Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-24 / 54. szám

3 Ünnep van jegyzőéknél. A kiutalványozott fizetéakiegészités. Lapunk mult számában hirt adtunk már a belügyminiszter azon rendele­téről, amelylyel tudtára adta Békés­vármegyének, hogy a községi jegyzők­nek az 1904. évi XI. t.-c. értelmében járó fizetéskiegészitést engedélyezte, uta­sitja az illetékes hatóságokat, ezen össze­geknek 1905-ig visszamenőleg, utalvá­nyozzák ki az érdekelt jegyzőknek. A miniszter rendelete értelmében a gyulai kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség sietett az utalányo­zási táblázat összeállításával, ugy hogy az illetékes adóhivataluknál már fel is vehetik az érdekelt jegyzők a nyári krisztkindlit, amely érthető örömet okoz. — Szóval, nótárius uraméknál ünnep vagyon. Alább adjuk azoknak a jegyzőknek a nevét, akik részesültek a ^zetéskiegé­szités áldásában, valamint részükre utal­ványozott összeget is. Érdekes ezt a kimutatást olvasni. Megtudhatni belőle, hogy mely községek dotálják jól tiszt­viselőiket és hol adják a legkevesebb gázsit. Azon községekben ugyanis, ahol megfelelő a jegyzők dotációja, ott a jegy­zők nem részesültek fizetéskiegészi­tésben. A fizetés kiegészítéshez jutott jegy­zők és segédjegyzők névsora ez : Marcsek György Doboz 550'— K. Vertán Eniil Gyulavári 100"— „ Csürke Józse „ 350'— „ Szilágyi Pál Kétegyháza 400 — „ Erdős Gyula „ 150 — „ Nagy Gábor Békés 300 — „ Szentgyörgyi György Bók is 500 — „ Bakó Mátyás ' „ 500 — .,, Kocsor András „ 100'— „ Csikós János „ 200'— „ Szabó László Köröstarcsa 150'— „ Pilcz Mihály Mezöberény 216 66 „ Mucsi Mihály „ 550'— „ Kovács Mátyás Gyoma 22338 „ Pétermann József „ 500'— „ Kató Lajos „ 200— „ Korcsok János Endrőd 350'— „ Moldvay Lajos >,, 558'33 „ Lázár Lajos Orosháza 200'— „ Bács Zsigmond „ 400'— „ Somlay Géza Békéssámson 300'— „ Popovics Kornél Csorvás 216 66 „ Kovácsik István „ 150' „ Pap Károly Gádoros 500'— „ Molnár Mihály „ 700 — „ Fazekas Géza „ 200— „ Versónyi Elemér Pusztaföklv. 50 — „ Demcsák János,,Kondoros 200— „ Hasza Ferenc Öcsöd 500 - „ Klauznitzer Miksa Szeghalom 418'33 „ Bencze János „ 700'— „ Steiner Sándor , 200'- K. Bácsi Dániel Füzesgyarmat 300 — » Egyed Ignác Bucsatelep 600 — „ Nagy József „ 150'— „ Kalandra Gyula Körösladány 150 — „ Horváth Gyula Vésztő 342 — „ Such István „ 392'— „ Veres Gyula Körösladány 425 — » Ez utóbbi név tulajdonosa már nyu­galomba vonult időközben, mindamel­lett kivételesen, visszamenőleg két évre, utalványoztak részére a fizetéskiegé­szitést. ' Csabai közügyek. A képviselőtestület gyűléséből. Csaba képviselőtestülete junius havi rendes közgyűlését csütörtökön tartotta meg a városatyák és közönség élénk j érdeklődése mellett. Ez alkalomból a szokottnál nagyobb számban szerepel­tek a jelentős ügyek a képviselőtestü­let asztalán. Igy hogy a kulturügye­ket, amelyekkel lapunk más helyén fog­lalkozunk, ne is említsük, a selyemfo­nóda felállításának kölcsöne, a Simay­telek • s annak szeretetház céljára való átengedése, községi tisztviselők és alkal­mazottak fizetés rendezése stb. A fontos közügyek természetesen vitákat is provokáltak. Ezek során élénk derültségeit keltett Csaba szocialista kö­vete, Áchim L. András kedélyes és sokszor ötletes megjegyzéseivel. Csaba követe ugylátszik ujabban a maró gúnyt választotta fegyveréül. Jobb is, szebb is, hogy nem gorombáskodik, amelylyel különben sem ért célt Mig a gúnyról tudatik, hogy öl A közgyűlésről az alábbi részletes tudósítást adjuk: A közgyűlést Áchim Tamás biró nyitotta meg, üdvözölve a megjelen­teket. Napirend előtt. Áchim L. András aziránt terjesz­tett elő interpellációt, hogy van-e tudo­mása az elöljáróságnak arról, miszerint a most megválasztott községi uj adó­1 szedő privát egylet meghívóit községi hajdúkkal hordatja szét, s hajlandó-e ezt a visszaélést megakadályozni? Szalay József szerint az eljárás, ha megfelel a valóságnak, kifogásolható ugyan, de a panasz nem tartozik a köz­gyűlés elé. j Korosy László kijelenti, hogy | amennyiben az eset fenforog, vizsgálat aló veszik és intézkedni fognak. Rendeletek, átiratok. A rendes havi jelentéseket, amelyek semmi különösebb adatot nem tartalmaz­kereskedelmi miniszter, a csatorna egyik nagy tervezője, L u d w i g h Gyula, az államvasutak elnök igazgatója, T ü r r István tábornok és Kovács Sebes­ty é n Aladár. A csütörtökön folytatott értekezlet első szónoka Fábry Sínior dr. főis­pán volt, Fábry nagyszabású beszéd ke­retében tolmácsolta azt a közhangulatot, mely a csatornára nézve megnyilvánult 117 év óta, amikor e csatorna eszméje fölvetett ; e csatorna megvalósításának szüksége mindinkább érlelődött s ma már az érdekelt vármegyék egész kö­zönségét áthatja. Ha pedig a köztudat megérlelve valaminek szükségét, annak mindig van alapja. Elszomorító a Duna képe forgalmi szempontból; a közvéle­mény — úgymond — ki akarja a Dunát, a Mindenható ezen adományát használni és arra kéri Nagyméltóságodat, valósítsa meg a Duna-Tisza-csatorna tervét. A csatorna létesítését mezőgazdasági, ipari és szociális okok igénylik. Mezőgazda- , Ságunk megköveteli, hogy a mai stag­nácíóból kimozdittassék; — a külföldi verseny mellett a magyar alföld gab nája nem bírja meg többé a vasúti szál­lítást, hanem olcsóbb viziuti szállítást igényel. — Hanyatló mezőgazdaságunk ebben véli föltalálni föllenditésének alap­ját. Ami a kérdés ipari oldalát illeti, a csatorna nélkül teljesen lehetetlen a Duna-Tisza közén nagyipart teremteni. De szükséges a cs itorna szociális szem­pontból is. Az alföld a szocializmus fő­fészke. Ennek első oka az alföldi külter­jes gazdálkodás ; szaporítanunk kell te­hát a munkaalkalmakat. Maga a csa­torna építése évekre szóló munkát adna az alfötd népének (Igaz! Ugy van!), te­hát szociális irányban is kihatással lenne. Kéri a minisztert, hogy e fontos ügyet a tanulmányozás lassú munkájá­ból kiemelve,' a megvalósítás gyors stá­diumába vezesse. Végzetül a torkolat kérdésével foglalkozik ós a csongrádi irány mellett hoz fel érveket. Fábry nagy lelkesedéssel fogadott szónoklata után R a p c s i c s György udvari tanácsos, Kossuth Ferenc, Csatáry Ferenc kir. tanácsos, állam­vasuti h. igazgató, Klein Gyula, Nagy Dezső műegyetemi tanár, N e u g e­b a u e r László miniszteri tanácsos ós M e z e y Gyula az O. M. G. E. kiküldötte szólaltak még fel, mindnyájan a moz" galom érdekében. CsütörtökönHoszpoozkv Lijos miniszteri tanácsos, Csatáry Ferencz, Sándor Pál orsz, képviselő, K a s s a y Jenő miniszteri tanácsos, Herndl Antal műegyetemi tanár, S z á vay Gvula ka­marai titkár, B a c h e r Emil, H ioro­n i m i Károly, Kossuth Ferenc és Miklós Ödön szólallak fel, majd ki­mondta az értekezlet Kossuth indítvá­nyára, hogy miután e tárgyban több tanácskozást tartani nem lehet, kimondta, hogy a tervek továbbtárgyalását egy szűkebb bizottságra bízza. intézze a dolgot, hogy husz lépés ide, j husz lépés oda. Messzire ne menjen, mert itt fogjuk keresni. Nézze az embe­reket, a kocsikat, a lovakat, mert Csebre- | sen vásárkor sem látni azt, ami itt elő­fordul. Nekünk — sajnos — még sokat kell kószálnunk, de majd csak elintézzük valahogy a dolgokat! Ugy is lett. Mikor visszatértek. Csóka István éppen a jobb­oldali huszadik lépésnél volt. Útitársai meghökkentek egy pillanatra, de csak­hamar előkerült mosolygó arccal s je­lentette, hogy nincs semmi baj. — Hát hogyan töltötte az időt, nem unatkozott? — Nem én! Elnéztem ezt a nagy szaladgálást. Olykor azt hittem, hogy tűz van, ugy rohant a nép De barátkoztunk is itt a kocsis urakkal, hordár urakkal. Fáintos emberek mind és sok pénzt ke­resnek, de hát el is költik, merthogy olyan pénz, ami nem marad meg a zseb­ben. A rendőr ur is, amott a sarkon na­gyon derék ember. Kérdeztem egyet­smást; kicsoda most a biró, a jegyző, a pénztárnok ? Hát ugy mondta, hogy Mfach"-ra többen vannak, de valamennyi­nek a feje a főkapitány ur. Itt járt az a miniszter is, kinél tegnap voltunk. Mindjárt ráismertem és köszöntém őt illedelmesen, a rendőr is köszönté, mert ilyen nagykegyelmü urnák dukál ez a tisztelet. — Honnét ismeri azt az urat ? — kérdezte a rendőr. — Hát már csak ismerem a vallási minisztert, — mondám — tegnap jár­junk nála. — No, ez véletlenül nem a minisz­ter ur, hanem a Csajkás borbély; egy udvarban lakik a családommal a Zöldfa­utcában. — Bizonyosan elutazott valamerre a kegyelmes ur, mert igen sietett. No, de most már mi is készüljünk az útra. — Csak el innét, ebből a Sodomá­ból, — mondja a pap — mert itt min­denéből kifosztják az embert. — Engem már foszthat, — sóhajt a jegyző. — Bejelentem a fizetésképtelen­séget. Tegnap kellett volna hazamen­nünk, akkor még ur voltam. Hát a há­rom forinttal mi van, biró ur? — Az már nem három forint, ké­rem szépen. Az ember itt annyit pocsé­kol, hogy az ördög se győzi. — Tán csak nem verte el az egé­szet ? — Azt épen nem, de több mint a fele oda van, azt se tudom mire? De nem sajnálom, mert láttam eleget. — Mondja csak — szólt a lelkész — mi volt mégis a legszebb, olyan, a mit el nem felejt, a mi eszébe jut, ha Pestre gondol ? — Hát megmondom kérem nek,em a legtöbbet ért az a förtelmes jószág, a viziló. Ilyet — tudom — sóh ; se lá­tok többet. Csak azt nem értem, miért nevezik lónak: sem sörénye, sem nye­rítése ? A dolog egyszerű felel mély baritonján a pap. Lássa ez egy kint fe­lejtett lónak az ivadéka. Nó'é apánk annak idején ezt is előjegyezte, hogy be veszi a bárkába, de a szegény állát — akkor még tökéletes ló kimaradt, Többi társai kétségbe estek, elpusztul­tak. Ö bizott és küzdött tovább. Meg­szokta a vizet, mint mi Pesten a sört. Ez volt a szerencséje. Serénye ugyan kiázott, a bőre megdagadt s a nyerítést elfelejtette, de egyébként jól érezte ma­gát, annyira, hogy mikor a bárka kikö­tött Ararát hegyén, 6 tovább ment a lehúzódó vizekkel egész a Nílusig s be­látta, hogy helyesebb lesz, ha többé ki sem megyen; nyerget nem tesznek rá, kocsiba be nem fogják, de azért esik I lónak marad, mint az ökör, ha Bécsbe I viszik is. i Ez az ő története. — Most már értem. Mindjárt is gon­doltam, hogy nem mai csirke a Jónás, mert igen ránezos a b'.re; megvénült a szegény pára! A jegyző ur hortyogott, a vonat za­katolt s lassan erőt vett a küldöttségen az álom. A kalauz Szolnokot jelezte. A pap felocsúdott álmából és azt mondta, hogy gyötri a szomjúság, me­gyen egy pohár sörre, de azonnal vissza tér. — Biró ur — kérem — vigyázzon a helyemre, senkit ne. eresszen ide ! Egy uri asszony pedig épen ott akart elhelyezkedni, karján alvó kis ba­bával. — Kérem, az a hely a tiszteletes uramé. Kiment egy kicsit, „hamar ei­vóa;zi" s mindjárt itt lesz, buzgólkodott a biró. Az asszony azután nem is alkalmat­lankodott tovább. Az utazás tehát visszafelé is telje­sen sikerült. Csebr.'s cseppet sem változott. A kisbíró kint várt az állomáson. Jelen­tette, hogy nincs baj, csak épen hogy a végrehajtó volt kint tegnap, de Ka­lász Gyuri kizavarta, s igy senkinek nem okozott kárt. A deputáció tagjai soká beszéltek a Pesten szerzett tapasztalatokról, mert a kiküldetés pompásan sikerült, a mi­niszter azonban nem teljesítette igére­tét. A bíró rontotta el a dolgot, mert nem fogott vele kezet. . . . Hát bizony kár, nagy kár azért a kárért . . . tak, Korosy főjegyző terjesztette elő ós tudomásul'szolgáltak. Tudomásul szolgált a törvényható­ságnak a csabai hatodik patika felállítása tárgyában hozott javasló határozata is. A gazdasági egyesület megkeresése a képviselőtestület a régi szokásnak hó­dolva, az igazgató-választmányba alapitó tagsági jogánál fogva a birót, Áchim Tamást küldte ki. A selyemfonoda kölcsöne. Ismeretes a földmiveiósügyi minisz­ternek az a rendelete, amelylyel enge­délyezte a csabai állami selyemfoda fel­állítását. E rendelet értelmében a mult közgyűlés megbízta az elöljáróságot a szükséges 120 ezer korona kölcsön föl­vételével. Az elöljáróság bejelentette, hogy ajánlattételre három fővárosi pénz­intézeteit kért fel és pedig a Pesti hazai első takarékpénztárt, a Kereskedelmi bankot és a Magyar jelzálog hitelbankot, amelyek közül azonban csak a két első küldte be ajánlatát. Ezek azonban olyan súlyos feltételüek, hogy azoknak elfoga­dása a mai viszonyok között csak káros hatással volnának a községre. Ezért is javasolja a tanács, hogy egyelőre ne ve­gyék igénybe a benyújtott ajánlatokat, hanem ha esetleg a kormány váratlanul intézkednék a munkálatok megkezdésére ideiglenesen vegyenek fel 20—30 ezer koronát, a tovább szükséges kölcsön­összegről pedig később gondoskodjanak. Áchim L. András: Nincs szükség a selyemfonodára. j. chim Gusztáv és W a 1 f i s c h Ferenc szólnak még a tárgyhoz, amely után elfogadják a tanácsi javaslatot. A szeretetház. K o r o s s y László ismertette ezután a belügyminiszter ama rendeletét, amely­ben tudomására hozza a községnek, hogy Csabán nem állit fel állami gyermek­menhelyet s igy az e célra a község által lelekkönyvvileg is a kincstár javára bekebelezett Simay-féle portát is vissza­bocsájtja a község rendelkezésére. Ezzel kapcsolatosan a főjegyző elő­terjeszti a csabai jótékony nőegylet ké­relmét, amelyben a Simay-féle telket egy általuk építendő szeretetház céljára kérik átengedni. A tanács javaslata az, hogy mivel ismeretlen a szeretetház célja, működési kerete, a nőegylet készítse el alap­szabályait és azután terjessze a közgyű­lés elé kérelmét, addig pedig függesz­szék fel a Sirnay telek sorsának elinté­zését. Áchim L. András hajlandó a Simay lelket a nőegyletnek átengedni, kikötni azonban, hogy telekkönyvileg nem kebelezik be a nőegyletre, hanem csak használat végett adják át addig, amig a nőegylet a kitűzütt humánus célra használja. Korosy László: Az államra is csak ily feltótelek mellett kebeleztetett be a te­lekkönyvi tulajdonjog, amely ezúttal is önként hát lyát veszti, illetőleg megszű­nik a tulajdonjog, mihelyt a kikötött cél nem tartatik meg. A tanácsi javaslatot elfogadják. Egy uj alap. Miután az 1901. évi t.-c. előirja, hogy a gyámpénztári alap a 7 éven aluli el­hagyott gyermekek gondozására fordí­tandó, az árvaszék javaslatára szabály­rendeletileg alapot javasol létesíteni a képviselőtestület az elhagyott gyerme­kek gondozására. Az alapot az árvaszék előlegezi. Mivel pedig a gyámpénztári alap kitesz 110 ezer koronát, a tanács javasolta, hogy kérjék fel a belügyminisz­tert, miszerint a kérdéses segélyalap­hoz szükséges 2C ezer korona a pénz­tári alapból vétessék el. A közgyűlés ilyen értelemben hatá­rozott. Bérletügyek. A képviselőtestület a gazdasági egye­sület tulajdonában levő és Petőfi-téren lévő bérbebirt községi ovodát évi 1000 korona bérért további 3 évre kivette. Stern és Kún vásárbérlőknek a hátralevő másfél évre 3000 korona bért engedett el a közgyűlés Áchim L. András felszólalása után. Tudomásul vették D é c s e y József lakbérváltozást, Nagy István községi állatorvosnak 15 éves' szolgálatára való tekintettel személyéhez kötötten termé­szetbeni javadalomként ingyen fűtést és világítást biztosítottak és L é d i g Ká­roly cukrásznak a 10%-os emeléssel meghosszabbították a bérleti szerződését. Szabadságolások. K o r o s i László, Maros György, W a 1 1 f i s c h Ferenc dr. Megyeri Imre és C h r i s t i á n György 4—6 heti szabadságidő engedélyezése iránt folya­modtak.. Itt Á c h i m L. András keltett csípős felszólalásával élénk derültséget. A vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom