántos kapocs tart egybe, jobbjában keleti tollakból drága tükrös legyező. Bethlen Miklós topánja levantei finom kordován, rajta remek mivü ezüst sarkantyú, nadrága világos, dolmánya halvány testszin, vert arany zsinórzattal, kék és fehér zománcos gombokkal, öve kék selyem, ezüst rojtokkal, kalpagja lángszin bársony, nyuszt prémmel, közepén toll forgóval. Igy táncolt, igv öltözködött Erdély aranykorában az ifjúság, szegény magyar de elfakult, de megszürkült azóta életed, örömed, boldogságod . . . A villamos-ügy a bizottság előtt. Állásfoglalás a főszolgabíró ellen. A vád csak — „észleletek . . ." A csabai villamos-telep mesterségesen rendezett botrányával csütörtökön délután foglalkozott a község képviselőtestülete által kiküldött villamos-felügyelő bizottság. A bizottsági ülésen Á c h i m L. András kivételével az öszszes tagok megjelentek, amely körülmény egymagában is nagy bizonyító erővel bír arra vonatkozóan, hogy a S e i 1 e r Elek főszolgabíró által Szeberényi Tibor villamos-telep igazgató ellen felhozott vádakat a bizottság még a szokottnál is nagyobb figyelemmel kívánta elbírálni. K o r o s y László főjegyző ismertette a főszolgabirónak a villamos-telep pénzi tárkezelése körül észlelt „szabálytalanságokról" felvett jegyzőkönyvét és e szabálytalanságok alapján a szükségesnek látott főszolgabírói rendelkezéseket. Mielőtt az ügy érdemi tárgyalásába bocsájtkozott volna a bizottság, többen felszólaltak s kijelentették hogy annál is inkább kell a legminuciozusabb vizsgálat alá venni a jegyzőkönyv tételeit, mert a főszolgabíró a legsúlyosabb gyanúsítást megengedő módon vitette nj >1vánoságra ezt a "több tapintatosságot és körültekintést igénylő ügyet. Következett az első észlelet. „A pénztár kulcsok nincsenek szabályszeiint kezelve . . ." Megállapította a bizottság, hogy ez a szbálytalanság voltaképen nem is szabálytalanság, hanem a véletlennek lényegtelen összejátszása Sailer Elek szeszélyével s egyéni indulatával. S ez az összejátszás betűkben kifejezve azt jelenti, hogy a kulcsok nem voltak összekötve . . . Második pont: A főszolgabiró jegyzőkönyvében egy 3 korona 20 filléres tétel is nagy szerepet játszik Ezt a 3 korona 20 fillért Seiler Elek szerint „fekbér" cimén fizette a villamos telep az államvasutnak. Szeberényi Tibor kijelenti, hogy e vitás 3 korona 20 fillér kérdésében sem hallgatta öt meg Seiler Elek. Ez az összeg nem fekbér, hanem kocsidij. A telepnek ugyanis nagyobbmennyiségü kőszén küldeménye érkezett s a küldemény befuvarozása után a visszamaradt törmeléket egy kocsiba hordatta össze, mig a beszállittatására alkalom nyilik. j^zért kellett azt a 3 korona 20 fillért fizetni, amit a főszolgabiró megtéríttetni kivánt az igazgató által. A bizottság azonban nem látta helyénvalónak és indokoltnak Seiler Elek kívánságát. Harmadik pont: A villamos közfürész által magánosok részére végzett munkák dijait nem a pénztár, hanem az igazgató kezeli. E pontra vonatkozóan azt a felvilágosítást adja az igazgató, hogy az első hónapban tényleg ő kezelte a dijakat, mert meg akart győződni, hogy mennyit jövedelmez a közfürész. Az első hónap jövedelme 330 korona volt s számlákkal igazolja, hogy mulasztás nem terheli őt itt sem. A bizottság tudomásul vette e bejelentést. Negyedik pont: Szeberényi igazgató 70 korona előleget adott egy szegény szerelőnek, aki a pénz [visszafizetése nélkül eltávozott Csabáról. A bizottság Szeberényi Tibor felvilágosítására megállapítja, hogy a Ganz-gyár a pénzt visszafizetni hajlandó s igy ebben a kérdésben sem terheli vagyonjogi felelősség a Ganz-gyáron kivül senkit. A 40 korona 20 fillérre rugó pénztári fölösleg pedig elszámolási hiba volt. Rá is jöttek már a hibás tételre s ez minden könyvvezetésnél előfordulhat. Az igazgató azonban nem köteles felülvizsgálni a könyvvezetést s ezért elhatározta a bizottság, hogy egy állandó könyvellenőrző közeget küld ki. Végül rosszalásukat és megütközésüket fejezték ki afölött, hogy ilyen lényegtelen s épp ezért kényes természetű ügyet a főszolgabiró a nyilvánosság elé vitt s igy alkalmat nyújtott arra, hogy ezt a mindenben minta villamos-telepet bizonyos körök meggyanúsítsák és megrágalmazzák. Az ügy egyébként még a képviselőtestület előtt is tárgyalva lesz. Ez ügyben élénk diskusszio tárgyául szolgált Seiler Elek főszolgabírónak szereplése, amint azt az egyik helyi krajcáros lap a nagyközönség elé vitte. Seiler Elek főszolgabiró e tekintetben most a következő nyilatkozat közlésére kérte föl lapunkat: Tekintetes szerkesztő ur ! Felkérem, hogy lapja legközelebbi számában a következő nyilatkozatomat közölni szíveskedjék. A „Békésmegyei Függetlenség" e heti számai „Bajok a villamos mű körül" cimü cikkeiben oly nyilatkozatokat tulajdonítanak nekem, melyeket én nem tettem. Az állítólagos nyilatkozatokhoz még azon felül tendenciózus kommentárokat is fiíz, melyek a villamos müvek vezetőségét a közönség körében kedvezőtlen világításban akarják feltüntetni. Én a „B. F." szerkesztőjének többszőri kérdésére csupán annyit mondtam, hogy szabálytalanságot és apróbb rendetlenséget észleltem a megejtett vizsgálat alkalmával s ha ő szenzáció hajhászatból ezen jelentéktelen megjegyzésekhez fűzött kommentárjaiban már visszaélésekről beszól és ennek következtében az ügy nagyobb hullámokat ver fel, nem az én hibám. — Különben, minthogy ezen ügyből kifolyólag állítólag a szerkesztő ellen sajtó per, ellenem pedig feljelentés lett beadva, tartózkodom és tartózkodni -fogok a további nyilatkozatoktól és nyugodtan várom a történendőket s felettes hatóságom döntését. Az igazság ugy is kiderül. Békéscsabán, 1906. dec. 6. Maradok tisztelettel Sailer Elek, főszolgabíró. Apponyi és a baptisták. Ugy tudtuK eddig, hogy Magyarorságon az egyházpolitikai törvény életbeléptetése óta vallásszabadságban élünk. Apponyi Allbert közoktatásügyi miniszternek azonban egy rende tét hozta legutóbb a hivatalos lap, amely rendelet rácáfol hiedelmünkre. A rendelet kibocsájtásáról már mult számunk távirati rovatában adtunk hirt. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter megsemmisíti ezzel a baptista hitfelekezett szövetkezeti bizottságát és a békési hitközségetis feloszlatja, mert a prédikátor nem szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Igazán szerencse, hogy Jézus Krisztus nem most és nem Magyaroroszágon alapítja a keresztény vallást, mert az ő kvalifikációját is számon kérné a kormányhatalom. Ennek a hitfelekezetnek Lukács György ügyvezető teremtett tűrhető helyzetet Magyarországon. Alakultak is bizottságok szép számmal. Tölrttek között Békésvármegyében is,. ahol meglehetős gyakran fordul elő az ujrakeresztelés szertartása, melyet a békésmegyei baptisták a szabad Körösben rendeznek. Békésen már hitközség is alakult. Békéscsabán most £volt alakulóban a hitközség, amely közel kilencszáz hivőt számlált volna. Gyomán, Gyulán és Orosházán szintén sok híve van a baptista hitnek, de az egyházközségé való alakulást bizonyára megekadályozza most az Apponyi-féle rendelet, melynek egy részét itt közöljük. „Minthogy az úgynevezett szövetkezeti bizottság maga is elismeri, hogy a megalakításában résztvet hét hitközség, névszerint: Hajdúböszörmény, Nagyvárad, Ócsa, Kolozsvár, Bihar,' B é k é s és Budapest közül, melyek bár annak idején az illetékes törvényhatóságok által megalakultaknak elismertettek — csak Ócsának és Budapestnek van oly elöljárója, kinek képesítése az 1896. évi XLIII. t.-c. 73. §-ában, illetőleg a baptista szervezeti szabályzatban megszabott minősítéssel bir, ennélfogva a hajduböszörnyi, nagyváradi, kolozsvári, bihari és békési baptista gyülekezeteket szabályszerűen megalakult baptista hitközségeknek el nem ismerhetem s az ezek megelakulásának elismerésére vonatkozó alispáni, illetve polgármesteri határozatokat ezennel hatályon kivül helyezem."