Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-04 / 10. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY iést nem szabályszerűen mondta fel, leginkább ellenzéki jogászkörökben is az a vélemény volt elterjedve, hogy a vármegyét elutasítják keresetével, Nem igy történt, sőt egészen ellenkezően. Birtokon kívüli felebbezéssel dmondta ugyanis a gyulai járásbíróság, hogy a keresetet elfogadja és 8 napon belül végrehajtás terhe mellett kilakoltatja a megyeházáról Krcsmárik [ános dr. főispánt, akit egyben elmarasztal 50 korona költség megfizetésére. A maga nemében páratlanul álló ez az ítélet az egész országban és a most folyó közjogi harcban. Mondhatni, arculcsapása az államhatalomnak, s olyan tény, amely fordulópontot fog képezni ugy a politikai válságban, 1 mint Békésvármegye jövőjében és nem lehetetlen, ha a béke hamarosan helyre nem áll, rendkívül zavaros helyzetekre fog alkalmat szolgáltatni. Hogy most mi fog történni, szinte felelni sem lehet rá. Növeli a zavart az a körülmény is, hogy a belügyminisztérium már berendezte a főispáni lakást, ahová a legközelebbi napokban már készülődött is Krcsmárik János dr.,akinek a lejövetele most már alighanem halasztást fog szenvedni. A jogügyi igazgatóság részéről kiküldött jogtanácsos mindenesetre birtokon kivül meg fogja felebbezni ezt az ítéletet, melyet a gyulai jogászvilág rendkívüli nagy érdeklődése mellett Nagy Kálmán dr, kir. járásbiró hozott, azzal az indokolással, hogy Békésvármegye törvényhatósága tényleg birtokolta 1905. juniustól a főispáni lakást és irodát, ahová Krcsmárik János dr. katonai karhatalommal vonult be a mult év december 30-án. A rendkívül érdekes tárgyalásról a következő részletes tudósítást adjuk: A tárgyalást tegnap reggel 9 órakor nagy érdeklődés mellett nyitotta meg Nagy Kálmán dr. kir. járásbiró. A felperes törvényhatóság képviseletében Z ö 1 d y Géza dr. tiszti főügyész, az alperes főispán képviseletében pedig B a t h ó Elek dr. jogügyi tanácsos jelent meg a tárgyaláson, amelynek lefolyásáról adjuk a felvett jegyzőkönyv hiteles szövegét, mely igy szól: B at h ó Elek dr. jogügyi tanácsosnak az alperes képviseletében a tárgyalásbanvaló részvétele ellen felperes képviselője, Z ö 1 d y Géza dr. tiszti főügyész tiltakozik, miután ez nincs alperessel meghatalmazást jogosító viszonyban. Alperesi képviselő becsatolja a kormány meghatalmazását, mely szerint ő a királyi kincstári jogügyi igazgatóság r > szóról is meg van bizva ez ügyben a főispáni tisztséget viselő alperes képviseletével állami érdekből ós igy meghatalmazást jogosító viszonyban van az alperessel. Alperes a sommás eljárás 27. pontjára alapított pargátló kifogással ói, m c a kereset tényállása szerint "közigazgatási tévedésről van szó, mely fölött határozni nem áll hatáskörében a bíróságnak. Felperes kéri a pergátló kifogást elutasítani, mert habár vannak is a kérdésnek közigazgatási vonatkozásai is, az eldöntendő kérdés mégis bírói útra tartozik. Nagy Kálmán dr. a parg'i ló kifogást elutasítja. Érdemben: Alperes kéri a kereset elutasítását ós 80 korona perköltségben leendő elmarasztalását. Érdemi kifogásként is kéri figyelembe venni azon körülményt, miszerint nem birói hatáskörbe tartozó,hanem közigazgatási kérdésről van szó. Nem ismeri el a keresethez mellékelt törvényhatósági határozatot az alperes képviselője, miután azt a belügyminiszter megsemmisítette. Beismeri azonban, hogy 1905. junius haváig tartózkodott az akkori főispán a kereset tárgyát képező lak-és irodahelyiségben. Azt is beismeri, hogy ezidőtől a panaszolt installációig a kulcsok valamelyik vármegyei alkalmazottnál voltak. Azt is beismeri, hogy 1905. december 30-án alperes a kérdéses helyiségekbe behatolt, azokat katonai lakatossal felnyittatta és a helyiségek fölött ezidőszerint is rendelkezik. Tagadja azonban, hogy a főispán ténye birtokháboritásnak lenne tekinthető. Közigazgatási szempontból ezen tény akként jelentkezik, hogy a kinevezett főispán az ő törvényszerű járandóságát képező lakbérilletménye fejében adott természetbeni lakást igénybe veszi s igy ez a birói hatáskörbe nem vonható kérdést képez, bárhi alperes eljárása a magánjog szempontjából is teljesen jogszerűnek veendő Ugyanis a kérdéses helyiségekre nézve a királyi kincstár és felperes törvényhatóság között a becsatolt törvényhatósági határozat szerint bérleti viszony áll fenn, melyet ha felperes fentartani nem kiván, a törvény rendes utján érvényteleníteni tartozott volna, amit nem tevén, a törvényhatóság tekintendő birtokháboritónak, mikor akként rendelkezett, hogy a királyi kincstár jogán bérlőként jelentkező alperesnek nem bocsájtja rendelkezésére a kérdéses helyiségeket. Dacára ugyanis annak, hogy a főispáni szók üresedésben léte alatt a királyi kincstár a dolog természete szerint is, mint bérlő nem helyezkedhetett el a helyiségekben, mégis a felperesnek a helyiségeknek felperes által törtónt birtoklása tulajdonképpen a királyi kincstár nevében ós képviseletében folytatott birtoklásnak tekintendő, mint felperes megháborítani ós a más nevében eszközöit birtoklást saját jogán való birtoklásra átváltoztatni jogosítva nem volt. Z ö 1 d y Géza dr. kéri mellőzni az alperes ezen kifogásait. Nem bir sulylyal az, hogy a belügyminiszter megsemmisítette a törvényhatóság határozatát, mert egyrészről ehez a belügyminiszternek joga nem volt, másrészről ezen határozatát a vármegye egy később hozott határozatával fentartotta ós közigazgatási uton e határozat sorsa még lebonyolítva nincs, de a vármegye ahoz állandóan és feltétlenül ragaszkodik. A tiszti ügyész nem ismeri el, hogy a királyi kincstár ós a vármegye között a kérdéses helyiségekre nézve bérleti viszony forogna fenn, mert a dolog ugy áll, hogy annak idején a vármegye az akkori főispánnak gavallériából engedte át a helyiségek(st, amit pedig a kir. kincstár fizetett a megyének, nem" bérösszegként, hanem segélyként fizette, s nem állhat meg az esz vint, hogy az előző főispán eltávozása óta a váraiegye a királyi kincstár képviseletében birtokolt volna, amely kérdÓ3 különben figyelmen kivüf is hagyandó, m

:után a királyi kincstár jelen perpen nem szerepelhet. Az alperes beismerése alapján ítéletet kér, költségeit 50 koronában számítja fel. B a t h ó Kornél dr. előadja, hogy miután felperes beismerte, miszerint a törvényhatóság azon határozata, amelyre tiszti ügyész támaszkodik, nem jogerős, a keresetnek ezekből törvényes alapja nincs. Előadja még, hogy a főispán felsőbb utasítás folytán cselekedett, s igy a panaszolt eljárás jogkövetkezményei az alperes főispánt nem érhetik. Tagadja, hogy a vármegye a főispánnak gavallériából bocsájtotta volna rendelkezésére a főispáni helyiséget, mert ez nem gavalléria, hanem ősi jogszokáson alapul. Azt is tagadja, hogy az államtól segélyben részesült volna a vármegye, mert a vármegye kapta a főispáni lakbér illetményeinek megfelelő lakbéröszszeget ós ezért természetbeni lakás? bocsájtott a főispán rendelkezésére. ítélet. A biró ezután befejezte a tárgyalást, a felek aláirták a jegyzőkönyvet, majd kihirdette a biró az ítéletet, mely szerint a tiszti főügyész által beadott keresetnek hely vdatik és az 'alperes főispán végrehajtás terhe alatt köteles 8 napon belül a vármegyeházáról kivonulni, a főispáni irodát és lakást a vármegye rendelkezésére visszahocsájtani, a kulcsokat Fáb ry Sándor dr. alispán kezeihez szolgáltatni és 50 korona perköltséget fizetni. Az indokolásról már cikkünk elején tettünk említést. A kórházi szennyes a miniszter előtt A vizsgálat befejezése. — Jelentés a miniszternek. - A sikkasztó gondnok meghalt Kiadatott a jelszó : fiat lux! És a reflektorok minden zugába behatoltak annak chaotikus állapotoknak, amelyeket a csabai kórháznak országos hirhedtségre vergődött panamája idézett elő. A vizsgálat ugyan teljesen nem nyert még befejezést, illetőleg a részletes je lentés ínég nem készült el, az elkövetett visszaélésekről azonban teljesen tiszta képet adnak az eddig rendelkezésre álló adatok, amelyek már a legfelsőbb helyen is ismeretesek. A tiszta kép ez: a csabai kórháznál több éVen keresztül|három lelkiismeretlen ápolónő ellopott 600 és néhány korona értékű fehérneműt. Ennek a tolvajlásnak a felfedezése a kapcsán kiderült, hogy az először ideiglenesen megbízott, majd minden megbízatás nélkül működő, magáról megfeledkezett gondnok három éven keresztül elsikkasztott circa 4000 koronát. Nem egyedülálló a csabai kórhá

z_ ahol sikkasztottak. Nem is az első, de nem is az utolsó eset. Az elsikkasztott összeg és általában az elkövetett visszaélések pedig éppen nem oly nagyarányuak, hogy érdemes volt miattuk országos skandalumot csinálni. A kórház mindenesetre károsodik, de nem olyannyira,hogy ki nem heverhetné. A bűnös pedig megbüntette önmagát. Feledós fátyola a múltra, amelyből tanuljon az elöljáróság, amelyet elsősorban terhel a felelőség amiatt, hogy a lanyha ellenőrzéssel alkalmat szolgáltatott egy eltévelyedett embernek a manipulációkra. Kit mennyiben terhel a mulasztás, állapitassék meg bölcs nyugalommal, valamint az esetleges ítélet is. Konfliktusok azonban ne támadjanak, ne pedig különösen olyanok, amelyek vérező nyomokat hagynának maguk után ós akkor is égetnének, amikor elhamvad a fölizgult kedélyek parazsa. A kórházi szennyes legújabb részleteiről pedig az alábbi részletes tudósításunk számol be: A való tényállás. Mnt föntebb említettük, a csabai kórház panamájának részleteiről már a legfelsőbbforumon is tudják a való ténydói itt a financialisok jó vagy rosz esztendejének Ha a börze embereinek szerencsés az évük, mint p. o. az idei, ugy a kertészeknél alig hervad el virág. Mesés mennyiségben s mesés árakon veszik meg azokat. A kecsecs missék a vasárnapi ájtatosok korzóján sokszor 40 frtos mammut ibolyacsokrot viselnek muffjukon. — Karácsonykor előttünk szinte hihetetlen árakat szabnak valamennyi virágnak s növénynek, mert itt ugy szoká s, hogy az ünnepi ebédasztal apró sziklafutó és tavaszi virágokkal legyen ékitve. A tábla közepén pedig egy miniatűr fenyőfa apró szines gyertyákkal látható szerényebb módúak házában is. Az utcafelöli ablakokon pedig gazdag és szegénynél fenyőből font koszorú függ, középen piros szalmavirágból, miniatűr harang vagy csillag, piros szalaggal felmáslizva. Az a piros bogyós cserje, amiből a koszorúkat csináljákmáskor értéktelenek. Karácsonykor ? Egy-egy fonnyadt galyórt is megadják a flórest. Hogyne, hiszen alig győzik óriási ládákban ide szállítani. A nagy kathedrális ünnepi füzérdecorátiájához magában csekély ezer dollárnyi szükséges belőle. Annak bódító illata, a hölgyek parfümjének s a tömjénnek keverékével, a gőzzel fűtött s villanyfényben úszó templomban rendkívüli ünnepélyességgel hat az imádkozókra. Hogy mennyire szeretik a virágokat errefelé, iiletve úgyszólván kultiválják azoknak divatját, láthatjuk abból is, hogy az „Amerika" nevű jkolosszális uj tengeri hajó első osztályán állandó virágüzletet létesítettek, hogy a lady-k ott Se nélkülözzék mellcsokraikat, ahol napokig semmi földet, növényt nem látni, mert csak ég ós viz a láthatár. Játék. -, A békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. = Irta: Balogh Ilonka. Báró Szigethy Aurélné, a világszép szőkeasszony boudoirjában ült és egy francia regényt olvasott, a mely ügylátszik, nagyon érdekes volt, mert mikor őméltósága komornája, Náni belépett, olyan mozdulatot tett kezével, hogy az szó nélkül hagyta el a szobát. Amadil, a báróné tovább olvasott, de mikor hangokat hallott az előszobában, figyelni kezdett. — Á méltóságos asszony nem fogad senkit! — hallotta Náni hangját. — Vigye be kérem a névjegyem — szólt most egy mély csengésű férfihang. És ez a hang olyan ismerős volt Amadil előtt. A következő percben belépett a komorna, félénk pillantást vetett úrnője felé és szótlanul nyújtotta oda a kis ezüst tálcát, amelyen elegáns látogatójegy hevert. Amadil egész testében megremegett, amikor a nevet elolvasta. És mintegy önkívületien, halkan mondotta : — Bárczafalvy Vilmos ? Bocsássa be! Most szótváltak az ajtó nehéz, halványzöld selyem portierjei és egy szőke, sápadt fiatal férfi lépett be. — Isten hozta Vili! — szólt az asszony mosolyogva — mialatt keskeny fehér kis kezét a férfi felé nyújtotta, aki hév vél vonta azt ajkaihoz. Másik kezével pedig az apró caureuseökre mutatott és tovább folytatta: — Hogy jött ilyen váratlanul Vili ? Ugy radtam, hogy hárem évig fog külföldöd maradni. Még csak két éve, hogy elutazott s íme, már itt . . . — Igen, kót hosszú éve hogy eluraztam, — szólt Bárczafalvi, a híres fiatal festő, két hosszú éve már, hogy nem láttam a maga örökké mosolygó, szép arcát. Amadil, akinek sehogysem tetszettek a férfi szavai, ismét kérdezett: — Ugyebár Párisban volt utóljára ? Olvastam a lapokban, hogy a tavaszi tárlat jurije önnek ítélte az' első dijat. — Az ön életnagyságú képét festettem meg, Amadil, amely kép most itt függ szobámban. De hagyjuk ezt most. Más okból jöttem, nekem rövid idő elteltével újra külföldre kell utazni és azért jöttem, hogy megkérdezzem, — tudna-e ugy szeretni mint hajdan? Az asszony édesen felkacagott: — Maga csacni! Hát azelőtt szerettem mint játszótársat, most . . . most pedig fogom szeretni, mint jóbarátot. " — Csak mint jóbarátot ? — kérdezte Vili és ebben a percben valami keserű rezignáció csendült meg hangjában. — És máskép nem tudna szeretni ? És miután inadil nem felelt, megragadta kezét és ugy folytatta. — Tudna-e a feleségem lenni?Könyörüljön, hisz tudja, mennyire szeretem, ne kínozzon tovább! . . . Amadil mintegy megkövülten állott egy ideig, azután lassan elvonta kezét a férfiéból ós remegő kis ajkairól alig hallhatóan röppentek el a szavak. — Vili, hát maga még nem tudja, hogy ón pár hónap előtt örök hűséget esküdtem a kis bárónak és én ezt az esküt neih fogom megszegni soha. Szeretem az uramat! Még tovább akart beszélni, de Bárczafalvy félbe szakította: — Ön, . . . asszonyom, ön Aurél felesége ? Ez lehetetlen ! És ón ezt nem tudtam. Aurél, a legjobb barátom, nem irta ezt meg nekem. Oh, én balga, sejthettem volna mindent, mikor Náni méltóságos asszonyt mondott. Hát elfelejtette, mit igórt nekem elutazásom előtt ? — Fiatal voltam még, úgyszólván gyermek. Hízelgett nekem az ön udvarlása, de sohasem szerettem igazán. Mondjuk, hogy játszottam magával, Vili, — szólt az asszony, — felejtsük el a multat és legyünk jóbarátok. Ezt már nem hallotta Bárczafalvy, mert mint egy őrült futott le az utcára. Nem látott és nem hallott semmit, csak akkor eszmélt föl kissé, mikor szobájában találta magát. Megállt az életnagyságú festmény előtt, amely egy gyönyörű szép szőke leányt ábrázolt — és nézte hosszan a képet, mialatt lelkében végig vonult az egész édes, boldog mult, amikor még azt a szőke csodát a magáénak mondhatta. Eszébe jutott az az édes pillanat, amikor a leánytól az első csókot kapta, amely utolsó is volt. Eszébe jutott, mennyit küzdött, mig fölemelkedett hozzá, hogy mindent azért az asszonyért tett, aki őt igy megcsalta és tönkre, semmivé tette egész életét. Átkozta az asszonyt, átkozta a percet, amelyben megismerte, átkozta önmagát. Nézte, nézte a képet, azt az édes nevető szemeket, a pici piros szájat, a hullámos aranyszőke hajat, és ebben a pereben tudta, érezte, hogy az asszony nélkül nem élhet. Fel és alá járt szobájában, majd egy hirtelen támadt gondolatot megvalósítva, Íróasztalához ült, kinyitotta fiókját és kivett belőle egy gyöngy háznyelű valamit. Még egyszer megnézte a képet, mintha búcsúzni akarna tőle és a következő percben lázas homlokához emelte a hideg csövet . . . Amadit most is ott ül a boudoirban A lámpa halvány fényt vet sápadt arcára. A könyvet kezében tartja, de nem képes olvasni egy betűt sem. Gondolatai annál a szép szőke férfinél járnak, aki őt olyan nagyon szereti és akit talán ő is szeret egy kicsikét. Az ablakhoz lépett, félrevonta a függönyt és nézte a csülagos eget, amelyről éppen most futott le egy halvány csillag. i i