Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-12-02 / 100. szám

3 lelkész pártoló hozzászólása után D o­h á n y o s József gazdálkodó kéri a törvényhatóságot, hogy pártolólag tegye magáévá Hevesmegye feliratát. Csak a gazdálkodó nép ismeri igazában azt a nagy pusztítást, melyet a pálinka okoz vasárnap s ha egy ízben kértük és sí kertelenül kértük a vasárnapi zárórát, kérjük ezután is mindaddig, mig célhoz jutunk. K. Shriffert József Dohányos felszólalását pártolja. Békésvármegye második helyen áll a pálinkafogyasztás tekintetében. Nem szabad tehát tétlenül nézni munkásnépünk erkölcsi pusztu­lását. Morvái Mihály szerint nem lehet egész vasárnap bezárva tartani a korcs­mákat. Szükséges, hogy a munkásnép­nek engedjünk valami szórakozást. Meg ha a korcsmák be is záratnának, volna alkalom, hogy italt szerezhessenek be azok, akik arra vágynak. Inkább arra kellene ügyelni, hogy a templomok mellett no legyenek korcsmák. Csabán is ez a helyzet például. A kögyülés az állandó választmány javaslatát fogadta el. A sztrájkok ellen. Ezután került tárgyalás alá Vasvár­megyének azon átirata, melyben törvé­nyes intézkedést kér a sztrájkok és iz­gatók ellen. Ez az átirat annyival ia in­kább aktuális Bókésvármegyében, mert itt valóban kibugyogott már a méltá­nyosság lepszükebb medréből is a ma­gukcsinálta vezetők rakoncátlankodása. Az állandó választmány javaslata ér­telmében sajnálattal konstatálja a bizott­ság, hogy a bérharcok jogossága a ma megnyilatkozó formákban és esetekben kiveszett s az mindinkább osztályharccá aljasul. Az az osztály, mely a bérharcok fegyverét használja a megfélemlí­tésnek minden eszközét fel­használja. Ők okozták a drágaságot, az ipari pangását és társadalmi rendetlen­séget.. A szakszervezetek .melegágyai e törekvéseknek. Felkéri tehát a törvény­hatóság a kormányt, hogy tételes jog­szabályokkal megakadályozza a szakszer­vezetek túlkapásait és "a szrájkok túl­tengését. Apróbb ügyek. M á r k y János lemondott a gyulai képviselőtestületi tagválasztásnak einöki tisztségéről. Helyette dr. Z ö 1 d y Gézát küldték ki. Az utkaparók rész ^re 840 korona drágasági pótlékot szavaztak meg. — K u r t u c Valéria or vosi ok­levelét meghirdetnek jelentették ki. — Orosháza község negyedik patiká­ját vita nélkül véleményezte a köz­gyűlés. Szeberényi Lajos Zs, a pánszlávizmusról. Egy evangelikus lelkész röpirata. — Szenzáció a sajtóban. Rendkívül érdekes röpirat jelent ma meg a békéscsabai könyvpiacon. írója Szeberényi Lajos Zs. békéscsabai lelkész, cime pedig: „Gondolatok és elmélkedések." Főérdekességét az adja meg ennek a röpiratnak, hogy olyan egyén irta azt, — akit éveken keresz­tül a pánszlávizmus vádjával illettek s aki­nek érdekesen irott fejtegetései épp ezért méltán vehetők eseményszámba. A röp­irat tárgya a pánszlávizmus. Eseteket sorol föl, melyek a pánszlávizmus anya­gából egyháztörvényszéki Ítéleteket és közgyűlési határozatokat merítettek, anélkül, hogy az író szerint, erre kellő alappal birtak volna. A több ivre terjedő röpirat exposi­tiója elmélkedés a pánszlávizmusról. „Nálunk az egész „pánszlávizmus" — irja Szeberényi —nem egyébb, mint egy oly üres szólam, melylyel sikere­sen lehet operálni egyesek és testületek elleni küzdelemben. Fogjuk rá a legide­álisabban gondolkozó, a legnemesebben érző emberre, hogy pánszláv ós tönkre­tételére a legsikeresebb eszközzel ren­delkezünk. Es ezen ráfogás már napja­inkban a legnagyobb recordot érte el. Elég, hogy ezt bárkire sikeresen lehes­sen alkalmazni, ha az illető a véresszájú hazafiak minden tettét nem dicséri, vagy ha nem tagadja meg számazását. Sőt . . . Nézd csak mög ott benn a fogyasz­tásnál — hisz a ti embörötök vezeti azt is — nem sok 'héjjá van a háromszáz hektónak. Literjit kor.-val mérik ugy-e ? Igy oszt napszám, az a harmincezer ko­rona pájinkává változik. Persze, hogy akkor nem marad könyérre, ruhára. Hej ! ha csak egy évig tartózkodna min­dönki a pájinkátú, micsoda özön píz maradna a zsebbe. Az lönne ám a jó politika. Azt mondod: „Sok az adó", az igaz ; „Kevés a napszám", — az is igaz; de mikor azt a keveset sem tudják meg­böcsülni. Pedig tudnék még mást is mondani: Egy eladó, legyen az bármi­lyen sorban, hány szoknyát visel egy­más högyibe ? — Én nem óvastam. — No én som, de azért tudom, hogy van vagy 15—20. Pedig azt sem adják ám ingyen. Hidd el, a pucc is szép pízt nyel el. Aztán beszélhetnénk az élelmes­ségről is, ami nincs Látod, én bár van egy kis földem, mög is élnék belőle éven át, de azért a pincémben nem pá­jinkát tartok, hanem gombatanyát, — többet hajt egy esztendőben, mint két hold búzaföld; van egy pár kas méhem, s az eperfákból is szépen pizölök az se­lyembogarak után . . . Nem hiszöd, hogy ez is politika ? — Hát ... az — mondja Kis Pista Feri az untercikk ujját húzogatva. — Mögcsinálhatná mindönki, még pízbe se kerülne, legalább a selyembo­gár, a gombatanya nem, a méh is ke­vésbbé . . . Hidd el többet ér az, mint a kejabálás. No de gyerünk szavalni . . . — Ugy nézem már a végit nyomják. Megindulnak a kapu felé. Pár perc alatt a tömeg elnyeli a két voksoló magyart. még azok is megkaphatják e cimet, kik nem is tudnak tótul, de egy oly egy­háznak tagjai, melyben az Isten igéjét a tót híveknek tótúl hirdetik. (Veres Jó­zsefet is panszlávnak nevezték az ország­gyűlésen, mivel lutheránus pap). A magyarhoni ág. h. ev. egyházban nincs pánszlávizmus, nincs pánszláv pap, se felügyelő, se hivő. Nincs pánszláviz­mus, ha azt igazi értelemben vesszük s nem értünk az alatt oly badarságot mint Thurzó Miksa ur s vele számosan a Pannóniában és azon kivül! A pánszlá­vizmus a görög „pan" (és nem a tót „pán" ur) szóból eredve jelenti az ösz­szes szlávok egyesítését egy politikai uralom alatt. Igy fogták azt fel mindég a politikusok és tudósok, ma is igy fogja fel azt minden értelmes ember". A magyarhoni ág. h. ev. egyházban állítólag észlelt pánszlávizmus szintén ráfogás csak, mondja Szeberényi. Itt csak nyelvsurlódásról lehet szó, ami még nem pánszlávizmus. Ahol több nyelvű az egyház, ott minden népnek igényei kielégítést kell hogy nyerjenek. A zsinati törvény is kimondja, hogy a vallásoktatás lehetőleg anyanyelven tör­ténjék. Az a baj, hogy ezt a jogot egye­sek tulbuzgalomból, mások politikai szá­mításból iíluzoriussá akarják tenni. Majd rátér a röpirat a bányakerületi közgyűlés ez évi jegyzőkönyvének azon passzusára, mely a Csipkay-féle javaslattal foglalkozik. Ez a javaslat ugyanis az egyházban tapasz­talt pánszláv törekvésekkel foglalkozik s azt mondatta ki a közgyűléssel, hogy elvárja az egyház minden tisztviselőjétől és tagjától, hogy a magyar állameszme iránt tántoríthatatlan hűséggel viselked jék. Abbeli várakozásnak is kifejezést adott, hogy a lelkészek és tanitók vá­lasztásánál a candidationális jog a jelöltek hazafias megbízhatóságára való tekin­tettel fog a jövőben gyakoroltatni. A javaslatot természetesen elfogadta a köz­gyűlés. A közgyűlés állásfoglalásához ezeket a glosszákat fűzi Szeberényi Zs. Lajos : „A politikai természetű javaslatok sorsa legújabban ez szokott lenni egy­házunkban. Hiszen céltalan is volna minden felszólalás — még az olyan tel­jesen helyén való felszólalás is, hogy az ilyen politikai természetű javaslatokat vegyük le a napirendről. Egy ily fel­szólalás elég arra, hogy a napi sajtó he­tekig írjon a pánszlávizmusról az evan­gelikus egyházban. De a felszólaló a saját személyét is kiteszi a legszélesebb körű meghurcoltatásnak. A politikai természetű javaslatok tárgyalásánál egy­házunk többé nem ura magának— vele tárgyal az utca is, a tájékozatlan idegen közvélemény is, ott megszűnik az auto­nomia. Ezt jól tudják a politikai javas­latok benyújtói — az ő személyük védve van, mig ellenfeleik védtelenek, fegy­vertelenek, - számukra nincs irgalom." Következik ezután a javaslat előz­ményeinek magyarázata. Szeberényi sze rint a zolyómmegyei főispán, alispán alispán stb., akik barátai Csipkaynak, azt látták a közelmúlt képviselőválasz­tásokon, hogy a nép kezd lábra állani Ezt a nagy változást szerintük csak a pánszlávizmus idézhette elő. A papok, a tanitók . . . Pedig — irja — a papok politikai vezetése alól kikerült már j a nép. Rátér végül a Hrdlicska ügyre, me­lyet más helyen ismertetünk. Szeberényi Zs. Lajos röpiratának érdekesebb fejezeteinek kivonatát adtuk ezekben a sorokban. Meg vagyunk győ­ződve, hogy az a vád, amely any­nyiszor kisérte Szeberényi munkáját a közvélemény, most is megújul. Mi egye­lőre nem füzünk kommentárt e kisza­kított részekhez. Nem füzünk pedig azért, mert megakarjuk várni a vélemények kialakulását, amihez nem elég egy új­ságcikk, hanem az egész röpirat, amely helyenként tapasztalható elfogultságán kivül helyütt-helyütt mély igazságokat j s tartalmaz. Dutkay és a nyugdíjügy. A törvényhatóság álláspontja. Megsemmisített határozatok. Vármegyénk törvényhatósági bizott­ságának csütörtöki közgyűlésén került eldöntés alá a Dutkay-ügy s ezzel együtt a tisztviselői-nyugdijalap feloszlatásának kérdése is. Mindkét ügyben élénk és he­ves szócsatározás folyt s csak hosszabb idő multán került a sor a szavazásra. Bevezető sorainkban meg kell emlékez­nünk Berényi Ármin fölszólalásának egyik részéről, — amelyben Ladics Lászlónak válaszolva azt mondta, hogy e kérdésben nem az embert, nem Dut­kayt, hanem mint ő, az igazságot kell szem előtt tartani. Nincs sok megjegyzésünk. Csak visszasegítjük Berényi úrnak emlékező tehetségét oda, ahol azt indítványozta ő annak idején, hogy az esetben, ha Dutkay lemond nyugdíjigényéről és min­den követeléséről, Gyula város ne indítsa meg ellene sem a k rtéritési, sem a bün­fenyitő pórt . . . Dr. Fábry Sándor főispán indítvá­nyára a közgyűlés előbb a nyugdijalap feloszlatásávál foglalkozott. Az állandó választmány megsemmisíteni javasolja a képviselőtestületnek feloszlást kimondó javaslatát. E javaslat értelmében utasí­taná a közgyűlés a várost arra is, hogv a nyudijszabályzatnak bizonyos pontjait pótolja. Á. Schriffert József : Ez a nyűg­díjszabályzat rossz. Ugy csempészték azt keresztül a tisztviselők, hogy a köz­gyűlés alig tudott felőle. Akkor vagyunk méltányosak, ha visszafizetjük tisztvi­selőink pénzét. Névery Albert kérdi, tartozik-e a város nyugdijat adni Dutkaynak az esetben is, ha az alap feloszlik? Fábry Sándor főispán : Ez a szem­pont vezette az állandó választmányt is, mikor megkoncipiálta javaslatát. Dutkay Bélának nyugdíjjogosultsága is ' van. Éz szerzett jog s ha a várost bepörölné, meg is nyerné a pört. Berényi Ármin dr. amellett érvel, hogy Dutkay ellen bűnvádi pör van folyamatban a város részéről, tehát nyugdíjjogosultsága a pör eredményé­től függ. Kéri visszaadni az iratokat a városnak. Fábry főispán szerint a város ér­deke kívánja, hogy ez a kérdés végre megoldást nyerjen. Amúgy is valóságos tengeri kígyóvá nőtte magát. Ambrus Sándor szintén ilyen értelemben szól. Ladics László : A megoldást ne­hezíti az, hogy összezavarják ezt a kér­dést a Dutkay-ügygyel. Akkor vetették fölszinre ezt, amikor Duttkay nyugdí­jaztatásának kérdése szóba került. Dut­kaynak megvan a nyugdíjjogosultsága s ezt elvitatni nem lehet; akár feloszlik az alap, akár nem. Berényi válaszolt ezután Ladicsnafo majd Fábry főispán szavazás alá bocsáj­totta a kérdést. A közgyűlés 27 szóval 12 szó ellenében elfogadta az állandó választ­mány javaslatát. Következett Dutkay Béla nyugdíj­ügyének s bepörösitésének tárgyalása. Ez a kérdés már kevéssé izgatta a bi­zottság tagjait, miután az előbbi pont körül rendezett tervezgetések is csütör­tököt mondtak egy kisebb fraktionak. Dutkay ügyében azt határozta a gyulai képviselőtestület, hogy a volt polgármester ellen kártalanítási és bűn­vádi pört indit s kimondta azt is, hogy nyugdíj iránti kérelmével is elutasítja. A törvényhatósági közgyűlés az állandó választmány javaslata szerint megsemmi­sítette Gyula város képviselőtestületének Dutkay Béla nyugdijára vonatkozó hatá­rozatát, de nem érintette a pöremelésre vonatkozó intézkedéseket. Hrdlicska Lajos ügye. Döntött a kerületi törvényszék. Csabai glosszák egy Ítélethez. Mindannyiunk emlékezetében él még az a pör, melyet az ősz folyamán tár­gyalt az orosházai esperességi törvénj r­szék. A vádlottak Hrdlicska Lajos tótkomlósi lelkész és S z t i k Gyula tót­komlósi tanitó voltak. Bűnük az volt, hogy a pánszláviz­mus eszméit hirdették híveiknek s hol szóval, hol pedig felvidékről érkezett nyomtatványok terjesztésével igyekez­tek megmételyezni a tótparasztnak gon­dolatvilágát. Az esperességi törvényszék — hosz­szas tárgyalás után — megállapította a vádlottak bűnösségét s hivatalvesztésre Ítélte mindkettőt: Ez ellen az ítélet ellen vádlottak a kerületi törvényszékhez fe­lebbeztek, amely szerdán vette tárgya­lás alá az ügyet Budapesten. A ta­nács elnökei Zsilinszky Mihály és S c h o 11 z Gusztáv, birái pedig Sár­kány Sámuel, P e t r o v i c s Soma, Wagner Géza ésOsztroluczky Miklós voltak. Reggeltől késő estig tartó tárgyalás után a kerületi törvényszék azt hatá­rozta, hogy az esperességi törvényszék előtt vallomást tett tanukat újból be­idézi s csak kihallgattatásuk után hozza meg az ítéletet. Érdekesnek tartjuk az aktuálitás szempontjából megemlíteni azt is, hogy Szeberényi Lajos Zs. békéscsabai ág. ev. lelkésznek ma inegjelendő röp­iratában egy egész fejezet van a Hrd­licska ügynek szentelve. Szeberényi a tulizgult lelkiismerettségnek tulajdonítja azt, hogy Hrdlicska ellen marasztaló íté­letet hozott az elsőfokú törvényszék. Arra a vádra, hogy Hrdlicska tótul is vezettette a jegyzőkönyveket, azt mondja Szeberényi, hogy azt a hívek egyenes kívánságára tette az elitélt lel­kész, aki akkor még nem volt ismerős a kerület szabályzataival. Részletesen foglalkozik a Hrdlicska ellen folyamatba tett vizsgálatnak rész­leteivel. A vizsgálatot vezető lelkészről, Kovács Andorról azt állítja, hogy a vizsgálat befejezése után ráütött az ira­tokra s kifakadt: »az egészben semmi sincs! . . .« Kifogásolja Szeberényi a Hrdlicska ügyben ítélkezett bíróságnak összeállítá­sát is. S k'fogásolja főleg azt, hogy a vizsgálóbíró egyszersmind ítélkező biró is volt ez ügyben. Támadja a röpirat-iró Haviár Dánielt az esperességi törvényszék egyik elnö­két is imigyen: „Horvát Dániel kebel­barátja, politikai fegyvertársa Veresnek. Kiváló szónoki talentummal megáldott férfiú, de politika és különösen a nyelv­kérdésben hihetetlenül elfogult ..." Végül ezekben adja meg csattanóját a Hrdlicska ítélethez fűzött glosszáinak : „A politikai pöröknél rendszerint nem a jog, igazság és törvény szokott dön­teni, hanem a szenvedély és a biróság tiszta látását legjobban veszélyeztető — politikai hangulat. A politikai pörök sű­rűsége még az állami élet terén is vészt­hozó lehet és anarchiát idézhet elő; de ott van még az utóbbinak legyűrésére is a nyers fegyveres erő, a szuronyok ós börtönök, a rablánc ós akasztófa. Az egyházban folytatott politikai pörök az egyház létét támadják meg; Krisztus és a politika egy házban sehogy sem fér­nek meg éz az egyháznak nincs módja a züllést megakadályozni, ha ideáljaihoz egyszer hűtlen lett és szintén szurony, sisak, börtönre akar támaszkodni." Válasz dr. Zsilinszky Endre árnak nyilt levelére. A békéscsabai kaszinó-egyesület f. hó 29 én tartott választmányi gyűlése tudomásul vette kilépését és ezzel be­végezném válaszomat, ha doktor úr a kaszinóbeli ügyét kommentárokkal nem fűzné szorosan személyemhez. A kaszinóhoz önt illetőleg kigolyó­zási indítvány De nem adatott, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom