Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-12 / 59. szám

Békéscsaba, 1906. V XXXIIl-ik évfolyam. 59-ik szám. Csütörtök, julius 12. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő : Dr. SAILERVILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulaj donos : SZIHELSZK7 JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér,' 876. számú ház, hova a hirdetések 1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A kulisszák mögül. Békéscsaba, julius 11. Meghosszabsított ülések. Káni­kulai színezete van a parlamentnek, amely máskor e tájban már ülte nyári szünetét. Most viták folynak a felirat körül. A nemzetiségek erőlködnek, akik a jogállam cime alatt Horvát-, Tót-, Oláh-, Szerb- és tudj' Isten miféle országokat akarnak csinálni Magyar­országban. Szinte mintha obstrukcioz­nának. Sebaj! Merítsék ki azt a sok­szor hangoztatott nemzetiség' kérdést. Foglalkozzanak vele gyökeresen, s ha van, orvosolni tudják, ha meg csak ijesztő mumus, egyszerűen kacagva végeznek vele. Itt tehát nincs baj. Előretolódik azonban a költség­vetés vitája, amely ha július végéig nem nyer befejezést, ismét ex-lexbe vezet. Mert akkorra lejár az indemni­tás. Két út áll hát a kormány előtt a költségvetés nélküli állapot elkerü­lésére. Vagy az indemnitás meghosz­szabbitása iránt, vagy pedig az ülések megtoldása iránt nyújt be javaslatot a Ház elé. Mivel pedig a kormány az előbbi módot nem választja, a nagyságos honatyák legközelebb fürdő helyett a dunaparti parlamentben két­szer annyit csücsülnek napszámra, mint ma. Nem árt meg nekik. Uj adók. Ne rettegj oh hon, hal­latára ennek az ijesztő szónak. Igaz­ságos adóemelésről van szó, mely szegényeket és gazdagokat egyaránt terheli. Csak a szeszt, meg a petró­leumot adóztatják meg. Ezeket mono­polizálják. Az elsőnek ne'ni árt. Különösen, ha szegény embereket le tudnánk szok­tatni a pálinkáról. De akkor gondos­kodni kellene róla, hogy nyomorúsá­gában és tudatlanságában ne merüljön ennek fertőjébe. Mert az még egy­magában nem orvosság, ha drágább lesz a butitó szesz. Soha olyan drága, hogy akik megszokták, alkalmat ne találjanak élvezéséhez. A petróleum monopolium, akár­mennyire is az állam jövedelmeinek fokozásáról van szó, nem igazságos. Mert csak a szegényebb néposztályt sújtja, amelyiknek nem telik gázra, acetylénre, meg villanyra. Ám legigazságosabb és a jövedel­mek fokozására legalkalmasabb a har­madik mód. Apasztani kell a fölösle­ges kiadásokat. Megszüntetni a szine­kurákat. Ha ezt következetesen csi­nálják, érnek el vele annyit, mint egy­egy új monopoliummal. Vámháború. Magyarország és il­letőleg Ausztria-Magyarország vám­háborúban áll Szerbiával. Talán Ma­gyarország hadakozik? Oh nem ! Hát ki ? A nagy hatalmi hóbortban szen­vedő agylágyult közösügyes külügymi­niszter, a bolondos lengyel diplomata, Goluchovszky, akinek a nemzeti kor­mány tapintatos keze egyidőre meg­ékelte és íámasztgatta ingó bársony­székét. És miért csinálja ezt Golu­chovszky úr? Talán a monarchia köz­érdekéből. Dehogy! Mert Szerbia nem az osztrák Skoda gyárban rendelte meg gyorstüzelő ágyúit, hanem a fran­ciáknál. És ezért kell nekünk, magya­roknak gazdasági háborúba állni a szomszédunkkal. Ilyet is csak egy kó­tyagos közös-ügyes bécsi miniszter tehet meg és egy olyan birkatürelmű náció tűrhet el, mint a magyar. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottságból. Békésvármegye közigazgatási bizott­sága julius havi rendes ülését hétfőn délelőtt tartotta meg Fábry Sándor dr. főispán elnöklete alatt. Uborkaizü, nyári ülés volt ez, amelyen az arató­munkások sztrájkmozgalmán és egy perverz aktán kivűl sablonos szürke je­lentéseket intéztek el, amelyeket a ve­rejtékező referensek siettek leőrölni. Ily formán az ülés a szokott időnél jó­val hamarabb végetért, nagy örömére a közügyek intézőinek. Az ülés lefolyásáról az alábbi rész­letes tudósítást adjuk: Az ülést Fábry Sándor dr. főis­pán nyitotta meg. Szívélyes szavakban üdvözölte a megjelenteket, majd rámu­tatott ' az aratósztrájkokra, amelyekkel szemben a hatóságok minden esetben pontossággal és pártatlansággal jártak el. A főispán kifejtette, hogy az arató­sztrájkok nem bírálhatók el ugy, mint más sztrájkok, ahol a munkás felveheti a kalapácsot, ha meggondolja a dolgot. Az aratósztrájkokat politikai és mező­gazdasági szempontból kell elbírálni. A hatóság is ilyen szempontok szerint járt el, s ámbár Békésen még igy sem si­került a sztrájkot megoldani; rendzava­rás nem történt. Ezután Ambrus Sándor alispán terjesztette elő a mult hó közállapotai­• ról szóló jelentését, amelyből az alábbi adatokat adjuk : A személybiztonság állapota általá­ban kielégíthetőnek mondható, amennyi­ben 11 esetben előfordult jelentéktele­nebb verekedésen kivül Dobozon egy súlyosabb természetű testisértés, egy rablás és Mezőberónyben egy anya ál­tal elkövetett két gyermekgyilkosság ós egy öngyilkossági kísérlet által zavar­tatott meg. .Baleset 12 esetben fordult elő és nyolc ízben halálos kimenetelű volt. Ezek közül 6 esetben vizbeful volt a halál okozója. Öngyilkossági 1 sérlet 3 esetben fordult elő. A vagyo biztonság élelmi szerek és csekélyei értékű ingóságok ellopása által 21 ese ben zavartatott meg. A tűzesetek szán 13 volt, s ezek közül kettő jelentéken károsodást okozott. Az alispáni jelentés ezután a mez^ gazdasági állapotokról szól, amelyekre lapunk más helyén emlékezünk mej Ipari és kereskedelmi téren az évek ót tartó pangás után különösebb fellendi lós nem észlelhető. A vármegyei és kö? ségi közigazgatás menete ellen nem vo) panasz. A népgyűlések rendzavarás né; kül, csekély érdeklődés mellett folytak k Az alispán jelentés tudomásul szol gált. A gyomai anyakönyvvezető helyet tesi állás megüresedvén, arra a főispár Kató Lajos járási írnokot kineveztf hozzájárulással a miniszternek, D e b r e c z e n i Géza pályázóval szemben, ak nem óhajtott írnoki állásra pályázni. A javaslatot elfogadták. Ezután egy szomorú ügy került a bizottság asztalára. Egy perverz akta, amely B a r t o s Gusztáv állásától fel­függesztett kórházi élelmezési tiszt is­meretes erkölcstelen viselkedéseiről szó­lott. Bartos megfelebbezte az alispán azon határozatát, amelylyel őt felfüg­gesztette állásától, ellene' fegyelmi vizs­gálatot megelőző eljárást rendelt el és fizetését csak egyharmadrészében utal­ványozza. A bizottság az előterjesztett indokok alapján az alispán intézkedé­seit jóváhagyta. Békésen 1905-ben az építőmunká­sok szakszervezetet csináltak. Ezt meg­előzőleg az építőmunkások szövetsége cimen szerepelt hasonló intézmény, amelyet, miután alapszabályai nem fe­leltek meg a törvényadtá követelmé­nyeknek, az alispán rendeletére a bé­kési főszolgabiróság feloszlatott, vagyo­nát elkobozta ós elárvereztette, a befolyt száz ós egynehány koronát pedig a bé­kési ipartestület betegsególyső pénztá­rának javára fordította. Ezen intézkedés ellen, amint már Békésmegyei Közlöny tárcája Dal Nekem a kézszorítás nem elég És nem elég az olvadó tekintet, Hogyha szeretsz, légy jó és bőkezű Adj nékem dúsan, tékozolva mindent. A karcsú test vakitó kincsen, Az ölelést, mely fojtogat, mely éget, Mindent, egészen, őrülten, vakon, Minden szerelmet, jóságot, hűséget. Mindent! Ha szenvedsz is belé, de tűrd, Hogy ifjúságod mindenből kifosszam, Csak az enyém légy, egyedül az enyém, Úrnőm a jóban, rabszolgám a rosszban. Ne sirj, ha szánnak, ha körülkigyóz Az óvatos nők mérges suttogása, Hogyha szeretsz, ne szegyeid és ne rejtsd. Szeress ! Szeress ugy, hogy mindenki lássa ! Imádj, Bálványozz! Istened legyek S más Istenektől a szived ne féljen ! Légy büszke rám és arra, hogy szeretsz, Nézz a világba gőgösen, kevélyen ! Hirdesd, dalold, kacagd, sírd hogy szeretsz, S hogy mindörökké a tied szerelmem ! Hogy félve nézzen minden nő reád És minden férfi engem irigyeljen! Heltal Jenő. Tizennégy év után. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Zöldi Márton. c . Amália. Szemelyek : E d g (Színhely : a keleti tenger partja.) Ede: Megengedi, hog y egyszerűen Amáliának szólítsam ? Amália: Hogyne. Ede: Mert ha „nagyságos asszony"-t > mondok, a torkom önkéntelenül össze­szorul. Olyan tréfásnak, bohózatszerünek tetszik s a mellett oly vigasztalanul szo­morúnak . . . Érti ? Amália : Értem. Ede: De gondolhattuk, sejthettük-e ezelőtt tiz évvel, hogy itt a tengerpar­ton találkozunk ? Amália: Soha ! Ede : Hogy ön gyémánt butonokkal a fülében, mint milliomos szalmaözvegy. Amália : Ne is beszéljünk róla. Ede. Hogy ön, mint egy előkelő világfürdő ünnepelt szépsége,' mondhat­nám szenzációja . . . Amália : Akit ön valamikor mezítláb látott járni. Ede: Igen, most is szemem előtt ragyog a formás boka, a húsos lábfej, a merész hüvelykujj . . . Amália (Mosolyogva): Mellőzzük a részleteket. Ede: Igaza van ... de az összbe­nyomás olyan mólyen vésődött, verődött lelkembe ! . . Amália : Mélyen ? Ön túloz. A mély­ség nem tartozik az ön lelki tulajdon­ságai közé. Ede : Lehet. A látszat mindenesetre ellene szól. És mégis. Amália : Mégis ? Ede: Igen, mégis és százszor is mégis . . . Amália : Hogy érti ezt ? Ede : Ah, ezt nem oly könnyű meg­magyarázni. Fel kell ölelnünk az egész multat. Amália : Ah, a mult: Ede : Mikor mindketten szegények voltunk s egy rozoga külvárosi ház piszkos udvarán . . . Amália : A Repce-utcában, 79 szám. Ede: Igen, ott laktunk. Az ön pa­pája volt a házmester. Azt hiszem, ivott. Amália: Igen, különösen vasárnap. A mama mosott. Ede: S ön naphosszat az udvaron ácsorgott. Amália: A lakók megcsipkedték az arcomat Ede: Es én gyűlöltem érte ar lakó­kat. Különösen azt a vöröshaju ügynö­köt ,. . Emlékszik rá ? Amália: A Kiala úrra ? Hogyne ! Ede : Én alig vártam, hogy az isko­lából hazajöjjek. Amália : És én a kapuban lestem. Ede: Együtt mentünk csavarogni. Amalia : Mindig kikaptam érte. Ede : Én is. De nem rettentett vissza. Amália : Pedig a verés fájt. Ede: O, nekem se okozott kellemes szórakozást. Amália: De a csavargásnak oly el­lenállhatatlan varázsa volt. A lelkem ugy epedt uj és uj látnivaló után. Emlékszik, mikor a vágóhidra mentünk. Ede: Igen, estig néztük a mészáro­sok véres muukáját . . . Amália Brrr! Most ideggörcsöket kapok, ha egy sebesült madarat látok. Hát arra emlékszik, mikor a rabokat ki­sérték. Ede : Mi utánuk mentünk Amália : S hallgattuk a láncok csör­gését . . . csirr-csörr. Ah! Milyen élve­zet volt az! Az egyik rab sánta volt. Ede: Mi nevettünk a biccegésén, Amália: Szivünkből kacagtunk. Mi­lyen rosszak, vásottak voltunk. Ede: S hogy szerettük egymást! Amália: Igen, mintha testvérek let­tünk volna. Ede: Testvérek ? Ehhez szó fér. Amália: Gondolja ? Ede : Bizonyos vagyok benne. Em­lékezzék csak vissza, mikor a nyári rek­kenő elől a földalatti villamosállomásra menekültünk. Amália : Egyikünknél sem volt pénz. Ede: Leültünk a padra. Amália: Én oly fáradt voltam. Ede : Vállamra hajtotta a fejét . . . én átöleltem. Amália: Igen, először. Ede: Egy rendőr elkergetett ben­nünket. Amália : Hogy szaladtunk ! Ede: Egész hazáig . . . Épp aznap hurcolkodtunk. Amália: S azóta nem láttuk egy­mást . . . Ede: Csak most, itt . Amália: Pardon, nem egészen ugy van ... Én láttam önt kétszer ... Ede : Kétszer ? Hol ? Amália: A Városligetben. Először egy szőke leánynyal, s másodszor . . . Ede: Másodszor ? Amália : Ismét egy szőke leánynyal, de nem ugyanazzal . . . Ede: Lehetetlen, azaz igen, az uno­katestvéreim . . . Amália : De édes barátom, miért fül­lent ? Hisz az a két szőke leány . . . Ede: Igaza van ... Én oly őrült vagyok azt képzelni, hogy ön félté­keny . . . Amália (kacérkodva): Ki tudja ? Ede : Nem, nem, ennek elletmond a léleknek minden törvénye. A féltés­nek alapföltétele a szerelem. Amália: Az kétségtelen. Ede : Mi pedig sokkal ridegebb, ön­zőbb, anyagiasabb lények vagyunk . . . Amália Mi ? Többes szám,' első sze­mély ? Ede: Igen, mi, mi ketten. Ezt a té­nyek állapítják meg. A rideg mesztelen tények. Amália : Lehet . ..., Ede: Bizonyos. Ön szivében von­zódás, szerelem nélkül férjhez ment egy harminc évvel idősebb, gazdag gyáros­hoz . . . Amália: S ön elvett egy bankár­kisasszonyt. Ede: Igen, közönséges pártivadász voltam, úgynevezett józan fő, hideg szá­mító . . . Igen, ilyenek voltunk mind­ketten. Amália: És lássa, én mégis sokszor „„„JaU.

Next

/
Oldalképek
Tartalom