Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-25 / 98. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 98-ik szám. Vasárnap, november 25. BEKESMEGYEI KOZLORT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet éunegyedenbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Magyar munkás helyett kínai!... Tessék sztrájkot csinálni, mélyen tisztelt szocialista-vezér urak. Tessék napiparancsban kiadni, hogy senki aratómunkás le ne szerződjék Péter és Pál napjáig. Tessék rátörni arra a kis ekzisztenciára, amely 30—50 hold földjének jövedelméből két-három pár aratómunkásának tisztességesen fizette mindig azt a napszámot, melyet csak azért akarnak önök most mértéken tul is emeltetni, hogy több jusson abból pártadóra, .. pártujságra s mi egyébb másra. Önök tudják, mire. Mert hogy az a földmunkás nincs tisztában ezzel a sok komédiázással, holt bizonyosra vehető. önök megfújták a riadót Buda­pesten. Elhatározták, hogy ugy és akkor kényszeritik a munkaadót az anyagi romlás örvényébe ugrani, ahogy önöknek tetszik s mikor leginkább ég a tető kisgazdáink feje fölött. Vagy a nagy uradalmak, a latifundiumok ellen irányulna manöverirorázásuk ? Mese­beszéd ez, mélyen tisztelt vezér urak. Tanunk legyen a tavalyi nyár, kit sújtott érzékenyebben a munkáske­délyek felizgatása : az uradalom tulaj­donosát-e, vagy pedig a kisgazdál­kodót ? Ki szerzett nehézség nélkül idegen munkást; az uradalom tulajdo­nosa-e, vagy pedig a kisgazdálkodó ? Ki nem érezte a szállítási költségek viselését: az uradalom-e, vagy pedig a kisbirtokos ? Illő és jogos dolog tehát, hogy a féktelen izgatás következményeinek elejét veendő, végre-valahára meg­értsék egymást a munkaadók, miké­Békéscsaba, nov. 24. pen megértették egymást a Békéstne­gyei Gazdasági Egyesület igazgató­választmányának ülésén. Közös akarattal, közös megállapodással el­határozták ekkor, hogy az esetben, ha az arató munkás január végéig nem köt szerződést, kinai kézzel arattat­ják le a békésmegyei kalászrengeteget. Kinai kulikat hozatnak Magyaror­szágba ugyanazokon a vízmüveken, melyek az oceánon-tulra viszik az önök maszlagjai miatt nyomorba haj­szolt szegény, magyar munkást. S a kuli hűséges portéka. Nem kell százakat fizetni érte a hajós­társaságnak. Egynehány koronáért ugy szállítják őket, mintha a szepességből érkeznének csupán. Értik az aratást csak ugy mint a mieink. Serények is, olcsók is, nem ugy, mint a mieink, akiknek önök túlontúl bebeszélték már a tiz órai munkaidőt. A folytonos és fokozatosan inten­zivebb izgatásnak, a nagy-, közép- és kisbirtokosok ellen tervszerűen veze­zetett, évek óta tartó hadjáratnak a kinai napszámos fog véget vetni. Hej, beh tépett lesz a tekintély, ha a fiumei hajó előtt észre tér az a kivándorló munkás, hogy a hajójegy ára is meg­maradt volna, munkát is kapott volna, ha nincsen annyi izgató, akik mindig előljártak, csak amikor segíteni kellene, most nem jelentkeznek sehol sem. Mert Önök, mélyen tisztelt izgató urak, akik Olymp isteneinek székéről dirigálják a szegény mezei munkást, igy járnak el rendszerint. Az ambrózia-szag ke­vésbbé illanó, mint az Önök illanisa, mikor a felelősség súlyát kellene vi­seiniök. Áll ez legkivált békésmegyei vonatkozásában, ahol munkást már sokszor büntettek, de főkolompost | még soha, vagy csak a legritkább j esetekben. Tehát nyilt sisakkal harcolnak a gazdák is. Kikergetik földjeikről a pi­ros veszedelmet s inkább a sárga ve­szedelemmel veszik fel a harcot. Ne történjen félreértés. A kinai kuli illem­tudó, tisztességtudó s engedelmes a meghatásig. Nem innen származik a veszedelem. De mi lesz azzal a sok ezer munkással, — akik kenyér nél­kül maradnak, — mert kuli kéz he­lyettesíti őket az országban ? Bizo­nyára elmennek majd az izgató urak­hoz, akik csakhogy kész pénzre be ne váltsák tanaikat, megmutatják az irányt — Fiume felé. És ők mennek, men­nek. A Kunard Lájn visszajövő üres gőzösei pedig olcsón szállítják majd a kinai eröt. Ezek jól laknak Magyar­országon, amig éhezni fognak az ide­genben amazok. Tessék hát izgatni, mélyen tisztelt vezér urak! . . (sz.) j A megyei közkórház sorsa. ígéret — se hidegen, se melegen. . . Lejöttek a kiküldöttek. Hettekkel ezelőtt irtuk már, hogy a megyei közkórház kibővítésének kérdé­sében Ambrus Sándor alispán és Berkes Sándor korházi igazgató or­vos látogatást tesznek a belügyminisz­tériumban, megtudandó, vajjon'a megyei közkórház kibővítésére vonatkozó ké­rés és előterjesztés milyen fogadta­tásra találna s főleg minő sorsban ré­szesülne ? Ambru Sándorék csütörtökön láto­gattak el a minisztériumba. Vezetőjük dr. Fábry Sándor főispán volt, kit a korházi bizottság kért föl, hogy kala­uzolja kiküldötteit. A megbízottak min­denekelőtt a minisztérium illetékes osztá­lyában tettek látogatást, de e látogatás­nak során nem a legkellemesebb im­pressziókat szerezték s^igy a miniszter elé való járulásuk is szükségessé vált. Fábry Sándor főispánnak közben­járására gróf Andrássy Gyula belügy­miniszter rögtön maga elé kérette a kül­dötteket sa kérelem előterjesztése után megígérte, hogy az ügy miben állásának megvizsgálása céljából legközelebb Bé­késmegyébe küldi megbízottjait. Konstatáljuk, hogy ez a miniszteri válasz nem egyébb kívánságunknak ud­varias formában 'való visszaátasitásánál. Ez pedig Kerekes Pál közegészség­ügyi felügyelőnek nyilatkozatából előre látható volt. A kérdés közé szövődő mellékkörülmények meg egyenesen meg­előzték a miniszteri választ. Magyarország vármegyei közül alig van egynehánynak olyan magas fokon álló korháza, mint a mienk. Harmincöt vármegyében pedig a szó legteljesebb értelmében kezdetleges nivon áll ez az intézmény. Miképp lehet tehát elkép­zelni is, hogy a kormány atyai gon­doskodásánakminden jótéteményét egye­dül csak Békésvármegyére pazarolja ? És ha mindez közismert tényként van elis­merve, mi szükség volt arra a „puha­hatoló" eljárásra, amely a miniszteri szobáig is elnyúlt? Szocialista tanitók. Sok szó esik utóbbi időben a taní­tókról. Lapokban, egyesületekben tár­gyalják a tanitók ügyét. Ugy vettem Békésmegyei Közlöny tárcája. Leány szerelem. irrí, hogy megálltak a válaszúton . . . Most Isten önnel! — szólt halkan a lány, Két szeme könnyes, arca halavány, Kicsiny keze fázósan megremeg S mig tekintete busán elmereng A közönyös, hideg férfiarcon . . . Büszkesége fölfáj a nyilt kudarcon. — Isten magával! — válaszol a férfi, Futón kezet szőrit, s nem érti, nem érzi A bucsu kínját, miként a másik Szivében égőbb szenvedély csatázik, Egy asszonyarc mosolyog a szemébe, Egy asszonyajkrál csók lángol feléje Egy asszony hivja, aki nem a párja, De szerelmes öleléssel várja ! Elindul a látomás nyomán . . . És a szomorú, elhagyott leány Összeroncsolt szivvel, összekulcsolt kézzel Hosszan néz a tünő alak után, Mint vész bele a kéklő messzeségbe És ekkor a mámorító légbe Jajongva rezg egy fájó hanghullám : Óh, hogy te másra gondolsz, másra, S nincs reménység több viszontlátásra ! Bár taszitnának el az asszonykarok, Tagadják meg az ölelést, a csókot Mikor legizzóbb vágygyal okarod. j Kacagjanak, vessenek meg téged 5 majd ha a kín legjobban éget Emlékezz reám ! . . . En meggyógyítom sajgó sebeidet Ha visszatérsz hozzám / . . . Zalay Mas a. A hétről. Beljebb és beljebb egy lépés a télbe, egyet jelent a látogatások vitustáncával. Látogatunk máris, hol kedden, hol szomba­ton. Zsurozunk mértéken felül s agyonudva­roljuk a házikisasszonyt. Ilyen mostanti az élet Békésvármegyében. A zsurozások forgószelében "elvetődten minap Gyulára is. Es találkoztam jeles szellemekkel, kik mélyen meghajoltak a sajtó előtt, uri em­berekkel, kik érzéssel ós lelkesedéssel be­széltek kolbászról, tojásról és pástótomról, hallottam ismét másokat, kik bámulatos kövérségük heroikus próbáival dicseked­tek ... A vadászkutyák ós asszonyok thó­máját szintén erősen szellőztették. Csak­hogy az elsőkről több tisztelettel emlékeztek meg, mint az utóbbiakról . . . Ez a szomorú tapasztalat eszembe juttatta zöldfülü Don Juan-jainknak szokását. Bé­késmegyében divatossá lett, hogy az asz­szonyi hírnév piaci préda legyen ;' T vagy olyas csemeget mit a zsurozók dzsentlinényei odapenderitenek a közfogyasztás asztalára. Két-három gavallér jelentősen összenéz s ez elég ahhoz, hogy egy harmadik itjonc uj szerelmi mesét súgjon valakinek a fü­lébe. És három perc multán mindenki tud már valamit a fehér falak között. Csak két dolgot nem ismernek ezek a sugdosok : a jellemet és tisztességet . . . Valóban, csodálkozással állunk meg e nagyranött békésmegyei divat előtt, amely­nek nehéz függönyökkel eltakart buvhe­lyein a könnyelműségnek és erkölcsi érzé­ketlenségnek más válfajaira is akadunk. Ebben a környezetben nemcsak megőrizni lehetetlen az embernek móltóságát, de a szó szigorú értelmében az ember becsüle­tes sem maradhat. Sokan például minden­áron pénzt akarnak teremteni. A könnyen szerzett pénz pedig bálba, korcsmába, köl­tekezésbe viszi az illetőt, aki estétől reg­gelig polkát táncol ós reggel látogatóba jönnek hozzá a — zátogolók . . . Szinte jólesik a szemlélőnek, ha a min­dennapos licitálásoknak dobját elnémítja egy-egy derűs pillanat. A békéscsabai közgyűlés sok ilyen meglepetéssel|jkedveskedeit például. Azok­nak tudniillik, akik meglepetés számba ve­hették e pillanatokat. Kocziszky Mi­hály bácsi bizonyosan igy mérte csütörtö­kön „véleményezését". A mindig vidám öreg ur már nyolc óra tájban bekocogott a főjegyzői szobába s baráts'gosan megsi­mogatta az irásai felett gönyedő K o­r o s s y Lászlót: — Nagy ügyek lesznek ma! Nagy felszólalások! . . . A jegyző csodálkozással nézett az öreg úrra : — Talán Achi ? ? ? ? — Nem, nem ! vágott közbe — Ko­ciszky bácsi. En, én, én ! . . . S nagyobb nyomaték kedvéért felüti a költségvetésnek nyomtatott példányát, aztán odabök egy tétel felé : — Mi ez? — A földadó tótele . . . — Hát a szám ? — Ötvennyolc ! . . . Most odabök az 1906. évi költségve­tés hasonló tételének ós sokat jelentő pil­lantással hunyorít a 6-os szám felé : — Mit szól ehhez ? Ki volt az a per­nahajder, aki 6-ról 58-ra merte emelni ezt a tételt ? Mi ? Ugy-e, hogy hálás téma ? Na, mit szól hozzá ? És nézik, forgatják az irást, de a ma­gyarázat késett. Végre betoppan Tóth László számvevő s anélkül, hogy szólna, kék ceruzájával korrigál valamit a felolva­sásra kerülő költségvetésben. — Mit csinál ? kíváncsiskodott a köz­gyűlések Cicerója. — Az a semmiházi nyomdász elfelej­Sirofín Emeli attvlcjrtfca tett a éü«H Tüdőbetegségek, nuruiok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roehe C*. Basel (Sfájc). „Roehe" Kapható arrMÍ rendeletre a (yóerawrttrak­ban. - Ára Uvttenkint 4.-korosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom