Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-22 / 97. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 97-ik szám. Csütörtök, november 22. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések

1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Visszaélés a fegyverekkel. A munkásság könnyelmű sztrájkrendezései arra hívták a kormányt, hogy a sztrájkszenvedély lecsillapítására sztrájktörvény létesítését tervezze. A szocialista tábort nagy haraggal töltötte el ez a hir. Jogfosztásról, erőszakról beszélnek s felejtik eközben azt az igazságot, hogy minden ami elfajul, habár eredetileg hasznos is, elveszti előbbi jellegét, s kártékony hatást idéz elő. Mig a sztrájkjoghoz csak mint védelmi fegyverhez folyamodott a munkásság, nem gondolt senki a védekezésre. Visszaélések mindig történnek. Még a munkaadók részéről is. Méltányos és emberi dolog tehát, ha nem akadályozunk meg senkit, hogy védekezzék az esetleges kifosztás ellen. S erre alig látszik helyesebb eszköz a közös ellenállásnál; a sztrájknál. Ámde most sportszerüleg űzik helyütt-helyütt a sztrájkot. Ha a munkaadó nem süvegeli meg alkalmazottját — sztrájk fenyegeti. Ha elbocsájtja azt a munkást, aki hetente öt éjszakát keresztül lumpol s csak két napot dolgozik — sztrájk veszélyezteti az érdekeit és egzisztentiáját. S azok, kik a sztrájkok szervezésében előljárnak, vajmi keveset törődnek Sztán arról, hogy, minden sztrájk áldozatokat kivan. Évente 8—9 ezer munkás veszti el kenyerét sztrájk miatt. Kell-e ennél elrettentőbb példa ? Ezt a szomorú valóságot tekintetbe véve, maguknak a szociálvezéreknek kellene leginkább kivánni a sztrájktörvény életbeléptetését, ami a bérviszonyok rendezését jelentse. De a vezér urak elesnének a garasoktól, ha a sztrájkok száma radukálódnék. Pedig a munkások is bebizonyították Békéscsaba, nov. 21. már azt, hogy hivei a sztrájktörvénynek. Példa arra az a küldöttség, amely Justh Gyula képviselőházi elnöknek a sztrájktörvény alkotását sürgető kérvényt nyújtotta át. Bizonyos fraktiók azt hitték, hogy mivel a szocialismusnak hangzatos elvei vannak, az egyenlőség nevében mindent elkövethetnek. Ezért vált szükségessé, hogy a kormány kézbe vegye a munkások és munkaadók közötti viszonynak szabályozását. Mert minden társadalmi betegségnek gyógyítására kell találni alkalmas orvosságot. A tervbevett sztrájktörvényben meghallgatásra talál a munkások panasza is. S ha igy áll a dolog, miért kiabálnak e törvény ellen a vezérek ? Vagy talán nekik semmiféle törvény nem kell már? Avagy a lelkiismeret furdalja most a proletárság vezetőit? Kezdik belátni, hogy nagyon is elhamarkodták a dolgot. Nem lett volna | szabad oly sportszerüleg űzni a sztrájj kok rendezését. Ha mértékletesebbek , lettek volna, tovább is gyakorolhatnák ! hatalmukat a tömegen. De igy bizony hamar véget ér az a jó világ, amelyben csak ők, a testvériség hirdetői voltak az urak. Ha ez bántja a szociálista vezéreket, akkor értjük eljárásukat. Félnek, hogy a kormány utánozni fogja taktikájukat s a hatalomtól elvakítva, túlzásba esik s olyan törvény megalkotását fogja javasolni, mely teljesen megnyirbálja a munkásjogokat. Ha ez aggasztja őket, akkor némi részvétet érzünk irántuk. Éppen azért, bárhogyan is félnek a sztrájktörvénytől, annak megvalósítása nem késhet sokáig. Mert Magyar! országon a legrendetlenebb viszonyok I uralkodnak. Külföldön már rég szabályozva | nyokat. Nem kell azért túlzásba esni. van ez a dolog. Csak nálunk megy az olyan könnyen. Elég egy pár biztató szó s a műhelyek üresen állnak. Azért mindenki elvárja a kormánytól, hogy rendezze ezeket a zilált viszoMeg kell hallgatni az összes érdekelteket s azoknak megjegyzéseinek figyelembevételével rövid időn belül meg kell alkotni a sztrájktörvényt. 873-13,668 vagy: Szocializmus a lajbi-zsebben , A földmunkások nyári mozgalmairól statisztikát hozott címünkre a posta. Nincs más ebben a statisztikában csak szám ós újra szám. Kezdődik azon, hogy mennyi volt nyár elején a földmunkás bére. Folytatódik azon, hogy mikor hány ember panaszkodott e bór miatt, mikor hány ember lépett sztrájkba s mikor hány embert büntettek meg szerződés-segésért a hatóságok. Ebben a rubrikában akadunk Békésmegyére is. S ha ránézünk a számokra, nincs miért elpirulni. Megálljuk mi a helyünket ott is, ahol arról van szó, hogy hol működtek legsikeresebben a szocialista izgatók s hol kergettek azok az izgatók legtöbb embert romlásba és tömlöcbe? Békésvármegye 873 munkással szerepel ebben a kimutatásban. Enynyi volt azoknak a száma, akik jónak 1 tták készpénznek venni az izgató tekintetes urak heccelődését s akik későbben azt a tapasztalatot szűrték le a következményekből, hogy mégis csak jobb vezérnek lenni, mert vezéreskedünk, mindent mi csinálunk ugyan s mégsem ülünk fogházat. Ezt a 873 szerződéstszegő földmunkást összesen 13668 napi fogházra ítélték el a hatóságok. Megdöbbenve állunk e számok mellett s csodáljuk az agynak azt az őskori lomhaságát, amely vármegyénk népénél már-már példaszerűképpen történhetik az, hogy még nem ábrándulnak ki ezektől a vezérektől népünk s miképpen történhetik az, hogy a raboskodás keserű napjaiban nem jut eszükbe, vájjon kinek kellene négy fal között ülni helyettük ! ? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik legutóbbi számában a „Nemzeti Állam" című budapesti lap is imigyen: „Ha jogunk van közbelépni csaló koronaszövetkezetek és más eféle kétes vállalafok működése esetén és megakadályozni a szesjény nép tudatlanságával való visszaéléseket, akkor alapot kell találni annak megakadályozására, hogy a népjogok és egyéb hangzatos szólamok nevében ne zsaroljak a szegény népet. ,Ime egy eset. V á r k o n y i István és Áchim András szociálista vezérek szövetkeztek egymással. Még nem' múlt el egy év és azzal válnak el egymástól, hogy kölcsönösen legazemberezik egymást. Kibocsátottak 10 koronás laprészvényeket és nem csináltak részvénytársaságot, de a pénzt sem adták vissza. Csináltak földmives szövetséget és egyik vezérük a tagdijakat elsikkasztotta, de azért semmi baja nem esik. Kidobták a pártból és ő uj pártot csinál. Mindez a vüágot megváltó szociáldemokrácia nevében történik. Ez a legújabb eset, de ilyen évenkint több is történik. Egyik" ellopja a szakegylet pénzét, másik a sztrájkólókét, harmadik a pártjáét. Mindenki markol büntetlenül és vezérkedik, megváltóskodik. A nép megdöbbentő közönyösséggel nézi ezt a sáfárkodást és fizeti tovább a filléreit vagy az egyiknek, vagy a másiknak. Sehol a világon ez nincs igy, de nem is tűrné meg egyetlen nemzet, hogy népét kalandorok kényük-kedvük szerint zsarolják. Es a népnek jelentékeny része ezt nem látja! Minden évben üj vezérek jönnek körébe, akik az előbbi vezérekről soha jót nem mondanak és mégis újra felül nekik." Ilyen az a szocializmus, melyet lajbi zseb csinál. Ezért kell fogházat ülni a Békésmegyei Közlöny tárcája. Szerelmemért . . . Szerelmemért szerelmet úgy sem adhatsz : Egy régi láng szivedben most is ég; Egy régi lánc örökre lebilincsel S halvány fellobbanások dőreség! Oh, mondd, hiába tőled mit reméljek ? S te is hiába mért gyötrőd magad ? . . . Elég, ha egyszer szép szemedbe néztem S számomra abból röpke üdv fakadt! ... Az éjbe, honnan jöttem, — visszatérek, Hogy senki meg ne lássa sebemet! . . . Elég, ha egyszer szép szemedbe néztem S szemembe egyszer nézett szép szemed! Király Gizy. Egy varázslat következményei. Irta : Zsoldos László— Ösmerted Jánost, a becsületes vargát ? — Kérdezte, íróasztalomon egy vastag könyvön kuporogva, a törpe. Azt a Jánost, akit elhagyott a felesége ? Lassan feleltem, mialatt kék füstkarikát fújtam a szivarból. — Ösmertem, mit akarsz mondani róla ? A törpe — pufók, nagyszakállú kis öreg volt; akkora fejjel mint az öklöm, olyan törzsökkel, mint a kezem csuklója s olyan vékony és rövid lábbal meg karral, mint a mutató ujjam felhúzta orrcimpáját és arcán mint a sült alma összeráncosodva nagyot prüsszentett Körmömnyi kezével pedig idegesen intet : — Ne.. . (hap-czi!) ne fújd rám kérlek alásan a füstöt, mert nem nem bírom kiállani! Szólt, és miután letettem a szivart az asztal túlsó szélén álló hamutartóra, megengesztelődve folytatta: Azt kérdezed, hogy mit akarok mondani János vargáról? Egy különös történetet akarok mondani róla. Illetőleg róla, meg Annáról, a feleségéről. Érdeklődve pillantottam a kis rútságra, mert tapasztalásból tudtam, hogy az öregnek bozontos szakála tele van újsütetű pletykákkal, amelyeket csak a törpék ösmernek. És az én törpém csak megborzolja a szakállát, s mint az ákácból tavasszal az illat, ugy, szállnak elő belőle a csodás történetek. Ő pedig — igen, • olvasóm megborzolta a szakállát. — No hát — szólt — ennek a becsületes János vargának a felesége azt képzelte magáról, hogy ő nem vargánénak született. Hanem valami másnak. Grófnénak, hercegnőnek, vagy ünnepelt, hires művésznőnek. Akit körülrajzanak a férfiak, akár rózsát a méh. Aki előtt hódolnak, mint győztes hadvezér előtt a leigázott nép. S akinek fehér atlasz papucsa elé a legszebb bókokat rakják le a finom udvarlók. Mindebben egy öreg mézeskalácsos asszony volt a rossz szelleme. Mert ez olyan mézeskalácsot készített, hogy aki egyszer megkóstolta, az nem állhatta meg, hogy a következő kilenc bucsun, vagy sátoros ünnepen is megint ne egyék belőle. Aki pedig igy már tízszer evett a kalácsból, az úgy megcsömörlött tőle, hogy attól a perctől kezdve mindig a legdrágább süteményekre s j tortákra áhítozott; és egyáltalában csupa ' olyan étkekre, amelyeket nem mézeska! lácsos sátrakban, hanem ezüst tálcán meg arany csészékben tálalnak elé. Anna,'"a vargáné, szintén megkóstolta tizszer a vénasszony kalácsát. A kóstolást leánykorában kezdte, s még igen fiatal menyecske volt, a mikor megette a tizedik kalácsot. Ettől fogva nem lehetett vele birni. Hiába kopogott a kaptafán éjjel nappal a szegény varga, nem birt annyi sokat kopogni, hogy feleségének a szive ne többször dobogott volna a pompáért, fényűzésért és nagyúri módért Hasztalanul kanyarította volna le a derék varga dikicsével, mint valami fehéren ragyogó cipőt a csillagokat az égről, Anna elégedetlen volt, sirt és átkozta a sorsot, amely ily sanyarú helyzetbe sodorta. Elég illetlenkedett, panaszkodott és sirt, annyira, hogy János varga egy alkalommal végre méregbe jött; és egy cipő talpalás a közben akkorákat koppantott a kaptafára, hogy a hü fadarab most már ne n állhatta meg szó nélkül. És szemrehányóan mondta : - Látod gezdám, te nagy elkeseredésben haragszol és haragodban oly nagyokat ütsz rajtam, hogy ha feleségeden ütnél akkorát, bizony Isten, nem lenne többé okod semmi elkeseredésre ! A varga, aki még sokasem hallotta beszélni a kaptafát, álmélkodva nézett reá. — Csakugyan, kaptafa, neked igazad lehet! És a mikor Anna asszony a legközelebbi alkalommal megint siránkozni kezdett sanyarú helyzete miatt, a becsületes varga kapta a kaptafát, és ugy, de úgy elverte vele a nagyravágyó menyecskét, hogy nagyobb ütlegekre biz'lsten — asszony már sohasem vágyhatott volna. És kitudja, meddig — meddig nem — ütlegelt volna, ha utoljára is a kaptae meg nem szánja és ő maga nem kéri a vargát, hogy hagyja abba a verést. — Elég lesz gazdám, elég lesz a verésből! Ha ennyi nem használt, hidd meg, a többi ütleg már annyi, mfntha borsót hánynál a falra! — Lehet, hogy igazságod van, szólt erre János és eleresztette felesége szoknyájának a ráncát, abba hagyta'a verést. Az asszony pedig, amint szabadnak érezte magát, uccu, kiszaladt a szobából. — Hová mész ? - — akarta kérdezni a varga, de ím már későn volt : Anna nem volt sehol ... Az ajtóban ugyanis, "ahol kiszaladt, már várta a vén mézeskalácsos asszony, hogy nagy diadallal elvigye magával. Mert íme, megint sikerült mézeskelácsaival egyet magával ragadni! Nem bírod elviselni tovább azt a nyomorúságot'? szólt a távozó aszszonyhoz hízelgő hangon. — Jó, most itt hagyod ezt a koldustarisznyát, velem jösz és meglátod, milyen dúsgazdag hercegnő leszesz! Palotád lesz, szolgáid és fogatod ; nyakadba gyémánt ékszer fog ragyogni, s hajadban és fiiledbsn brilliáns. Aranycsatja lesz papucsodnak s annyi drága gyűrűd lesz, hogy mozgatni sem fogod tudni tőlük az ujjad. Gondolatodat inasok serege fogja lesni, nem lesz e/.en a föl lön az az élvez >t, amit egy röpke óhajtásodd d magad elé ne varázsolhatnál! Jó lesz ! — Oh, - suttogta a szökevény menyecske, mialatt görcsösen belekapaszkodott a mézeskalácsos asszonynak a