Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-23 / 80. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 80-ik szám. Vasárnap, szeptember 23. BEKESMEíTEI EOZLQNT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak oissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElrŐFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuncgyedenbclul is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak oissza. Főszerkesztő : D.J SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Régi bajoK, fájó igazságoK­Amily régi, oly igaz a közmondás, hogy: nincs fájóbb az igazságnál. Vonatkozik ez minden oly esetre, ami­kor az igazság nem a virág illatával, de a csalán kellemetlen szúrásaival hat. A kényszerítő szükség ilyen kellemet­len, bántó igazságokat parancsol el­mondanunk. A legmagasabb biróság megfosz­totta mandátumától Csaba volt kép­viselőjét, Áchim L. Andrást. A kerület megbízó levele tehát gazdátlanul hever. Ami azt jelenti, hogy Csabán újra küszöbön a kortesvilág, a képviselő­választás. Ámbár eLől a kinos kelle­metlenségtől, amely újra áldatlan párt­viszályokat jelent a polgárságnak és bajt a község békés fejlődésének — a magyar biróság első fóruma meg­kímélhette volna Csabát. Mert a Kúriá­nak most hozott mandátum-fosztó íté­letében az leit volna a legnagyobb igazság, ha magát a választókerületet is megfosztják kép viselőkiildetési jogá­tól —- legalább ót-tíz évre. Szinte csodálatos, hogy ezzel a megérdemelt büntetéssel meg nem tol­dotta Ítéletét a Kúria. Mert erre rá­szolgált Csaba, amelynek társadalma öt vagy tíz év alatt kinevelkedett volna politikai kiskorúságából. Ennyi idő alatt elsimultak volna a szenvedélyek, az izgalmak hullámai, amelyek ma há­borgásban tartják a kedélyeket. Ennyi idő alatt ki lehetett volna gyógyítani kórságos álmából az önérdeket hajhászó demagógia által elvakított, félrevezetett tömeget, amely, bármekkora jóindulattal is viseltessünk irányában, — sajnos, nem önhibája folytán, de a korszellem miatt, — még mindig alacsony fokán áll nemcsak a politikai, de az általános társadalmi értelmiségnek is. A kigyógyitással nem azt akarjuk mondani, hogy öt-tiz év alatt sikerült volna elterelni a kisembereket követe­léseiktől, amelyeket ma támasztanak a szociális reformokkal az államhata­lommal szemben. Oh, nem ! Kötözni való bolond az, aki a jogegyenlőség korszaka diadalmas virradatának előre­törésén tenyerével akarja eltakarni, el­sötétíteni a Jövő napját; kötözni való bolond, kitömni való muzeumi ócska­ság az, aki nem tud megalkudni a kor szellemével, mely a jogok általá­nosítását hirdeti és követeli Értjük a kigyógyitás alatt azi a természetes proecesszust, amely a jelzett idő alatt meghonositotta volna önként az értel­miséget, jogaira éretté nevelte volna a polgárságot, amelynek kezében a jog­uak teljes szabadsága, élvezete áldást szült volna a köznek, mint az egyé­neknek. Fájdalom, a legmagasabb fórum nem ugy itélt, amint Csaba megérde­melte volna. Ez Ítélet ellen azonban nincs apelláta. Apellálunk azonban a múltra, te­temre hívjuk mindazokat, akik s akik­nek munkája megteremtette a mai ál­dátlan viszonyokat, amelyek hovato­vább végvreszélylyel fenyegetik ennek az ország szégyenpiacára dobott köz­ségnek a belbékéjét, fejlődését és lako­sainak személyes szabadságát. Vádoljuk elsősorban a régi feudá­lis rendszert, az arisztokratikus hajla­mokba csömörlött kort, amelynek csak akkor volt parfümé illatú a subaszag és szalonképes a „paraszt", amikor szük­ség volt a voksára. Vádoljuk ennek a rendszernek az embereit, akik nem a tudás és meggyőzés erejével, de pörkölttel, ötévenkint egyszeri parolá­zással és üres frázisokkal vásárolták meg a nép bizalmát, egyébként pedig coki volt nekik a butaságban leledző voksanyag. Ez a rendszer szülte meg» az egészségtelen szocializmust, s ez a rendszer csinált Csabának Áchim L. Békéscsaba, szept. 22. Andrást. Akik pedig ezt a több raffi­nériával és beteges hiúsággal, becs­vágygyal. mint tudással megáldott de­magógot nagygyá nevelték, azok vol­tak, akik részint rövidlátásból, részint h i uságból vagy m egmagyarázhatan rossz indulatból bűnös szeretkezést folytat­tak vele. Mert bűnösnek kell nevez­nünk azt a szeretkezést; amelyet Csaba polgárságának számos frakkos tagja folytatott a demagóggal, paroláztak, asztalánál bruderoztak vele, amíg szük­ségük volt rá majd egyesek, majd ha­tóságok heccelésére. Vádoljuk ezeket az urakat, akiknek nevei, anélkül, hogy ideiktatnók sorba, ismeretesek minde­nek előtt. Vádoljuk őket, mert róluk, politikájukról tanulta meg Áchim és népe olyannak ismerni a vezető in­telligenciát, amilyennek ma ismerik. Azok az urak, kik bűnös szeretke­zést folytattak a demagóggal, a saját egyéniségük bemutatásával tették tönkre intelligencia és hatóság tekintélyét. A mikor pedig megcsömörlöttek, meg­undorodtak a bűnös szeretkezéstől, már késő volt. A bűn foganatja ha­talmas métely lőn, aminek kiirtására erőtlen volt a pártoskodó, széthúzó társadalom és a hatóság. És ezért a bűnös szeretkezőkkel együtt tetemre­Békésmegyei Közlöny tárcája Tűzhalál. A vágy utánad, majd megöl, Oly őrülten szeretlek ! S mégis, ha tőled eljövök, Ugy érzem, hogy gyűlöllek. Igaz valóba' látlak és Látom minden hibádat, Mámor után meglát a szem Minden kis foltot árnyat. Olyan vagy, mint a többi lány, A lelked üres, léha, S a szerelem, mely engem öl, Tenéked játék, tréfa. S a leikeink közt nincs, tudom, Mi összekötne, semmi, Ép ugy, a hogy engem szeretsz, Tudnál te mást szeretni. S megcsalnál engem bárkivel, Szerencsém az csupán csak: Szivedben, hogy nincs szenvedély És nem tüzelnek vágyak. Igy hű maradsz és engeded, hoqy lángoljak teérted, S nagy ég, hogy hamvad el szivem, Fagyos közönnyel nézed. A véget érzem. S nem tudok, Szakitni véled mégsem — A sorsom tűzhalálra szánt S jég mellett kell elégnem. Vértesy Gyula. Az inasom. - Egy orvostanár emlékirataiból. — Irta: Fehér Jenő. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Mintegy tiz évvel ezelőtt — ha köny­veimben utána néznék, a napot is pon­tosan megtudnám mondani — történt életemnek legizgalmasabb esete. Nevem akkor már meglehetősen ismert volt, sőt — szerénytelenség nélkül mondha­tom — harmincöt éves korom dacára egyike voltam a legkeresettebb mütő­orvosoknak. Az operáló kést a legna­gyobb biztonsággal kezeltem, s higgadt­ságom, hidegvérem a legkritikusabb pil­lanatokban sem hagyott el. Egy ködös őszi napon táviratilag hivtak az öreg Csorbay báróhoz. A sür­gönyben ez állott: haladéktalanul. Tüs­tént összecsomagoltam a műszereimet. Ha engem hivnak, — gondoltam — szük­ségem lesz rájuk. Azután kihajtottam a vasutkoz. Tudnivaló ugyanis, hogy az öreg báró körülbelül három órányira lakott a várostól, egy elhagyatott, mo­hos, vén kastélyban, a honnét egész éven át alig mozdult ki. Beszélték, hogy fiatalabb korában vidám életet ólt, de amióta a feleségét ós egyetlen fiát el­temette, teljesen elvonult a világtól, s bár dúsgazdagnak tudta mindenki, va­lósággal remete életet ólt. Alighogy elhelyezkedtem a vonat egyik fülkéjében, megeredt az eső. Hosszú vonalakban hullott alá az ólom­szürke felhőgomolyból, ;és csöppekre válva folydogált végig a kupé ablakain Kelletlenül gondoltam arra, hogy eb­ben a komor, zord időben a kastélyig még mintegy háromnegyedórai utat ko­csin keJl megtennem. Mire azonban a vonat berobogott az állo násra, elál't az eső. Nyomát hatalmas pocsolyák jelez­ték. A falevelekről koppanva hu'lottak alá az esőcseppek. Az állomásnál már várt reám a báró fogata. — No, mi a baj, János? — kér­deztem a kocsist. — Rosszul vagyunk, nagyságos ur! — mondá, miközben leszedte a lovakról a pokrócot s az ülésre rakta. — Hát mi a baj ? — Délben ott volt a falusi doktor. Azt hivtam el hirtelenében, mert a mél­tóságos ur nagyon jajgatott. Rázta a fejét a doktor ur. Azt mondta, hogy va­lami incifincális történt. — Hol, János ? — A lábán, — szól hátra a kocsis, miközben a lovak közé csördített az ostorával. A ruganyos kocsi nyílsebesen szá­guldott végig az uton. Olykor megzök­kent egy-egy vizmosta árokban. A fe­kete sár magasra fecscsent, a lovak csa­takosak voltak, de azért repültek, mintha érezték volna, hogy a gazdájuk életéről van szó. A szürke párázatból már kirajzolód­tak a kastély apró tornyai, amikor bele­fordultunk az erdőbe. Hátradőltem a kocsi fekete bársonynyal bevont támlá­jára és merengve néztem szét. Az uton tört gallyak hevertek szanaszét, sárga levelek egész kis dombokat alkottak. Beljebb a vihar derékon tört ketté egy karcsú tölgyet; lombkoronája a főidet érte. Itt-ott panaszosan csipogott egy veréb. Talán a fiókáit kereste . . . Az egyik fordulónál hirtelen nagyot zökkent a kocsi, s nyomban utána re­csegés hallatszott. — Thüh, az áldóját!, káromkodta el magát a János és visszarántotta a lo­vakat. Aztán egy ugrással a földön ter­mett, hogy a recsegés okát kikutassa. Nem kellett soká keresgélnie. Az elülső kerekek egyike kettétört: A friss törés fehéren, reménytelenül villogott ki a kocsi alól. János néhány pillanatig bambán nézte a gúnyosan vigyorgó küllőket. — Hát nem mehetünk tovább ? — kérdeztem, miközben boszusan szálltam le a kocsiról. János szomorúan bökte ki: — Ezzel má' nem ! — Hát csak hozd valahogy rendbe, — mondottam gyors elhatározással — én addig gyalog besietek a kastélyba. Hiszen alig félórányira van már innét. — Az ám — jegyezte meg a kocsis — csak hogy nem nagyon biztonságos ez az erdő ilyenkor, alkonytájba. — Ne félts engem — szóltam mo­solgogva — el vagyok látva minden es­hetőségre. És a köpenyem zsebéből kivettem a revolveremet. Azzal útnak indultam. Az esőviz már kezdett beszikkadni a földbe, nyir­kos levegő suhant keresztül a fákon; Sirolin EmeH ax ttrioal ta a tetMUjt, mepzOa. te ti « k&hSgtít, Táladtkat, éjjeli Izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen siámtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. ÍIoffniann-La Stootu- eV Co. Basel (STíjc), „Roehe" Ktpkitó UTMÍ rendeletre a fyéfjTOerUrtk­ban. — Ari üveienkint 4.-korosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom