Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-24 / 54. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. junius 346. zetnek, amelynek azonban a költségeihez az államnak ezidőszerint nem áll módjában hozzájárulni. Korosy László szerint mindegyik módozat súlyos terheket ró a községre. Az tény, hogy a községnek korábban hozott kötelező határozatánál fogva kötelessége épületről gondoskodni Nem tartja azonban lehetetlennek,hogy megfelelő indokolással sikerül mégis valamelyes támogatást kieszközölni a kormánytól. Javasolja a tanács nevében, hogy a polgári, iskola ügyének miként való elintézése ügyében küldjenek ki bizottságot, amelynek tétessék feladatául, hogy véleményes előterjesztést tegyen a képviselőtestülethez. (Helyeslés.) Előadó mindjárt tagokat is ajánlt a kiküldendő bizottságba. Áchim L. András: Nincs szükség a polgári iskolára! Az ajánlottak egyik tagja, Varságh Béla felelt meg erre a mucsai közbeszólásra. Mindenekelőtt jelzi, hogy a tagságot tisztelettel visszautasítja, miután ő az iskolagondnokság részéről már megbízatással bir e bizottságba való tagságra. Áchim közbeszólására megjegyzi, hogy a községnek az intézet felállítására való kötelezettsége fenáll. És hogy a község e kötelezettségnek megfelelni hajlandó, nagyon helyes, mert a polgári fiúiskola a hozzáfűzött reményeket igazolta, aminek eléggé fényes bizonyítéka, hogy ez évben az első osztályt parallel ósztálylyal egészítették ki, jövőre megnyílik az ötödik, 1907-ben pedig a hatodik osztály. Arra is remény van, hogy 1908-ban már a hetedik osztályt is megnyitják, az érettségi vizsgálat kötelezettségével. A miniszter rendeletére vonatkozólag megjegyzi, nem hiszi, hogy nem sikerülne indokolt megokolással államsegélyt kieszközölni a kormánytól. A tanácsi javaslat elfogadását ajánlja. Kocziszky Mihály csatlakozik Varságh felszólalásához. Tanácsosnak tartja azonban, hogy amennyiben a polgári iskola épületének felállítása megoldható lenne az iparos tanonciskola felállításával, a kiküldendő bizottság ilyen irányban utasitassók javaslattételre. Korosy László nem tartja helyesnek, hogy a bizottság keze direkti vákkal bármily irányban is megkötessék. Ellenkezőleg, azt tartja legcélszerűbbnek, ha a bizottság mentül függetlenebbül működve, több módozatot terjeszt elő a képviselőtestületnek. (Helyeslés.) S z a 1 a y József aziránt intéz kérdést a főjegyzőhöz, hogy tényleg fent áll-e az iskola felállításának kötelezettsége. A főjegyző igenlő válasza után Áchim L. András válaszol K oe z i s z k y Mihály azon szavaira, hogy a polgári' iskolát' az alacsony rétegek előszeretettel támogatják. Áchim a jogegyenlőséget dörgöli Kocziszky orra alá, olyas kioktatást adván, hogy Kocziszky szerint az 1000 holdas gazdáknál kezdődik a nem alacsony réteg. Kocziszky Mihály rektifikálja még szavait, mély után a közgyűlés egyhangúlag elfogadja a tanács javaslatát és a föntemlitett bizottságba kiküldi a következő városatyákat: Áchim Tamás biró, Korosy László főjegyző, Beliczey Géza, Haan Béla, K oc z i s z k y Mihály, S z a 1 a y József, Szeberényi Lajos és Zsíros András. A színház átalakítása. A kulturügyek sorában második volt a színház átalakításának és kibővítésének kérdése. Ezt a javaslatot is Korosy főjegyző ismertette, jelezvén, hogy a képviselőtestület már korábban évi 2000 koronát szavazott meg egy új színház felépítésére. A szinügyi bizottság azonban úgy találta, hogy a község érdekéből a színház ügyeinek legkedvezőbb megoldása az átalakítás és kibővítés, az ügy elintézése halaszthatlan lévén, a tanács ís ily értelemben terjeszt elő javaslatot. A színháznak oly módon való átalakítása, hogy az félszázadra kielégíti Csaba igényeit, 60 ezer korona költséggel eszközölhető, Ezt az összeget a földvételi pénztárba befolyt konverzióból venné kölcsön 4y

a%-os kamatra az épités végrehajtásával megbízandó szinügyi bizottság. Ilyen értelemben javasolja a tanácsi indítvány elfogadását. Áchim L. András: Ha tehetségében állana, a maga részéről a mai színházat is lebontatná és átalakíttatná üzlethelyiségeknek. Ha a földvételi pénztárnak van feleslege, azt adják oda kölcsönbe a tönkremenő kisembereknek. A maga részéről nem szavazza meg a kölcsönt. Darabos János szerint szükség van a mai színházra, de nincs szükség az átalakításra. Haan Béla: Ha a színház csak a mulatságnak szolgálna alkalmul, akkor ő is hasonló állásponton volna, mint Áchim L. András. De kulturális szempontból szükség van a színházra s azt nevelési tényezővé kell tenni Ezt pedig elérni a jelenlegi állapot mellett lehetetlenség, mert eddig olyan truppokat kapott Csaba, amilyenek csak orfeumok deszkáin szerepelhettek. A színház átalakítására különben sem követel többet a szinügyi-bizottság, mint amit egyszer már megszavazott e célra a képviselőtestület. A legmelegebben ajánlja a tanácsi, javaslat elfogadását. Áchim L. András : Csabának túlnyomó többsége földmives, akik nemcsak azt nem tudják, mi a színház, de azt sem tudják, hol van. Az átalakított színház sem fog vonzani publikumot, tehát a javaslat elvetését ajánlja. Maros György: Annakidején, amikor a képviselőtestület a színházépítésre megszavazta az évi 2000 koronás támogatást, azt is kimondta, hogy ennek az ügynek a megvalósítása, Csabára nézve közszükséglet. Igaz, hogy a képviselőtestület uj színház építésére szavazta meg a támogatást, a szinügyi-bizottság mégis a kedvezőbb módot, az átalakítást hozta javaslatba, mert amíg e célra 60 ezer korona szükségeltetik, addig egy uj színház építési költsége meghaladná a 100 ezer koronát. Áchim szavaira reflektálva, annak a hitének ad kifejezést, hogy a diszes uj színház, amely a fővárosiaktól csak méreteiben fog különbözni, igenis vonzani fogja a közönséget, mert a színpad alkalmas megnagyobbításával és technikai felszereléseivel olyan lesz, amelyen a leghatárosabb darabok is érvényesülnek. Azután ismerteti az átala| kitási terveket, amelyekkel mi már részi letesen foglalkoztunk lapunkban és véj gül elfogadásra a jánlja a javaslatot. A közgyűlés ezután névszerinti szavazással döntött a kérdésben. A javaslat mellett 22, ellene 14 városatya szavazott ós igy a javaslatot 8 szótöbbséggel elfogadták. Áchim L. András azonban mindjárt kijelentette, hogy a határozatot ő és pártja meg fogja felebbezni. Kosár a Pálffy-Társaságnak. Békésvármegyének ifjú irodalmi egyesülete, a Pálffy-Társaság aziránt folyamodott a képviselőtestülethez, hogy a Í00 koronának egyszersmindenkorra való befizetésével lépjen be a Társasig alapitó tagjainak sorába. Indokolt volt a Társaság kérelme, mert hiszen a megyének eddig is több községe megtette ezt a lépést a kultura fejlesztése érdekében. Annál inkább kötelessége lett volna ez Csabának, mint ahol az irodalmi Társaság működésének javarészét fogja kifejteni. Ám ezt Csaba nem tette meg., Áchim L. András szólalt föl elsőnek a tanács pártoló javaslata ellen, mondván, hogy nincs szükség uri firkászbanda támogatására, hanem adják a 1C3 koronát a szegényembereknek. Haan Béla aggodalmaskodó lelke a közművelődési egyesület sorsát látta a Pálffy-Társaság jövőjében, miért is előbb garanciát akar látni a Társaság működéséről, életképességéről, mire kimondotta a képviselőtestület, hogy Csaba ezidőszerint nem óhajt belépni a Társaságba. A Dunától a Körösökig. A Tisza-Duna csatorna. A magyar gazdasági világ hosszú évtizedek óta sürgeti a Tisza-Duna kiépítését, amely összeköttetésével a Marosnak és Körösöknek egész uj alapokra fektetné Magyarország gazdasági fejlődését. Ez a nagszabású vizimű, amelynek a kiépítése mintegy 50—(50 millió koronát igényelne, az ország legtermékenyebb vidéke gazdasági termésének szállítását tenné jelentékenyen olcsóbbá, s a mi vármegyénk fejlődésére legfontosabb volna az, hogy a Körösök, vize közvetlen összeköttetésbe kerülnének a Tiszával, Dunával és Marossal. E nagyjelentőségű tervnek gyors megvalósítását gazdasági okokon kivül sociális okok is sürgetik, mert egyes vármegyék népe évekre kapna munkát az építkezésnél, s igy évente ezrek és ezrek kivándorlását lehetne megakadályozni. A nagyszabású tervet egyes miniszterek és szakférfiak csak reklámcélokra használták fel, mert folyton szavaltak ugyan a csatorna megépítése mellett, de komolyan nem gondoltak a megvalósítására. Hogy azonban vármegyénk főispánja, Fábry Sándor dr. napirendre terelte ez akciót, egy lépéssel ismét előbbrejutott az ügy. A kereskedelmi miniszter ugyanis a csatorna kiépítése ügyében ankétet hívott egybe, amely az érdekelt szakférfiak jelenlétében szerdán délután vette kezdetét. Az ankét két első napján jelenvolt a mozgalom megindítója, Fábry Sándor dr. főispán is, aki a terv kivitele mellett csütörtökön mondotta el érvekben gazdag, nagyszabású beszédet, amely részleteiben ugyanazokat tartalmazta, amiket a vármegye lapunk mult lapszámában ismertetett feliratában közölt. A Duna-Tisza csatorna ügyében összehívott ankét lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk : A tanácskozás szerdán délután 5 óraz kor vette kezdetét Kossuth Ferenca kereskedelmi miniszter elnöklésével kereskedelmi minisztériumban. Az értekezleten a kereskedelemügyi minisztérium részéről jelen voltak még S z t er é n y i József államtitkár, Hospotcky Alajos min. tanácsos, előadó és a többi szak osztályfőnöke, valamint a DunaTisza csatorna tervező iroda személyzete és az egyes testületek kiküldöttei, soraikban Fábry Sánor főispán. A tanácskozást, amelynél impozánsabb még e téren le nem folyt, Kossuth Ferenc nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, akiket arra kért, hogy e nagyjelentőségű kérdésben mondják el nézeteiket, mert a kormány, amelynek programjában van a terv kivitele, eddig semmilyen irányban nem foglalt állást. K v a s s a y Jenő miniszteri tanacsos javaslatára azután a terveket felülvizsgálat és tárgyalás céljából áttették ^ fölmivelésügyi miniszterhez is. Az első napon elmondották még észrevételeiket Hieronymi Károly volt Csebresen az idén még nem taposták hordóba a káposztát . . . — Lássa, biró ur, milyen jó volt, hogy lehúzta! Ez azt hitte, hogy maga szabad kőmives s inkább szorul valahol, mintsem hogy közzénk kívánkozzék ! — Én pég mondani akartam a jámbornak, hogy van itt még hely, de észrevettem, hogy valamelyikünk nem tetszik neki. A kényelem tehát meg volt éppen Budapestig — s kárpótolva voltak utasaink, a göröngyös kocsiúton szenvedett rázásért, mig Csebresi'ől, hol még nem volt vasúti állomás — a szomszéd községbe kocsikáztak. Budapesten nagy volt a fényesség. Mennyi ember várta őket! Volt a ki a kocsiját kínálgatta, de ők már előbb elhatározták, hogy villamoson mennek a „ Fehér lu" vendéglőig. Ott barátságos fogadtatásban volt részök. Mindjárt egy hosszú folyosón kaptak szobát két ágygyal, s egy kanapéval. Ablak nem volt azon, de éjszakára nem is kell. — Aludni csak később fogunk — mondta a jegyző. — Majd benézünk valahová. Hát bizony amit láttak ezen az estén az - a biró Ítélete szerint — borzasztóan szép volt. Mindenütt nagy sokadalom. Muzsika, cécó. Mennyi ember mindenfelé ! Jön, megy a népnek aprajanagyja. A sok villamos egymást kergeti. Minden percben „friss újságot" kínálgatnak, meg minden egyebet. De hogyan ismerhetik, az embert'? Egy ur bele ütődött a nézdegélve bandukoló biróba s nem mindjárt azt mondta „pardon, biró uram ! ?" De meg uri asszony féle is megszólította. — Ne siessen, biró ur! — Hát hunnét ismer engem a tekintetes asszony ? — Hogy né ismerném, mondta, hiszen látom, hogy küldöttség! Ilyen barátságosak lám a pestiek! Odahaza Csebresen bizony nem ilyenek az uri fajta asszonyságok! Az első nap tehát egészen sikerült. Reggel azonban egy kis kellemetlenséget tapasztaltak. Á jegyző ur finom czipőjét, mely ki volt téve az ajtó elé „pucolás" arányában, valaki elemelte. A szállodás ugyan megtérítette a kárt, de már még is megrendült a bizodalom. Következett a komoly feladat: a miniszter elé vonulás. A jegyző szükségesnek vélte egynémely dologra kioktatni Csóka István uramat. — Azután, ha oda jutunk a miniszter úr elébe, hát valahogy ne kínálja oda mindjárt a kezét, mert az itt nem szokás. — Értem kérem alássan. Ebből egy kis félreértés keletkezett. Ugyanis, amint a miniszter megadta a kérelemre a biztató választ, hogy mire haza érnek, már ott fogja őket várni az ügy elintézésének okmánya, kegyesen elbocsátotta a küldöttséget és még kegyesebb leereszkedéssel közeledett hozzájuk, hogy velük kezet fogjon. A lelkészszel, a jegyzővel sikerült a kézfogás, de a biró emlékezetében tartotta az utasítást, hogy valahogyan oda ne kínálja a kezét, s most hirtelen jobbját háta mögé dugva, illedelmesen meghajolt. A miniszternek nyájas arcra elborult. Oh, oh! Hát ez az egyszerű földmives ember megveti őt?' Lám, talán még sem volt helyes ezt a magas hivatalt ilyenkor elvállalni! De mikor csak ilyenkor lehetett! Más időben egészen más a gondolkozás ! — Ejh, mit'?! Fel sem veszem a dolgot A jegyző odakint szemrehányást tett a bírónak, hogy a kezét eldugta, a a minisztert megsértette. — Mégis is csak el kellett volna fogadi a kezét, lássa, mikor maga nyújtotta ! - Már majd megtörtént, kérem, de eszembe jutott az utasítás. Tudom én, mi a becsület. — Persze, persze . . . Az audiencia tehát véget' ért s a küldöttség átengette magát a gondtalan szórakozásnak. A miniszter biztató szavai fokozták a jó kedvet. Programot kellett létesíteni az idő helyes felhasználására. A pap megtárgyalta a jegyzővel, hogy mi volna a leghelyesebb. —- Nézze, biró úr, - mond a pap magára gondolunk, hogy valami szépet lásson s gyarapítsa tapasztalatait és tudományát. Válasszon, mit óhajt inkább: Kossuth apánk sirját megtekinteni, vagy talán az állatkertbe kívánkozik ? Mind a kettőre nem lesz időnk. Csóka István habozni látszik, de meggondolván a dolgot, közli óhajtását: — Dicső Kossuth apánk — szólt megillletődötten — nyugodjék békével! Áldja meg az isten haló porában is! Azon már nem változtathatunk . . . Hanem sok szépet hallottam és olvastam is az oroszlányról, de még látni nem láttam egyet sem. Szeretnék látni ilyen állatot, ha lehetséges. — Tehát állatkert. Akkor hát menjünk ! Azonban az állatok királyánál sokkal inkább érdekelte Csóka István uramat a vizi ló, a Jónás! Thűh, milyen fertelmes állat! Micsoda bőr, milyen pofa! Ez már aztán állat ! Csakhogy folyton bujkál a vizben, s nem igen miitatja magát. A pap megpróbálta, hogy vett neki perecet és a víziló kocsisnak is is adott borravalót, mire az ocsmány tömeg felbukkant a viz alól, de megint csak elbujt. — Jó volna, ha megint feljönne, — mondja Csóka a lelkész urnák. A pap aaonban vonakodott ismételten áldozatot hozni s azért csupán tanácsot adott a bírónak. — Nézze biró ur, ha azt akarja, hogy ez a Jónás felszínre kerüljön, vegyen neki egy-két perecet s adjon a vízi lovásznak vagy egy hatost s mindjárt élvezheti. Majd csak megvárom mondja Csóka, hátha elő jön így is. - ,lól van hát csak mulasson, szól most a jegyző mink elmegyünk egy kicsit Jszéjjel nézni. De el ne menjen ismét, mert soha nem találjuk meg egymást. Igy hát sikerült a kalauzolás gondját letenni s kissé másfele nézni. Pár óra múlva, estefelé vissza is tértek Csókához a társai, ki még mindig a vízilónál mulatott s örömmel beszélte, hogy feljött vagy húszszor s látta mikor igazán vacsorált ez a szörnyeteg. íját akkor került egy pár hatosba a mulatság ugy-e ? — Krajcárba se! Mindig akadt valaki aki látni kívánta. Utolsó nap a bevásárlások napja volt. A jegyző és a pap sok megbízást vállalt, azt kellet végezni. Ilyenkor fej lesleges hogy együtt mászkáljanak mind | a hárman. Á kérdés olyan módon lett megoldva, hogy a szállodából kiköltöz' ködtek s kivitetvénfa cók mókot a keleti pályaudvarra, ott a pakktáskák elhelyeződtek az egyik kapu közelében, a hatalmas kőterraszon. No biró ur, azt már megtapasztalta, — igy kezdi a pap. hogy Budapesten mindegy, akár hol van Is az ember. Mindenfelé nagy a sokadalom, van mjt nézni s van miben gyönyörködni. Most tehát, hogy ide tettük a podgyászt, az jó helyen van, csak szemmel kell tartani. Nekünk még egy kis bevásárlásunk van, azt elvégezzük. Az élesztőt megvette? Akkor az is rendben van. Valamelyikünknek itt kell maradni, hogy mégis őrizet alatt legyen ez a holmi. Majd felváltva vigyázunk . . . — De csak fessenek menni, itt leszek én, vigyázok ón a holmira. — Ez már beszéd, —- szól közbe a jegyző — akkor nyugodtan elmegyünk s az esti vonattal haza! Hanem hát ugy