Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-14 / 86. szám

Békéscsaba, 1096. október 14 KÉKÉSHEGYET KÖZLÖNY alkalommal is tiltakozom, mert én senki ellen soha aknamunkát nem követtem el, sőt inkább azt tartom, aki téged kő­vel dob meg, dobd vissza kenyérrel. Kiváló tisztelettel, vagyok igaz híve: Gajdács Pál. ág. hitv. ev. lelkész. Programbeszédek. Szakadás a parasztpártban. Az elementáris erővel kitört vihar hullámai csapkolódnak már a csabai választási mozgalom szenvedélyeinek csatájában. A korteshadjárat megindult minden vonalon s ezzel egyidejűleg a paraszt-jelző mögé bujt humbug-párt is megkezdte szemérmetlen tarrorizálá­sát, melynek [eddigi kétes diadalait is köszönheti. Az exképviselő és felheccelt hivei hangos lármával és hazug szem­pontoktól kezdve, a felekezeti bujtoga­tásig előszedik a meggyőzés fegyvereit és izgatnak az egyesült pártok köz­becsült jelöltje, B e 1 i c z e y Géza ellen. Nagyon jól tudjuk, honnan fuj a szél. Nagyon jól tudjuk, hogy kik s mik miért és hogyan dolgoznak a népjogok álarca alatt. Ez a humbug dolgozás nem félemlíti meg azt a lelkes tábort, mely Beliczey Géza zászlóját lobogtatja, nem félemlíti meg, noha nem ordít „diadal­mas tízezrekben", mint az ellentábor, amelynek pénzért hangolt mülelkese­dése mögött ott feketélik a bukás árnya, melyet éppen a terrorhatalomnak haj­danifőfészkébe, a Népegyletbe készit elő. A parasztpárt ugyanis bomladozik. Egyes elemek nincsenek megelégedve Pető Pollacsek Sándor jelölésével, amely­nek nagyon is érezik a vásári szagát Azt hangoztatják, hogy mégis nem járja, Áchim azt ültesse nyakunkra, aki meg­fizette őt. A parasztpártra és ráoktroyált je­löltjére kinosan kellemetlen kérdésben ma délelőtt foglal állást a Népegylet, amelynek egész vezetősége kilép a pártból. A „diadalmas tízezrek" sora tehát megbomlott, s az egyesült pártok min­den lárma nélkül győzedelmeskedni fog­nak a békebontók pártjának romjai fölött. Egyébiránt a mai napnak az a ne­vezetessége lesz, hogy az a programadá­sok jegyében fog lefolyni. Az egyesült pártok jelöltje, Beliczey Géza dél­után 2 órakor fejti ki Csaba népe előtt programját a Buzapiac-téren. A program­beszédre a fővárosból N á v a y Lajos, ifj. Wekerle Sándor és P a p Elek ígérték meg lejövetelüket A paraszt­párti Pollacsek, aki tegnap érke­zett Csabára és akit fáklyásmenetes lár­mával fogadtak, ugyancsak ma délután ad programot és pedig 3 órakor a Csirke­piac-téren. Egy fegyelmi története. Panamával vádolt gyulai tisztviselő. Békésvármegye törvényhatóságának a napokban lefolyt őszi közgyűlése a benedeki földbirtok megvásárlásából és parcelázásából kifolyólag fegyelmi vizs­gálatot rendelt el Hoffmann Ferenc, Gyula városának első jegyzője ellen. Sokkal érdekesebb ez a fegyelmi eljárást elrendelő határozat, sem hogy bővebb magyarázatra és érdeklődésre nem számitana. Magyarázatra, merthogy a törvényhatóság egy — az ügygyei szorosöszzefüggésben álló határozatát dezavuálta akkor, amikor a fegyelmi el­járást elrendelte Hoffmann jegyző elleni Érdeklődésre tart számot, mert Gyulán gyanúsítással hálálják meg a tisztviselő munkáját, s a személyes rokonszenv, vagy bosszusérzet kvantuma szerint mér­legelik és osztják az elismerést vagy a fegyelmiket. Konstatálhatjuk, hogy Gyulavárosa kétségtelenül üdvös munkát végzett a benedeki föld parcellázással. És e mun­kát elsősorban a kiküldött bizottság vé­gezte, amelynek Hoffman Ferenc volt az elnöke. Kétségtelen tehát, hogy Hofí­mann Ferenc nem az ujját szopogatta, hanem igenis dolgozott, sokat dolgozott. Hogy jól dolgozott, arról éppen az a törvényhatósági bizottság állított ki cá­folhatlan bizonyítványt, amelyen egyidő­ben fordítva egyet, fegyelmit akasztott a nyakába. Hol hát itt a logika ? Az bontsa ki, akinek jó foga van. Sőt tovább ment a törvényhatósági bizottság. Még szebb bizonyítványt állított ki, amityent az ál­landó választmány javasolt. Ime : Az állandó választmány Konkoly Tihamér aljegyző javaslata alapján a szerződéseket Argyelán Demeter, Fábián Ferenc és társai, ifj. Ludwigh Mihály és Nagy Ferenc szerződéseinek kivételével jóváhagyta, egyebekben pe­dig a következő határozati javaslatot fogadta el a törvényhatóság elé terjesz- | teni.f A véghatározatnak a dülő utakra • vonatkozó részét, mely szerint a város | részére átvétetett 29.473 hold területű düllő-ut, megsemmisít is utsitja Gyula­város képviselőtestületét, hogy a mező­gazdaságról és mezőrendőségről alko­tott törvény 37. §-ában megjelölt eljárást rendelje el és amennyiben egyedül ve­vők érdekeit szolgáló düllő utak létesí­tése és fentartása költségeire nézve a földtulajdonosokkal egyezség nem volna létrehozható, a hozzájárulási arány a hivatkozott törvényben megnevezett'ha­tóságok által lesz megállapítandó. Mi­után pedig az 'iratokból az tűnik ki, hogy Gyula városa a gróf Wenck­h e i m Istvánnál kötött szerződés sze­rint magára vállalta a benedeki tanitó fizetését is, anélkül, hogy ennek fede­zetéről gondoskodott volna, ennélfogva a törvényhatósági bizottság arra az esetre, ha a várost ebből, valamint a düllő utakra nézve hozott ós egyidejű­leg megsemmisített határozatban'foglalt tehertételekből kifolyólag károsodás érné, a további eladásokra kiküldött vá­rosi bizottság összes tagjaival szemben az egyetemleges vagyoni felelősséget már most kimondja. A közgyűlés a két szerződés vissza­utasításával még azokat a szerződéseket is jóváhagyta, amelyeknek megsemmisí­tését javasolta az állandó-választmány. Hát nem azt dokumentálja ez a határo­zat, hogy rendben vannak a szerződé­sek, s tehát nincsenek visszaélések ? Másként el sem tudjuk képzelni. A tör­vényhatóság igen. Tiz szavazattal nyolc ellenében fegyelmit rendelt el Hoff­mann ellen. Tudósítónk felkereste Hoffmann Fe­rencet, aki kijelentette hogy a fegyelmi elrendelésében hajszát lát. Nyugodt lel­kiismerettel tekint a fegyelmi elé, amely­nok eredménye tisztázni fogja. Egyébiránt a törvényhatóság a be­nedeki földvétel ügyében elfogadta az állandó-választmány javaslatát. Kálmán Farkas emlékére. . f 1906. október 2. Irta : Szabó János. Lantban, hegedűben, czimbalmi zen­gésben dicsérted az Urat ... A kuruc­világnak régi hangszerével, a tárogató­val enyomtad hangját az idegen zené­nek ; s a zsoltárirónak szent Dávid ki­rálynak magasztos énekét busán éne­keléd, szép magyar ütemben. Idegen áriát nem kedvellett szived ; családod körében s barátaid között, te apostol voltál; nemes büszkeséggel s szent he­vület között tanitád mindenütt a magyar zenének, a kuruc nótának fenséges dal­lamát. Ellensége voltál minden olyan dalnak, mely a magyar ember érező szivében, visszhangra nem talált; uton és útfélen, erdőkön-mezőkön, fel-fel ke­resgetéd azon áriákat, azon dallamokat, 1 miket már a világ — mint értéknélkü­lit — szétszórt és elhagyott. E szétszórt csontokat összeszedegetted, a szivedbe zártad, fel is melengetted; ós a száraz csontok ott mozogni kezdtek, zúgás tá­madt köztük ... új életre keltek s hegedűd húrjain a világra jöttek. S tanulószobádnak ablakai mellett felkapta a szellő a drága hangokat s egy részit bevitte az Isten házába s az orgona mindjárt szebben szólott tőle s a hivek szivén át — szent zsolozsma szárnyán — tisztán szállt az égbe. Más részit elvitte az a szálló szellő, a lakodalmas ház vi­galmi zajába; s ismét egy másikat be az ovodába, be az iskolába; majd ki az erdőre s virágos mezőre, arató legények s kévekötő lányok szive közepébe . . . s majd jött a vihar is, nagy kavarodás­sal — s összegyűjtve ezen szép melódiá­kat, elvitte messzire ... a tengerpart­jára , .. s oda borult velők nagy Rákczi Ferenc s Thököly sírjára . . . Majd az őszi szellő oda vitte őket, nagy bús zokogáss il Gyoma városának ó-temetőjébe s ottan sirod felett meg­ható, kesergő hármóniát adnak s altató dalt zengnek a te poraidnak . . . És hogy a te álmod nyugodalmas légyen, szép magyar hazánkban minden igaz magyar szive közepébeu adjon drága helyet a te énekidnek, a te dala­idnak. Tiszteletben tartva legyen mi közöt­tünk a te jó emléked s mindig meg­becsülve a te örökséged. Csak egy virágszálat. A társadalom szivéhez. November hó elején ós halottak napján az időben amidőn a temetőt a kegyeletes közönség látogatja — az üs­tök kitétetnének, hogy a kegyeletes jó szivek adományaikat beledobják. Egyesületünk központi irodájának gondja lesz rá, hogy a közgyüjtésre a nagyközönség figyelmét felhívja. Azért, abban az esetben, ha ezt az Istennek tetsző tervet, amely sok sok ember­életnek megmentésére van hivatva, pár­tolni és segíteni méltóztatik :. tessék egyesületünkkel tudatni, hogy a szegény­sorsú tüdőbetegek ügyét irgalmas szi­vébe fogadta. A budapesti lapokban a gyűjtés min­den részét naponta közöljük és az ado­mányokról elszámolunk. Ezenfelül hiva­talos lapunkban, a „Szanatoriami La­pok"-ban minden adományt, legyen az csak fillér is, kimutatunk, mert azt akarjuk, hogy országos gyűjtésünk a közellenőrzés legszigorúbb fórumán bo­nyolittassék le a szegénysorsu tüdőbe­tegek javára. Hallgassa meg kérésünket! Tolmá­csa vagyunk az életükért sóvárgó em­bereknek. Ezrek életét válthatja meg, ha ké­relmünket meghallgatja. Csak egy virágszálat! A siron tullevőknek, drága halottjá­nak imája szóljon ügyünk mellett foga­natosabban! Valóban megható és megszívlelendő e levél tartalma. Ki ne adna a szegény tüdőbetegeknek néhány fillért a temető bejárójánál, ahol felujul a szeretet az elveszettért, ahol újból és újból eszünkbe jutnak az elköltözött kínjai, hosszú szenvedései halála előtt? Az erzsébethelyi pánszláviz­mushoz. A Lukács György dr. volt békés­megyei főispán és volt kultuszminiszter elnöklete alatt működő tüdőbeteg sza­natórium országos egyesület, melynek első szanatóriuma a gyulai város erdő­ben hirdeti a felebaráti szeretetet, gyö­nyörű akciót indított meg. A közelgő halottak napján, a kegyeletnek a nép ünnepén, mikor az ember szivét meg­szállja az emlékezés, a könyörületes társadalom figyelmét az élőhalottakra irányítja a jótékonyság szeretetreméltó találékonysága s egy szál virágot kór, egy lobbanó mécset azoktól, akiknek már nem fáj semmi, — a sínylődő tüdő­betegek számára. A felhívást, amelynek első pél­dánya megyés püspökünkhöz, Szrrare­c s á n y i Pálhoz érkezett, Lukács György dr. egyesületi elnök küldi szét az ország minden részében, halottak napjára em­lékezést kérvén a társadalomtól. A tü­dőbetegek érdekében indított mozgalom­mal egyik gyönyörű epizódja lesz ez, melyből bizonyára kiveszi részét Békés­vármegye társadalma is. A felhívás különben többek között ezeket tartalmazza; „Csak egy vizsgálat!" Ezzel a ké­réssel fordulunk halottak napján száz­ezrekhez. Ha minden síron, melyet a kegyelet felékesít, csak egy száll virág­gal kevesebbet tesznek koszorúba és egy mécsessel kevesebbet égetnek, ezer meg ezer embernek életét- menthetjük meg, akik különben a halállal vannak eljegyezve. Megérti-e a társadalom szörnyű ki­áltásunkat ? Hogy a mult évben is 77923 ember halt meg tüdővészben szép hazánkban ! A társadalom meg fogja érteni a mi kiáltásunkat. Arra kérjük a szent emberszeretet nevében, hívja össze azonnal a helyi bizottságot és határoztassa el, hogy Mindszentek és halottak napján a teme­tőben közgyüjtést rendez és annak za­vartalan lefolyása biztosítására ellenőrző­bizottságot küld ki. A szükséges szám­ban rézüstöket kellene beszerezni, ame­lyeket felülről be kellene drótoztatni. Az üstök a temető bejáratánál állíttatnának fel. A közönség tájékozására szolgáló felhívásokat, transparentet mi külde­nénk. Hivatalos tények. Egyik közelmúlt számunkban azzal a feltűnő hirrel lepték meg redakción­kat, hogy Csaba-Erzsébethely felől pán­szláv törekvések szellői fújdogálnak, s hogy e nemzetiségi mozgalom szitója L i n d e r Károly erzsébethelyi ág. ev. lelkész. Mint mindenkor, amikor a ma­gyarság szent ügyének védelme kívánta, e hir vétele után is síkra szállottunk, bár L i n d e r Károly lelkész közbecsült személye iránti tiszteletből — kétkedés­sel fogadván a gonosz hirt, bizonyos fentartással közöltük, alkalmat adván a vádak megsemmisítésére. Jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy a cáfolat nem késett, s azzal maga a legilletékesebb fórum, a csabai ev. egyház állott elő, elégtételt szolgáltat­ván igazgató lelkészének, akit alaptalan mende-mondák hurcoltak a pánszláviz­mus vádjával a nyilvánosság piacára. Maga a meggyanúsított lelkész is hirla­pilag rágalomnak jelentette ki a hirt, s egyben sajtópert helyezett kilátásba annak értelmi szerzője ellen. Egyébiránt beszéljenek a hivatalos bizonylatok, amelyek tisztázzák Linder Károlyt. A hivatalos dokumentumokból kitűnik, hogy a csabai ág. ev. egyház tanácshoz csakugyan beadatott a ma­gyar istentiszteletet kérő memorandum, amelylyel ez év március 16-án foglal­kozott a presbitérium. Az ülésről fel­vett jegyzőkönyv vonatkozó része szó­szerint igy hangzik: „Erzébethelyről 91 aláírással kér­vény nyújtatott be, miszerint az ottani templomban a főünnepek másodnapján, István király napján és minden hónap egy vasárnapján magyar nyelvű isten­tisztelet tartassék. Az igazgatólelkésznek, mint odavaló lelkésznek abbeli nyilat­kozata után, hogy ő a lehetőség határain j belül szives örömest eleget tesz kérvé­nyezők óhajának, sőt a mennyiben ott a magyarnyelvű istentiszteletek a kép­viselőtestület által elhatároztatnak, azok­nak elvégzésére legelső sorban ön magát tartja illetékesnek, — határozatilag ki­mondatott, hogy a képviselőtestület kész­séggel elismeri az erzsébethelyi adófizetők kérelmének jogos voltát, nehogy az ed­digi istentiszteletek rendje megzavartas­Az őszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a löwy Jakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb őszi öltönyök és felöltők tiSTSSJZZSS&L

Next

/
Oldalképek
Tartalom