Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-20 / 79. szám

158 neve alatt jelent meg s az ellen ő nem tiltakozott. Ha valaha szó lehetett a személyes érdemetlenségről, ugy az a mostani eset. JSemmi sem elitélendőbb, semmi sem tesz méltatlanabbá embert arra, hogy ott üljön a népkép\ Iselet házában, mint az, ha mandátumát ilyen izgatásnak köszönheti. Mert a választási visszaélések egyetlen formája sem anynyira lelketlen, annyira káros és mély nyomokat hagyó, mint ha a szegény embern.ek szivét, melynek inkább vigaszra volna szüksége, az izgató eltölti az elégedetlenségnek, az irigységnek, a gyűlöletnek keserűségeivel, mintha a paraszt és munkásembernek felmüveit lelkét, melynek fölvilágositásra volna szüksége, megtömi félszeg vágyakkal, elérhetlen aspirációkkal s ezekkel nemcsak a választásitartamára, de a legtöbb esetben örökre megrontja a népnek érzéseit és tévirányokba tereli gondolkozását. Kéri a mandátumot minden további bizonyitás nélkül érvénytelennek kimondani. Dr. Gábor Illés mindenben csatlakozott megbízott társa előadásához. A választást védők viszonválasza után a Curia határozathozatalra visszavonult. . Az ítélet. Ötnegyedórai tanácskozás után S ebestyén Mihály elnök kihirdette a Curia ítéletét. A szenzációs ítélet a következő : Ő Felsége a b>ály nevében! A m. kir. Curia az 1899. évi Xjí-ik t.-c. 1. szakasza alapján az 1906. évi május 7-én Békéscsabán megtartott képviselőválasztást, amelynek eredményekép Áchim L. András jelentetett ki megválasztott képviselőnek, az 1899, évi XII. t.-c. 3 szakaszának 8. pontja alapján é rvényteleniti s Áchim András csel^ekvőés szenvedőválasztói jogát egy évi időtartamra felfüggeszti. Kötelezi Áchim Andrást, hogy dr. Ragályi Lajos ügyvédnek 15 nap alatt 3600 korona költséget megfizessen. A képviselőház elnökségét eiről az ítéletről érteoiti s elrendeli, hogy az összes iratok a m kir. igazságügyminiszterhez áttétessenek, mert büntetendő cselekmények jelenségei forognak fenn. Az indokolásban azt mondja az itélnt, hogy ugy találta a Curia, hogy a kérvényben felhozott ama cikkek, amelyek a „Paraszt Újság" 1., 4. ós 5. almaiban foglaltattak, o s z t á 1 y,el 1 e ni izgatást képeznek, mert á parasztosztályt gyűlöletre birta az uriosztáW ellen. Áchim András ebben részesne-C tekintendő, mert a lapuak ő a főszerkesztője, akin^kkötalessógeajlap^ Legyen a s^ró szép hófehér teste, édes pici ajka; legyen a síré, ha máskép nem lőhet, de nem engedem mástól letépni, nem akarom mások karjaiban látni. Ha meghal, legalább kijárhatok virágos sirjához s megöntözhetem azt könnyeimmel, míg ha elvinnék idegen országba, még az az utolsó vigaszom se maradna meg, hogy keresztfáját megöleljem. Ha meghal, legalább a sírban enyém lesz, örökre az enyém! Itt marad velem, itt, habár a föld alatt is, de legalább magyar földben, melyet oly hűtlenül el akar hagyni. Onnan már nem viszik el tőlem a messze idegenbe, ismeretlen népeknek, nem viszi el gonosz mostohája uri szeretőnek, utcasark rongyának. S amint ott feküdt előttem, kipirult arccal, pihegő kebellel, önkénytelenül is magam elé képzeltem kiterítve holtan. Megborzadva már a puszta gondolattól is, rémülten fordítottam el bájos arcáról tekintetemet, s ugy éreztem, hogy életem árán is megvédeném, a lelkem üdvösségét is fel tudnám áldozni drága életéért. De már a másik pillanatban szivembe nyilait közeli elválásunk minden gyötrelme, s az a tudat, hogy nemsokára igy is, ugy is vége mindennek, elűzte rémképeimet és halálát kívántam ! Eszembe jutott, hogy elraboiják tőlem lelketlen emberek s megrontják a lelkét, hamvas szűzi testét. Eszembe jutott minden, minden, s ott a napsugaras ég alatt kértem az istent, vegye inkább magához. Vegye magához, mig tiszta, hófehér, mig enyémnek mondhatom ! Vegye magához, hogy imádattal bot-almáról tudomást szerezni, mint kiadó pedig hozzájárult ahoz, hogy ezek az ő érdekében elkövetett saitótermékek a kerületben terjesztessenek. Az érvénytelenítés a választói jog felfüggesztését is maga után vonja, az igazságügyi miniszterhez pedig azért kell az hatokat áttenni, hogy megtorolja a fer^orogr

1' látszó büntetendő cselekmények :t. A sajtó Áchimról. A Curia megsemmisítő ítéletét a darabantok szolgálatában álló "sajtóorgánumok kivételével az egész magyarországi sajtó örömmel fogadta'és ugy méltatja, mint diadalát az igazságnak. Tanúság okábúl adjuk az alábbi lapvéleményeket: Pásti Hirlap. Az ítélet fölötte igazságos és hasonlóképen tanulságos. Igazságos az ítélet, mert hisz a legtermészetesebb az, hogy aki a törvény ellen, az osztr'yok ellen, a vagyon- ós életbiztonság ellen izgat, az nem ülhet a parlamentben mint törvényhozó és mint a nemzet képviselője. Mert ha máskénen volna, hát a rablógyilkosokat kellene megtenni birákna a tolvajokat rendőrö nek. Ha másképen volna, akkor a bünt neveznék erénynek, a posványt tisztaságnak és az istenteleneket tennék meg papoknak. Kétszeresen bűnt követett el nem zete ellen Acliim András most, a mikor a nemzeti erők egyesítésére ós összetartásra van szükség, amikor óvakodni kell a legkisebb egyenetlenség fölkeltésétől is, amikor valemennyi tényezőnek a harmónikus együttműködésére van szükség

1, hogy az ország részére oly intézményeket alkossunk, amelyek által a jövőben az abszolutizmus oly támadásait, amelyek állami életünk elpusztítására irányulnak, teljes biztonsággal visszaverhessük. Ilyenkor aki igazat, aki lázit, az e

nensége a ma^a nemzetének, ellensége az ágamnak, AZ állam törvényei pedig arra valók, hogy az ily embert ártalmatlanná tegyék és a közéletet megszabadítsák az ő kárttévő hatásától. Börtön is juthat az izgatónak ós a lázitónak. Áchim aránylag olcsón menekült, mert csak a mandátumát és választói jogosultságát vesztette el és fizet pár ezer korona költséget a pör miatt.' De tanulságos is az eset. Ez az Áchim egy komédiás volt. SxoeVaYiöter volt-e? Ördögöt volt szocialista. Egy lurfangos paraszt birtokos ő. Egy jó módban élő ember, mindenféle manipulációkkal népszerűséget szerezve. Egy modern elbeszélés témájára is alkalmas lenne az, hogy parthie-vadász is volt. Magyar ruhában idegen volt lénye a magyar tulajdonságok iránt. Nem is rulhassak le egykor az én hófehér Madonnám drága sirhalmára ... S az isten meghallgatta kérésemet. Magához vette az én hófehér szerelmemet. Meghalt panasz nélkül, egy néma váddal ajkán, mielőtt megbocsájtotta volna vétkemet. Önkezemmel romboltam szét az oltárt, melyet halhatatlan szerelmünk emlékére emeltem. Leromboltam az oltárt, s nem jutott eszembe, hogy romjai az én boldgságomat is el fogják temetni. . . ... Egy ködös decemberi délután hunyta le örökre megtört szép szemeit, s elment folytatni azt a félbemaradt rózsaszínű álmot, melyet olyan könyörtelenül elraboltam tőle. Elment, itt hagyott, hogy tovább csaljam a v^ágot, tovább hazudjam az esküt más leánynak, melyet neki fogadtam Isten tudja hányszor. Elment, itt hagyott, s itt hagyta szivemben az önvád mardosó kínjait. Mert bánatos szép arca nem hagy nyugodni. Itt bolyong velem a nagyvilág zajában, s eszembe juttatja a múltak emlékeit. Pedig mennyire szerettem. Boldog voltam, ha csak a kezét foghattam. Sóvár szivemben lángra gyúlt a vér, s vágyva tekintettem ábrándos szemébe. S most mindennek vége van. Eljátszottam földi boldogságomat, mikor halálát kwántam, ott a fehér fürtös orgonák alatt. S azóta éjjel-nappal üldöz a vád, s őrült fogadalmam átkát sírja fülembe a temetői szél: . . . Legyen a síré szép hófehér teste, édes pici ajka, legyen a síré, ha máskép nem lehet . . . . . . Nem lehetett . . . . *. . Mért, hogy nem lehetett ? magyar ember ez az Áchim András, de ha az kellett a koalíció alakulásának idején, olyan magyar frázisokat vágott ki, hogy keblére ölelte őt gróf Zichy Jenő ... ós aztán megint jelölték és megint megválasztották. Kikkel szövetkezett, kikkel nem, bajos volna megállapítani, de egyszer csak azun kezdte, hogy pártot alakított magának : a parasztpártot. Mindez komédia volt! Elmondottuk már, hogy ez az Áchim András ezerholdas földbirtokos, aki a maga munkásaival ép oly rosszul b.'.nik, mint a latifundiumos mágnás. Csakhogy amig a latifundiumos mágnás, őseinek" a jobbágyságról való hagyományait ápolja, addig Áchim András a modern kép mutatás prototípusa. Képviselőséget, nagyságos címet, hírességet és pártot szerez magának azzal, hogy az úri osztály ellen izgat, de a maga földjén az alkalmazottaival szemben kegyet'ene^b minden úrnál, mert ő a hagyom ínyes magyar uraság tulajdonságai közül nem rendelkezik a szeretet érzőével, hanem csak azzal, ami ki van fejezve a cimben, hogy paraszt-képviselő, de nem a magyar paraszt képviselője, hanem olyan úr, aki alattvalónak, jobbágynak, sőt szolgának tekmti azt az embeiV 'sát, aki rá van szorulva, hogy dolgozzák. Tanulságos továbbá az Áchim András esete, mert intőpéldául kell szolgálnia a jövőben mindazoknak, aHk hasonló eszközökkel keresnek a fó; imon pozíciót, mint ő. Látniok ke

1

1, hogy a mostani korszakban komolyan fogjuk fel az államérdeket és a nemzeti érdeket. Látniok kell, hogy most nem az a rendszer van, hogy az igatókat lekenyerezzük ós aképen tegyük ártalmatlanokká hanem megbüntetjük őket és ezáltal nemcsak az ő kezükből csavarjuk ki a fegyvert, hanem megtanítjuk hasonlókat is arra, hogy óvakodniok kell a törvénytelenségektől és a nemzetellenes cselekvésektől. A Curia ítélete tiszta, mert világosan hivatkozik a curiai bíráskodás paragrafusára és be van bizonyítva, hogy Áchim András elkövette mindazon ténykedéseket, amelyek miatt őt el kellett ítélni. Azonban . . . Van „azonban" is. Azonban ez az Áchim András vagy öt hónapig élvezte a képviselőség kiváltságait. A mentelmi jog örve alatt szabadabban garázdálkodhatott. Hatása nagyobb volt a buta népre, mint hogyha csak egyszerű birtokos, akár ezer holdas. is, avagy polgár, vagy paraszt lett volna. Mandátuma volt ennek a kártékony embernek. Még a büntetés alól is ki tudott volna siklani, még a költségeket sem ke

1 lett volna megfizetnie, hogyha az ítélethozatal terminusát pontosan tudja. Akkor lemondott volna mandátumáról, akkor nem kellett volna ezer forintokat fizetnie és a választóközönség ujabb terrorizálásával sikerűit volna kieszközölnie, hogy ismét megválaszszák. Csak véletlenség, hogy a Curia ítélethozatalának idejeről nem volt tudomása és meg nem kerülte azt. Hát ebből az a tanulság, hogy a választói törvény revideálásánál ós a curiai bíráskodás reformjánál a hasonló esetekre figyelemmel lesznek. Gondoskodni kell ró

1!, hogy aki a választási mozgalmak ideje alatt az államrend el'en, a társadalmi rend ellen, és a törvények ellen izgat, az ne jusson be a képviselőházba még abban az esetben sem, hogyha sikerülne neki a választókatmegfémliteni. Ha a sajtó utján közölt gondolatok terjesztésének megakadályozására tudtak intézkedéseket megállapítani, mért legyen védtelen az állam képviselőjelöltek gyanánt fellépő izgatókkal szemben. Bizony a büntető törvénykönyvben kell paragrafust szerezni az efajta kalandorokkal szemben és pedig olyan paragrafust, hogy az államrend ellen ós az osztályok e^en a vagyon- ós életbiztonság ellen izgatók ne jussanak még a szavazási urnákig sem. Magyarország, Itt volt az ideje, hogy egyszer már foganatja is legyen törvényeink azon rendelkezéseinek, amelyek az osztályoknak egymásra uszítását, a társadálom különböző rétegei között a gyűlölség szitását tilalommal sújtják. Hiszen, ha jól emlékszünk, büntető törvénykönyvünk is tud valamit, ilyesféle tilalomról, de azért itt a fővárosban ós az egész országban vigan folyik a bujtogatás sajtóban, népgyűléseken, mindenütt. Ma már légió azoknak az embereknek a száma, al

r

,'k a szegény emberek nyomorúságából, elégedetlenségéből tőkét kovácsolnak maguknak; az izgalmat fokozzák, az elégedetlenséget tüzelik, ós ugy akarják a bajt, a nyomorúságot orvo solni, hogy gyűlöletet szítana^ az emberek között. Mintha bizony a gyűlöletből, mely egészen negatív, pusztító természetű, valaha is áldásos, termékeny gyógyító eredmény származhatnék! Hogy a szegény embernek Magyarországon nehéz a sorsa, az tudja ebben az országban mindenki ós a társadalom és a közélet minden jóravaló, számottevő tagja át is van hatva annak a szükségnek az érzetétől, hogy a szegény emberen segíteni kell. kormány, törvényhozás, társadalom ebben fárad ; ezért akarunk szociá

Ks törvényeket hozni, ezért iparkodunk az országot gazdaságilag felvirágoztatni, ezért törekszünk arra, hogy gazdasági függésünk Ausztriától megszűnjék. Csakhogy ennek a nehéz ós nagy munkának útját állja mindenütt az izgató. Gondoljuk csak meg, hogy a törvényhozás és a társada'om minden fáradozásának csak ugy lehet foganatja, ha az a szegény ember, akin segíteni akar, a maga 'részéről szintén hozzájárul a fáradozás sikeréhez munkájával, közreműködésével, jóakaratával. Ehelyett az izgató arra biztatja, hogy szegüljön ellent a törvényhozás és a társadalom fáradozásainak, ne fogadja el a jót, a segítséget, hanem törekedjék a jogtalanra, a törvénytelenre. Fölkeltik benne az irigység érzetét; meggyülöltetik vele azt, akinek többje van, mint neki; ugy hogy annak az elámított, megszédített embernek többé nem azon jár az esze, hogy hogyan teremthetne magának tisztességes munkává

1 becsületes megélhetést, hanem azon, hogy hogyan lehetne az övé az, ami most a másé ? Áchim András tipikus alakja az ilyen izgatóknak. Nyíltan hirdeti szóval és Írásban, hogy aki kaputos ember, az mind ellensége, elnyomója, kirablóta a szegény embernek. Már most képzeljük el, hogy egy ilyen ember a képviselői tekintélylyel felruházva jár-kel, izgat abban a felabajgatott társadalomban, a hatóság tekintélyének a maga tekintélyét szegzi ellene — hová vezethet ez ? Ideje volt, hogy a birói kéz lesújtson az ilyen izgatóra és megfossza attól a súlytól és tekintélytől, amelylyel őt a képviselői mandátum felruházta. Áchim búsul és cselekedni készül. Az Újság keddi száma irja az alábbi sorokat: Áchim András, aki a Curia tárgyalásán mindvégig jelen volt, lehangoltan és lesújtott kedólylyel távozott a tárgyalásról. A „parasztképviselő" ugyanis'eltanulván az „urak"-tól egy furfangot, megérezto a bajt és ugy akarta a veszett Íftjsaáíi'efc te-galább a nyelét megmenteni, hogy a Cuíia ítélete előtt lemond a mandátumról. Ezzel azt érte volna el a curiai bíráskodásról szóló törvény bölcsességének ós az előrelátás Hányának kegyelméből, hogy a tetemes költségek az ellenfél nyakába zúdultak volna és ez esetben őt cselekvő ós szenvedő választói képesség felfügesztésériftk. veszélye sem fenyegette volna. De hát ő azt olvasta a lapokban hogy a Curia valószínűleg csak e hét végén hirdeti ki ítéletét vagy határozatát, tehát a lemondást nem tartotta nagyon sietős nek. Arra persze nem volt elkészülve, hogy a Curia minden vizsgálat ós teketória nélkül egyszerűen megsemmisíti mandátumát. A Curia ítélete értelmében Áchim L. András a kitűzendő uj képviselőválasztáson képviselővé nem választható, miután szenvedő választói képessége ,egy évre fel van függesztve. Áchim Andrásnak egyik bizalmas embere azt köz

1', velünk, hogy Áchim András ós a hivei nagyon el vannak keseredve a miatt, hogy a Curia a vizsgálatot el nem rendelte. Azt állítják, hogy ők sok tanúval tudják bizonyítani, hogy a petíció által kifogásolt cikket a Parasztújságban nem Áchim, hanem Boros (Brindusz) Mihály, az újjászervezett szocialisták egyik tollforgató embere írta. Boros maga is kijelenti egy kőnyomatosban, hogy azokat az izgatásokat tartalmazó cikkeket, a melyek miatt a Curia Áchimoi mandátumától megfosztotta, ő irta és azokért a lefolytatott sajtópörben is őt ítélték el. Azt is hangsúlyozzák, hogy a Parasztujságnak nem Áchim, hanem a „paraszt-párt" a kiadótulajdonosa. A Boros Brindusz-féle szépség flastrom csak azt igazolja, hogy Áchim ur gyáva is. Gyáva beismerr

;' a saját ténykedését. Vagy nem tud ÍT

,ni ós akkor meg ugyancsak csúnya dolog egy más irta cikk fölé bigyeszteni a saját nevét. Panamák. Viaskodás, csaták zajától hangos a lóg. De a küzdelemben nem a régóta kipróbált fegyverek v^lanása látszik, nem suhog bárd, buzogány, — nem csi

nan szablya, tör, mocskot, szennyet hajit egymásra a két küzdő tábor," és ugy látszik, az marad a győztes, ki a legsötétebb, legbüzhödtebb piszokba fuiaszthatja e^enfelót. És idők multával a íladó szava is változott, azelőtt véclőszentjük vagy vezérük nevével ajkukon keltek had "a a bősz daliák, ma