Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-25 / 98. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. nov. 22. észre, a nagy közönség a tanítóknak fogja pártját Kész volna őket megillető díjazásban azonnal részesíteni. Dehát az ország pénzügyi helyzete ezt nem engedi meg. Kell a pénz ágyukra . . ., azt mondják illetékes helyen. A tanítók várjanak türelemmel, hisz munkájok után úgyis kijár az elismerés. Az egyszeri asszony, mikor végzett munkájáért köszönetet kapott, azt mondta, hogy abból nem élhet meg. A tanítók sem élhetnek elismerésből. Az legfeljebb a léleknek szolgál az enyhére ; de a gyomor attól csak korog tovább is. Nem is arról akarok én most beszélni, hogy a tanitó munkája mennyire elismerésre méltó ós a tisztességes megélhetés mennyire kívánatos a tanítóknál is. Arról sem kívánok most említést tenni, hogy az ország aorsa: önállósága, függetlensége, anyagi helyzete mennyire függ össze a tanítok munkájával. Nem, hanem Sárról, '.hogy van-e joga a tanítónak szocialistának lenni? Mert legnagyobb csodálkozásomra a lapok a tanítóknak ezt a törekvését elitélték. Némely lap annyira ment, hogy mintegy parancsolólag azt mondta: „A tanitó' tanítson és ne politizáljon." A ki ilyeneket mond a* nem tudja, hogy a tanitó egyebet nem csinál, mint politisál pl. földrajz, történet, alkotmánytan tanításánál. Bizonv magyarázza a tanító a dualizmust is. Még azt is megmondja, hogy van nekünk egy közös hadseregünk. Pedig közös lónak, milyen a háta ? Nagyon szépen.politizálhat, sőt a szociális tanait is megismertetheti. Miért nem '? Talán csak nem bün, ha valaki mindenképpen egyenlőséget akar. Az aztán más lapra tartozik, hogy elérile, amit akar ? A tanitó nem a felső tízezrek közé tartozik. Szegénységben, szegények között él, azoktól csekélyke megérdemelt szemmel látható anyagiakat. Mig a tízezrektől csak az elismerés jár ki. Pedig már mondtam, abból nem lehet megélni. És hol is terjed a szocializmus, talán a mágnások között ? Óh nem ! A szegények között. És ki is az a szegény ? Az, ki keserves kával még a mindennapi kenyerét is alig tudja megkeresni. Ez utóbbiak közé tartoznak Magyarországon a tanítók ezrei. Nem föltétlen szükséges, hogy a tanitó vörös zászlóval kezében álljon a nép élére. Nem bizony; irányítóvá lesz. És, ha nem csak vigasztal, hanem olykor-olykor céljuk előmozdításában is részt vesz. Ilyen szempontból, a tanitó is lehet szocialista. És, ha egyébként kötelességét, hivatását betölti, senkinek semmi köze hozzá. Az azonban nagy hiba volna, ha maga a tanító kezdene lázítani. Ezt a szellemet a kicsiny gyermekek szivébe is beoltaná, hogy ami az enyém, az nem a tied ; de ami a tied, az az enyém is jelszóval bocsátaná az életbe. Talán ez az, a mitől még némely lapok is irtóznak Jobb félni, mint megijedni. Azért siessen a kormány a tanítók sorsán segíteni; mert akármilyen különösen is hangzik, a tanítóság sztrájkolni fog. Miétt ne ? Harmincezer ember nagy tőkét tud gyűjteni, szükség esetén feihasználni. Csak a hitcikkek vitték az emberiséget máglyára, — a politika az akasztófára. Egynek sem tartok a boszszujától. Czirbusz Endre, tanitó, A mezei munkások és az aratási szerződések. Kínaiak az Alföldön. Ha a mezőgazdák országosan nem szervezkednek s igy nem védekeznek a földmunkások szervezete által mellüknek szegezett kés ellen, úgy bízvást lehet mondani, hogy nagy Magyarországon a jövő évben magyarországi arató-mnnkás aligha fog szerződést kötni. A szervezetük által kiadott „parancsolat" folytán a mezei munkásoknak aratási szerződést csak Péter-Pál napján, június 29-én szabad kötni. Aki a mezőgazdálkodást ismeri, annak fölösleges megmagyarázni, mit jelent ez a megállapított határidő. Az ország összes gazdasági egyesületei a munkások ezen képtelen határidő megállapításával foglalkoznak. Az aradi gazdasági egyesület gazdái kötelező kölcsönös biztosítási ^szervezet megteremtésével foglalkoznak. Mindenki bizonyos összeggel járul az alap megteremtéséhez s azon hozatnak idegen aratómunkásokat. A csanádmegyei gazdasági egylet kötelezőleg kimondotta, hogy aratási szerződést 12-e részből köt, konvencióval, vagy pedig 7 korona napszámot fizet. A békésmegyei gazdasági egylet igazgató-választmánya csütörtöki ülésén egyhangúlag kimondotta, hogy a megye összes gazdái, uradalmai kötelező okiratban szolidaritást vállalnak, hogy aratási szerződést a munkásokkal január 31-ig méltányos feltételek mellett kötnek. Ezen határidőn túl békésmegyei munkást nem szerződnek, hanem idegen, bolgár munkást, sőt kinai kulik hozatalától sem riadnak vissza Különben e tárgyában az alábbi vita folyt az ülésen: B e 1 i c z e y Géza elnök az arató munkások országos állásfoglalásával szemben, hogy szerződést csak junius 29-én hajlandók kötni, ekkor is külön az aratásra, a hordásra és cséplésre, azt hangsúlyozza, hogy a gazdáknak is szervezkedniük kell. Ismerteti az aradmegyei és csanádmegyei gazdasági egyletnek ez ügybeni határozaitait. Javasolja, mondja ki az egyesület, hogy felhívja a munkásokat, szerződjenek január 31-éig, mert azontúl a gazdák a kormány hatalom támogatását kérve, idegen bolgár lengyel munkásokat hozatnak. D é r c z y Péter azt javasolja, hogy ne csak aratásra, de hordásra, cséplésre is egyszerre kössenek szerződést, igy elkerülhető volna a folytonos izetlenkedés. K r a f t Viktor a szerződéskötés határidejét előbbre kéri helyezni, mert a nagy uradalmaknak magukat minden eshetőségre biztositaniok kell. Morvay Mihály különösen a kis gazdákra nézve a határidőt nagyon korainak tartja, mert a munkás a vagylagos szerződéssel mindenképen keresethez jut, azonban csekély termés esetén a kisgazda nagy megkárosodásával jár, ha több munkást szerződtett, mint a mennyire szüksége van. D é r c z y Péter azt véli, hogy hiábavaló minden határidő ós pontozat megállapítása. A munkások szervezetével szemben a gazdaosztály csak erős, egyöntetű szervezettel,"amely országos legyen, lehet a méltányosságot szem előtt tartva a harcot megvívni. S z a 1 a y Gyula szintén ily érte lemben szólalt fel. Wagner István az akciónak sikerét csak akkor látja, ha a gazdák kötelezőleg biztosítják, hogy január 31-én tul megyei munkást nem szerződtetnek. Tapasztalatból tudja, hogy a munkások nem is fognak szerződni. Már négy hét óta publikáltatja a templom előtt, hogy a füzesgyarmati munkások jelentkezzenek aratási szerződés kötésére, de eredménytelenül. Most bulgár munkásokat szerződtett az uradalom s nem érheti vád, hogy a községi lakosokat mellőzte. Debreczeni Endre az aratásszerződés aláírására tárgyalt ez évi munkásaival s a részletekre megállapodtak. Egy hót múlva azonban a munkások azzal állítottak be hozzá, hogy nekük nem szabad szerződést kötni. D ó r c z y Péter a munkásokkal való foglalkozást is ajánlja az egyesületnek. Kondoroson sok apró, a munkás szemében nagynak tetsző sérelmet intézett el. A munkabérek magasságát a ukorrépa nagymérvű termelése okozza. Óriási napszámot köt az le. Ajánlja, hogy a gyárosokkal ne kössenek több évre szóló szerződést s ha jobb árakat fizet a gyáros, fizethet a gazda is nagyobb napszámot. Wenckheim Dénes gróf: Utóbbi felszólalásra csak azt jegyzi meg, hogy munkászavargás vagy sztrájk éppen olyan helyeken volt, hol nem termelnek cukorrépát. Ez az ok tehát elesik. A munkásszervezet túltengése és fenyegetése ellen csak ugy védekezhetünk sikerrel, ha a gazdák, bérlő, kis, középés nagybirtokos kötelezőleg szervezkedik. Nem szabad azt várui, hogy csak a nagybirtokosok álljanak e veszedelemnél a tüzvonalba. A nagybirtokosok még elviselik azt a veszteséget, ha egy évben nem aratnrk, de a kis és "középbirtokost elviselhetlen károsodás éri s ezzel éri az ország adóalapját is. Informáltatták már magukat az ország nagybirtokosai, hogyan és mennyiért lehetne kinai munkásokat, kiket az európai ember űzött ki foglalkozási köréből, az országba szállítani. Ha a munkások nem szerződnek január 31-ig, ugy 15—20 ezer kulit hozatnak. Az egyöntetű eljárást tehát kötelezőnek kell kimondani. Az igazgató-választmány a felszólalások után ezt a határozatot hozta : Felhívja a megyei munkásokat, hogy január 31-ig kössenek az aratásra szerződést, mert ezentúl már egy gazda sem köt velők, hanem csak idegen munkással szerződést. A kötelező okiratot a december 2-án tartandó közgyűlés terjeszti elő a Wenckheim Dénes gróf elnöklete alatt kiküldött bizottság. * A csabai földmunkásokat, kik nem tartoznak még a „Földmunkások Orsz. Szövetségének szervezett táborába, röplapokon arra hivja fel a csabai szociáldemokrata ; pártszervezet, hogy karácsony előtt ne szerződjenek el aratásra és karácsony után is csak annak a szer ződésnek alapján, a melyet az egész ország földmunkássága egységesen megállapitottt. Ezt minden munkásnak megküldik. Még mindig tippelnek . . . Kéry Gyula sem kell. Lovich Ödön eló'tórben. Gyula város polgármesteri széke körül nőttön nő a fejetlenség. Kapkodnak jobbra is, balra is, anélkül, hogy a jövő polgármester-helyettesének személyét illetőleg csak egy napig tartó határozottságot konstatálhatnánk. A kombinációk ugy teremnek, mint a gomba, de le is hullanak menten a népszerűség fájáról. Ma ezt a nevet portálják, holnap amazt. Holnapután feledésbe múlik ez is, az is s egy harmadik nevet emleget a nép. Igy hozták kapcsolatba minap Kéry Gyula volt főispáni titkárnak a nevét is Gyula város polgármester-helyettesi szétette a földadó numerusai közé betenni a pontot. Ezt a hibát pótoltam én. — A ... a ... az az „58" hibás ? hüledezett Kocziszky bácsi. — Az ! felelt a számvevő. — Hát mennyi az az ötvennyolc ? —Csak öt egész ós nyolc tized... Két tizeddel kevesebb, mint tavaly volt . . . Kocziszky bácsi szeme olyan gyilkos villámokat röpített Tóth László felé, hogy kitámolygott a szobából. De Kocziszky bácsi sem beszélt a közgyűlésen, csupán két szót . . . Azt is lassan mondta s azt sem a költségvetésnél, mert akkor már otthagyti Kocziszky bácsi a közgyűlést... Pardon. Zsuzsi néni látogatóban, — Jelenet. — A „Békésmegyei közlöny" számára. Irta : Váncza Mihály. Személyek : Elza, 23 éves, fiatal asszony, Zsuzsi néni, 42 éves, özvegy. (Nyári délután 5 óra körül. Elza csinos, üde fiatal asszony, az ebédlőben ül és a divatlapokat nézegeti. A nap barátságosan bevilágítja a kényelmesen berendezett szobát. (Kopogtatnak.) Elza : (leteszi a divatlapot) Tessék ! Zsuzi néni (feketébe öltézve, karján ridiküllel belép): Jó napot édesem ! Elza (eléje megy): Isten hozta kedves Zsuzsi néni! Milyen derék, hogy felkeresett! No de ilyet! ? Zsuzsi néni: Régóta készülök már, de csak most jutok hozzá. Elza : Ennek igazán örvendek. Zsuzsi néni: Én is kedves leányom. Már csak megengeded Elza lelkem, hogy asszonylótedre igy szólítsalak, hiszen akár az édes anyád is lehetnék... Hehehe! Elza: Tegyük le azt a kalapot écles néni, ide az ágyra. Zsuzsi néni: Köszönöm lelkem. Már meg van (leteszi a kalapot). Elza (helyet kínál a díványon): Tessék ide kedves néni. Zsuzsi néni (leül): Köszönöm édesem. Hát hogy vagy ? ... Na néz már a szemembe, olyan régen nem láttalak! Elza (vidáman): Oh nagyon jól vagyok. Boldog vagyok kedves néni! Zsuzsi néni (vizsgálja): Jól nézel ki édes Elzám, szép vagy, de . . . hogy is mondjam . . . egy kicsit megfogytál . .. Hja! a házasság mézes hetei . . . Elza (elpirulva): Igen boldog vagyok Zsuzsi néni és jól érzem magamat. Teljesen megelégedett vagyok. Zsuzsi néni: No persze. Hát az volna csak a szép, ha a fiatal asszony házasságának harmadik hónajjjában már szomorkodnék . . . Elza: Nem is volna rá okom. Az én aranyos kis Gyuszim folyton csak örömet szerez ós minden kívánságomat teljesiti. Zsuzsi néni: Te bohó Elza, ilyenkor még nincsenek a fiatal asszonynak „különös" kívánságai és a férjuram is teljesíteni szokta a kívánságokat. Most még minden rózsás és aranyos te neked 1 Elza: Tessék elhinni az is fog maradni . . . Zsuzsi néni: Paperlapp ! . . . Bár szívből kívánom édes lelkem, hogy ugy legyen, de sajnos, idővel minden meg szokott változni, légy meggyőződve róla, hogy semmisem áliandó ... (mosolyogva) még a szerelem sem! Elza: Pedig ugy senki sem szereti egymást, mint mi . . . Mig várom ? mindig, hogy Gyuszi hazajöjjön a hivatalból . . . Zsuzst néni (titokzatosan, halkan): És még semmi . . . ? Elza (elpirul). Zsuzsi néni-. Valami különösebb jelek? .. . Elza (szemlesütve) : Nem tudok semmiről . . . Zsuzsi néni: Mikor én férjhez mentem lelkem, már házasságunk második hónapjában édes titkom volt. .. Milyen örömmel súgtam meg apjukomnak !. . . Ma is emlékszem rá. Elza: Majd ráérünk még arra, ha Isten akarja, eljön az is! Zsuzsi néni: No no, ne ess kétségbe édes Elzuskám, csak ugy kérdeztem — en passent! Boldogok vagytok, ti fiatal házasok, bárcsak én is még egyszer olyan fiatal lehetnék! Elza : Ez sem tart örökké, kedves néni! Mifelettünk is eljár az idő. Tudom ón jól, hogy mulandó minden . . . Zsuzsi néni: A szerelem is. Elza: Persze, a szerelem is, de most vagyunk fiatalok, hát éljük a világunkat. Zsuzsi néni (közelebb húzódik hozzá). De mond csak édes Elzám, ha szabad bizalmasan kérdeznem, nem csalódtál semmiben ? ... • Elza (meglepetve)! Csalódni ? . . . Hát ugyan miben csalódhattam volna kedves jó néni ? Zsuzsi, néni: No hát tudod lelkem, a fiatal leányok mindig oly csillogó és verőfényes paradicsomi életet képzelnek a házasságban . . . hogy azután igen könnyen csalódnak . . . Elza: A mi életünk valódi paradicsom . . . Zsuzsi néni (némi bosszúsággal) : Igazad van, a fiatal asszonyok mindig i ezt mondják, pedig később még sírnak is. No, de ne vedd zokon tőlem ezt, ez nem következtetés, hogy a ti paradicsomotok szintén átváltozik. Elza: Most teljesen boldog vagyok s ez nekem elég. Zsuzsi néni: Adja isten, hogy továbbra is igy maradjon. (Az óra ötöt üt). Elza: Nini már öt óra. Kedves jó Zsuzsi néni bocsásson meg, hogy néhány pillanatra egyedül hagyom, csak az ozsonnára valót adom ki. Zsuzsi néni: De kórlek édes Elzám, a világért se fáradj. Nem azért jöttem ám ! Elza (mosolyog): Jól tudom én azt, de hát egy kis kávé nem árt meg. Friss kugloffoin van. Éppen ma sütöttem ! Zsuzsi néni: Hiszen tudom én, hogy te páratlan kis gazdasszony vagy — nem olyam, mint a Flóráék, nem is járok oda többet. Elza: Miért ? Flóra igen kedves asszony. Zsuzsi néni-. Hát a Flóra még megjárja, de az ura nagyon kiálhatatlan. Fukar, hogy el sem tudora lelkem mondani . . . Elza: Én még nem tapasztaltam, igaz ugyan, hogy csak kétszer találkoztunk, de rám nézve eléggé szimpatikus volt. Zsuzsi néni (hamiskásan): Ti reátok, fiatal asszonyok, minden férfi szimpátikus ! Elza: Milyen hamis a néni! De most megyek és rögtön itt leszek. (Elmegy). Zsuzsi néni (előveszi az albumot és lapozgat benne). Elza (belép): Már is itt vagyok. Zsuzsi néni: Gyors vagy lelkem. Alig néztem még egy-két képet. Elza: Hát csak odatettem a tejet, meg a kávét, a lány majd behozza. (Megterít ozsonnára). Zsuzsi néni (leteszi az albumot) : Ne fáradj már Elzám, kedvesem! Elza: No ugyan, hogy fáradnék, én is ilyenkor ozsonnázom. A Gyuszi részét pedig elteszem a melegre, mert ő szegény csak fél hat után jön és