Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-21 / 88. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY ispán ezen karhatalmi erő kirendelése iránt táviratilag fordult engedélyért a belügyminiszterhez. A csendőrség és katonaság a főtéren ugy fog elhelyezkedni, mint az előző választásoknál. Itt még meg kell emlékeznünk az ellenpártnak egy alaptalan támadásáról. A Petö-Achira párt ugyanis uton-utfólen azt prédikálja saját erejének növelése szempontjából, hogy az egyesült pártok köztisztelt jelöltjénél is sztrájkoltak a nyáron az aratómunkások, mert nem kaptak béremelést. Hát ez az állításuk: szemenszedett hazugság s aki kételkedik, az forduljon felvilágosításért Beliczey aratóinak csapatvezetőjéhez, Ando Jánoshoz, aki meg fogja mondani az igazat. Lemondott vláasztási h. elnökök. Csaba központi választmánya hétfőn délelőtt ülést tart Áchim Tamás biró elnöklete alatt. A választási helyettes elnökök ugyanis, Beliczey Géza, akit Csaba népé lelkesedéssel jelölt képviselőjének ós Urszinyi János lemondottak tisztükről. Lemondott továbbá az egyik kelyettes jegyző is, Margócsy Miklós dr., akiknek tisztét fogja betölteni a hátfői ülés. A drágaság okai A sok minden politikai kérdés közé, amelyek az ország közvéleményét s a társadalmat foglalkoztatják, erre súlyosabb formában lép be a munkáskérdés. Szerteszéjjel az országban hallatszik az a panasz, hogy kevés a munkás, áll a dolog. Olvassuk Budapest köztisztasági hivatalának jelentését arról, hogy nem bírja kellőkép tisztán tartani a főváros utcáit, mert nincsen elegendő munkása. Pedig itt az őszi idő, jön a tél s ilyenkor más esztendőkben több volt az ilyen munkára a jelentkező, mint amenynyinek munkát s napszámot adhattak volna. Ma nem az a jelszó odafönt, hogy: munkát a népnek, hanem hogy: munkást a dolognak. Azonban munkás nincs. Nemcsak a fővárosban hiányzik az utcáról a megszokott napszámos ember, hanem még máshonnan is. A mezőkről, a szántókról, a mezőgazdaságból. Olvassuk az országból érkezett panaszt, hogy a földbortokosok a földjükben levő cukorrépatermést nem birják kivenni, mert semmi áron nem kapnak hozzá munkaerőt. Mert nincsen munkás. Aki volna néhány, az nem megy, nem akar munkába állni, aminek részben az idei jó termés az oka, amely a kis embernek is lehetővé teszi, hogy áthúzhatja a telet. De részben az is, hogy a nép a cukorrépa munkáját nem szívesen végezi. Hogy miért az nem egészen tudható, de hogy erősen idegenkedik tőle, az bizonyos. Ezt már többszörösen tapasztalták a Csaba körül fekvő gazdaságok is. De erősen beállott a munkáshiány még a gyáriparban is. — Aki a nyáron a felső hegyvidéken járt s munkásviszonyaink iránt érdeklődött, bőségesen hallhatott erről a gyárakban panaszt, hogy kevés a munkaerő az üzemhez. A tótok kivándorolnak Amerikába s oly kevesen vannak, hogy némely faluban már asszonyt választanak meg bírónak, mert nincsen más rávaló ember. E gyárak ezután az alföldről vontak magukhoz munkaerőt, de abban sem volt sok köszönet. A magyar munkásoknak az a része, amely józan és takarékos, csak szükséges rossznak tekintette a felvidéken vállalt gyáripari foglalkozást.. Nem bírt megmaradni a hegyek között s mihelyt keresményéből pár száz forintot megtakarított, otthagyta a gyárat s visszatért az alföldre. Az alföldön a munkás-hiány nem mutatkozik ugyan olyan fenyegető mértékben, de nyomai mutatkoznak. Ma már négy forintért vágnak fel egy öl fát annak, akinek rendes éves, favágója nincsen. Ennek bizonyára részben a drágaság is az oka, de másrész' szintén vonatkozásban van a megfogyott munkaerővel. Az az egy pedig holt bizonyosság, hogy a munkáshiányt az egyre fokozódó kivándorlás állítja elő. Nagy tömegek mennek ki hónapról-hónapra Amerikába — s csak a tót az, amelyik hazajön. De az is legtöbbször pénzzel bár, de „kidolgozott" állapotban a kintvaló súlyos munka, az amerikai emberkihasználás megviselte,. Magyarban ritka, aki visszatér, hanem ott marad. E sorok keretében igazán aktuális az a statisztikai éle, hogy Budapest után az első magyar város New-York, ahol több magyar lakik, mint bármely vidéki metropolisban. S ma a kivándorlás odáig jutott, hogy az is megy, akinek nem volna ez föltétlenül szükséges. Az az idő elmúlt, a midőn a koldustarisznya ós a koldusbot kifejezője volt a messzi idegenbe való vándorlás. Az emberek egy tömegét az viszi ki, hogy ott többet lehet keresni, mint itthon:'a vagyonszerzés leküzdhetetlen vágya ez. Hogy hányan törnek le benne, ki tudná megmondani? De azért mennek, egyre mennek s a kivándorlási számok annál jelentőségteljesebbek, mert az amerikai-egyesült államok csak teljesen munkaképes embereket í bocsátanak a hajóról a partjaikra. Itthon pedig az igy előállott hely' zet teljes egészében hozzájárul az általános drágulás kérdéséhez. És előá'l bei lőle az a sajátságos fából való vaskarika, I hogy az emberek azért vándorolnak ki, mert itthon drága az élet; itthon pedig azért drága az élet, mert az emberek kivándorolnak . . . Esküdtszéki bünügyek. Tárgyalások sorrendje. Jeleztük már lapunkban, hogy a gyulai kir. törvényszék, mint esküdtbíróság előtt november hó 5-én kezdőbimbózót, exotikus és szinte állati virágokat; exotikus és bizarr lények küldeményét, búzavirágot és nefelejtset a vidékről ahol egyszer ringaottt reményem. . . . Hilária rendezte és ápolta ezt a buja kis kertet. A hervadt virágot eldobta, a bimbózót öntözte. Értett hozzájuk, sőt beszélgetett is velük. A teljes, piros szegfűt megintette: — Mit kevélykedel te ? Egy hét múlván kint vagy a szeméten. A fehér liliommal, rejtelmesen, majdnem szerelmesen beszólt. — Maga a legszebb virág, mert a halál virága. Magát átviszem a testvérnek. Múljanak el együtt. De nem vitte, át, amíg a halódónak, épp az utolsó napon eszébe nem jutott, hogy neki virág kell, sok virág : Én átküldtem neki mind, ami csak volt, még a tuba rózsát is, amelynek illata és az illat emléke még az életbe kötött. Hilária hurcolta át a kertet lázzal, sietséggel, nehogy„későn legyen. — Örült neki ? kérdeztem estve. — Nagyon, nagyon.. Azért csak egy percig hagytuk bent. Átvittük mind a kápolnába. — Miért vitték ki? — Nehogy vágyakozzék a földön maradni, amelyen ezek a színes ós illatos virágok, meg állatok nőnek. Nagyon mohón nézett reájuk, mind beakarta szívni az illatukat. Emiatt nem tudott lólekzeni. Szomorú lett, pedig előbb örvendett, mivel jönni látta vőlegényét — az elmúlásban. O mondta: „Vigyék, vigyék ki, rossz a szaguk, életszaguk van. — Áztán? — Most már nincs ott. — Szabad-e testvér, hogy én soksok fehér liliomot keressek neki, oda I ahová ment, mert most már szabad, I most már nem csábítja a virág a föld 1 szeretetére. - A virág az élőé! mondá az apáca ós ez éjszakán nagyon keveset beszélgetett velem. Fáradt volt, karosszékében mereven elhelyezkedve, — nyugodtan és boldogan mosolyogva aludt. Rejtelmes ós gyötrődéssel teli fantasztikus éjszakán — „a mi kocsink" minduntalan előgurult: a nagy város álmatlan nyári éjjelének mindenféle zaja idehallatszott. A vértelenségtől lázasan — egy pillanatra sem tudtam behunyni a szememet. Minduntalan az apáca fejét néztem. A befátyolozott gázláng égett fölötte: fejkötőjét is bevilágította, de az arcára már csak árnyék jutott. Olyan volt mint egy óriási krizantemum . . . Hónapjában a krizantemumnak, most minduntalan az arcára gondolok. És lágy hangja mind vissza zeng fülembe. „A virág az élőé!" Igy mondta Pedig körülöttem mind csupa készülődés, figyelem, valóságos rohanás: a halottaknak való virágért és koszorúért. Szeretem ezt a mennyei illatot. Szép ez és a nyomán vigasztalás kél szivemben : még se vagyunk, emberek oly hűtlenek és hálátlanok, mint amilyeknek hisznek. Nemcsak azok iránt vagyunk gyöngédek, akiket az élet köt hozzánk, hanem azok iránt is, akiket a halál választott el tőlünk. Csak szakítsatok le minden virágot és szórjátok be a temetőket. De egy pár szálat, ha megtudnátok tenni, vegyetek el a még élők számára. A krizantemumot látva ós a könyörületes,'de bátorszivü testvérre gondolva: mélyen meghat az a terv, hogy a halottak virágaiból néhány szálat elvegyenek az élők számára. Az ötlet az, hogy a József Szanatórium kéri ezt a pár szál virágot — helyesebben annak árát, — 1 dik meg a novemberi ülésszak. A ciklusnak eddig négy bünügye van tárgyalásra előkészítve és még kilátás van rá, hogy két ügyben a királyi ügyészség a közeinapokban befejezi a vizsgálatot, amely esetben ezeket is kitűzik tárgyalásra. Szenzációsabb ügy nincs a mostani ciklus napirendjón. Közönséges emberölésekről, rablásokról beszélnek a vádiratok, amelyeknek egyik érdekessége hogy a vádlottak mindegyike beismerésben van. Ez egyes bűnügyeket különben röviden alább ismertetjük: Az első napon Terme Áron oroshási lakos szerepel vádlottkónt. Az ügyészi vádirat szándékos emberölés bűntettével vádolja, amit azáltal követett el, hogy a mult évi május 10-én megfojtotta ós felakasztotta Tóth Míhálynét, egy 70 éves asszonyt künn a tanyán. A második napon egy szerelmes ember kerül az esküdtek elé. Balázs András gyulai lakos, aki ez év április 18-án revolverrel rálőtt G a z s ó Juliannára, mert az nem akart a felesége lenni. Gazsó Julist a lövés csak °könynyebben sebezte meg, úgyhogy sérülése egy hét alatt begyógyult. Balázst ezért az esküdtbíróság gyilkosság bűntettének kiserlete miatt vonja felelősségre. A harmadik napon rablás szerepel. A vádlott Szellők Lajos pusztaföldvári lakos, aki ez óv angusztus 16 án este 9 ós 10 óra között Pusztaföldváron az utcán megtámadta Lakatos Imrét, azt ugy vágta főbe egy bottal, hogy Lakatos eszméletlenül összeesett. Szellők ezután íelrabolta az eszméletlen embernek 171 korona készpénzt tartalmazó erszényét. A negyedik ügy szintén gyilkosság bűntettének kísérlete. A ciklusnak ez a legérdekesebb ügye, amelyben a vádlott egy gazdag ós fiatal gyulai menyecske. Ifj. Ke m p f Mihályné ez, aki ez év máj. 26-án arzónikummal el akrata mérgezni fiatal férjét, akit nem szeretett. Kempfnó férjének ételébe, italába tett a mérges szerből. Kempf evet is, ivott ts, de a gyorsan alkalmazott orvosi segély megmentette őt a életnek. A gyulai közönség sorában ugy ezen mint a többi ügyek^tárgyalása iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Szanatórium vagy dispensaire? Uj fegyver a tuberkulózis elleni küzdelemben. II. A dispensaire eszméje, mint már említettem is, Calmette-nek, egy lillei orvos-professornak született meg az agyában 1902-ben s rögtön hozzá is fogott a megvalósításához, mégpedig a legegyszerűbb keretben, a legszerényebb viszonyok között. Ez a kevésbe kerülés, szembén az óriási összeget felemésztő hogy a tüdőbajosoknak szolgáló népszanatóriumokat építhessen. Most nyolcvanezer ember hal meg nálunk — átlag — egy esztendőben, valamennyi tuberkulózisban. És ha lenne elég szanatórium, ahol a betegeket gyógyítanák, — mivel azok most már gyógyíthatók — legalább a felük megmaradna. Az első igen nagyszerű kórház már épül az Alföld szivében, egy gyulai erdő tisztásán. De ez csak egy, több kellene. És, hogy több lehessen, nem kell hozzá semmi, csak pénz. Pénzért tehát már életet és egészséget is lehet venni ?! Igenis. Ez igy van ! És talán nem is kell szomorkodni ezért, hanem inkább örvendeni. Milyen ügyesek is lettünk mi emberek. Kérdési hogy egyszersmind okosak és jók is? Ismeretlén, de velünk egy faj és vérbei, társunk szenvedését, sőt életét válthatjuk meg a garasainkkal, amelyet íme ! — az uj ötlet szerint — attól takarékoskodunk el, aki többé nem szenved és nem él . . . Akinek a sebe friss, akinek halottak napja vérző nap még, akinek fájdalma oly vad, hogy mások bajára gondolni nem tud: azokat zavarni kéréssel nem meri senki. De ahol a fájdalom elült és a kedves halottért való emlék megnyugodott és elrendezkedett: annak a ha lottak napi virágaiból kérünk néhány szálat a József Szanatórium-Egyesület céljaira. Ha minden nemeslelkü ember megértené a kiáltást, az esdő szót, aki most készül virágot tenni egy néma sírhalomnak. ... Az én apácám ki nem megy az eszemből. Mindenfelül krizantemumot neki szeretnék küldeni. Vájjon állja-e még a virág illatát. Békéscsaba, 1906. szept. 14 szanatóriumi kezeléssel a tuberkolózis kérdésével foglalkozók érdeklődését azonnal magára vonta s hihetetlen népszerűvé tette. Dacára az eszme alig néhány éves voltának, Franciaország, Hollandia, Belgium, Németország már igen sok, pár éves múlttal is biró dispensairekkel dicsekedik és az első évek tétovázó eljárásain túl vannak már, mert teljesen leszürődött rendszerek szerint működnek. Másképen Franciaországban és másképen Németországban. Franciaországban van egy nyilvános rendelőintézet, mely a viszonyoknak megfelelőleg van berendezve s minden ott jelentkező vagy más orvostól odautasitot beteget egy orvos alaposan megvizsgál, köpetét niikroskoppal; a. beteg lakását, a talált adatokat stb. törzskönyvezi, a beteget minden ijesztés mellőzésével felvilágosítja betegsége súlyes és fertőző voltáról, a fertőzés megakadályozásáról, bajának gyógyíthatóságáról ós mindennemű felvilágosítást megad. Ezenkívül minden egyes ' beteget ellát köpőcsészével, 2%-os lysololdattal, fogkefével ós fogporral, valamint betegségére vonatkozó népszerű iratokkal. Az orvosnak szerepe itt véget is ér. A többit már egy a munkásosztályból vett s kitanított ápoló végzi. A betegeket megszabott időközökben lakásokon fölkeresi. Lakásviszonyait, a hiányokat, beteg kívánságait följegyzi s lehetőleg teljesiti c is; de a beteg pénzt csak a legritkább esetben kap kézhez. Vannak utolvanyok, melynek ellenében kiszolgálnak neki fát, ruhát, élelmiszereket, fekvőszéket: ruhát mosnak, fertőtlenítenek, köpetet ártalmatlanná tesznek, vagy pedig maga az alkalmazott ápoló kihordja nekik, utalvány ellenében a napi 1 liter tejet, 2 tojást, hetenként kétszer fél kilogramm húst. Továbbá bizonyos mennyiségű kenyeret és szenet Sőt egyes lakásokbói kiköltözteti és jobbakat fogad s még a házbérhez is hozzájárul. Természetesen itt sem a beteg kezébe adja a házbérre való öszszeget; de magának a házigazdának, nehogy egyébre használtassék fel ama pénz, mint aminőre szánva volt, ami csak a legnagyobb körültekintésre ós avatottságra vall. A mindennemű népszerű iratok és nyomtatványok mellett utasításul van az alkalmazottnak is adva, hogy bizonyos dolgokat élőszóval is gyakrabban hangoztasson, a be nem tartott, vagy rosszul teljesített szabályokra figyelmeztesse a beteget, mert az élőszónak közvetlenebb a hatása. Látván a beteg, hogy ez az érdeklődés, minden céltól mentesen, önzetlenül történik az ő javára, ő maga is hamarabb válik közkatonájává a nagy harcnak. Természetesen a renítenskedőktől esetleg minden segélyt megvonnak és ennek a tudata is bizonyos fokig biztosítja a kellő irányban való haladást. A disponsaireknek benne van a programjában az alkoholizmus elleni közdelem is, mely az egyéni ellenállást csökkentvén, a szervezetet hajlamosítja a tuberkolózisra. Továbbá fertőtleníti a lakásokat halálozás vagy lakásváltoztatás eseteiben a bútorokat, ruhát, ágyneműt. Ezenkívül por és szélmentes helyeken, főleg erdők közelében nyáron üdülőhelyekről gondoskodik, hová a betegek reggel vagy maguk sétálnak ki vagy kocsin szállíttatják ki s ott ellátja tápláló ételekkel is. De kiterjed figyelmük már a gyermekkorra is, amennyiben a tuberkolózikus családok gyerekeit nyaranta falura vagy tengerpartra küldenek a szervezet ellenállásának növelése céljából. S igy felveszik a harcot a tuberkolózis ellen már akkor, amidőn talán még nincs is jelen, ami szintén eléggé nem dicsérhető belátásra vall. Nómetországdan még egy lépéssel tovább mentek. Itt már a betegeket orvost gyógykezelésben is részesítik a dispensairek orvosai, recepteket írnak, ingyen orvosságot adnak — még mindazokon felül, amint ez Franciaországban van. Galmettenek ugyanis az volt az intenciója, hogy lehetőleg az orvosok érdekei se szenvedjenek csorbát s ezáltal maguk az orvosok legyenek elsősorban álló katonái a dispensaireknek, hisz a szegény betegeknek ugy is van ingyen kezelőorvosuk és gyógyszerük vagy a város, vagy az állam betegsegélyző pénztárának stb. részéről. A másik külömbség a németeknél, hogy férfi alkalmazottak helyett nőket, mégpedig vöröskeresztegyleti ápolónőket alkalmaz, kiket a férfiaknál bizalomrakeltőbbnek tartanak. A tuberkolózist előrehaladottsága szerint 3 szakba sorozzák s a, legnagyobb segélyre az első szakaszban, a betegség kezdetén levő tarthat számot. Javulást az egyes dispensairek szerint 20—40% között észleltek. Hogy az a sanatóriumi óriási költségekhez viszonyítva ez {[aránylag még kevésbé kerül, egy pár példával meg-