Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám
1906-09-20 / 79. szám
Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam. 79-ik szám. Csütörtök, szeptember 20. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíŐFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3íizetni bármikor lehet éunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILERVILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Fátum. Békéscsaba, szept. 19. Mindenkit utolér megérdemelt sorsa. Csak ez történt Áchim L. Andrással is, akit a Kúria igazságos Ítélete — mint már hétfői rendkivüli kiadásunkban jeleztük — megkurtított egy fejjel. Nem volt szükség látnoki tehetségre, hogy két évvel ezelőü, amikor Áchim L. András feltűnt a közszereplés határán, megjósoljuk a bekövetkezendőket. Jól mondja egyik lap+ársunk: Ami bűnben fogan +atík, azt megöli a métely. Áchim L. Andrásnak egész nagysága bűnben fogant, tehát megérdemelt sorsát sem kerülhette el. Mert állot-e közéleti szereplése másból, mint abból, hogy a képviselői immunitás védelme alatt konfiskálh magának az összes jogokat, a terror leperfidebb fegyvereivel támadt hatóságokra, azok képviselőire, a sajtóra, a sajtó munkásaira és mindazokra, akik nem szegődtek maszlagpolitikájának imádó táborába. Áchim nagyságának bukásában nincs egy momentum, amely részvétet keltene a kierőszakolt népszerűség bizonytalan pillérein magasból alápotytyant hőse irán* Nin^ egy szemernyi részvét, nincs egy c >pp szánalom, ellenben nagyon sok t 'ús-'g ?.z egész országnak, de elsősorba is Csaba népének. Csaba polgárai azok is, akik eddig az elbukott .nagyság diadalszekerét toltátok, ébredjetek öntudatra, gondolkodjatok józanul és lássatok világosan. 1 Összegezzétek az eredményeket, amiket Áchim Audrás és az ő évszakon kint változó politikája pünkösdi királysága alatt megteremted. Nem találtak közéleti szereplésében egyetlen ténykedést, amely használt volna a köznek. A képviselői mandátumot nem érdemelte meg, ellenben minden tényével csak arról győzte meg kerületét, hogy érdemetlen a bizalomra. És ha már bizalamról esik szó, tagadásba kell vennünk, hogy az elbukott demagógot a közbizalom ültette volna a törvényhozói méltóságba. Szó sincs róla. A mandátumot csak úgy szerezte meg, hogy Csaba lakosságát félrevezetett embereinek védőszárnyai mögül terrorizmus alatt hrtoth. Izgató.. az „uri" osztály ellen, fellázitoua. a „parasztokat" az urak ellen, a „kabátosok" ellen, hirdetett olyan elveket, amelyek megvalósítása felforgatta volna a törvényes rendet, a társadalmi rendet. A félrevezetett népnek rája kell út adnia voksai 1 mert különben közülök senki sem lett bizonyságban az élete, a vagyona. Tehát megválasztanák. És mi történt? Amikor a nemzet minden érdeke azt parancsolta, liogy béke legyen, Áchim András izgatoL a rend ellen, minden feladatának a rendbontást tekintette, tehát ugyanazt a célt szolgálta, melyet a nemzeti irányzat megrontására az abszolutizmus lovagjai, az idegen érdekek védelmére megvásároit Ezért nem tehet sajnálni Áchim András képviselői uraságának termelését, ellenkezőleg örvendeni bukásán. Consumatum est! A legmagasabb igazságosztó fórum ítélete határjelző állomás Csaba históriájában. Csabának polgársága álljon meg ennél az állomásnál, szűrje le a múltból a tanúságokat és azokat alkalmazva, a jövőre olyan kezekre bizza Csaba mandátumát, amelyek érdemesek arra. Olyan férfiút bízzon meg képének viselésével a parlamentben, aki mindenképpen méltó a legszebb bizalomra, a polgári bizalomra, p. j. Választás előtt. Jelöltek kombinációban. Áchim András mandátumának megsemmisítése tehát újból választás elé juttatta Csaba népét. A törökszentmiHósi kerületet kivévén, nincs egyeben kerülete az országnak, mely rövid másfél év leforgása alatt ann^i izgalmon ment volna kereszti 1 1, mint Csaba. A mult január óta immár negyedszer vándorol népünk az urna elé. Arranézve, hogy mikor választják Áchim utódát, eddig természetesen nem történt intézkedés. Valószínű, hogy a Ház elnöksége az uj választást még e hó végén elrendeli,, s akkor aimak dátumát a központi választmány fogja megállapítani. A kombinációk is természetesen megindultak. Egyes fővárosi lapok már olyasmit is rebesgetnek, hogy Csabán Eötvös-párti 48-as programmal állítanak jelöltet, /"ról is rebesgetnek b'reket, hogy a parasztpárt lép akcióba vp'ameljik emberével. Korai hírek, UKXÍCÍÓ kísérletek. A jelölésre vonatkozólag edc^gelé semmi komolyabb lépés nem történt. A Kúria tárgyalásáról. Hótfőn rendkívüli kiadásban tudattuk Csaba népével a legfelsőbb bíróság Ítéletét, melyet három napi tárgyalás után hozott meg. — ^ább részletesen adjuk az utolsó nap tárgyalásának érdekes lefolyását: A hétfői tárgyalást Sebestyén Mihály elnök megnyitván, a választást védő választók meghatalmazottja mindenben hozzájárult a megtámadott képviselő védőjének előterjesztésedhez s tagadta a petíció vádpon.j'ait. Az esetre azonban, ha a Kúria netalán mégis bizonyítás felvételét rendelné el, a kúriai bíráskodásról szóló 1899. évi XV. t. c. 83. szakasza alaoján a vizsg.^at a Bakos-párt visszaéléseire is terjesztessék ki, s ennek alapján az ir'icié't szavazatok a Bakos Mátyás szavazataiból levonassanak. Elmondja ezután, hogy Bakos Mátyás megbízott emberei ál 4" 1! azzal a világos kikötéssel, 'ho^, T reá szavazzanak, 414 választót a v: Osztás napján etetett-itatott s szivarral látott el. — A békéscsabai különböző vendéglőkben jancsibankókat állito^ak Ba.íos főkortesei s ai^a mindenki rogyásig ehetett és ihatoíi. Bakos Mátyás főiorteseivel együtt ezt az etetést és itatást a választást megelőzően, május 2-ikától állandóan folytatta. Ha ezt az igy törvénytelen módon szerzett 414 szavazatot a'Kúria a Bakos szavazataiból levonásból hozza, kitűnik, hogy Áchim L. András nyerte el a szavazatok általános többségét. Dr. Ragályi Lajos, a kéi 7ényezö függe+ienségi párti polgárok megbízottja, a vedelem összes felhozott tényét tagadja, de különösen tiltakozik a választást védő polgárok által panaszolt etetés-itatás ellen. A védelem érveivel foglalkozva, kijelenti, hogy a védelem a kérvény tanúit a maga részére nem haszná'hatja fel, mert ez tetemes költséget okozna. A megválasztott képviselő által hírlapi uton elkövetett osztály-ellei r'zrg-atás miatt minden további eljárás me'M^ésével kéil megsemmisiter Acb'm András mandátumát, melyet egy egész vármegye közbékéje árán szerzett. Közok'rattal igazolja, hogy az izgatást t-irtp'mazó lapnak, a Parasz Ujság-nak nemcsak főszerkesztője, hanem Hadója is a képviselő volt, ő íehát okvetlenül részese az izgatásnak, mely az urakat parasztny uzóknak nevezte. A c'kk Áchim Békésmegyei Közlöny tárcája • • f Oszi sirató. Csatangolok a sárban, Tarlott mezőkön járok Borongós ködbe tűnnek A régi, fényes álmok. Mellettem vad folyónak Hömpölyg zavaros árja; Zúgása mintha hivna — És pihenőre várna. K^öd most ha betakarna És hullám vetne ágyat, Az erdők mélyen fájó Zokogást hallanának. Szabó Sándor. Ágnes. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Hollósi Sándor. Hófehérfürtös virága a lángsugarú nyárnak, szépséges orgonavirág, de sok szép, boldog órák emlékét juttatja eszembe édes, lágy ihatod, amint körülcsókolja beteg lelkemet. Eszembe jut ifjúságom első szent szerelme, az én bánatosarcú büszke madonnám, aki maga is virág volt, szép hófehér rózsa, aki lehullt, elhervadt tavasz virágival, fecskék távozása után, lombhullás idején. Egyetlen üdvöm volt ezen a világon, minden boldogságom. Váratlanul tűnt fel előttem, mint üstökös az égen, fényességet sugározva borús életemre. Most újra eltűnt és utána még nagyobb lett lelkemben a sötétség. De azért képe itt mp^adt szivem legmélyebb rejtekén, s ha már n ;ncs is itt, azért látom csudaszép szemeit, mely bevilágít árvaságom szomorú éjszakáiba . . . . . . Magam előtt látom még egyszerű rózsaszín ruhájában, amint ott bolyong velem az évszázados jegenyefák alatt s mesél egy rózsás szép jövőről, melyet oly gyönyörűen kiszínezett magának holdsugáros nyári éjszakákon. Leányos képzeletében ott látta magát az ünnepelt művésznők sorában, akit mindenki hódolattal vesz körül s rózsákkal áraszt el hódító körútján. Hiába tártam fel előtte az élet rideg valóságát, mely kegyetlenül szokta megfosztani rajongóit, a rózsaszínű ábrándoktól hiába kérleltem, hogy ne áldozza fel ifjú életét egy képzelt dicsőségért; nem hitt nekem. Csak mosolygott rajta, mint rózsabimbó a fákat tépő orkán közeledtére s nem akarta elhinni, hogy olyan kegyetlen az a valóság, melyet lefestettem előtte. Csak rázta hihetetlenül bájos fejecskéjét s komor beszédemet Hkacagva, kiragadta magát karjaimból s futott a pipacsos réten keresztül, fel a hegyre, folyton incselkedve, csalogatva maga után. Szomorú sejtelmekkel szivemben mentem utána s ott a fehér orgonabokrok alatt, ahol annyi boldog órát töltöttünk együtt, karomba zártam fürtös szép fejét s beszéltem hozzá fájón, szomorúan. — Hát, Igazán el akar hagyni édes kicsi párom? El akar menüi abba az idegen országba mostohájával, aki nem szereti s csak a lelke üdvösségétől akarja megfosztani. Ó, könyörgöm, ne menjen el, ne áldozza fel magát, ne hagyjon itt engemet árván, egyedül! S amint ott ültünk, szorosan átkarolva egymást, éreztem, hogy utoljára vagyunk együtt, utoljára borulnak ránk a fehér orgonák, s hiába bolongatják felénk fürtös fejecskéjüket, minket nem fognak többé együtt látni az életben. Hiába jön egy uj orgonát fakasztó nyár, nekünk nem nyílnak többé a virágok ; hiába jön az uj madárnótás kikelet, nekünk nem dalol többé fülemile az ágon. Szivem elszorult e fájó gondola-.'a, szemem könybe lábadt s mig selyemhajával játszadoztam, feltártam előtte mégegyszer a bizonytalan, sötét jövőt, a sok csalódást, mely utói fogja érni mielőbb. Lefestettem előtte az életet, a teljes rideg valóságában. Elmondtam, mennyi kísértésnek lesz kitéve azon a rögös pályán, melyhez most lelkének minden erejével vonzódik. Elmondtam, hogy mennyi csábítás veszi majd körűi, menynyi boldogtalanság! De hiába volt minden beszéd, minden könyörgésem. Rajongó álmait nem tudták elűzni esdő szavaim, tüzes csókjaim. Hófehér lelkét, mely a felhők között szárnyalt, nem tudtam már megmenteni ! Bár karjaim között tartottam még, éreztem, hogy már nem az enyém. Hiába borult rám szerelmesen, hiába igyekezett meggyőzni, hogy nem lehet olyan kegyetlen a jövő; az én gyászos előérzetemet nem tundta elűzni. Pedig mennyi szépet csacsogott össze, mennyi boldogságot ígéri, ha álmait valóra váltja az élet. S a mikor látta, hogy rózsás tervei csak ujabb fájdalmat okoznak nekem, hátat fordított és durcásan mondogatta : — Csak maga látja olyan sötétnek azt a jövőt, s csak azért akar megrabolni ábrándjaimtól, mert nem szeret, mert ellene van a szerencsémnek, a boldogságomnak. — Pedig hiába ellenzi — szólt büszkén, — azért mégis művésznő leszek! Elmegyek anyámmpi idegenbe, mert kicsi nekem ez a maguk országa. No, de azért ne búsuljon, majd visszajövök egyszer magáért, s elviszem magammal az én uj hazámba! S amint ott csacsogott nekem pajkosan, boldog reménységgel, ugy éreztem, hogy megszakad a szivem ! Mert eszembe jutott, hogy nemsokára el fogunk válni örökre s nem ölelhetem többé keblemre a fehér orgonák alatt. S amig ezt elgondoltam, pokoli kin mardosta lelkemet. A harag, a kétségbeesés elvette az eszemet s ott az Isten szabad ege alatt fogadalmat tettem, hogy azért sa engedem! Nem engedem elrabolni az én üdvösségemet! Ha a föld minden hatalma esküszik is etlen, még sem fognak győzedelmeskedni akaratom felett! Az én hófehér Madonnámat nem engedem! Nem, ha addig élek is! Inkább halva lássam, mint a messze idegenben, mások karjaiban. Csak a halálnak engedem át, senki másnak!
