Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-11-22 / 97. szám

22 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. nov. 22. szegény földmunkásoknak s ezért fizetik a szocializmus részesitő tanait szomjúhozó pórok a heti tagdijukat. Meddig tart ez az állapot ? Mikor józanodik már a nép ? Megyebizottsági tagválasztások. Kik az uj tagok? Hosszas és lázas előkészületek után hétiőn lefolytak végre a megyebizottsági tagválasztások is. Országgyűlési képviselőválasztások idején sem nyilvánult meg nagyobb érdeklődés szavazóink részéről a küzdelem iránt, mint most, ami annak tulajdonitható, hogy egyik másik jelölt a népszerűségnek bizonyítékaira vágyott a választások rendjén s épp ugy agitált és agitáltatott maga mellett híveivel, mint a rózsásremények honatyái és honatya-jelöltjei. A választások eredménye, pedig kinek-kinek megadta azt, amit tudni és ismerni kivánt. Tépett s foszladozó népszerűség kisért a hajlékába nem egy olyan kiválóságot, ki a győzelemmel szerette volna megpecsételve látni közéleti szereplésének megirta okmányát. Viszont a közhangulat tüntette ki a megyebizottsági tagságra aspirálók közül azokat, kik rokonszenves egyéniségükkel és működésűkkel sohasem jutottak ellentétbe tömagek akaratával és nézeteivel. A bizottsági tagok választó községek polgárai közül legelőbb Kétegyházán döntötték el a küzdelem sorfeát. Kétegyházán dr. S i m o n k a György ügyvédjelölt és M e g e 1 e Béla gazdatiszt voltak az ellenfelek. Ez a kerület ment volt az önjelöltek tolakodó csapatától. Simonka György 109, M eg e 1 e Béla 71 voksot kapott s igy a győzelem Simonka Györgyé lett. Gyulán Bucsk ó Koriolánt és S a 11 Ferenc kisiparost választották be a megyebtzottságba. Az előbbit 54, az utóbbit 45 szavazattal. Schrőder Kornél 31, R e i s,n e r Ede 10, K ü n z 1 Ernő 2, Szabados József és N or á n t István 1—1 szavazatot kaptak. A szarvasi első kerülelet P 1 a c s k ó István fogja képviselni a megyegyűlésen 78 szavazattel. Érdekes választás folyt le Mezőberényben, ahol késő délután hirdették ki az eredményt,mely szerint Grünwald Dezső dr. 62, N u n Márton 44, Verbovszky Pál 35 és K o 11 á r János 12 szavaza'ot kapott. Szeghalomban Arató Lajost, a szeghalmi függetlenségi és 48-as párt elnökét tüntette ki a népbizalom. Arató 46 szavazatot, Izsák Jakab pedig 35 szavazatot kapott. hogy megválasztatása esetén Gyula város érdekei óriási lendületet vesznek. A város érdeke kivánja azt, hogy Kéry Gyula jelölését egyhangú lelke sedéssel tegye magáévá Gyula város polgársága. Ebben a reményben köszöntjük mi is azokat, akik Kéry Gyula nevének fölemlitósével végre-valahára megoldani segitik a gyulai polgármester-válságot. állapitása körül az állam érdekeit, azért a kártalanítási összege a mi vármegyénkben mégis nagy összeget fog kitenni. Egyedül Gyulán 5468 korona ez az összeg. Ha most hozzávesszük ehhez a járások kimutatásait, akkor könnyen fogalmunk lehet arról a summáról, melyet a békésmegyei póttartalékosoknak fizet ki a kormány, ha ugyan ki tud fizetni a hatóságok kényelmeskedése miatt . . . Ki lesz a polgármester-helyettes? Fejeilenség az állás körül — Kéry Gyulát is megkérdik. Gyula város helyettes-polgármesteri széke körül nagy a fejetlenség. Akad jelplt az állássa feles számban is, de az, akit a polgárság szeretne Duttkay Béla utódjául megválasztani, nem választható, s az, akit a hivatalos körök portálnak, kitér az ajánlat elfogadása elől. Ilyenformán a gyulai polgármester-helyettesi s ebből folyóan a polgármes teri szék betöltésének kérdését még csak a messze jövő oldja meg. [Legtöbb kilátásai és esélyei B u c s k ó Koriolán főjegyzőnek lettek volna a polgármester-helyettesi állás betöltésének kérdésében, de Bucskó kijelentette, hogy erre az állásra nem reflektál. Schrőder Kornél sem vállalja a helyettesi tisztséget. De Schrőder jelölését azért sem tartanák most oportunusnak a hivatalos körök, mert a polgárság támogatásának jó fokmérője volt a hétfői megyebizottsági tagválasztás is, amely kétségessé teszi, hogy ez a támogatás nem tisztelné meg a megkívánt mértékben. A találgatások és jelöltkeresések hosszú sorozatában most egy egészségesnek látszó irányzat is kibontakozott. Ennek az irányzatnak vezető-elemei Kéry Oyula nyugalmazott miniszteri tanácsos személyében látják Oyula város jövőbeni polgármesterét. Kéry főispáni titkár volt Tallián Béla alatt Békésmegyében s titkári működése alatt megismerhette Gyulának minden baját és szükségét és a képviselőtestületbe is beválasztották. Konstatáljuk, hogy a rég vajúdó kérdés szerencsésebb'megoldására az adott viszonyok között kedvezőbb módot aligha találunk annál, amely Kéry Gyula jelölését célozza. A volt főispáni titkárt széles látókörű, nagy tudásu, energikus embernek ismerjük s Bekésmegyónek tudatában teljes bizonysággal állithatjuk. Működik a hivatalos gyorsaság. Póttartalékosaink kártalanítása. A hatóságok kimutatásai. A póttartalékosok kártalanítására vonatkozó kormány-intézkedés következtében Békésvármegye területén is megtétettek az előkészületek arra, hogy azokat a póttartalékosokat, kik a kártalanításra igényt szereztek, összeírják s névsorukat a miniszterhez fölterjeszszék. A névjegyzékek beküldésének határideje régen lejárt már, de a hagyományos hivatalos gyorsaság azonban most is csak olyan mérvű buzgalmat fejtett ki, mint sok más jelentéktelennek látszó, de lényegében nagyfontosságú kérdésben. Igy történt aztán meg az, hogy a járások közül alig egy-két főszolgabírónak érkezett be eddig a kimutBtása Ambrus Sándor alispánhoz. Pedig a segélyezésre szorult és kártalanításra igényt tartó póttartalékosok akkor veszik legörömestebb a kormány segítségét, amikor nélkülözésük a legégetőbb, — télköz idején. De az első fokú békésmegyei hatóságok közönye ós nembánomsága, ha klasszikus mivoltából ki nem vetkőzik, aligha teszi lehetővé a póttartalékosoknak azt, hogy tavasz előtt megkaphassák kis összegecskéjüket. Munkaidőben végzett katonáskodásuk miatti vesztessógük megtérítését. Ambrus Sándor alispán véglegesen megállapította már a beérkezett kimutatásokon közölt esetekben a segélyösszegeket s a kimutatásokat aláírásával és pecsétjével látta el. Olyan póttartalékosok, akiknek nincsen családjuk, nem tarthatnak igényt a kártalanításra, de rendkívüli viszonyaikra való tekintettel ezek közül is sokat ajánlott Ambrus Sándor a miniszter figyelmébe. A kimutatások ellen beadott felebbezések megvizsgálása most van munkában s azokkal már a legközelebbi napokban elkészülnek. A kimutatásokat legkésőbb november 30-ikáig kell felterjeszteni a miniszterhez, aki felülbírálja azokat s esetleg változtatásokat eszközöl az egyes tételeknél. Póttartalékosaink kártalanításának napidija a közigazgatási bizottság által meghatározott napidíj átlagos alapján lesz kifizetve s jóllehet, hogy a közigazgatási bizottság túlontúl lelkiismeretességgel védte a napidijátlagok megA békésmegyei közkórház kibővítése. Látogatás a minisztériumban. Lapunk vasárnapi számában már értesítettük olvasóinkat arról, hogy a békésmegyei közkórház kibővítésének ügye alighanem megreked a minisztériumban. Amit akkor csak feltételesen mondottunk, azt ma a határozottság kétségtelen bizonyosságával állithatjuk, mert Budapestről szerzett utólagos értesüléseink úgy szólnak, hogy a kórházkibővitéshez semmi esetre sem kapjuk meg a miniszter hozzájárulását. Az indokolás, melylyel tudósítónk a miniszter elhatárózását kiséri, amennyire kézen fekvő, éppen olyan érdekes. A minisztériumban ugyanis azzal a véleménynyel kezelik ezt a kérdést, hogy a békésmegyei közkórház már mai stádiumában is a modern kívánalmakat teljes mértékben kielégíti s a vármegye érdekeinek tökéletesen megfelel. Más vármegyék ellenben évek hosszú sora óta panaszkodnak azon, hogy -korházuk a legkezdetlegesebb fokony sinylik. Sem Arad-, sem Bihar-, sem más szomszédos vármegye nem dicsekedhetik azzal, hogy a békésmegyeihez hasonló közkórháza volna. 'Az évenként megujuló panaszok most ostromolják leghevesebben a belügyminisztériumot s ez a körülmény természetesen egy csöppó sem kedvez a békésmegyei közkórház kibővítését szükségesnek mondó óhajnak s még kevésbbé annak, hogj' ezt az óhajt teljesítse, vagy figyelembe vegye a miniszter. « Múltkori híradásunknak egyik részét azonban módosítanunk kell ezutt íl. Azt irtuk nevezetesen, hogy a kórház-kérdés kedvező elintézése érdekében a miniszternél legközelebb egy küldöttség fog tisztelegni. Amint most illetékes helyről értesülünk, nem küldöttség fog Andrássy belügyminiszter elé járulni^ hanem A rabi

1 u s Sándor alispán és dr. Berkes karjába, — óh, ez nagyszerű dolog lesz, kedvesem ! És mialatt ura épen utóiérte volna a küszöbön, gyorsan, mint a szellő tovalebbent a vén' mézeskalácsossal. És ugy eltűnt, hogy még ütni sem lehetett a nyomát. Csakugyau, a mézeskalácsos asszony megtartotta a szavát. Annából hercegnő lett. Olyan szép, olyan gazdag és olyan ragyogó, mint amilyen talán még egy hercegnő sem volt ő előtte. Márványpalotában lakott, fogatokat tartott és szolgáinak serege akkora volt, hogy ha mindennap elcsapta volna egy-egy inasát, vagy szobaleányát, ós sohasem fogadott volna ujakat a helyükbe, legalább kilencven évig kellett volna élnie, amig teljesen szolga nélkül marad. Pedig még hetven esztendő választotta el a kilencvenedik évtől. János varga hűtlen felesége ezzel hát elérte volna a célját. A gazdag lett hercegnő gvímántcattos papucsban járt és udvarlóinak serege akkora volt, hogv annyi udvarlójuk a világ legszebb és legcsábítóbb hölgyeinek sem volt száz év óta. Szóval, a varga felesége mindent elért, amit csak nagyravágyó álmaiban óhajthatott valaha. Talán tökíletes is lehetett volna a szerencséje, ha a kaptafa be'.e nem szólt volna a dologba. A derék kaptafát ugyanis János, az elhagyott férj, egy darab ideig annál jobban verte, minél inkább világos lett előtte, hogy hűtlen felesége sohasem fog visszatérni hozzá, amikor aztán a varga végkép megbizonyosodott arról, hogy soha vissza nem varázsolhatja (mivelhogy egy varázslónő ismerőse sem volt) az asszonyt, bánatában akkorát csapott szerszámával a kaptafa fejére, hogy ez — én magam láttam, beleájult. Amikor a kapta felocsúdott aléltságából, töprengeni kezdett a helyzetén, s a maga kaptafa eszével lassankint rájött, hogy, ha János varga boldogtalan a megszökött felesége miatt, annak senki más nem látja a kárát, csak ő, meg újra csak ő. Tudiillik ő, az ártatlan kaptafa. — Ez pedig tarthatatlan állapot — gondolta magában — s ennek végett kell vetni. Arra azonban, hogy miképpen vessen kétségbeejtő helyzetének, talán életében sohasem jött volna rá, ha egyszer egy vasárnapi munkaszünetkor álmában meg nem jelenik előtte a vén mézeskalácsos asszony és meg nem kérdezi tőle : — Mondd csak jó kapta, akarod-e, hogy a vargáné visszatérjen a gazdádhoz és ünnepelt hercegnőből megint egyszerű vargáné legyen ? — Hogyne akarnám, — válaszolt lelkesülten a kapta. — Csak azt nem tudom, kitűnő asszonyság, hogy mikóp történhetnék meg ez a visszatérés ? — Hát ugy lelkem, — nevetett csúf vigyorgással a mézeskalácsos, — ha te éj idején oda mégy az ablakához és bekopogtasz rajta : Kérd vissza tőlünk, amit megvetettél nálunk! Mi az ? — kérdezte mohón a kapta. A mindennapi kenyér, felelt csöndesen az asszony ós a másik pillanatban eltűnt akár a pára. — Csakugyan, a kaptafa megfogadta a kalácsos asszony álmabeli tanácsát, s éj idején bekopogtatott a hercegnővé lett Anna ablakán: — Kérd vissza tőlünk, amit megvetettél nálunk! — Igen, — felelt álmában a hercegnő és feébredt. — Éhes vagyok. Mivelhogy előtte való este a sok mulatságtól nem volt ideje vacsorázni, s ma már hajnalodott. —- Éhes vagyok, - szólt újra s csöngetett a komornának, hogy hozzon be valami ennivalót. A komorna bejött, aztán kiment az ennivalóért. És meginf vissza jött. Ennivaló nélkül. — Éhes vagyok, — szólt újra a hercegnő. — Mórt nem hoztál be valami ennivalót ? A komorna csöndesen felelt: — Mert nincs, kegyelmes asszony. — A kamrában ! ? — Ott sincs ! . — Sehol sincs ? — Sehol sincs, kegyelmes asszony! Ezt most már gondoiom, untató volna részletezni. A hercegnő sem hajnal, sem reggel, sem délelőtt, sem délben, sem délután, sem este nem kapott ételt. Ha csöngetett, ha kiabált, ha lármszott, ha leküldött a boltba, a válasz mindig ez volt: — Nincs étel. Sehol sem kaptunk éleit, kegyelmes asszony. Sehol, sehol. — Hanem, ha parancsolja, a gyémántcsattos cipőt fölsegíthetem a lábára. Föltehetem a gyémánt nyakéket is. Bekapcsolhatom a brilliáns fülbevalót is. Ráadhatom az aranynyal hímzett csipkeruhát is . . . Az inasok serege is jöhet hódolni. Az udvarlók is várnak, hogy bebocsássuk őket, és papucsa elé rakhassák legszebb bókjaikat. Hallga! Az udvari zenekar is játszik A fizetett, pompás táncosnők is lejtik a táncot. A vendégek is gyülekeznek már. Sőt az ezüst tálcák és arany csészék is csak a parancsra várnak, hogy körülhordozzuk őket. Csupán, — óh, kegyelmes asszony ! — étel nincs a számára ! Még ital sincs ! — Anna, — a szép hercegasszony — a velencei tükör elé állott Szép fülbevalók,\— mondotta magában, — boutonjait nézegetve. — Nyakékem is, fejdiszem is szép. — De kiáltott fel én enni akarok ! Éhes vagyok! — Nincs, - felelt a körben álló szolgahad a háta mögött. Anna gyémántcsattos cipőjére nézett. — 'Nem lehet, — szólt révetegen, mint aki nincs tisztában a dolgokkal — nem lehetne ezt — eladni ? — Lehet eladni, el is lehet zálogosítani, — feleltek a szolgák, — de ételt azért a pénzért sem kaphatunk a számodra hercegnő. — Hát ti nem esztek ? — kérdezte ingerülten a hercegnő. — Nektek sincs mit enni? — De nekünk van, kegyelmes aszszony — feleltek a szolgák. — Csupán neked nem adhatunk belőle enni. Mert amint azzal a szándékkal fogjuk meg a tálat, hogy hozzád vigyük és megkínáljunk belőle, a tál üresen marad kezünkben, s az étel, mint a pára eltűnik. Anna megint a tükörbe pillantott. — Istenem, — kiáltott föl elkeséredve — hát én hercegnő vagyok, gazdag vagyok és szép vagyok! És nincs, nincs betevő falatom ! S mivel már nagyon gyötrötte az éhség, keserves sírásra fakadt. E pillanatban furcsa alakú fadarab ugrott eléje az asztalon. És gúnyosan kérdezte: —- Éhes vagy herce^hő ? Anna rámeresztette a szemét: Igen, éhes vagyok. De nini . . . És, mintha vissza akarna emlékezni valamire, tenyerével lassan végigimitotta a homlokát. A kaptafa, mert az volt a furcsa fadarab, csúfondárosan nevetett: Megvetetted a mindennapi kenyeret, amit urad, a becsületes János