Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-21 / 88. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 88-ik szám. Vasárnap, október 21. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcŐFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ó kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet cunegycdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel Tielyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ütközet előtt E helyütt az utolsó szavak hangozhatnak el Csaba választópolgárságához. E szavak most is azok, amelyeket akkor hangoztattunk, amikor Csabának egy táborba tömörült józan polgársága kibontotta Beliczey Géza lobogóját. Nem elvek, nem politika, nem mézes-mázos Ígéretek, nem személyiádás körül mozognak ezek a szavak, de lényegük, értékük a béke, a nyugalom, a haladás s ezeknek állandó biztosítása. Hirdetjük ugyanis ismételten, hirdetjük, mint eddig, hogy Pollacsek bukásával nemcsak Pető Pollacsek Sándor dr, fővárosi fiskális fog elbukni, de bukni fog a parasztpárt, elvész a semmiségbe, azzal a hatalmával egyetemben, amelyet eddig vezére egyébre sem aknázott ki, mint a társadalmi béke, az osztályok ellen izgatásra, gyűlöletre minden iránt, ami neki nem tetszik. Hirdetjük ugyanis ismételten, mint eddig is tettük, hogy Beliczey Oéza győzelmével nem pusztán Beliczey Géza győz és jut nagyságos cimhez, a mandátumhoz, de igenis győzni fog Csabának józan polgársága, mely végre békét akar, nyugalomra vágyik és arra a boldog időkre, amikor Áchim Andrások és hasonló kaliberű rendbontók nem állhatnak minden egészséges fejlődésnek gátjául. És ezt hirdeti az a hatalmas tábor is, mely Beliczey Gézának a nevét irta küzdő zászlajára. Hirdeti bátran, fölemelt homlokkal, annak a hitBékéscsaba, okt. 10. nek a tudatában, hogy a béke, a szeretet, az egyetértés hármas jelszavával győzni fog, mert győznie kell. Az utolsó napokkal az utolsó órákat éljük. A tisztánlátók, akiknek a parasztpárt és annak programtalan programja, a buta felekezeti gyülöltség, vagy személyes kicsinyességek nem vontak hályogot szemükre, láthatják az igazság győzelmének előrevetett jeleit A parasztpárt és annak zsoldjába szegődöttek a fejüket kapdossák, demoralizálódnak és amellett szepegve kiabálják a „diadalmas tízezrek biztos" győzelmét. Majd elválik. Akik önmagukat csapják be, azok lesznek, akik Pollacsek győzelmével ámitják magukat. lEgyébiránt igazoljon bennünket csütörtök! Addig pedig szeretettel ajánljuk Csaba választó polgárságának figyelmébe, — tisztelet adassék mindenek meggyőződésének, de csak az igazságos meggyőződésnek, — legyenek kímélettel ennek a folytonos láztól égő városnak a csendes nyugalmára, tartózkodjanak olyan eszközök használatától, amelyek csak növelik az izgalmat, amelyek tápot adnak a társadalmi széthúzásnak. Mert bizonybizony mentül nagyobb lesz az ür, annál keservesebb lesz annak az áthidalása. Már pedig ha túl leszünk a döntő napon, — ha elnémulnak a választási harcok lármái, csak el kell következnie a békének, a kiegyenlítésnek, a pártoskodás halálának, a megalkuvásnak. Ne sebezzünk tehát és ha mégis sebeznünk kell, olyan fegyvereket válasszunk és úgy kezeljük azokat, hogy könnyen gyógyíthatók legyenek a sebek. Akik e városnak falai között lakunk, ennek a városnak fia vagyunk, akiknek édes mii dnyájan szükségünk van egymásra. Ma is, holnap is, holnapután is, mindenkor. Mert csak egyetértéssel, békével és szeretettel dolgozhatunk ugy önmagunknak, mint városunknak hasznára. Legyen hát mindnyájunkkal béke, szeretet és egyetértés! p. j. Csaba választ Az utolsó napok. — Fáklyásmenet selő Beliczey támogatására. A döntő nap rohamosan közeleg. Még négy nap a bizonytalanság, amely tulajdonképp már nem is bizonytalanság, de bizonyosság: Beliczey Géza lobogójának a diadalma. Amint közeledik a döntőperc, ugy nőnek az izgalmak, növekedik a láz mindkét párton. Beliczey táborában az igaz ügy fegyverei, amott a megfélemlítés, az ámitás, a gyűlölködés eszközei vivják végső harcukat. Csütörtökön azután gúlába kerülnek a fegyverek és eldől, hogy kié marad a harctér, ki lesz a győztes, az igazság-e, vagy az álarcba öltözött régi rendszer ? A választás utolsó napjainak legérdekesebb híreit alább adjuk : A választási hadjáratnak egyik kétségkívül legérdekesebb napjának szerda mutatkozik. E napon ugyanis a magyar parlamentnek tiz tagja érkezik le Csabára, Beliczey jelöltségének támogatására. Mind a tiz képviselő, a kisemberek érdekeinek régi kipróbált harcosai, akik közül heten a függetlenségi pártnak erős oszlopai, hárman pedig az alkotmánypártban állanak. A országos nevű függetlenségi képviselők ós pedig nóvszerint: Nagy Emil, Bozóty Árpád, Somogyi Aladár, Szász József, Beliczey tiszteletére. — Tiz képvi- Karhatalom a választásra. L a e h n e Hugó, K u s z k a István és Kovácsics Kálmán lelkész, valamint alkotmánypárti kollegáik: szerdán este a gyorsvonattal érkeznek meg Csabára. A vendégképviselóket az állomáson impozáns fogadtatásban részesiti Csaba egyesült pártja. Több mint száz kocsival és páratlannak ígérkező fáklyásmenettel vonul be majd a hatalmas tábor a Vasut-utcán a városba és a vendégképviselők a Fiume szálló erkélyéről, esetleg a Kossuth-tórről buzdító beszédeket intéznek a néphez. A vendégképviselők csütörtökön a választás egész napján Csabán maradnak és a Beliczey párt kortestanyáin, a Fiume szállóban és a Próféta vendéglőben egész napon át a választókkal maradnak. A választás, ilietve a szavazás, amint a napokban ismertettük már lapunkban, olyanformán fog történni, mint az előző választásoknál. Az esetleges rendbontás megakadályozása érdekében karhatalmi erő kirendelése iránt is történt intézkedés. H a a n Béla választási elnök ugyanis átírt az alispáuhoz, hogy a választás napjára a csabai rendőrség mellé rendeljen ki 40 gyalogos, 25 lovas csendőrt és 260 főnyi gyalog katonaságot. Az alBékésmegyei Közlöny tárcája. Dalok. Merről, merről esti szellő, Merről, ide . . . honnan ? Talán egy kis szőke lányka Küldött . . . valahonnan ? Az a kis lány üzent is tán, Súgott is valamit . . .? ... Azt is tudom — ne is mondjad — Azt is tudom, hogy mit. Merre, merre esti szellő, Merte innen ? hova ? Eredj vissza . . . oda. Sugd meg neki: „ Köszönöm az Izenetét . . . vettem. Simulj hozzá, ölelgesd meg, Csókold meg helyettem." II. Esti szellő, esti szellő, Ne menj még pihenni, Annak a kis szőke lánynak Szeretnék üzenni . . . Oda érsz még, hogyha sietsz, Oda — éjszakára . . . Add át neki ezt a csókot Édes ajakára. Póotly József Krizantemum. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Bródy Sándor, Apáca ápolt engem tavaly nyáron. Most, hogy fehér kzizantomummal van tele a város — nem tudom miért — minduntalan rája gondolok, de nem szomorúsággal ós merengéssel, hanem vigan és boldogan. Mert nincs valami nagyobb gyönyörűség, mint visszagondolni a rossz napokra, — ha már elmultak és visszaidézni azt, ami a gyötrődésben nemes és szép volt. Pokoli kínszenvedések, forró álmatlan éjek, — de ne sajnáljatok! Hilária minden öt percben megigazitottá a párnámat, arcomat rózsa olajos és ecetes vizzel megmosta és — mosolygott. — Mit mondott az orvos, meghalok-e ? — Azt előbb ki kell érdemelni! mondá és mosolygott. — Lássa testvér, hogy erősen érdemlem kifelé ? — Ez a tisztító és ez magának jó, mert ott a másik tisztitóban, túlnan a mi sokkal keservesebb, kevesebb időt kell majd töltenie. A kik itt többet szenvednek, ott kevesebbet lesznek ! Nem lehetettt vele vitázni, oly biztos volt mindenben és a tűlviiágban úgy volt tájékozva, mint a teméntelen nagy idegen kórházban. Az ő világos szép leányszemében egyszerű és megfognató volt minden, semmi zavart vagv befejezet len kép. Nagy fehér kezét rátette a leglégiesebb dolgokra és megfogta, valamint a mesterember az ő szerszámát. És nem tetszelgett, hogy ő ilyen. — Gépiesen mosolygott mindenre. Néha diadal is volt e mosolygásban, különösen éjjel, ha gummikerekü nagy szekerek sűrűn állottak meg a kórház udvarán. — A mi szekerünk mondá. — Megint a mi kocsink. Egy álmatlan éjszaka után megvallom harminc ilyen kocsi magállást számlált meg. Valami kicsinyt izgatottabb lett — Mégis szép az ilyen nagy város, amilyen ez a Bécs-város. Egy nyári éjszaka legalább harmincan halnak meg hirtelen. Az ablakom a pathologiai intézetre nyílott ós az apáca azokat az embereket számlálta, akiket ide szállítottak. Ez volt a „mi kocsink ! " Minden másodikért imádkozott és reggel summázta: — Nekik azóta már jó. Ők nem látják, amit mi tudunk! Én is szép intézménynek, az élet legkülömb rendjének tartottam a halált; de a fiatal leány valósággal gyönyörködött benne. Magához ölelte, az élet egyedüli célját benne találta. Tett-vett, evett, ivott és dolgozott, amig a földön járt: de az csak gépies és ideiglenes volt; minduntalan azt várta, hogy szeme végképen lecsukódjék, azaz: végre felnyíljon. — Nehéz lesz — mondottam neki egyszer, tréfásan — magának nehezen fog menni, sokára lesz még. Olyan nagy és erős maga, mint egy bronz Bavaria. (bajor eredet volt a leány.) Száz éves anyóka lesz, fejedelemasszony. — Én ? mondá némi megvetéssel. Én csak látszom erősnek. Már ón voltam mellbeteg, de a nagy koszttal ós erőszakos ápolással a doktorok megint lábra állítottak. Egyszer-kétszer még tudnak majd, aztán nem tudnak. Mi ápoló apácák nagyon hamar fiatalon halunk meg. Közülünk a tizedik se éri el az ötven esztendőt. Aki köztünk paraszt eredet, az még állja; de a ki nem az . . . A szomszéd szobában most halódik egy testvér, tizenkilenc éves. Tavaly még erősebb volt mint én. Szerencsés volt. Egy varróleánytól, akit ápolt, megkapta. A varróleány felépül, ő elmegy. — És őt most ki „ápolja ? — Mind, a kik itt vagyunk a folyosón. — De testvérem, maga ritkán uiegy be hozzá. — Majd később, egy pár nap múlva ha az órája eljött. A szomszédom órája csakugyan, hamarosan eljött. Én már akkor fölkeltem az ágyból, föl és alá vánszorogtam a szobában, sőt ki-ki jártam a folyosóra is- A szobám akkoriban tele volt virággal. Sok-sok emlékeket kaptam, akár egy színésznő. Nem restelem bevallani, hogy jórészt színésznőktől kaptam őket, akik nyáron és nem köszinházakban működtek. Az óriási bokréták némelyikében még benne maradt a naiv udvarló szerény kis névjegye is. De jó emberektől kaptam cserépvirágokat is, nyílót és Siroliit EraeH m <Mg« éa a tnMIyt, aepzOa* téti a kBMctet, Tíladékat éjJHI taadist. Tüdobetegsegek, nurutuK, szamárköhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Roehe" eredeti cgomagolátt. F. Hoffmann-La ltochc & Co. Basel (Svájc). TP ff 33 Kapkati arraal rendeletre a lyófjmiertárafc. ban. — Árt livegenkint 4.— korona.