Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-25 / 98. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. nov. 11 tisztviselő társaihoz, álljanak bár állami, törvényhatósági, községi vagy egyházi köz­szolg latban, részvénytársasági avagy ke­reskedelmi vagy ipari magánvállalatnál, illetve szövetkezetnél, hogy szíveskedje­nek az Orazágos tisztviselő szövet­vetség szervezetének és céljainak részle­tesebb ós bővebb megismertetése céljá­ból f. évi december hó 2-án (vasárnap) délután 3 órakor a városháza közgyű­lési termében tartandó tisztviselő érte­kezleten megjelenni, ott a tárgyat min­den oldalról megvitatni s a belépés iránt határozni. Kartársi üdvözlettel: A békéscsabai községi tiszt­viselők. A gazdasági egyletből, Választmányi ülés. Népes és felszólalásokban gazdag választmányi ülése volt csütörtökön dél­előtt a Békésvármegyei Gazdasági Egv­letrek. A választmány tagjai majdnem teljes számban vettek részt az ülésen, amelyen Wenckheim Dénes gróf egyesületi elnök is megjelent s élénk részt vett a tanácskozásban. Legnagyobb érdeklődést a jövő évi aratási szerző­désekre vonatkozó intézkedésnek, he­lyesebben a munkástúlkapások ellen való szervezkedés módozatának megbeszélése iránt mutatkozott. A jövő évi munkaprodram során igen helyesen rámutat az elnökség arra, hogy nemcsak a gazdatársadalmat, ha­nem az ország iparát, kereskedelmét az áldatlan sztrájkharc bénitja meg s me­ríti ki, amiért különösen nagyhorderejű alkotásokra nem számithatnak. Ezektől eltekintve, a téli felolvasásoknak, a házi ipar fejlesztésének, a nép téli foglalkoz­tatásának, a megyei baromfitenyésztő és értékesítő szövetkezetek szervezésének szép jövőt jósol. A jövő évben Szarva­son állatkiállitást és dijazást rendez. Az ülés lefolyásáról, — az arató­sztrájk elhárítására vonatkozó megálla­podást más helyen közöljük, — tudósí­tásunk a következő : Az ülésen B e 1 i c z e y Géza igazg. elnöklete alatt jelen voltak : W e'n c le­helni Dénes gróf, D ó r c z y Pé­ter, Wagner Ferenc, Wagner Is­tván, K á 11 a y Ödön, B a d i c s Elek, S z a 1 a y Gyula, Gy. Nagy Gábor, Korosy János, E m peri Ernő, Szabó János, Vidovszky László, R e i s z Simon, D o m o s z 1 a y József, K r a f t Viktor, Banner Béla, E r­d é 1 y i László, Morvái Mihály, H a­r a s z t i Sándor, Vidovszky Ká­roly, Debreczeni Endre, U r s zi n y János dr. Beliczey Géza a megjelentek üdvözlése után jelenti, hogy az egyletnek és az igazgató-választmánynak egyik szorgalmas, a gazdatársadalom köztisz­teletét birt tagja, S t o j a n o v i t s Gyula elhunyt. Az ülés jegyzőkönyvi részvétét fejezi ki a haláleset fölött s erről érte­siti az elhunyt özvegyét is. Előterjesztette az elnök a vármegye közigazgatási bizottságának az aratási szerződésak egyöntetűvé tétele tárgyában megküldött átiratát, melyre nézve az egylet véleményét kéri. Az elnök lehetetlennek tartja, hogy a megye egész területén keresztülvihető volna az egyöntetű aratási szerződés, mert minden gazdaságban más az üzem. Azonban helyesli a vármegye alispán­tának azon előterjesztését, hogy a mun­kaadó és munkások közötti' sérelmek elbírálásánál az elsőfokú hatóság mellé szakférfiak is adassanak és azok véle­ménye meghallgattassák. Az 1898. mun­kástörvény teljesen biztosítja a munká­sokat az aratási szerződésnél bármily elemi csapás ellen, mert azok csak vagy­lagos szerződést kötnek s igy a mun­kások mindig megtilálják a szerződésben biztosított keresetet. M o r v d y Mihály, Wagner Fe­renc. K r a f t Viktor a véleményező szaki irfiakkal a munkástörvóny módo­sítás; t helyesnek tartják, de szerintük kívánatos is volna mindkét félre, ha a törv< ;iyt annak szelleme szerint alkal­maz] ik. Az igazgató-válaszimány Beliczey Géza előterjesztését fogadta el és ily értelemben értesíti a vármegyét. Nyugati fajmarha importálására száz­ezer kor. kamatmentes kölcsönt kórt az egylet a földmivelésügyi minisztertől. A miniszter szívesen adna kölcsönt, de nem áll rendelkezésére pénz, hanem hajlandó az egylet által felveendő köl­csön kamatjából 2%-ot viselni. A választmány elhatározta, hogy 50 ezer korona folyószámla kölcsönt vesz fel a Békés-Csabai takarókpénztár egye­sületnél, mint legolcsóbb ajánlattevőnél és felhívja az egylet tagjait, hogy akik nyugati ^fajteheneket 3 éves kölcsönnel beszerezni óhajtanak, jelentsék ezt be a titkári hivatalban. A miniszter 50—50 drb emdeni lu­dat, kacsát, 50 drb orpington baromfit küldött; az egylet ezeket Szarvason, Kondoroson, Köröstarcsán és Körös­ladány egyleti tagjai között osztotta szét. Ezután az alapszabályokon történt némi módosítás. Igy legfontosabb mó­dosítás az, amely az egyesületet a köz­gazdasági politikában véleménynyilvá­nításra is feljogosítja, továbbá, amely a nők tagsági jogosultságát is elismeri. É módosítások sze­rint a közgyűlések határozatképessége 50 tagnak megjelenésétől tétetik a jövő­ben íüggővé s az elnöki jogkör teteme­sen kibővül, hogy ne forduljon elő többé az az eset, ami a közelmúltban, mikor a volt igazgató-alelnök jogait az elnök nem viselhette. A költségelőirányzat a jövő év be­vételét 17901 koronában, kiadásait pedig 13478 korom-bán állapítja meg. A marad­vány 4423 korona. Darányi Ignác leiratilag értesiti az egyesületet, hogy utasítást adott a pót­lovazó bizottságnak, mely szerint ezután a kistenyósztőktől is vegyen lovakat. A leirat tudomásul szolgál. Elhatározta a választmány, hogy ta­gul belép az egyesület az Országos Gazda­szövetségbe. A gömörmegyei gazdasági egylet­nek az állatorvosok díjazására vonatkozó megkeresésére elhatározták felírni a föld­mivelésügyi miniszterhez, hogy a szállí­tott sertések után csak 1—1 korona dij szedessék. Örvendetes tudomásul szolgált az is, hogy Ambrus Sándor alispán az egyesület által a háziipar terjesztése céljából kért 10000 korona helyett 15000 koronát javasolt kiutalványozni a mi­niszter által. Az indítványok pontjánál Wagner István az ellen'szólalt föl, hogy a gaz­datisztek ós intézők címét manapság mindenki bitorolja. Azt óhajtaná, hogy ez ellen orvoslást kórjenek az illetéke­sektől. Az egylet ilyen értelmében meg­fogja keresni a po'itikai hatóságot. A közgyűlés megtartásának idejéül december 9-ikét fűzték ki. nak addig, mig be nem köszönt a kuko­rica kapálás, vagy aratás, mikor nadrág nélkül szaladgálhatnak alamizsna-kenyér után. Békés község méltányos. Kapálni küldi a tisztviselőit . . . A ténsnemes békési képviselőtestü­let, amelynek többségét a nadrág ellen­ségei alkotják, manap csizma- és ruha­koptatási pótlékot szavazgat kocsisainak ós szolgáinak. Hej, beh másképpen gon­dolkozott a közelmúltban ? ! . . . Történt akkor ugyanis, hogy a községi kezelő és segédszemélyzet a megélhetési viszo­nyok súlyosságától űzetve, meggörbült testtel s korgó gyomorral fizetésföleme­lésért könyörgött a városatyákhoz. Pro és kontra sok beszéd hangzott el a beadvány tárgyában. Azok, kik az emberi követelmények legszükösebb for­máival is tisztában vannak, nem késtek pártolni a lateiner- proletárok indokolt in­stanciáját. Végre is kötelességük volt megtenni ezt, mert ha megengedik Bé­kés községnek azt a luxust, hogy kezelő­ós segédszemélyzetet tartson, eminens feladatuk az is, hogy a 6—800 koroná­val dotált községi alkalmazottaknak eg­zisztenciáját, úgy ahogy, biztosíttassák is azzal a községgel. Szóval, nem hiányzott a jóakarat, de nem hiányoztak a közgyűlési teremből a csizmás városatyák és esküdtek sem, akik keményen sarkukra állván, oda meny­: dörögték, hogy ha nincsenek megelé­I gedve helyzetükkel azok a. skriblerek ­j »elmehetnek kapálni is«, ami szintén tisz­tességes foglalkozás, meg ha nem telik garasos fizetésükből cipőre, nadrágra, hát viseljenek csizmát s járjanak nadrág nélkül h, mint a föld népe jár . . . Ezt a diszes képviselőtestületet most aztán megszállotta a buzgalom. A szol­| gák fizetésfölemelést kértek: Kaptak. A rendőrök csizmapénzt : Kaptak. Végül előállott a gyepmester, aki elég energikus hangú beadványában szintén fizetéseme­lést kért. És csodák csodája! A gyepmestert már tekintette vala­minek a békési többség. Gyám, segéd­gyám, ellenőr, írnokok, mi az? ... De a gyepmester ? ... Ez már valami. És Komáromi István úr, aki négy óv óta áll Békés község szolgálatában, fizetéseme­léshez jutott. A többiek ellenben várja­Nyilt levél Nagyságos bajezai Beliczey Oéza úrhoz, mint a békéscsabai kaszinó elnökéhez. Igen tisztelt Elnök Ur! A „Bm. Közi." folyó évi 90-ik szá­mában azt olvasom, hogy az On elnök­lete alatt álló „békéscsabai kaszinó" tag­jai közt mozgalom indult meg, hogy en­gem a legutóbb lezajlott képviselő vá­lasztáson "való szereplésem miatt (hogy t. i. Ön ellen szavaztam ós a de­mokrata jelölt körében beszédet mondtam), kigolyózzanak. Én ennek a híradásnak igaz voltá­ban nem hiszek. Először azért nem, mert igen tisztelt Elnök Urat hiszem olyan fel­világosodott embernek, hogy nem tartja megengedhetőnek egy társaskör kebe­lébén senkinek az üldözését politikai meggőződése, és politikai tényei miatt; de tartom olyan lovagias gondolkodá­súnak is, hogy nem tűrné még a lát­szatát sem annak, hogy egyik politikai ellenfele az Ön politikai szereplésével, tehát személyével is oly szoros kapcso­latban levő ok miatt terv-, ós hajszasze­rüen meghurcoltassék.Nem hiszem, hogy szívesen venné, ha az Ón nevéhez fűződ­nék annak a gyűlöletes emléke, hogy a csabai kaszinóban politikai statáriumot akart tartani néhány pártszenvedélytől elvakult ember. De nem hiszek a híradásnak már csak azért sem, mert lehetetlennek tar­tom, hogy a csabai kaszinóban, melynek hagyományos szabad-, ós szabadelvű szel­lemén eddig még soha sem esett raa­cula, olyan sötét középkori gondolko­dás kapott volna lábra, amely a szent inquizitiónak is becsületóra válnék. Hi szen ily mozgalmat szeretett volna már egy izben indítani ellenem néhány sö­tét ag.yu alak, de akkor legalább hang­zatos frázisokkal, a csalhatailan, egyedül idvezitő, saját külön hazafiságukkal akar­tak ellenem hangulatot kelteni, s engem az erkölcsi máglyára állítani! Pedig ak­kor is hajótörést szenvedett a jó szán­dék a kaszinói tagok józan gondolko­dásán. Bizonynyára igy történnék most is, ha akadnának, akik ily mozgalommal kísérletet tennének. Azonban akár igaz, akár nem a hír­adás, már magában az, hogy azt illeté­kes helyről nem cáfolta meg senki, — megérlelte bennem a kaszinóból való kilépésem gondolatát. A kaszinóhoz nem fűz semmi. Az ottani szórakozás nem felel meg az én természetemnek. Szíves­kedjék tehát tudomásul venni, és az illetékes fórumnak tudomására adni, hogy a csabai kaszinóból kilépek. Engedje meg azonban igen tisztelt Elnök úr, hogy móg egypár megjegy­zést tegyek. Értesültem, hogy felőlem a válasz­táskor az a hir korpoltáltatott, mintha a Petőpáit táborában tartott beszédem­ben Önről, becsmérlőleg nyilatkoztam volna. Tartozom annak a kijelentésével a nyilvánosság előtt, hogy az gyalázatos hazugság! Hivatkozom arra a sok ezer emberre, aki beszédemet hallgatta, hogy sem Önről, sem a csabai intelligentiáról egyetlen egy szót sem mondtam. Én beszéltem az emberi jogokról, kárhoztottan a társadalmi kasztszerü tagozódást, elitéltem a felekezeti gyűlöl­ködést és egyéb előjogokat ós kívánsá­gokat. De ezek az én régi nézeteim ós elveim. Ezeket Elnök Úr ép úgy, mini a kaszinó minden tagja régen ismeri, vagy legalább ismerheti, mert azokból ón bizon a kaszinóban soha titkot nem csináltam, elég hallhatóan hangoztattam, s azokon mindez ideig semmi változta­tást nem tettem. De épen ezek a nézetek, ezek az elvek vittek engem nem az Elnök ur, hanem a democrata párt jelöltjének tá­borába. Az ón pártom, a szabadelvű­párt megszűnt; a megmaradt, vagy azóta alakúit pártok egyikéhez nem csatlakoz­tam, sem a szent koalícióhoz nem tar­toztam. Ki meri kétségba vonni a min­den szabad polgárt megirető azon jo­gomat, hogy azt támogassam szavaza­tommal, a kinek elvei legközelebb álla­nak az én elveimhez! Azt mondják, hogy a város érdeke volt az Ön megválasztása ós Áchim L. András l e t ö r ó s e. Lehet, hogy igazuk van Önt illetőleg azoknak, akik eddigi közéleti tevékeny­ségét jobban ösmerik mint ón. De hogy jöhet komolyan szóba Áchim Letörése, amikor dr. Pető volt' a jelölt ? Hát akkor nem volt a város érdeke Áchim L. letörése, amikor nem Ön állott vele szemben, csak egy Zsilinszky Mihály? Hol voltak a kaszinói inkvizítorok akkor, hogy kigolyózták volna azokat az intelligens urakat, ka­szinói tagokat, akik Áchimra szavaztak, vagy titokban támogatták ? Persze, akkor önmagukat kellett volna kigolyóz­niok. De hagyjuk ezt! A politikában en­gem soha személyes szempontok nem vezettek, jövőben sem fognak vezetni. Jövőre is csk azokkal megyek egy uton, akik emberi jogok kivívásában, a néptömegek sorsa, anyagi helyzete javításában a válaszfalak ' teljes lerom­bolásában aktiv részt fognak venni ! ellenben, akik a közózkori tanrendszert fenntartani, a jogosulatlan kiváltságokat, előjogokat védeni fogják, azokkal min­dig, amig élek, szemben fogok állani, azok ellen szóval, tettel lankadatlanul közdeni meg nem szünök! Ezek után maradtam : Marciházán, 1906. nov. 14.,1 kiváló tiszteiette : dr. Zsilinszky Endre. Még egyszer a kétegyházai tanviszonyokról. Saller Flóris a helyszínén. — Ujabb ada­tok és bizonyítékok. - Nyilatkozik a tan­felügyelő. — De más is nyilatkozik. A legujdonsültebb békésmegyei krajcáros újság, amely főképpen arról nevezetes, hogy külön rovatot nyitott a más lapokban már előbb leközölt ér­dekes események utólagos konstatálá­sára, csütörtöki számában a „Békésme­gyei Közlönnyel" s e lapnak egyik cik­kével foglalkozik. Bántja őt az, hogy nagyképüsködósónek fellengős jelszavait csak részben tudja beváltani s a hírszol­gálat gyorsaságában és megbízhatósá­gában mindigjelőtte jár az az újság, amely öndicsekvós ós fenhéjázás nélkül is leg­jobb tudása és lelkiismerete szerint tesz eleget a közönség kívánságának. Ezt a krajcáros újságot a teljes daltonizmus arra ragadtatja legutóbb, hogy következetesen cáfolgassa a „Bm. K."-nek híreit. Azokat természetesen, melyek az ő hasábjain nem láttak még napvilágot. Igy cáfolta meg a gyulai ki­rályi adóhivatal szenzátiós eseményéről szóló híradásunkat, igy merészkedett valótlannak kijelenteni az alakulás előtt álló megyei ellenzéki pártról hozott köz­leményünket s igy bátorkodott csütör­tökön megcáfolni a kétegyházai tanviszo­nyokról közölt referádánknak minden kis részét is. Mielőtt a magunk részéről válaszra méltatnók a kis krajcáros újság rakon­cátlankodását, egy felelős szerkesztőnk­höz intézett levelet teszünk közzé, amint következik: Kedves Barátom ! A „Békésmegyei Függetlenség" csü­törtöki számában hosszú cikk jelent meg a kétegyházi tanügyi viszonyokról. A cikknek elvitatlanul' személyes éle van s mert személyes ügyekbe avat­kozni nem szeretek," csak most határoz^ tam el magam arra,jhogy alábbi adataim rendelkezésedre bocsátásával igazaid védelmére siessek, Én sokkal inkább, mint a Bm, F. kiküldötte — mondhatom, hogy „igen alaposan ismerem ezeket a viszonyokat." Igaz, a Bm. F. kiküldötte (Teleki János ( ur) velem is beszélt nov. 19-én Kétegy­házán s kiküldetésében eljárván, tőlem I is kért informatiót, de úgylátszik az i általam adott informatio néni volt olyan, { a milyent ők már Békéscsabán e'lőre megconcipiáltak b. lapod ellen. Elment : tehát azokhoz, kiknek érdekében áll az általad leleplezett tanügyi rendetlenségek eltussolása s ott tényleg megkapta a I neki kedves informatiót. Csakhogy ezzel a Bm. F. nem ér­hette el ama bevallott célját, hogy „ez ügyet a közönség helyes világításban is megismerhesse," mert megejtett vizsgá­lata bármi másnak, csak éppen „alapos"­nak nem mondható. Ezekután annál a „nagyító üveg"­nél kezdem, a melyet neked ajánl jó­akaró laptársad, hogy annak igénybe­vételével talán felfedeznél még Kétegy­házán valami tanítónőt. Én részemről mellőzhetőnek tartom a — „nagyító üveg"-et. Elég megkeresni a Nagy-utcát s megtalálod^Nemedi* Ella kisasszonyt, aki szintén kétegyházai tanítónő. A nóta persze nem róla- szól s igy végeztünk is vele, A te „megindító zokogás"-od a román tanitók nyomorúságáról szól, amelyről a Bm. F.' kiküldötte a „legala­posabb puhatolódzás után sem volt ké­pes meggyőződni. Ellenkezőleg, ő meg­vizsgálván a tanitók egész háztartását,

Next

/
Oldalképek
Tartalom