Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-23 / 80. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1906 szept. 164. hívjuk és vádoljuk magát a hatóságot is, amely lent és fent minduntalan gyámoltalanságával adott alkalmat a féktelenség határt nem ismerő tobzódásának, alkalmat adott a törvények iránti tiszteletlenségre. A demagógia veszedelmének semmi bevévésével, a saját tekintélyüknek könnyelmű aláásával nőtt fejükre a zabolátlan hatalom, az elvadult népakarat. Szólaljon meg becsületes igazsággal a lelkiismeret és tegyen róla tanúságot, hogy nem lett volna-e alkalma útját szegni mindazon sajnálatos eseteknek, amik megtörténtek a Népegylet politizálási joga és Áchim heccpolitikája miatt. Vádoljuk azt a lelkiismeretlen sajtót, mely a népjogokért való küzdelem álarca alatt bérencévé szegődött a békebontó demagógiának. Bizony, bizony, ha ezen szempontokból bíráljuk Csaba közeli szomorú múltját, végeredményeként azt a megcáfolhatatlan igazságot kell megállapítanunk, hogy Achimot és népét maga Csaba egészségtelen társadalma nevelte azzá, ami lett, s éppen ezéit Áchim és népe az ő szempontjukból jogosan tették azt. amit tettek. Tegyünk azonban pontot a múlthoz. A Kúria Ítélete megadta annak lehetőségét, hogy Csaba polgársága reparálja a multat. Még akkor is, ha az az eset következne be, ha Áchim és népe a Kúria ítéletének bármiútonmódon való megkerülésével a jövőben is törekedne a hatalom és mandátum birtokába jutni. Ha Csabának intelligenciája mind egy szálig összefog a józan gazdatársadalommal és a város békéjét, haladását előbbre helyezik minden pártpolitikának, kicsinyes személyeskedéseknek, úgy, ha óriási erőfeszítések és küzdelmek árán is, még megmenthető ennek a szerencsétlen városnak veszendőbe indult becsülete és helyreállítható békés fejlődése. Az igazság nem takargat glaszékeztyűkkel lólábakat, mi sem szépíthetünk a tényeken. Minden jelenség odamutat, hogy az emberek, akiknek kezében Csaba sorsa, nem tanultak semmit a múltból. Sőt még nagyobb a fejetlenség és bábeli zavar uralkodik s ahelyett, hogy az ellentétes álláspontok közelednének egymáshoz, mind távolabb kerülnek, tudatosan igyekeznek minél áthidalhatlanabbá tenni a tátongó ürt. Csaba polgárságának közbizalmára és a képviselői méltóságra érdemes követ egyhangú jelölése volna szükséges. És mit látunk? Tiz ember huszfélekép, száz ember kétszázfélekép gondolkozik. Az egyik ezt akarja, a másik a másikat, a harmadik nem enged a 48-ból, a negyedik makacsul ragaszkodik a 67-hez, az ötödik egészen X-ig önönmagát akarja képviselőnek látni, szóval mindenki mást akar. Az pedig régi igazság, hogy sok bába között elvész a gyerek. Ez a szomorú sors Ígérkezik osztályrészéül annak az alkalomnak is, amelynél fogva most reparálhatok volnának a mult vétkei. Csaba golgárságának akaratán múlik a sors. Ha az akarat gyenge lesz, ugy Csaba megérdemli akár azt is, hogy letöröljék Magyarország mappájáról. Palatínus József. csabai választás. Achimot jelölik. — Teljes fejvesztettség. Egy hete immár, hogy a Kúria Ítélete alapján gazdátlanul áll a csabai mandátum. A hót eltelt anélkül, hogy Csabának intelligens és józan eleme egy lépést tett volna a képviselőjelőlés érdekében. Annál inkább dolgozik a paraszt-párt, mely nton-utfélen hirdeti, hogy a Kúria ítéletét megligálja és újra harcba megy a „szeretett" vezérével, Áchim L. Andrással. egyébként mélységes csönd volt. A köpenyemet összébb fogtam, rátértem a gyalogösvényre, amely a kocsiuttal párhuzamost kígyózott végig az erdőu. Az átázott sárga levelek lépteim nyomán valami különös, siró hangot hallattak. Már vagy egy negyedórája haladtam az uton, amikor oldalt a sűrűben gyanús nesz támadt. Mintha emberi léptek lettek volna. Megálltam és hallgatóztam. Semmi! Eh, gondoltam — bizonyára egy gyik siklott keresztül a cserjéken vagy talán egy nyulat ugrasztottam ki a búvóhelyéből. Ily módon megnyugtatván önmagamat, tovább mentem. Alig haladtam tiztizenót lépést, a zörej a bokrok közt megismétlődött. Senki sem foghatja rám, hogy ijedős természetű lettem volna, de amikor ott álltam egyedül, egy ismeretlen erdő kellős közepén, a mind sűrűbbre váló esti szürkületben, önkéntelenül megremegtem. Kezemet zsebembe mélyesztve' ujjaim görcsösen tapadtak oda a revolveremhez. Néhány lépést tettem még, amikor a bokrok közül felém ugrott valaki. Kiáltani akartam, de a hang megakadt a torkomon. — A pénzedet! — kiáltotta támadóm, s megragadta a mellemet. Csak a villogó szemeit láttam. — Odaadom, — szóltam rekedten s a zsebemből kirántva a revolveremet, keresztüllőttem a fickót. Megtántorodott. Szemeivel csodálkozó, fájdalmas, szinte megrázó pillantást vetett felém, aztán összeesett. Én pedig folytattam az utamat. De az a tekintet, melyet a halálra sebesült ember reám vetett, nem hagyott nyugodni. A legkülönfélébb gondolatok cikkáztak át agyomon. Ki tudja, minő szánalmas sors, minő szomorú balvégzet késztette ezt a szerencsétlen embert, hogy vad módjára az erdőn barangoljon ? Talán a végső kétségbeesés birta őt arra, hogy rabolni menjen? Istenem, hiszen annyiféle nyomoi aság van ezen a földgolyón ! Ki ismerné, ki értené meg valamennyit ? Azután meg arra gondoltam, hogy elvégre is orvos vagyok, s bárki legyen is az, aki véres sebével a közelemben fekszik, kötelességem, hogy segítsek rajta, ha tudok. Visszafordultam. A sebesült még ott feküdt a gyalogösvény mentén, mozdulatlanul. Gyors elhatározással feltéptem a ruháját; sebére, melyből lassan szivárgott a vér, szükségkötóst alkalmaztam, homlokát esővízbe mártott zsebkendőmmel megdörzsöltem s a fejét gályákból, levelekből rótt párnára fektettem. Alig készültem el a mentéshez szükséges legsürgősebb teendőkkel, ugy rémlett, mintha a távolban valami fény csillant volna meg a fák között. Most már a lovak dobogását is hallottam. Majd a kocsikerekek zörgését ós ostorpattogását. — János! — kiálltottam teljes erőmből. Meghallotta. És a lovak közé suhintott. Néhány perc múlva mellettem volt. — János, szóltam az izgalomtól remegő hangon, — itt az ösvény mellett egy sebesült ember fekszik. Ezt a kocsiba kell emelnünk . . . Majd hazaviszszük a kastélyba hozzád . . . 0A sebesültet ketten föltettük a kocsiba. Husz perc múlva a kastélyban voltunk. Egy öreg szolga került elénk és szomorú hangon jelentette: — Az öreg méltóságos ur az imént lehelte ki a lelkét . . . Megnéztem a halottat. Egy negyedórával ezelőtt talán még segíthettem volna rajta. Egy negyedóra! Ugyanaz az idő, a mit a „másiknál töltöttem. Elszorult a szivem, kétség márdosta a lelkemet, vájjon helyesen cselekedtem-e ? Föláldoztam az öreg báró életét, mialatt egy semmirekei'őét megmentettem. Mert a fickó megmenekült. Két hót múlva talpra állott. Hogy hol van most? Itt — nálam. Az inasom. Tizenöt év óta hűségesen szolgál Szorgalmas, becsületes, ragaszkodó. O a jobb kezem: a Péter. E hirre jogászok, politikusok, de meg az egész csabai polgárság nyargal azon a kérdésben, hogy megválasztható-e, illetőleg jelölthető-e Áchim annak dacára, hogy a Kúria egy évre megfosztotta cselekvő és szenvedő választói képességétől. A vélemények eltérők, mégis a legtöbb jogásznyilatkozat odakonkludál, hogy a választási elnökneknincs joga vagy hatalma megvizsgálni, hogy akit a szavazás megkezdését megelőző időben nála szabályszerűen jelöltül ajánlottak, választókópes-e, vagy nem. A választ, elnök csak azt állapithatja meg, s ezt kötelessége is megállapítani, hogy az ajánlás szabályszerü-e, s hogy az ajánlók valóban választói joggal biró polgárok. Természetesen, más kérdés, hogy mi törtéténik a választás végével. Ez nem a választási elnökre tartozik, hanem a képviselőházra, illetőleg a képviselőház igazoló bizottságára, amely gondoskodni fog arról, hogy az igy szerzett mandátum annál az oknál fogva, hogy a jelölt nem választóképes, tehát nem is választható, megsemmisíttessék. Hogy a parasztpárt jelöli-e Áchim L. Andrást, az a jövő kérdése. Ugy kolportálják egyes sajtóorgánumok a hirt, hogy igen. Akár jelölik azonban, akár nem, Csaba választó polgárságának számolnia kell a parasztpárttal És ehelyett mit tesznek azok, akik most cselekedhetnének. Nyargalnak elveken, kicsinyes személyi politikát visznek be a választás harcába, szétforgácsolják az erőket, egyöntetű megállapodásra jutni nem tudnak, sokan nem is akarnak, hanem bűnös közönynyel néznek az elkövetkezendők elé. A teljes fejvesztettség kaotizmusában tehát csupán a kombinációknál tartanak még. Igy a régi negyvennyolcasok Bakost és Szalay Józsefet emlege.tik jelöltükül. De még ez a frakció is ellentétes véleményen van. Akik ugyanis Bakost óhajtják megválasztani, semmiáron nem hajlandók Szalay jelöltségét támogatni és vice versa. Á vezető gazdák ezenkívül emlegetik B e 1 i c z e y Gézát, a hivatalnoki kar pedig H a a n Béla nevét. A forgalomba vannak azután gróf Wenckheim József, gróf Wenckheim Hoyos Fülöp, gróf Széchenyi Antal, gróf Tisza István, Zsilinszky Mihály dr. stb. nevei. Ez utóbbi kombinációk egyikemásika teljes képtelenség, mert csak el sem képzelhető, hogy akár gróf Tisza István, akár Zsilinszky Mihály dr. elvállalnánk a jelöltetést. Az önjelöltek is szép számmal szerepelnek. Ezek névsorában nem érdektelen megemlíteni G a b á n y i Miklós nevét. Valószínűleg szociáldemokrata jelölt is beleszól a választási küzdelembe, legalább ilyennek érdekében B r ó d y Ernő már érintkezésbe is lépett Csabán. Ma különben a volt Bakospárt végrehajtó-bizottsága a választásra vonatkozólag értekezletet tart, melyen a jelölés ós a legközelebb tartandó nagygyűlés kérdésében határoznak.? Ad infinitum fűzhetnénk a levegőben lógó kombinációkat, amelyeknek valószínűleg csak akkor lesz reálisabb értékük, amikor a képviselőház elnökségének a választás kitűzésére vonatkozó átirata megérkezik Csabára. Ez pedig bizonyára bekövetkezik néhány nap múlva, amikor is a központi választmány összeül és kitűzi a kóviselőválasztás napját. Addig pedig szálljon magába Csaba józan polgársága, szervezkedjék és egy táborba egyesülve diadalmasan vonuljon fel az urnákhoz. Békésmegye a kisemberekért. Akciö a háziipar és kertgazdaság fejlesztése érdekében. Memorandum a kormányhoz. Békósvármegye törvényhatósága mindenkor elsőnek sorakozott ott, ahol szociális reformok életbeléptetésével segíteni kellett a kisemberek anyagi helyzetének javításán. A megyének számos áldásos alkotása tesz erről tanúságot, legújabban pedig az a nagyszabású akció, amely a házigazdaság és kertgazdaság fejlesztésével célozza elviselhetőbbé tenni a kisemberek megélhetését. Hosszú hasábokat szentelhetnék ez akció jelentőségének méltatására. Minden dicsirő szónál szebben beszélnek az alábbi sorok, amelyek világos bizonyságát adják az ügy nagyfontosságának, az akció megbecsülhetetlen értékének. Csupán azt jegyezzük még itt meg, hogy a kérdéssel az októberi közgyűlésen fog a törvényhatóság foglalkozni. Darányi rendelete. Darányi Ignácz földmivelósügyi miniszter nemrégiben rendelet intézett Békésvármegyóhez, s a rendeletben felhívja a vármegye közönsége figyelmét arra, hogy a gazdasági munkásoknak a szorosan vett gazdasági munkákon felül jövedelmező munkával és keresettel való ellátása szerves összefüggésben van a munkáskérdés helyes mederben tartásával. Ilyenek a népies háziipar, szóval különös előképzettség nélkül folytatható háziipari ágak (kosár-, gyékény, szalmakalap fonás, szövés stb.) Ilyen foglalkozás megkezdésére bizonyos kisebb tőke szükséges, mert annak a célnak az érdekében, hogy munkát kezdhessen, anyagi támogatásra van szükség. Az állami költségvetésben e célra vannak felvóve bizonyos összegek, a melyek nem kalandor vállalatok támogatására szolgálnak, hanem igenis azokból józan, becsületes munkás részesülhet, akinek szorgalma, takarékossága, munkakedve olyan, hogy a gazdasági jellegű öntevékenységót segíteni közérdekből is indokolt. A gazdasági törekvések azonban nemcsak vrdókenkint, de községenkint is mások és mások. Ezért tehát központilag megállapítani a támogatás módjait lehe.etlen, hanem helyi faktoroknak áll módjukban ós kötelességükben, hogy a munkások hajlamainak figyelembevételével a termelési ágak okszerű fejlesztését megjelöljék.. Ezenkívül a munkások elsősorban is a szövetkezetek utján biztosithatják maguknak azokat az előnyöket, melyeket a nyers anyagnak a beszerzése és a tömegtermelésnek az értékesítése által elérhető. Végül a miniszteri rendelet oda konkludál, hogy a munkások anyagi helyzetének javítása szempontjából szükséges közreműködést elsősorban is a törvényhatóságnak ós a vármegye tisztviselőinek a feladata. A vármegye intézkedik A miniszter ezen rendelete alapján a vármegye azonnal teljes apparátussal megindította a nagyjelentőségű mozgalmat. Felhívta ugyanis a békésvármegyei gazdasági egyletet, hogy a munkásnép helyzetének javítására a legalkalmasabb eszközök felöl gondoskodjék ós az e tárgyban szükséges teendőkre nézve sürgős javaslatot terjeszszen a törvényhatóság elé. A gazdasági egylet memoranduma. E felhívás folytán a gazdasági egyesület igazgatóságának határozatából ós megbízásából Pfeiffer István elkészítette a jelentést, s annak egy példányát felterjesztette egyenesen á földmivelósügyi kormányhoz, a másikat pedig a napokban megkűldötte a vármegyének. A rendkívül érdekes memorandumot az alábbiakban ismertetjük: A gazdasági egyesület véleményes jelentése mindenekelőtt foglalkozikazokkal a hiányokkal, amelyek a háziipar és kertgazdaság terén konstatálhatók községenkint. Igy elmondja, hogy a Sárréten ós a környékbeli községekben egyelőre a háziipar felölelóse ós termékei értékesítése, a vármegye egyóbb vidékén pedig a népnek a gazdasági mellékfoglalkozások propagálása az illetékes faktorok feladata, Mezőberényben pl. házi szövészet, hátonhordozható takarmánykasak készítése Köröstarcsán, szalmakalap fonás Gyomán és Vésztőn szőlőkosarak és általában a vesszőfonás igen jövedelmezően űzhetők. Kiterjeszkedik a memorandum arra is, hogy a gazdasági mellékfoglalkozások körében, eltekintve a selyemhernyó te-