Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-02 / 100. szám

2 TÍÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. decz. 2. községi takarékpénztárt, nem fog oly anyagot annak tárcájába szolgáltatni, mely a bankszerűség kellékeivel rendelkezik. Ha még azt tekintjük, hogy a községi takarékpénztár van hivatva a község hitelezője lenni, ha számítunk azon körülménynyel, hogy mint jelzálog üzletekkel foglalkozó' pénzintézet kihelyezett tőkéje nagyobb része beértve saját kölcsöneit is — immobil természetű, kérdjük hol teremti elő azon forgó tőkét, mely egy pénzintézet prosperálásásoz szükséges, mert a betevők pénzét ilyen üzletekbe be nem fektetheti ? Bárhonnan is tekintsék a kérdést, csak egy felelet van rá, nagyobb hitel igénybe vétele; mely bizonyára rendelkezésre fog állani, annál is inkább, mert sok alap és tartaléktőkénél nagyobb garanciát nyújt a hitelezőnek a község és annak a képviselőtestületének köz és magánvagyona. íme megint egy kérdés a vagyont szavatosság és felelőség kérdése, mely bizonyára gondolkodóba ejti ez eszmével foglalkozókat. A közság és annak kópviselőtestületa korlátlan felelőséget vesz magára egy ilyen takarékpénztár létesítése által. Most már az anyagi felelőséggel előtérbe lép ezen takarékpénztárak szervezése, felügyelete és ellenőrzésének kérdése, melynek megoldása nem épen könnyű, mert ezt szabályozó tételes törvényünk nincsen, a község és vármegye' közigazgatási rendszere pedig erre vonatkozólag intézkedéseket nem tartalmaz. Különösen fontos a felelőség kérdése, mert közvagyonról van szó és a képviselőtestület a törvényszerű felelőséggel tartozik. Nehézkes lesz a mostani rendszer mellett a községi takarékpénztár ügykezelésében a kölcsönök megszavazása és lebonyolítása, mert tudjuk, hogy a község háztartásában vagyoni kérdésekben névszerinti szavazással kell dönteni a törvény szerint. Ezt kivánja a felelőség elve is. Kérdezzük, hogy egy kölcsön megszavazása nem jár-e felelőséggel és minden esetben beváltható-e a fenti törvényes rendelkezés ? Ha igen, akkor nem fog oda pénzért fordulni senki, ha pedig nem, akkor nincs felelőség. Tegyük fel azonban, hogy ezen nehézségeket leküzdendő, a községi képviselőtestület egyszer és mindenkorra átruházza a jogot a községi takarékpénztárt kezelő elöljáróságra, vagy igazgatóságra. Kérdés most már, hogy a Joggal együtt a felelőséget is átruházhatja-e? Törvénymagyarázatokkal előbbit a vármegye valószínűleg helybenhagyja, de nem fog arról tudni a miniszter, sem az országgyűlés; pedig a törvénymagyarázathoz ezeknek is lesz annyi joguk, mint a községeknek és vármegyénknek. Eziránt érdeklődtünk és irányadó helyekről tudomást szereztünk arról, hogy e kérdést tekintve jogátruházásról hatályban levő törvényeinkben szó sincs. Tegyük most már birálat tárgyává a létesítendő tőkeszegény községi takarékpénztár által előidézett verseny kérdését, melyet a képviselőtestület fontolóra kell, hogy vegyen, mert ez közgazdasági életünkben az önérdek elfajulásának szabályozója. — Mert ám számot kell vetni, hogy egy ujabb ily alapon működő pénzintézet létesítését a már meglevő társintézetek összetett kezekkel nem fogják nézni. — Ezeknek módjukban lesz a tömörülésben rejlő erővel védekezni. — Milyen lesz tehát a községi takarékpénztár jövő perspectivája, ha a mai meglevő széles alapokon működő pénzintézetek fúzió utján anyagi erejüket jelentékenyen gyarapítják. Ezzer aztán ezek képesekké lesznek oly üzletágak nagyban való cultiválására, melyekre a községi takarékpénztár nem vállalkozhatik. Iluzóriussá válik az is, hogy a törvényhozás részéről esetleges beneficiumokban fog részesülni a községi takarékpénztár ; mert nem hisszük, hogy az államhatalomnak, melynek egyébként dédelgetett gyermeke a szövetkezeti intézmény — érdekében állana egyik adózóját a másiknak rovására pártfogolni. Hely" szűke miatt nem sorolhatjuk fel mindazon okokat, melyek egy községi takarékpénztár létesítésének eszméje felvetésénél mérlegelendők, az itt közölt ezen intézmény létfeltételeit nehézményező adatok sorozata jelentékenyen kibővithető és kívánatos is, hogy kibővittessék, főleg pedig, hogy az eszmék beható megfontolás ós megvitatás tárgyává tétessenek. A jelén cikk megírásánál tisztán a közérdeket tartottuk szem előtt és azért nem zárkózhatunk el annak konstatálása elől, hogy egy községi takarékpénztárt ez idő szerint és ilyen körülmények között ideálisan közhasznú intézménynek nem, hanem csak egy magának a megélhetést és hasznot biztosító érdekszövetségnek tekinthetjük. — Akik megtudják őrizni objektivitásukat, alighanem nekünk fognak igazat adni. Duababa Vilmos. Kulik az Alföldön. Egyezség a hajóstársasággal. Amerikából hozzák a zömét. A Békésmegyei Gazdasági Egyesület választmányi ülése köztudomás szerint elhatározta, hogy az idei arató-sztrájknak elejét veendő, idegen munkásokat, bolgár, orosz, legyei aratokat és kinai kulikat hozat az Alföldre. Gazdasági egyletünk nem áll egyedül eme tervével az országban; hasonló határozatot hozott a győrmegyei gazdasági egyesület is. Az arad ós csongrádmegyei gazdák is lázasan szervezkednek s a mezőgazdaság érdekében szükségesnek látják azt, hogy a mai gőgös demagókok fanatizált népeit idegen munkások, idegen népek betelepítésével törjék meg. A gazdák körében általános a nézet, hogy a maradandó megoldást csak igy fogják tudni elérni. Az alföldi, s kivált a bókégmegyei földbirtosok a kinai kulik mellett maradnak. Behozataluk iránt már tárgyalnak is a „Cunard Line" hajóstársaság budapesti megbízottjával. A kulik zömótAm erikából hozatják. Azokról a területekről, ahol ezek a szegény páriák a szegény nyomorúságos bér mellett emberfölötti munkát végeznek. Szállításuk dija hihetetlenül olcsó. Részint üresen visszajövő hajók, részint kulik szállii ó-gőzösök hoznák ezt az emberanyagot a magyar kikötőbe. Eddigi megbeszélések szerint a vizén való szállításnak dija fejenkint olcsóbba kerül, mint a szárazföldi ut. A kuliknak fizetendő napszám s a hazai munkások követelése közötti különbözetnek azonban egyharmad része kiteszi már azt az öszgzeget, melyet a szállításra fizetnek majd gazdáink. A megtakarítás tehát tekintélyes summára rug. íme, a túlhajtott munkáskövetelések milyen elhatározásra késztették gazdáinkat. S ha az idei nyáron sok ezer magyarmunkás kenyér nélkül marad, köszönjék ezt azoknak a derék vezetőknek, akik nem ismernek határt semmiben. Vármegyei közgyűlés. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága az érdeklődésnek csak mérsékelt fokú megnyilatkozása mellett tartotta csütörtökön rendkívüli közgyűlését. Az impozáns számú bizottság tagjainak alig egy tizedrésze vett részt a közgyűlésen. Azok is jobbára gyulaiak voltak, kiket a Dutk^y-ügy és a tisztviselők nyugdijalapjának kérdése szólított ide. Dr. Fábry Sándor főispán pontban 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Egy pár sürgős ügy mondta teszi szükségessé azt, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok ma összejöjjenek. Részvét egy halottért. Majd a vármegye tradicionális király tiszteletére hivatkozott Fábry Sándor főispán, amelynek a törvényhatósági bizottság sohsem késett kifejezést adni. Igy emlékezett meg Ottó főherceg haláláról s indítványozta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi kivonatban részvétét tolmácsolja az elhunyt főherceg özvegyének. E jegyzőkönyvi kivonatot a belügyminiszter útján terjesztik a főherceg-asszony elé. Tisztviselők dolga. K i s László aljegyző ismertette ez• után a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak fizetésemelésének kérdését. Az e tárgyban kiadott belügyminiszteri utasítás alapján negyvenkét tisztviselőnek és egy altisztnek állapította meg a számvevőség a fizetésemelés igényét. Három tisztviselő észrevételt tettJJ a számvevőség munkájára, de ezek közül csak Sailer Elek békéscsabai főszolgabíró kérése bizonyult indokoltnak. A fizetésemelés és a régi viszonyok közötti különbözet 5566 koronát tesz ki, amelynek kiutalását kéri a vármegye Andrássy Gyula gróf belügyminisztertől. A Hódmezővásárhelyi főispán. A közgyűlés tárgysorozatának követk ző pontja dr. Fábry Sándor főispánnak Hódmezővásárhely város főispánjává történt kinevezését tudató belügyminiszteri leiratnak ismertetése volt Az állandó választmány örömmel java solja tudomásul venni a leiratot, meri 1 az a kinevezés kitüntetése is egyben nemcsak a kiváló, ernyedetlenül buzgólkodó munkásembernek, hanem Békésvármegyének is. La dics László dr. is ugy fogja föl e kórdóst, mint az állandó választ' mány. Mert a kormány figyelme és Í király hajlandósága nem csak bizalm kérdést illetett ebben az esetben. Elis mérés ez egy két évtizedes munkálko dásban megedzett, kiválóan értékes közigazgatási tehetségnek, kitüntetése egy ben vármegyénknek is, mert Fábry Sán dor közülünk való, — közöttünk nő nagygyá s a mi érdekünkben hasznosi totta eddig leginkákb nagy tehetségét Fábry Sáhdor hálásan köszöni a bi zottság kitüntető rokonszenvét. Köszön az állandó választmány figyelmét is. Mi kor őt kinevezte a király egy más tör vény hatóság főispánjául, ő is ugy érezte hogy ez a kitüntetés annak a vármegyé nek is szól, amely őt emelte ós tanította A közgyűlés bizalma csak hatványozn fogja munkaszeretetének érzését s teljes erőből azon les/, hogy eleget tegyen { két tőrvényhatóság érdekének. Átiratok. Nyitravármegyének a honvéd uni formis érdekében megküldött átiratát melyet ismertettünk már hasábjainkon tudomásul vették. Érdekes felszólalások történtek Hevesvármegye feliratával kapcsolatosan Hevesvármegye azt kéri a kormánytól hogy a korcsmákat vasárnapi napökoi csukassa be. Az állandó választmán; egyszerűen tudomásul venni javasolj; ezt annyival is inkább, mert a törvény hatóság egy izben hiába irt már föl í képviselőházhoz. Szabó János köröstarcsai ev. rei nyezetben. B a d i c s Elek aztán, a csabaiak nesztora, oldalon böki Mihály bácsit: — Mit fészkelődsz annyit a székeden ? — Hát hogy a fenébe ne fészkelődnék, amikor kicsalják ezek aá előadók az emberből a türelmet. — Pedig nem beszélnek izgatottan — Hisz éppen az a baj. LasJU viz partot mos. Ki tudja, mit akarnak ezzel elérni. Ea amondó vagyok, hogy nem sza: vazok ma meg semmit . . . És alapos gyanakvásában igazán nem is szavazott meg semmit, mert mielőtt az első kérdés szavazás alá került volna, Mihály bácsi már Békés felé vonatozott a deli „zuggal." Hanem azért estére valahogy csak ledarálták a tárgysorozatot mégis. Aztán ugy eltűnt a ténsnemes vármegye, mintha a föld nyelte volna el. Még pénteken délután is csak D a i m e 1 Sándor volt a hivatalában, aki öt ember helyett dolgozott. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy pénteki érdemeiért szombaton este szerenádot kapott a főjegyző az Andrásoktól. Valami nótát dúdolgattak az ablakai előtt. Valami olyan nótát, amelynek igy szól az első sora ; „Iszik a vármegye ! . . ." Pardon. Templom mellett. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Péczely József. A piactéren hullámzik a nép fel s alá. Nagy napja van a falunak: a község esküdtjót teszik. Férfiak, asszonyok vegyesen egyegy kisebb csoportot képezve, hangos szóval tárgyalják a nap jelentőségét, adják a jó tanácsokat, lehurrogják egymás ellenkező véleményét s közbe-közbe éltetik a maga jelöltjét; egyik, a kisebb, rész a telkes gazdát, a másik rész kérges tenyerű zsellér embert. Egy-egy raj bevonul a községháza nyitott kapuján a szavazás arányában, honnan kis vártatva egyenként jönnek ki. Gőcs Pali, meg JKis Pista Feri a zömtől félrevonulva a templom rozoga deszkakerítését támogatva adogatják egymásnak a szót. # Gőcs Pali a módosabb emberek közé tartozik. Fejhordozásán látszik a négy ökör, a két tizenhatmarkos ló s a fél telek ; érces hangján az ellentmondást nem tűrő akaraterő, a parancsolni szokás. A szocialista világ beköszöntése előtt minden fölfelé menő ivadéka a belső emberek közé tartozott, ezt tudja az egész falu, sőt azt is, hogy közöttük nem egy bíróviselt ember is. Most azonban már más idők járnak, a kaputotlaszoritotta a ködmen. Össze-összeméri ugyan még ma is erejét a két párt, próbálgatja különösen a kaput legyűrni a ködment meglepetésekkel, paktumokkal, sőt a divatos koalícióval is, amennyiben összefognak a szűcsökkel, vargákkal, kereskedőkkel, de az eredmény mindig egy: alul maradnak a kaputosok. Kis Pista Feri olyan ágról szakadt szegény zsellér ember, kinek lelkét a nagy eszmék még nem hatották át teljesen, ki még vissza-vissza emlékszik az őt gyámolító kezekre, köztük Gőcs Palióra is, de már úszik az árral ... az ígéret földje felé. Eltérő a dolog — szólt Gőcs Pali — olyan ember kell oda, aki ért a számhoz ... Ne csak azt nézzük, hogy ki tud kajabálni, hanem hogy ott, ahova állítják, ki is értse magát. Lám a vót esküdt is csak a szót adta, de a számkoz nem konyított. .. kivött egy csomó pízt, betött egy csomó pizt, a végin nem pászót, oszt héjába kejabált, csak kitötték. — De a mi sorunkból emelkődött. — Hát onnan, ép azért ... ha töszöm azt a Szűri Pista bá nadrágot húz, botot vösz a kezibe, csak nincs ott több tudomány az pörge kalap alatt, mint azelőtt; ép az, hogy mind azt hiszi, hogy a tudomány az kék nadrággal, meg a somfa bottal jár, s ha belső ember lett, legyen az irás, szám, telekkönyv, pagyagogia, meg akármi ija-fija, azt hiszi, hogy mind magára szödte az lajblival, s akkor már úgy forgati az tudományát, mint a szélmalom az vitorláit . . . oszt kinevetik. — Uuy kő neki ; minek megy oda, ha kongó . . . Ámbátor a bizalom, úgy töszik . . . Dehogy is töszik ; keresi, kejabál, hogy ő majd így, mög úgy ... ezt mondom, azt mondom, s ha benn van, mit csinál ? Amit a többi, a régiek: cibart pelpádzik . . Mög alákezel ennjk is, annak is, ha tud,. . . — No a pennához csak tud mindenik . , . — Amennyiben egyik-egyik a nyelit fogja, nem a högyit. — De hát nem is minden belső embernek kell az irás. — Mög kívánják azt még a harangom zótól is, a röndórtől is. Az is a sorja. Te is értesz a betűvetéshez is, a számhoz ís, ugy-e? — Hogy tudnám különben számon tartani az kondát, - No látod ? 1 Elhallgatnak. Gőcs Pali hosszan nézi a községház kapuján ki s befelé hullámzó tömeget. Kis Pista Feri meg pörge ka lapját a szemére húzva, kampós botji szeges végével karikákat rajzolgat , szürke porba. — Mennyi az béröd a kondásságért — Húsz pöngő, meg az kenyér já randóság. — Nem sok. — Nem is azért a 20 pöngőért vállal tam, de a hivatal ... Az asszony is az mondta, hogy ne a pizre nézzek, hanen az belső emberségre . . . — Hm, hm ... az igaz szólt Gőc Pali, miközben megtömte a kurtanyaki debreceni készséget, s majd rápörkentve meggyőződött annak akurátos szuperá lásáröl, a kupakot rányomva mondá: — Te a cocilistára szavalsz? . . — Közülünk való. — Ki érti-e majd magát? — Az ? Megmondta az a gerof nak is . . , — A szöniibe ? — Hát az ispányának. — Mit ? — Hogy nincs igazság, kevés a nap szám . . . nincs födünk, sok az adó . . Látod az igaz: kevés a föld, ke vés a napszám, sok az adó . . . mini igaz; de azt mondta-e, hogy: „soka iszunk". Azt nem . . . No látod, azt is mög köllene ár fontóni, hogy „sokat iszunk", s aztá: nem vizet iszunk, még csak nem is bor hanem pájinkát. De ne hidd ám, hog; én csak ugy a levegőbűi beszélek ; ma gátú az uraságtú tudom, 1 évben 30.00 korona napszámot fizet ki, — Azt én is hallottam. — Hát azt hallotad-e, hogy hán hektó pájinka fogy el egy évben csa' a mi kis községünkben is? — Sok , f , — Sok? dehogy sok, rémisztő sol