Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-21 / 88. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 88-ik szám. Vasárnap, október 21. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcŐFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ó kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet cunegycdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel Tielyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ütközet előtt E helyütt az utolsó szavak han­gozhatnak el Csaba választópolgársá­gához. E szavak most is azok, amelye­ket akkor hangoztattunk, amikor Csabá­nak egy táborba tömörült józan pol­gársága kibontotta Beliczey Géza lobogóját. Nem elvek, nem politika, nem mézes-mázos Ígéretek, nem sze­mélyiádás körül mozognak ezek a szavak, de lényegük, értékük a béke, a nyugalom, a haladás s ezeknek ál­landó biztosítása. Hirdetjük ugyanis ismételten, hir­detjük, mint eddig, hogy Pollacsek buká­sával nemcsak Pető Pollacsek Sán­dor dr, fővárosi fiskális fog elbukni, de bukni fog a parasztpárt, elvész a semmiségbe, azzal a hatalmával egye­temben, amelyet eddig vezére egyébre sem aknázott ki, mint a társadalmi béke, az osztályok ellen izgatásra, gyű­löletre minden iránt, ami neki nem tetszik. Hirdetjük ugyanis ismételten, mint eddig is tettük, hogy Beliczey Oéza győzelmével nem pusztán Beliczey Géza győz és jut nagyságos cimhez, a mandátumhoz, de igenis győzni fog Csabának józan polgársága, mely végre békét akar, nyugalomra vágyik és arra a boldog időkre, amikor Áchim An­drások és hasonló kaliberű rendbon­tók nem állhatnak minden egészséges fejlődésnek gátjául. És ezt hirdeti az a hatalmas tá­bor is, mely Beliczey Gézának a ne­vét irta küzdő zászlajára. Hirdeti bát­ran, fölemelt homlokkal, annak a hit­Békéscsaba, okt. 10. nek a tudatában, hogy a béke, a sze­retet, az egyetértés hármas jelszavával győzni fog, mert győznie kell. Az utolsó napokkal az utolsó órá­kat éljük. A tisztánlátók, akiknek a parasztpárt és annak programtalan pro­gramja, a buta felekezeti gyülöltség, vagy személyes kicsinyességek nem vontak hályogot szemükre, láthatják az igazság győzelmének előrevetett je­leit A parasztpárt és annak zsoldjába szegődöttek a fejüket kapdossák, de­moralizálódnak és amellett szepegve kiabálják a „diadalmas tízezrek biztos" győzelmét. Majd elválik. Akik önma­gukat csapják be, azok lesznek, akik Pollacsek győzelmével ámitják ma­gukat. lEgyébiránt igazoljon bennünket csütörtök! Addig pedig szeretettel ajánljuk Csaba választó polgárságának figyel­mébe, — tisztelet adassék mindenek meggyőződésének, de csak az igazsá­gos meggyőződésnek, — legyenek kímélettel ennek a folytonos láztól égő városnak a csendes nyugalmára, tartózkodjanak olyan eszközök hasz­nálatától, amelyek csak növelik az izgalmat, amelyek tápot adnak a tár­sadalmi széthúzásnak. Mert bizony­bizony mentül nagyobb lesz az ür, annál keservesebb lesz annak az át­hidalása. Már pedig ha túl leszünk a döntő napon, — ha elnémulnak a választási harcok lármái, csak el kell következnie a békének, a kiegyenlítés­nek, a pártoskodás halálának, a meg­alkuvásnak. Ne sebezzünk tehát és ha mégis sebeznünk kell, olyan fegyvere­ket válasszunk és úgy kezeljük azokat, hogy könnyen gyógyíthatók legyenek a sebek. Akik e városnak falai között lakunk, ennek a városnak fia vagyunk, akiknek édes mii dnyájan szükségünk van egymásra. Ma is, holnap is, hol­napután is, mindenkor. Mert csak egyetértéssel, békével és szeretettel dolgozhatunk ugy önmagunknak, mint városunknak hasznára. Legyen hát mindnyájunkkal béke, szeretet és egyetértés! p. j. Csaba választ Az utolsó napok. — Fáklyásmenet selő Beliczey támogatására. ­A döntő nap rohamosan közeleg. Még négy nap a bizonytalanság, amely tulajdonképp már nem is bizonytalanság, de bizonyosság: Beliczey Géza lo­bogójának a diadalma. Amint közeledik a döntőperc, ugy nőnek az izgalmak, növekedik a láz mind­két párton. Beliczey táborában az igaz ügy fegyverei, amott a megfélemlítés, az ámitás, a gyűlölködés eszközei vivják végső harcukat. Csütörtökön azután gú­lába kerülnek a fegyverek és eldől, hogy kié marad a harctér, ki lesz a győztes, az igazság-e, vagy az álarcba öltözött régi rendszer ? A választás utolsó napjainak legér­dekesebb híreit alább adjuk : A választási hadjáratnak egyik két­ségkívül legérdekesebb napjának szerda mutatkozik. E napon ugyanis a magyar parlamentnek tiz tagja érkezik le Csa­bára, Beliczey jelöltségének támogatá­sára. Mind a tiz képviselő, a kisemberek érdekeinek régi kipróbált harcosai, akik közül heten a függetlenségi pártnak erős oszlopai, hárman pedig az alkotmány­pártban állanak. A országos nevű füg­getlenségi képviselők ós pedig nóvsze­rint: Nagy Emil, Bozóty Árpád, Somogyi Aladár, Szász József, Beliczey tiszteletére. — Tiz képvi­- Karhatalom a választásra. L a e h n e Hugó, K u s z k a István és Kovácsics Kálmán lelkész, valamint alkotmánypárti kollegáik: szerdán este a gyorsvonattal érkeznek meg Csabára. A vendégképviselóket az állomáson impozáns fogadtatásban részesiti Csaba egyesült pártja. Több mint száz kocsi­val és páratlannak ígérkező fáklyásme­nettel vonul be majd a hatalmas tábor a Vasut-utcán a városba és a vendég­képviselők a Fiume szálló erkélyéről, esetleg a Kossuth-tórről buzdító beszé­deket intéznek a néphez. A vendégkép­viselők csütörtökön a választás egész napján Csabán maradnak és a Beliczey párt kortestanyáin, a Fiume szállóban és a Próféta vendéglőben egész napon át a választókkal maradnak. A választás, ilietve a szavazás, amint a napokban ismertettük már lapunk­ban, olyanformán fog történni, mint az előző választásoknál. Az esetleges rendbontás megakadá­lyozása érdekében karhatalmi erő ki­rendelése iránt is történt intézkedés. H a a n Béla választási elnök ugyanis átírt az alispáuhoz, hogy a választás napjára a csabai rendőrség mellé ren­deljen ki 40 gyalogos, 25 lovas csendőrt és 260 főnyi gyalog katonaságot. Az al­Békésmegyei Közlöny tárcája. Dalok. Merről, merről esti szellő, Merről, ide . . . honnan ? Talán egy kis szőke lányka Küldött . . . valahonnan ? Az a kis lány üzent is tán, Súgott is valamit . . .? ... Azt is tudom — ne is mondjad — Azt is tudom, hogy mit. Merre, merre esti szellő, Merte innen ? hova ? Eredj vissza . . . oda. Sugd meg neki: „ Köszönöm az Izenetét . . . vettem. Simulj hozzá, ölelgesd meg, Csókold meg helyettem." II. Esti szellő, esti szellő, Ne menj még pihenni, Annak a kis szőke lánynak Szeretnék üzenni . . . Oda érsz még, hogyha sietsz, Oda — éjszakára . . . Add át neki ezt a csókot Édes ajakára. Póotly József Krizantemum. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta : Bródy Sándor, Apáca ápolt engem tavaly nyáron. Most, hogy fehér kzizantomummal van tele a város — nem tudom miért — minduntalan rája gondolok, de nem szomorúsággal ós merengéssel, hanem vigan és boldogan. Mert nincs valami nagyobb gyönyörűség, mint visszagon­dolni a rossz napokra, — ha már el­multak és visszaidézni azt, ami a gyöt­rődésben nemes és szép volt. Pokoli kínszenvedések, forró álmatlan éjek, — de ne sajnáljatok! Hilária minden öt percben megigazitottá a párnámat, ar­comat rózsa olajos és ecetes vizzel meg­mosta és — mosolygott. — Mit mondott az orvos, meg­halok-e ? — Azt előbb ki kell érdemelni! mondá és mosolygott. — Lássa testvér, hogy erősen ér­demlem kifelé ? — Ez a tisztító és ez magának jó, mert ott a másik tisztitóban, túlnan a mi sokkal keservesebb, kevesebb időt kell majd töltenie. A kik itt többet szenvednek, ott kevesebbet lesznek ! Nem lehetettt vele vitázni, oly biz­tos volt mindenben és a tűlviiágban úgy volt tájékozva, mint a teméntelen nagy idegen kórházban. Az ő világos szép leányszemében egyszerű és meg­fognató volt minden, semmi zavart vagv befejezet len kép. Nagy fehér kezét rá­tette a leglégiesebb dolgokra és meg­fogta, valamint a mesterember az ő szerszámát. És nem tetszelgett, hogy ő ilyen. — Gépiesen mosolygott mindenre. Néha diadal is volt e mosolygásban, különösen éjjel, ha gummikerekü nagy szekerek sűrűn állottak meg a kórház udvarán. — A mi szekerünk mondá. — Megint a mi kocsink. Egy álmatlan éjszaka után megval­lom harminc ilyen kocsi magállást szám­lált meg. Valami kicsinyt izgatottabb lett — Mégis szép az ilyen nagy város, amilyen ez a Bécs-város. Egy nyári éj­szaka legalább harmincan halnak meg hirtelen. Az ablakom a pathologiai intézetre nyílott ós az apáca azokat az embere­ket számlálta, akiket ide szállítottak. Ez volt a „mi kocsink ! " Minden második­ért imádkozott és reggel summázta: — Nekik azóta már jó. Ők nem lát­ják, amit mi tudunk! Én is szép intézménynek, az élet legkülömb rendjének tartottam a halált; de a fiatal leány valósággal gyönyör­ködött benne. Magához ölelte, az élet egyedüli célját benne találta. Tett-vett, evett, ivott és dolgozott, amig a földön járt: de az csak gépies és ideiglenes volt; minduntalan azt várta, hogy szeme végképen lecsukódjék, azaz: végre fel­nyíljon. — Nehéz lesz — mondottam neki egyszer, tréfásan — magának nehezen fog menni, sokára lesz még. Olyan nagy és erős maga, mint egy bronz Bavaria. (bajor eredet volt a leány.) Száz éves anyóka lesz, fejedelemasszony. — Én ? mondá némi megvetéssel. Én csak látszom erősnek. Már ón voltam mellbeteg, de a nagy koszttal ós erősza­kos ápolással a doktorok megint lábra állítottak. Egyszer-kétszer még tudnak majd, aztán nem tudnak. Mi ápoló apá­cák nagyon hamar fiatalon halunk meg. Közülünk a tizedik se éri el az ötven esztendőt. Aki köztünk paraszt eredet, az még állja; de a ki nem az . . . A szom­széd szobában most halódik egy test­vér, tizenkilenc éves. Tavaly még erő­sebb volt mint én. Szerencsés volt. Egy varróleánytól, akit ápolt, megkapta. A varróleány felépül, ő elmegy. — És őt most ki „ápolja ? — Mind, a kik itt vagyunk a fo­lyosón. — De testvérem, maga ritkán uiegy be hozzá. — Majd később, egy pár nap múlva ha az órája eljött. A szomszédom órája csakugyan, ha­marosan eljött. Én már akkor fölkeltem az ágyból, föl és alá vánszorogtam a szobában, sőt ki-ki jártam a folyosóra is- A szobám akkoriban tele volt virág­gal. Sok-sok emlékeket kaptam, akár egy színésznő. Nem restelem bevallani, hogy jórészt színésznőktől kaptam őket, akik nyáron és nem köszinházakban működtek. Az óriási bokréták némelyi­kében még benne maradt a naiv udvarló szerény kis névjegye is. De jó emberek­től kaptam cserépvirágokat is, nyílót és Siroliit EraeH m <Mg« éa a tnMIyt, aepzOa* téti a kBMctet, Tíladékat éjJHI taadist. Tüdobetegsegek, nurutuK, szamár­köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Roehe" eredeti cgomagolátt. F. Hoffmann-La ltochc & Co. Basel (Svájc). TP ff 33 Kapkati arraal rendeletre a lyófjmiertárafc. ban. — Árt livegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom