Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-07-12 / 59. szám

2 KÖZLÖNY negirtuk lapunkban, az építőmunkások országos szakszervezetének központja ;'el jelentést adott a belügyminiszterhez, akinek a leiratára az alispán másodfo­kon is jóváhagyta a főszolgabiróság ha­tározatát. Ez is megfelebbeztetvén, a bi­zottság ugyancsak az első ítéletnek adott igazat. A főorvosi jelentés szerint a mult havi közegészségügyi állapotok kielégi­töek voltak, sőt kedvezőbbek, mint má­jusban, amennyiben 80 betegedéssel ke­vesebb fordult elő. A hevenyfertőző betegségek közül a szamárhurut volt az uralkodó. Yörhenyben előfordult 13 betegedés, 1 haláleset; diftériában 7 be­tegedés, 1 haláleset; kanyaróban 5 be­tegedós, hasihagymázban 90 betegedés, 3 haláleset és szamárhurutban 103 bete­gedés, 9 haláleset. Az állategészségügyi állapotok ugyan­csak kedvezőek voltak. Csák György pénzügyigazgató, kir. tanácsos jelentése szerint az elmúlt hóban állami egyenes adóban 17770 93 koronával több ós hadmentességi dij ban pedig 5098.98 koronával kevesebb folyt be, mint a mult év hasonszakában. ' Ezután rendre következtek a többi szakjelentések, amelyekről nincs más följegyezni valónk, hogy a legsablono­sabba'k voltak ós egytől-egyik tudomá­sul szolgáltak. Munkásmozgalmak Békésvárme­gyében. Az alispán a sztrájkokról. — Az elzárt békési sztrájkolók a miniszterhez. Javarészében immár keresztekben fekszik a tarlón az istenáldás. Itt-ott azonban még aranysárgán hullámzik a róna. Ahol pihen a kasza, sztrájkolnak az aratók. Erre fele is benépesülnek hamarosan a táblák. Megjelennek a mezőhegyesi szükségmunkások. Ezidőszerint vármegyénkben egye­dül Békésen van még panasz a munká­sokra. Egy sereg munkás, akik meg­szegték a szerződést, még mindig el van zárva. Szomorú sors vár ezekre a szerencsétlen emberekre. A legnagyobb munkaidőt elpocsékolták, s most kenyér nélkül kénytelenek a tél elé nézni. Máris zúgolódnak. Elégületlenségüknek azáltal adtak kifejezést, hogy panaszt emeltek a hatóság ellen Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternél. Hogy fogságban ülnek, emberietlen mó­don bánnak velük stb. Darányi tuda­kozódására az alispán sürgős jelentést tett a miniszternek, megnyugtatván, hogy a szerződésszegő munkások olyan tágas, világos ós padozott raktárhelyi­ségben vannak elzárva, ahol kétszer­annyian is megférnének. Egyébként az elzárt munkások a napokban már ki­szabadulnak. A környéken ezidőszerint mezőhegyesi munkások végzik az ara­tást, s védelmükre megerősített csendőr­ség ügyel föl. ~ :— A vármegyei többi részében nyu­godtan folynak az aratási munkálatok? s magán Orosházán is, ahol szintén veszedelmesebb jelenségek ütötték föl fejüket, nyugodtak most már a ke­délyek. Békésvármegye munkásmozgalmaira s általában mezőgazdasági állapotaira különben legvilágosabban rámutat az alispánnak a közigazgatási bizottság elé terjesztett jelentése, amelynek vonatkozó sorait az alábbiakban adjuk : Mezőgazdaságunkban a főmunkála­tok a takarmánygyűjtés, a kapás növé­nyek megmunkálása és június végén az aratás megkezdése voltak. Az elmúlt hónap időjárása a gazdasági növények fejlődésére kedvezően hatott, a hónap első felében ha nem is bőséges, de gyakori esőjárás felüdítette a növényze­tet, a hónap második felében beállott nyári meleget pedig időnként hűvösebb napok váltották fel és állandó légmoz­gás mentette meg kalászosainkat, ame­lyek kövérségük miatt a legtöbb helyen kisebb-nagyobb mérvben megdőltek, a megromlástól. Termés kilátásaink igen kedvezőek; a búza és árpa nemcsak mennyiségileg is középen felüli termést ígérnek, cse­kély kivétellel igen szépek a növések is. A buza hirtelen beérése folytán csak itt-ott és csekélyebb mérvben szorult meg, legtöbb helyen gazdagon fizetőnek ós kitűnő minőségűnek Ígérkezik. Kapás növényeink is igen szépen fejlődtek, ám de már különösen a kukorica és dohány felette kívánnának egy jó ki­adós esőt, mert különben lesülnek és a kukoricának küszöbén álló csöfejlő­dése hátramarad. A vármegye egész területén általá­ban a kalászosok eredménye őszi buza és árpában igen jónak, tavaszi árpa és zabban pedig jó közepesnek mond­ható. Előfordultak rendkívüli eredmények is, igy például Kondoroson az őszi árpa kis holdja nem egylbirtokosnál 15 méter­mázsán felül fizetett. A teljesen kielégítő termés ered­mények dacára, helyenként mindjárt az aratás kezdetén annak későbbi folyama alatt, sőt helyenként már az aratást megelőzőleg a munkások részéről a szerződéses mnkabórekkel szembon -­olyan tulkövetelósek támasztattak, me­lyeket a gazdák teljesithetőknek nem tartottak; viszont a munkások követe­léseikhez ragaszkodván: az aratás fo­lyama alatt nemcsak zavarok, de külö­nösen az orosházai és békési járások­ban tartós munkamegtagadások kelet­keztek, minek következtében az 1898-ik Ede : Ön gondolt rám ? Amália: De hányszor! Epedve, só­várogva gondoltam, hogy mennyivel kellemesebben alakult volna életem, ha nem a férjem, hanem ön lett volna az a gazdag gyáros. Ede: Amália! Igaz ez ? Amália: Igaz. Lássa, milyen őszinte vagyok. De hát az életben minden oly tökéletlen. A vagyon és szerelem, mintha valami átok választaná el őket, oly rit­kán kerülnek együvé. Ede : De milyen ritkán ! Amália: Pedig a kettő oly bájosan, oly harmonikusan egészítené ki egymást. Vegyük például a mi esetünket . . . Ede: Ne tovább, Amália ... ez a gondolat felzaklatja lelkemet . . . Amália: De hisz egész nyugodtan beszélhetünk róla, miután ön nős, én férjnél vagyok . . . Ede : Nyugodtan ? Ohó ! Amália : Ami megtörtént, azon nem változtat semmi, semmi. Ede: A mult, igen, az nem áll ren­delkezésünk szférájában, de a jelen, vagy mondjuk a jövő . . . Amália : A jövő ? Ede: Igen, Málcsi, a jövő, mely a mult gyökereiből sarjadzik, mint a har­matos fü az ős-talajból. Emlékszel, par­don, emlékszik, mikor övig gázoltunk a fűben, egymás kezét fogva. Ön tizen­hároméves volt, én tizennégy. Amália: Ezelőtt tizennégy évvel ... Ah! Ede: S mi lenne, ha ezt a tizen­négy évet egyszerűen kitörülhetnénk emlékünkből ? Amália: Kitörülni ? Barátom, ön azt hiszi, hogy ez lehetséges ? Ede : Miért ne ? Amália: Mert le vagyunk kötve kö­telességekhez, konvenciókhoz, mert nem vagyunk akaratunk, vágyaink, szenve­délyeink urai. Ede : Nem vagyunk? És miért nem? Amália : Mert eladtuk őket, barátom, igen, eladtuk, világosan megszabott alku szerint. A kötelesség . . . Ede: Eh, ez a legunalmasabb szó az egész szótárban. Ne is emlegesse, kérem. Amália: És mégis rabjai vagyunk. Ede (hevesen): Jó, legyen, rabjai vagyunk. De hát nem hallott ön soha rablázadásokról, a bilincsek széttörósé­ről ? Hát nem ól önben a szabadság után való olthatatlan vágy ? Amália : Szabadság ? Mit nevez ön annak ? Ede : A szabadság az ősembernek a lelki gyönyöre Az ősemberé, kit ha vágya elfog, nem feszélyez semmi. Amália: De mi nem vagyunk ős­emberek, hanem rongált idegü kultur­! lények . . . Ede : Legyen. Függesszük fel a kul­turát összes béklyóival, előitéleteivel. Engedjünk a vágynak, mely egymáshoz vonz, kényszerit. Igen, Amália, engedjünk a kényszernek. Hát nem érzi a kényszer hatalmát, mely tizennégy óv után vissza­ütközik, hogy ön ismét vállamra hajtsa fejét és én átöleljem ? Amália : S a rendőr ismét elkerges­sen bennünket ? Nem barátom, most már nem tudok ugy szaladni, mint akkor, mikor mezítláb jártam. A cipő, a fűző, s főleg a társalkodónő, akit jönni látok. Lássa, barátom, az a tizennégy év mennyi súlyt rakott rám. Ezt be ke kell látnia, okosnak kell lennie. Ede: Okosnak ? Amália, ha tudná, hogy ez milyen őrültség. Amália: Lehet és mégis ... Pá! vi­szontlátásra . . . évi II. t. c. büntető rendelkezéseinek alkalmazására, sőt a földmivelésügyi mi­niszter ur által szervezett kisegítő mun­kás tartalékból nagymennyiségű idegen munkás igénybevételére volt szükség. Ezen kisegítő munkások az orosházi já­rásból most már visszaküldettek, miután a szerződéses munkások egyrészt a bün­tetések és az idegen munkások verse­nyének hatása alatt, másrészt munkabér javítás következtében a félbe hagyott munkát újból kivétel nélkül felvették; a békési járásban azonban ma is dol­goznak kisegítő munkások, mert ott a szerződéses munkások 2/a­a <I része az alkalmazott törvényes büntetések s- a kilátásba helyezett bérjavitás, illetve munkaerőben! segítség dacára sem vol­tak hajlandók újból munkába állani. Miután írásos vagy szóbeli szer­ződésektől eltérőleg az aratást megelő­zőleg vagy az aratás folyama alatt kö­tött ujabb az egyezségek a legtöbb esetben hatósági szankció nélkül jöttek létre. Ezek mindegyikéről nincs pontos tudomásom, de kétségtelen, hogy ilyen pótegyezségekkel ugy az írásos szabály­szerű szerződéssel bíró nagyobb gazda­ságok, ^mint különösen a csak szóbeli­leg szerződött kisebb gazdák sok eset­ben hárították el a munkások szerződés­szegési készségéből származó munka­zavarokat. A főszolgabirák jelentése sze­rint 18 szerződésszegés állapíttatott meg összesen circa 1424 munkással és pedig az orosházai járásban 13 gazdaságban közel 1000 munkással, a békési járásban 2 gazdaságban 800 munkással, a szeg­halmi járásban 2 gazdaságban 74 mun­kással, a szarvasi járásban 1 gazdaság­ban 51 munkással. Az aratás folyama alatt kihágási el­járás nélkül uj egyezség köttetett circa 465 munkással; elitéltetett az 1898. évi II. t. c. alapján a szerződéses munka megtagadása miatt circa 760, ebből vagy rögtön, vagy 1—4 nap múlva, amint szerződéseik teljesítésére kétségüket ki­jelentették, szabad lábra helyeztetett 560 munkás, míg 200 munkás készebb volt büntetését kiállani s az aratási munkát inkább elmulasztani, mintsem ajándéko­zásssal megjavított munkabér mellett szerződéses kötelezettségét teljesítse. — Ezek pótlására az összesen kirendelt 1300 idegen munkásból 640 kisegítő munkás dolgozik ma is Békésen. Kétségtelen, hogy a gakonák dőlt volta s ezzel kapcsolatos nehezebb és tovább tartó munka sok esetben tárgyi­lagos indokául szolgált a munkások azon törekvésének, hogy a szerződéses munkabéreken felül emelkedő kedvezé­sekhez jussanak; minthogy azonban ilyen kedvezésekre a legtöbb munkaadó készségét az általa méltányosnak talált mértékig kilátásba is helyezte. Ezen in­dok magában véve nem ad kielégítő magyarázatot azon kitartó munkamegta­gadásokhoz, melyekre vonatkozó sta­tisztikátjfőbb vonásokban fennebb össze­állittattan. A követelések egyöntetűsége, a munkamegtagadásnak hasonló általá­nosan nehéz munkaviszonyok mellett csak bizonyos szűkebb területekre szo­ritkozása, itt az erős kitartás, valamint az egymás kedvéért való sztrájkolás kétségtelen jelenségei nyilvánvalóvá te­szik, hogy a munkamegtagadások alap oka nem a munkáscsoportonként érzett munkabér elégtelenség, hanem össze­beszélés, előre készített szövetkezés volt. Ily körülmények között fokozott éberségre s elegendő mennyiségű kar­hatalomra van szükség még mindég, különösen a békési járásban, ahol nagy­számú kisegítő munkás dolgozik, kiknek a munkálja való megvédése érdekében a szükséges intézkedések megtétettek. Az orosházi és békési járástól el­tekintve s a szarvasi, gyomai és szeg­halmi szórványos és elmúlt zavarokat figyelembe nem véve, a vármegye egyéb részeiben a szorgos nyári munka baj nélkül folyik s általában a munkások helyzete is jónak mondható, amennyi­ben a megkezdődött nagy munkaidőben az igen kedvező terméseredmény mellett minden munkabíró embernek alkalma nyílott a kenyérkeresetre. A csabai községi munkás-otthon jelentése szerint a folyó óv első felében ugy Békés, mint más vármegyék terü­letére munkásközvetités utján összesen 3409 férfi munkás szegődött el külöm­böző munkákra, ezenkívül mintegy 1600 marokverő női munkás nyert elhe­lyezést. A közigazgatási bizottság megnyug­vással vette, tudomásul az alispán jelen­tését, amelynek kapcsán még Am'brus Sándor érdekes megjegyzést tett. JAz alispán ugyanis kijelentette, hogy a most feltűnt arató sztrájkokból a jövőre rend­kívül fontos tanúságokat vonhatnak le ugy a gazdák, mint az aratók. A maga részéről statisztikai adatokkal fogja ezt bizonyítani s a statisztikát az őszi köz­gyűlésen fogja bemutatni. Lapunk zártakor jelentik, hogy Csabacsüdön özvegy Köves Jánosné birtokán 72, báró Braunecker Sa­moralné földjén pedig 20 pár aratómun­kás letette a kaszát. A sztrájk kitöré­sére W i e 1 a n d Sándor járási főszolga­bíró kiszállott a helyszínére ós megma­gyarázta a sztrájkolóknak a szerződés­bontás következményeit, mire ezek mun­kába állottak. Békésen a mezőhegyesi pótmunká­sok akarták tégnap beszüntetni a mun­kát, mondván, hogy letelt az idő, amelyre szerződtették őket. A főszolgabíró azon kijelentésére azonban, hogy addig tar­toznak dolgozni, ameddig a hatóság vissza nem szállítja őket, megnyugodtak és tovább dolgoznak. A bányakerületi püspökség. Pótválasztás lesz. A B a c h á t Dániel elhalálozásával megüresedett bányakerületi ág. ev. püs­pöki állásra beérkezett szavazatok fel­bontása hétfőn tőrtént meg. Ennek eredménye az, amit előre megjósoltunk: pótválasztás. A püspökségre jelölt ér­demes lelkipásztorok közül ugyanis senki sem kapott abszolút többséget, s igy a legközelebb eldöntendő mérkőzés már két fél között fog megtörténni, akik a legtöbb szavazatot kapták. Ezek: S o 1 c z Gusztáv budai esperes-lelkész és Szeberényi Lajos Zs. csabai lelkész, a néhai való nagynevű püspök fia. Ez az eredmény éppenséggel nem okozott meglepetést. Várható volt, ami­kor a lutheránus egyháznak annyi jeles fia indult a mérkőzés harcába. Nehéz volt tehát a híveknek a választás, amint gondot fog okozni a pótválasztás is, amikor ugyancsak választaniok kell, még pedig azok között, akiket az egyházak bizalma legméltóbbnak talált a díszes egyházi méltóságra. Lapunk hétfői rendkívüli' kiadásá­ban már röviden híradással voltunk a bányakerületi püspökválasztásról, most pedig az alábbi részleteket adjuk: A választásra beérkezett szavazato­kat hétfőn délelőtt bontotta fel Buda­pesten a Deák-téri templom tanácster­mében a kerületi gyűlés által e célra ki­küldött bizottság Zsilinszky Mihály dr nyugalmazott kultuszminiszteri állam­titkár, v. b. t. t. világi elnök vezetése mellett. Már dél elmúlt, amikor össze­számlálták a szavazatokat, s ekkor ki­tűnt, hogy egyik jelölt sem kapta meg a szükséges abszolút többséget, s igy S c h o 11 z Gusztáv budapesti esperes és Szeberényi Lajos csabai lelkész között, mint akik a leg'öbb szavazatot kaptak, pótválasztás lesz. Scholtz Gusz­táv egyébként 152, Szeberényi pedig 108 szavazatot kaptak. Most már az a kérdés, hogy a pótválasztáson a mostan kisebbségben maradt jelöltek szavazatai hogyan fognak szétoszlani. A többi szavazatok különben úgy oszlottak meg : Veres József orsz. képviselő, oros­házi lelkész, békési esperes 41, Belo­h o r s z k y Gábor bácsi főesperes 38, Jeszenszky Károly mezőberényí lelkész, C s e p r e g i György aradbékésí esperes, Kramár temesvári lelkész és F a m 1 e r lelkész 2—2 szavazatot kaptak. A pótválasztás, amely elé érthető érdeklődéssel tekint az egész ország, augusztus hó első felében tartják meg. Gyula-simonyíalvi vasút. Békésmegye új vasútja. Hétfőn tartotta a gyulavidóki kis­vasút igazgatósága F á b r y Sándor dr. főispán elnöklete alatt ülését, melyen Korányi Kálmán főmérnök az épí­tés haladásáról tett jelentést ós ennek alapján örömmel constatálta az igazga­tóság, hogy a pálya kiépítése befejezé­séhez közéig s a vasút szeptember hó első felében okvetlen átadható lesz a közforgalomnak. Elfogadtatott a sinszállítás tárgyában az államvasútak gépgyárával kötött szer­ződés, mely szerint a gyárnak járó 200.000 korona 8 év alatt lesz 5% mel­lett fizetendő. Behatóan tárgyaltatott az üzem ren­tabilitásának megállapithatása céljából alapos adatgyűjtő munka nyomán ké­szült üzemköltségvetés s megállapitta­tott, hogy 101.000 korona minimális be­vétel és 150.000 korona minimálisan

Next

/
Oldalképek
Tartalom