Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-06-24 / 54. szám
Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 54-ik szám. Vasárnap, junius 24. BEEESHEGrTEI I0ZL0NY Telefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcŐFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegyedenbelűl is. Egyes szám ára 12 fillér. Fősz rkesztő : Dr. SA7LER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 1 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések 1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hird.tési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija. 50 fillér. Egyről-másról. Békéscsaba, junius 23. A jövő század regénye Fantasztikus a cim, ám legkevésbbé a tartalom, amit magában rejteget. Az egyenesen nemzeti veszedelem, amely a szláv faj hegemoniójának kedvez. Hogy azonban érthetőbbek legyenek a sorok,ide iktatjuk, hogy miről van szó; a sorozásoóról. Elszomorító eredményeket szülnek ezek. Két évig nem szedtek újoncot, mindamellett oly • silány az anyag, hogy szinte példátlan. És éppen a magyar fajnál, amelynek hivatása a nemzetfentartás. Ezzel szemben a szláv fajok 60—70%-os kedvezményt produkálnak. A magyar faj tehát degerenálódik. Ezt igazolja a csabai sorozás tegnapi első napja, ezt az egész vármegyében eddig lefolyt sorozások. A magyar és szláv faj ebben az arányban viszotiylanak Csabán, Szarvason, Tótkomlóson : 28 : 60 -70. Ha keressük ennek az elszomorító jelenségnek az okait, arra a fölfedezésre jntunk, hogy a magyar faj satnyulásának legfőbb okozója az alkoholizmus. Ez a rettenetes betegség, amely legyilkolja az ifjúság fejlődő erejét, elsatnyitja szervezetét, megtompitja a lelkét, úgyannyira, hogy legszentebb polgári kötelességének, a haza védelmének nem tud áldozni. A jövő század gyászos regényének, a magyar hegemónia pusztulásának szomorú perspektíváját tárja elénk ez a jelenség, amely annál szomorúbb, hogy nem szórványosan üti fel fejét, de mindenfele, szerte az országban nagyon is hangosan életjelt ad magáról. Szinte maholnap mesébe illő lesz a nóta : mind elviszik a legények elejét... Honnan, miből, mikor fehér holló lesz közülük a fegyverforgatásra alkalmas ember ? A kulturában, tudományokban fejlődő kor, a megegészségesedett nemzeti irány nap-nap után veti föl a megoldásra váró problémák egész halmazát. A sok között nincs azonban olyan fontos, mint éppen ennek a faji degenerációnak megakasztása. Hogyan, miképpen ? Ezzel foglalkozzék a társadalom, törvényhozás, mindenek, akiknek csak szivén fekszik hazánk jövője. Pedig a szivén kell feküdni minden magyar honpolgárnak ! A kultura veszedelme. Itt érettségi botrány, ott érettségi botrány, mindenütt iskolai botrány. Soha ennyi egy év alatt ebben az országban, ahol valami csodálatos miazmával vegyitett levegő még a kulturát is megtámadja. A tanulók és tanárok lelkéből öli kí a kötelességérzetet és nemes hivatásra szolgáló pedagógiai és morális érzést, vagy a tanuló ifjúság lelkéből a tudás vágyat, a munkakedvet, a tudomány és azok terjesztői iránt a köteles tiszteletet ? Itt a tudomány mesterét dorongolják, tanbetyározzák, amott az ifjúságot vádolják kötelességmulasztással. Kiki miként van érdekelve, de rendesen elfogult az itélet. Tévedni tévedhet a mester is, ifjúság is. Tévedni emberi dolog. De a folytonos tévedések, a konzekvens botrányok már olyan jelenségek, amelyekből igazságosan csak arra a szomorú jelenségre juthatunk. hogy tulajdonképpen mélyebben fekvő okai vannak a dolognak, sokkal mélyebbek, hogysem felületes vizsgálattal akár a tanító, akár a tanítvány vádolható lenne. A politikával, amely ugy nagyjában, hála Istennek rendben van, annyi ember veszkődik, hogy több a kelleténél. Fele sem ért hozzá, csak rontják a helyzetet. Hanem sokkal bizonyosabb, hogy vannak közöttük sokan, akik nem hiába törnénk a fejüket, ha törnéh a föntsorolt bajok orvosságának kutatásán. Próbálják meg és ha kísérletük sikerül, hoznak olyan áldozatot a hazának, mint azok, akik megszerezték a hont. Pedig ez nagy szó, hősi lett és legfőként igaz!] P. J Csaba kulturügyei. A polgári iskola ügye. — A színház ujjáépitése. — A mellőzött Pálffy Társaság. Csaba képviselőtestületének csütörtöki közgyűlésébe a forrón tűző juniusi nap se vegyitett kánikulai ízi. Ellenkezően, a napirenden szereplő ügyek, amelyek ezúttal különös jelentőséggel bírók voltak, olyan érdekességet kölcsönöztek a közgyűlésnek, amilyen érdeklődés már régen nem nyilvánult meg a városatyák részéről. Izzadtak is kegyetlenül, némelyek szinte kulturális verejtéket hullattak, utazván a nemes gyülekezet kulturális ügyek elintézése körül. Szóval kulturát csináltak, félig jól, félig rosszul. Az állami polgári fiúiskola ügyét például még mindig nem oldották meg véglegesen. Igaz, hogy ez éppen nem a városatyák akaratán múlott. A szinház átalakításának és kibővítésének tengeri kígyóját kivégezték, ha ugyan nem akadnak apellálók. Pedig aligha nem akadnak, mert a mucsai felfogás azt diktálja, hogy a mait is át kell alakítani bolthelyiségnek, vagy legalább is szocialista egyletnek. A harmadik kulturügygyel pedig legalaposabban végeztek : kivégezték. A Pálffy Társaságot, mely Mucsának, azaz Csabának, (néha nem sok kettő között a külömbség) bliktri, firkászbanda. Igy csináltak a csütörtöki közgyűlésen kulturát. Akik jobban akarták, azoknak elismerés, akik pedig nem értenek hozzá, azok fogadják meg a böles mondást: ne sutor ultra crepidam. Ami másként azt jelenti, hogy aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabsul. És ha mégis beszél, attól még sem fájul meg a Pálffy Társaság feje. Legföljebb a pénztára könnyebb 100 koronával, ami kellő ellenérték Csabának a képviselőtestület által kiállított szegénységi bizonyítványért. No, de mi se legyünk vargák, és ne menjünk tovább a kaptafánál. Adjuk a közgyűlés eme részének lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást. A polgári iskola ügye. Ezt, valamint a többi ügyet is, Korosy László főjegyző ismertette. Előadta, hogy a község kötelezte magát arra, hogy állami polgári iskola számára intézetről gondoskodik. Majd előterjesztette a miniszternek legutóbb érkezett rendeletét, amelyben a miniszter felhívja a községet, hogy a polgári iskolának megfelelő helyiségről, annak alkalmas berendezéséről gondoskodjék és pedig vagy akkép, hogy a régimnáziumot a Simkó-féle telek megszerzésével kibővitse, vagy pedig 800—1000 Ü-öles megfelelő telken uj otthont állítson az intéBékésmegyeí Közlöny tárcája A bakfis álma. Szép kis leány; tizennégy éves még; Hogy a szülőknek féltett kincse lett; Mindenki boldog hogyha látja is : —Ártatlan ő még mintegy kis virág, Ha mást nevetni lát, ő is mosolyog, S ha sirni látja azt, ki bánatos, Szelid szemébe könnycsepp látható. Ez a lányka egy szép neggelen Kisirt szemekkel ébredt álmaiból. Az édes anyja, a ki ösmeré A lányka gyönge szivét kérdezé: « KI bántott kis lányom, mért könnyezel »? Beteg vagy tán, vagy rosszat álmodál ? » < Rosz volt az álmom édes jó anyám Azaz, hogy nem is volt az rossz nagyon, De azért még is sirnr kell n "keni Mert az én szivem nagyon bánatos.» "Mi bántja szived, óh mond el nekem ! Meggyógyítom én, ha meglehet.» «Kedves jó anyám nem gyógyítja meg, Mert az én szivem ám nagyon beteg. Azt álmodám, hogy a mezőn valék S virágot szedtem, szép virágokat. S amig szedtem s a míg kötözgetém. Hogy szép csokorban adjam át neked — Egyszer csak azt látom, hogy ott terem A szomszédék Pistája s átölelt, 5 háromszor megcsókolta ajkamat, És a fülembe súgta, hogy szeret» «Kicsiny bohó! hisz álom ez csupán, Miért pirult el orcád oly nagyon ? Talán bizon már megint könnyezel? Ne sírj! hiszen nem csókolt Pista meg, Es hooy Ő szeret, azt is álmodád! Ne félj ! az álom bé nem teljesül /» A lányka sir.. majd mondja csendesen . .: «Éppen az bántja vérző szivemet.» Saabó János. Gsebres község küldötsége (Karcolat.) - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Keviczky László, A községi képviselőtestület kiküldte kebeléből a jegyzőt, a birót és a papot, hogy kérjék még a közoktatási ügyvivőt, — hiszen ismerős a vármegyében az illető, mert itt volt az ispánok közt is fő, — hogy kegyeskedjék elintézni a községnek iskolaügyét. Az volt az óhajtás, hogy az iskolákat átadják az államnak, de úgy, hogy azért ott maradnak Csebres községben A megbízatás jól esett az illető derék férfiaknak, s a lelkész meghatottan mondott köszönetet e megtisztelő bizalomért, igérve, hogy ami csak lehetséges lesz, azt mind megteszik, hogy az államnak alkalma legyen Csebresen a kulturát felvirágoztatni. A gyülésteremből kifelé menet a biró od.i seltenkedik a paphoz s kérdést intéz nála a legközelebbi teendők iránt. — Mikor mennénk, szent atyám ? — Az a körülményektől függ. Talán már holnap, mert itt a november: kezdődik az iskola. Hát már bizon igen. Már kuczkóznak a gyerekek. A jegyző már nyugtalanabb volt; ő mindjárt szeretett volna menni. — Most még, — mondta, „egzisztál" a miniszter, de kitudja : soká tart-e még a dicsőség ? Nagyon puskaporos a levegő! Menjünk urak, még most ott találhatjuk Hiába! A politikai konstellációk gyanúsak! — Menjünk ám ! — szól a biró — a község parancsolt velünk. Nehogy úgy lássék, hogy húzódoznak jogérvényre emelni a népóhajtást! — Hát akkor menjünk holnap, — mondják egybehangzón s kiki sietett haza, hogy megtegye az útra való előkészületeket. Otthon nem volt akadály. A netaláni ellenvetéseket megtörte a kijelentés : a község parancsol s a közügyet szolgálni kell, még ha oly keservesen esik is az embernek! Robog a vonat, s a három kiküldött élvezi az utraindulás minden örömét. Jó kedvük van, mert a költségek is onnan kerülnek elő, a honnét a parancsolat jött. — Mennyit tett a bugyellárisbe, biró uram ? — kérdi a jegyző előrelátással, arra is gondolva, hogy „Pest feketére fest", hátha ő is megszorulna a költségek dolgában. — En jegyze uram ? Mindön napra „egy pöngőt" szántam, de nem szeretném, ha rá menne! — Osztég itt van mind a három forint ? sunyit jegyző. Itt a' ! Még 30 krajcárt adott az anyjukom, hogy vegyek Pesten élesztőt, majd megosztják a komám asszonnyal. Már a fővonalra értek s bizony olyan jó fülkébe jutott a küldöttség, hogy egész boldog áradozással áldották a jó szerencsét, meg a konduktort, hogy ilyen kényelmesen utazhatnak. A bírónak már előzetesen tanácsolták, hogy mindenben azt tegyen, a mit két útitársától lát. Ők már' tapasztalt utasok s ez a tapasztalat háromnak is elegendő. Ezt megjegyeze magának Csóka István biró ur, az egyszerű földmives, s a szerint igazodott. Már Pusztapóon a jegyző szükségesnek látta levetni jobb lábáról a cipőt, mert uj volt ós szokatlan. A biró ezt látva, nyomban lehúzta az egyik csizmáját,- s bizony időbe került, mig kihámozta lábát a télies burkolatból. - Tartsa az ajtóba szabaddá lett lábát, — mondják útitársai. A láb azonnal a folyosó felé kandikált a kupé nyitott ajtajából. Ez elmés ötletnek meg volt a maga haszna. Mert Szajolban bekívánkozott egy komoly képű uri ember, de amint észrevette a káposzta taposót, egyet fintorított orrával és haladt más szakasz felé, energikus hangon szólongatva a kalauzt. — Konduktor — nincs hely! Gondoskodjék nekem egy helyről! A kalauz benézett a „küldöttség" szakaszába, de azonnal belátta, hogy az bizon „teli van" — s azt is sejtette, hogy Sirolin EMEH n «TV*0*T <• • tetMljt, MfiiDf teti a kSMcfet, ráUdtkat, éjjeli lziadlst Tiidobetegsegek, nuruiuh, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindentojf „Roche" eredeti c*om<i0olá*t. F. HofTmann-La Blochr A. < o. Basel (Swjc). Kapható •rraaí rendeletre l jyAfyazertirakban. — Aia ÖVK"* 1" 1 korona.
