Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-12 / 59. szám

Békéscsaba, 1906. V XXXIIl-ik évfolyam. 59-ik szám. Csütörtök, julius 12. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbeliil is. Egyes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő : Dr. SAILERVILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulaj donos : SZIHELSZK7 JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám Főtér,' 876. számú ház, hova a hirdetések

1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A kulisszák mögül. Békéscsaba, julius 11. Meghosszabsított ülések. Kánikulai színezete van a parlamentnek, amely máskor e tájban már ülte nyári szünetét. Most viták folynak a felirat körül. A nemzetiségek erőlködnek, akik a jogállam cime alatt Horvát-, Tót-, Oláh-, Szerb- és tudj' Isten miféle országokat akarnak csinálni Magyarországban. Szinte mintha obstrukcioznának. Sebaj! Merítsék ki azt a sokszor hangoztatott nemzetiség' kérdést. Foglalkozzanak vele gyökeresen, s ha van, orvosolni tudják, ha meg csak ijesztő mumus, egyszerűen kacagva végeznek vele. Itt tehát nincs baj. Előretolódik azonban a költségvetés vitája, amely ha július végéig nem nyer befejezést, ismét ex-lexbe vezet. Mert akkorra lejár az indemnitás. Két út áll hát a kormány előtt a költségvetés nélküli állapot elkerülésére. Vagy az indemnitás meghoszszabbitása iránt, vagy pedig az ülések megtoldása iránt nyújt be javaslatot a Ház elé. Mivel pedig a kormány az előbbi módot nem választja, a nagyságos honatyák legközelebb fürdő helyett a dunaparti parlamentben kétszer annyit csücsülnek napszámra, mint ma. Nem árt meg nekik. Uj adók. Ne rettegj oh hon, hallatára ennek az ijesztő szónak. Igazságos adóemelésről van szó, mely szegényeket és gazdagokat egyaránt terheli. Csak a szeszt, meg a petróleumot adóztatják meg. Ezeket monopolizálják. Az elsőnek ne'ni árt. Különösen, ha szegény embereket le tudnánk szoktatni a pálinkáról. De akkor gondoskodni kellene róla, hogy nyomorúságában és tudatlanságában ne merüljön ennek fertőjébe. Mert az még egymagában nem orvosság, ha drágább lesz a butitó szesz. Soha olyan drága, hogy akik megszokták, alkalmat ne találjanak élvezéséhez. A petróleum monopolium, akármennyire is az állam jövedelmeinek fokozásáról van szó, nem igazságos. Mert csak a szegényebb néposztályt sújtja, amelyiknek nem telik gázra, acetylénre, meg villanyra. Ám legigazságosabb és a jövedelmek fokozására legalkalmasabb a harmadik mód. Apasztani kell a fölösleges kiadásokat. Megszüntetni a szinekurákat. Ha ezt következetesen csinálják, érnek el vele annyit, mint egyegy új monopoliummal. Vámháború. Magyarország és illetőleg Ausztria-Magyarország vámháborúban áll Szerbiával. Talán Magyarország hadakozik? Oh nem ! Hát ki ? A nagy hatalmi hóbortban szenvedő agylágyult közösügyes külügyminiszter, a bolondos lengyel diplomata, Goluchovszky, akinek a nemzeti kormány tapintatos keze egyidőre megékelte és íámasztgatta ingó bársonyszékét. És miért csinálja ezt Goluchovszky úr? Talán a monarchia közérdekéből. Dehogy! Mert Szerbia nem az osztrák Skoda gyárban rendelte meg gyorstüzelő ágyúit, hanem a franciáknál. És ezért kell nekünk, magyaroknak gazdasági háborúba állni a szomszédunkkal. Ilyet is csak egy kótyagos közös-ügyes bécsi miniszter tehet meg és egy olyan birkatürelmű náció tűrhet el, mint a magyar. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottságból. Békésvármegye közigazgatási bizottsága julius havi rendes ülését hétfőn délelőtt tartotta meg Fábry Sándor dr. főispán elnöklete alatt. Uborkaizü, nyári ülés volt ez, amelyen az aratómunkások sztrájkmozgalmán és egy perverz aktán kivűl sablonos szürke jelentéseket intéztek el, amelyeket a verejtékező referensek siettek leőrölni. Ily formán az ülés a szokott időnél jóval hamarabb végetért, nagy örömére a közügyek intézőinek. Az ülés lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: Az ülést Fábry Sándor dr. főispán nyitotta meg. Szívélyes szavakban üdvözölte a megjelenteket, majd rámutatott ' az aratósztrájkokra, amelyekkel szemben a hatóságok minden esetben pontossággal és pártatlansággal jártak el. A főispán kifejtette, hogy az aratósztrájkok nem bírálhatók el ugy, mint más sztrájkok, ahol a munkás felveheti a kalapácsot, ha meggondolja a dolgot. Az aratósztrájkokat politikai és mezőgazdasági szempontból kell elbírálni. A hatóság is ilyen szempontok szerint járt el, s ámbár Békésen még igy sem sikerült a sztrájkot megoldani; rendzavarás nem történt. Ezután Ambrus Sándor alispán terjesztette elő a mult hó közállapotai• ról szóló jelentését, amelyből az alábbi adatokat adjuk : A személybiztonság állapota általában kielégíthetőnek mondható, amennyiben 11 esetben előfordult jelentéktelenebb verekedésen kivül Dobozon egy súlyosabb természetű testisértés, egy rablás és Mezőberónyben egy anya által elkövetett két gyermekgyilkosság ós egy öngyilkossági kísérlet által zavartatott meg. .Baleset 12 esetben fordult elő és nyolc ízben halálos kimenetelű volt. Ezek közül 6 esetben vizbeful volt a halál okozója. Öngyilkossági 1 sérlet 3 esetben fordult elő. A vagyo biztonság élelmi szerek és csekélyei értékű ingóságok ellopása által 21 ese ben zavartatott meg. A tűzesetek szán 13 volt, s ezek közül kettő jelentéken károsodást okozott. Az alispáni jelentés ezután a mez^ gazdasági állapotokról szól, amelyekre lapunk más helyén emlékezünk mej Ipari és kereskedelmi téren az évek ót tartó pangás után különösebb fellendi lós nem észlelhető. A vármegyei és kö? ségi közigazgatás menete ellen nem vo) panasz. A népgyűlések rendzavarás né; kül, csekély érdeklődés mellett folytak k Az alispán jelentés tudomásul szol gált. A gyomai anyakönyvvezető helyet tesi állás megüresedvén, arra a főispár Kató Lajos járási írnokot kineveztf hozzájárulással a miniszternek, D e b r e c z e n i Géza pályázóval szemben, ak nem óhajtott írnoki állásra pályázni. A javaslatot elfogadták. Ezután egy szomorú ügy került a bizottság asztalára. Egy perverz akta, amely B a r t o s Gusztáv állásától felfüggesztett kórházi élelmezési tiszt ismeretes erkölcstelen viselkedéseiről szólott. Bartos megfelebbezte az alispán azon határozatát, amelylyel őt felfüggesztette állásától, ellene' fegyelmi vizsgálatot megelőző eljárást rendelt el és fizetését csak egyharmadrészében utalványozza. A bizottság az előterjesztett indokok alapján az alispán intézkedéseit jóváhagyta. Békésen 1905-ben az építőmunkások szakszervezetet csináltak. Ezt megelőzőleg az építőmunkások szövetsége cimen szerepelt hasonló intézmény, amelyet, miután alapszabályai nem feleltek meg a törvényadtá követelményeknek, az alispán rendeletére a békési főszolgabiróság feloszlatott, vagyonát elkobozta ós elárvereztette, a befolyt száz ós egynehány koronát pedig a békési ipartestület betegsególyső pénztárának javára fordította. Ezen intézkedés ellen, amint már Békésmegyei Közlöny tárcája Dal Nekem a kézszorítás nem elég És nem elég az olvadó tekintet, Hogyha szeretsz, légy jó és bőkezű Adj nékem dúsan, tékozolva mindent. A karcsú test vakitó kincsen, Az ölelést, mely fojtogat, mely éget, Mindent, egészen, őrülten, vakon, Minden szerelmet, jóságot, hűséget. Mindent! Ha szenvedsz is belé, de tűrd, Hogy ifjúságod mindenből kifosszam, Csak az enyém légy, egyedül az enyém, Úrnőm a jóban, rabszolgám a rosszban. Ne sirj, ha szánnak, ha körülkigyóz Az óvatos nők mérges suttogása, Hogyha szeretsz, ne szegyeid és ne rejtsd. Szeress ! Szeress ugy, hogy mindenki lássa ! Imádj, Bálványozz! Istened legyek S más Istenektől a szived ne féljen ! Légy büszke rám és arra, hogy szeretsz, Nézz a világba gőgösen, kevélyen ! Hirdesd, dalold, kacagd, sírd hogy szeretsz, S hogy mindörökké a tied szerelmem ! Hogy félve nézzen minden nő reád És minden férfi engem irigyeljen! Heltal Jenő. Tizennégy év után. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Zöldi Márton. c . Amália. Szemelyek : E d g (Színhely : a keleti tenger partja.) Ede: Megengedi, hog y egyszerűen Amáliának szólítsam ? Amália: Hogyne. Ede: Mert ha „nagyságos asszony"-t > mondok, a torkom önkéntelenül összeszorul. Olyan tréfásnak, bohózatszerünek tetszik s a mellett oly vigasztalanul szomorúnak . . . Érti ? Amália : Értem. Ede: De gondolhattuk, sejthettük-e ezelőtt tiz évvel, hogy itt a tengerparton találkozunk ? Amália: Soha ! Ede : Hogy ön gyémánt butonokkal a fülében, mint milliomos szalmaözvegy. Amália : Ne is beszéljünk róla. Ede. Hogy ön, mint egy előkelő világfürdő ünnepelt szépsége,' mondhatnám szenzációja . . . Amália : Akit ön valamikor mezítláb látott járni. Ede: Igen, most is szemem előtt ragyog a formás boka, a húsos lábfej, a merész hüvelykujj . . . Amália (Mosolyogva): Mellőzzük a részleteket. Ede: Igaza van ... de az összbenyomás olyan mólyen vésődött, verődött lelkembe ! . . Amália : Mélyen ? Ön túloz. A mélység nem tartozik az ön lelki tulajdonságai közé. Ede : Lehet. A látszat mindenesetre ellene szól. És mégis. Amália : Mégis ? Ede: Igen, mégis és százszor is mégis . . . Amália : Hogy érti ezt ? Ede : Ah, ezt nem oly könnyű megmagyarázni. Fel kell ölelnünk az egész multat. Amália : Ah, a mult: Ede : Mikor mindketten szegények voltunk s egy rozoga külvárosi ház piszkos udvarán . . . Amália : A Repce-utcában, 79 szám. Ede: Igen, ott laktunk. Az ön papája volt a házmester. Azt hiszem, ivott. Amália: Igen, különösen vasárnap. A mama mosott. Ede: S ön naphosszat az udvaron ácsorgott. Amália: A lakók megcsipkedték az arcomat Ede: Es én gyűlöltem érte ar lakókat. Különösen azt a vöröshaju ügynököt ,. . Emlékszik rá ? Amália: A Kiala úrra ? Hogyne ! Ede : Én alig vártam, hogy az iskolából hazajöjjek. Amália : És én a kapuban lestem. Ede: Együtt mentünk csavarogni. Amalia : Mindig kikaptam érte. Ede : Én is. De nem rettentett vissza. Amália : Pedig a verés fájt. Ede: O, nekem se okozott kellemes szórakozást. Amália: De a csavargásnak oly ellenállhatatlan varázsa volt. A lelkem ugy epedt uj és uj látnivaló után. Emlékszik, mikor a vágóhidra mentünk. Ede: Igen, estig néztük a mészárosok véres muukáját . . . Amália Brrr! Most ideggörcsöket kapok, ha egy sebesült madarat látok. Hát arra emlékszik, mikor a rabokat kisérték. Ede : Mi utánuk mentünk Amália : S hallgattuk a láncok csörgését . . . csirr-csörr. Ah! Milyen élvezet volt az! Az egyik rab sánta volt. Ede: Mi nevettünk a biccegésén, Amália: Szivünkből kacagtunk. Milyen rosszak, vásottak voltunk. Ede: S hogy szerettük egymást! Amália: Igen, mintha testvérek lettünk volna. Ede: Testvérek ? Ehhez szó fér. Amália: Gondolja ? Ede : Bizonyos vagyok benne. Emlékezzék csak vissza, mikor a nyári rekkenő elől a földalatti villamosállomásra menekültünk. Amália : Egyikünknél sem volt pénz. Ede: Leültünk a padra. Amália: Én oly fáradt voltam. Ede : Vállamra hajtotta a fejét . . . én átöleltem. Amália: Igen, először. Ede: Egy rendőr elkergetett bennünket. Amália : Hogy szaladtunk ! Ede: Egész hazáig . . . Épp aznap hurcolkodtunk. Amália: S azóta nem láttuk egymást . . . Ede: Csak most, itt . Amália: Pardon, nem egészen ugy van ... Én láttam önt kétszer ... Ede : Kétszer ? Hol ? Amália: A Városligetben. Először egy szőke leánynyal, s másodszor . . . Ede: Másodszor ? Amália : Ismét egy szőke leánynyal, de nem ugyanazzal . . . Ede: Lehetetlen, azaz igen, az unokatestvéreim . . . Amália : De édes barátom, miért füllent ? Hisz az a két szőke leány . . . Ede: Igaza van ... Én oly őrült vagyok azt képzelni, hogy ön féltékeny . . . Amália (kacérkodva): Ki tudja ? Ede : Nem, nem, ennek elletmond a léleknek minden törvénye. A féltésnek alapföltétele a szerelem. Amália: Az kétségtelen. Ede : Mi pedig sokkal ridegebb, önzőbb, anyagiasabb lények vagyunk . . . Amália Mi ? Többes szám,' első személy ? Ede: Igen, mi, mi ketten. Ezt a tények állapítják meg. A rideg mesztelen tények. Amália : Lehet . ..., Ede: Bizonyos. Ön szivében vonzódás, szerelem nélkül férjhez ment egy harminc évvel idősebb, gazdag gyároshoz . . . Amália: S ön elvett egy bankárkisasszonyt. Ede: Igen, közönséges pártivadász voltam, úgynevezett józan fő, hideg számító . . . Igen, ilyenek voltunk mindketten. Amália: És lássa, én mégis sokszor „„„JaU.