Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-07 / 49. szám

Békéscsaba, 1906^ / XXXIII-ik évfolyam. 49-ik szám. Csütörtök, junius 7. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor, Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbclül j

S- Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: Fősz rkesztő : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. Laptuiajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések

1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Ünnep ntán. Békéscsaba, junius 6. És alászállott vala tüzes nyelvek alakjában a szentlélek, és elkezdének az apostolok beszélni a világ minden nyelvén és hirdetni az ur igeit. . . Pünkösdje volt most a magyarságnak. Összegyűltek a választottak, csak éppen egy külömbség van közöttük és a szentírás apostolai között, hogy mig azok ugyanazt az igét hirdették az Úr mindenféle nyelvén, addig ezek, a mi apostolaink ugyanazon a nyelven hirdeti nagyon is eltérő igéiket. De mindenesetre megvan ezek között mégis az a hasonlatosság, hogy ezek az apostolok csakúgy mint a régiek, hiveik boldogitására törekednek, és mindegyik a maga igazságait tartja szenteknek és csalhatatlanoknak. A közel jövő csakhamar el fogja dönteni, hogy melyiké az igazi. Nem lesz azonban fölösleges, hogy néhány futólagos pillantással ne kövessük az egyes pártoknak azon programmpontjaít, melyek bennünket, mint socíologusokat legelső sorban érdekelhetnek. Szent meggyőződésünk ugyanis az, hogy minden parlamentáris vagy autokrata, egyszóval bármilyen kormányformának azaz egyetlen és legfőbb feladata, hogy a polgárság sociális érdekeit megvédje és a lakosságnak a lehetőleg legnagyobb gazdasági jóllétet biztosítsa. Az az eltérés tehát, mely az egyes kormányformák között van, csak alaki, és az orosz autokratizmus például ép oly mértékben tiszteletre méltó, mint például a népszabadságot leginkább respektáló svájci köztársasági forma, ha a nép akaratával megegyező és ha kellő biztositékát képes nyújtani annak, hogy mindaz, amit cselekszik, a nép érdekében történik. Bevalljuk, hogy az az okoskodás némileg Macchiavelli izü, de tagadhatatlan, hogy a nagy olasz szocialogusnak ebben a tekintetben kétségbevonhatlan igaza volt. Sőt még föntebbi állításunkat is anynyiban módosítjuk, hogy az ideális kormányforma még azt sem követeli meg, hogy a lakosság minden rétege a maga egészében közvetlenül érezze a kormányhatalom áldásait és hogy maga is meglegyen győződve arról, hogy a mindenkori államhatalom a legjobban képviseli az ő érdekeit. Teljesen elegendő, ha erről mindazok megvannak győződve, akik elegendő értelmi tehetséggel bírnak arra, hogy egy oly komplikált és annyira érzékeny gépezet működését ellenőrizzék, mint a milyen az állam életét szabályozó testület. Aki eddig követte okoskodásunkat, most talán maga is meg fog döbbeni annak végső konzekvenciáitól, melyeket azonban a logika törvényeitől kényszerítve, okvetlen le kell vonnunk és a melyeknek épen azért ellentmondanunk nem lehet, szól pedig ez a végső következtetés arról, hogy a választói jog kiterjesztése nem lehet általános, hanem mindig kell egy megszorításnak léteznie, mely kizárja a választói jog gyakorlásából azokat, kik nem elég érettek arra, hogy e joggal a maguk hasznára éljenek. Szó sem lehet tehát arról, hogy a választói jognak általánossá tétele oly vívmány lenne, mely feltétlenül a nép boldogitását jelentené. Vannak azonban oly pontjai is a kormánynak, melyek minden ellenkező tendencia dacára semmiképen sem nevezhetők politikaiaknak, melyek teljesen nélkülözik ennek látszatát, hanem tisztán és kizárólag gazdasági természetűek. Ezen kérdések között legelső helyet az önálló vámterület kérdése foglalja el. Olyan probléma ez, melynek megoldása halaszthatatlan és amely, ha most mindjárt meg nem is valósitható, mégis törvényhozási uton a jövőre biztositható. Ami eddig ellenvetés a vámterület különválása ellen hallatszott, az mind kérlelhetetlen ellenségeink szájából jött. Nem tesz semmit, hogy ilyen ellenvetések magában a magyar parlamentben is elhangzottak, hiszen ki vonná kétségbe, hogy az elmúlt korszak nem egy oly képviselője foglalt helyet a nemzeti bizalom letéteményesei sorában, ki ezzel a bizalommal rutul viszszaélt és ádázabbul gyűlölte nemzetét, mint bármelyik idegen ellensége. Ma már azonban az egész nemzet közvéleménye teljesen egységes. Es most immár csak arról lehet szó, hogy mily uton módon valósitható még ez a kérdés olyképen, hogy e megvalósulásnak a nemzet mennél több és mennél édesebb gyümölcseit élvezhesse. A most szóvá tett problémákon kivül vannak azonban még olyak ís, melyek követélése talán nem annyira általános érdeküek, mint ezek? mivel csak egyes társadalmi osztályokat és nem a nemzet zömét érdeklik, melyek azonban szintén nem maradhatnak soká következmények nélkül nyilt kérdéseknek, Nem pedig azért, mert valamint az emberi szervezet munkabírását és egészségét is csak egyetlen tagnak gyöngesége vagy betegsége teljesen aláássa szinugy a nemzet egységes működését is teljesen megakasztja az, ha csak egyetlen rétege is jogosan elégületlen sorsával, helyzetével. Ilyen kérdések azok, melyek az egyes társadalmi osztályok speciális kívánságai megvalósítását követelik. A tisztviselők adósságainak rendezése a hivatalnoki osztályt, a progreszsziv adórendszer életbeléptetése általában a szegényebb lakosságot, a földművelőket hozná gyorsan és biztos eredménynyel jobb anyagi körülmények közé. Nagy, rengetegül nagy baj azonban az, hogy mindezen kérdések megvitatására csak akkor kerülhet majd sor, ha a parlament keresztül rágódott a tisztán politikai kérdések kásahegyén, és kérdés, hogy akkorra nem rontotta-e már annyira el étvágyát, hogy az ezután következő kérdéseket már elemészteni képes nem lesz. Csakhogy ha már megtestesülve is láthatjuk majd e hirdetetett igéket, csak akkor lesz itt az ideje annak, hogy mi is örömmel, zsoltárok zengésével, harsonák bugása mellett köszönthessük a nemzet igazi jogaink érvényesülését. A megyei Tulipánkert. Piros pünkösd vasárnapján jelentős napja marad Békésvármegyének. A szerény kicsi tulipán, amely a magyar nemzet erős hazafias harcánnak ékes szimBékésmegyei Közlöny tárcája Imádkozó . . . Imádkozó, hivő tömeg közt Némán álltam én, a pogány . . . A többinek az ájtatosság Fénylett az arcán, homlokán. A bánat ült szivemre lassan, A régi gyötrő bánatom : Miért nem tudok hinni én is, Miért nem imádkozhatom ? Miért fakad hivésem nyomán A régi, bűnös kétkedés ? A mit megírtak régi bölcsek, Az önmagamnak mért kevés ? Ráskai Ferenc. Itt vagyok újra . . . Itt vagyok újra ; dús palota, erdő, A puszta róna nem való nekem, Ide láncolt, úgy érzem mindörökké, Sok álom, emlék, szerelem . . . Itt, itt van az én édes birodalmam, És itt szenvedtem oly nagyon sokat, Legszebb nyaram itt hajlott át az őszbe, S itt hantoltam el ifjúságomat. A falu szelíd, ájtatos csendjében, Forrongó lelkem nem talált hazát, Én imádom a város lüktetését, A vihart, az életcsatát. A küzdelemre vagyok én teremtve, En a lét viharmadara vagyok, — 5 a falu szeli d, ájtatos csendjében Nem élhetek, nem halhatok ! Peterdi Andor. Gsipkeíelhők. Irta : Hevesi József. Éppen a sárgadinnye finom gerezdjét szelte akis desszertkéssel. A különben tompa kis eszköz végigsiklott az aranyhusu gyümölcsön és megszúrta az ujját. Vér! De ő nem érezte, nem látta, nem vette tudomásul. Csak azt a csipkefelhőkben lebegő ' nőt nézte, aki a terrasz alatt egy kis né| gyes ponnyfogatot hajtott, i ' Csipke'felhőkben lebegett. A kalapján — oh istenem, milyen kalap! — gyöngyszinü strucctollak libegtek. És azok a csodás szinü szalagok, a changeant minden illuziós színeivel! És a toiletteje ! Milyen merész ! O maga pedig, a csipkefelhőkben lebegő nympha, milyen filigrán! És milyen pikáns az orra! Egy igazi mondaine! * * * Egy igazi mondaine ! — szólt hangosan a mellette ülő feleségéhez és törülgetni kezdte a véres ujját. A felesége nem volt filigrán ! Nem úszott a csipkék felhőjében. Heliotrop blúza simán, szorosan feszült kebeléhez, mely telt volt és hullámosan lihegett. Az arcán is indiai bronz szinben duzzadt az egészség. A karjai megteltek voltak ós álla alatt a csókok vánkosa: egy kedves kis toka rengett. Nem, nem, az ő felesége egy cseppet sem volt filigrán. És milyen jóizüen falatozott! dálatos és kihűlni engedték fekete kávéjukat. * * * * * * A feleség jóizüen falatozott és a férj ügyet sem vetett többet a vérző ujjára. A hotel terraszán, ahol ültek, vidáman csevegett, nevetett, kocintott, csörömpölt a sok fürdővendég. Lenn a végtelen tenger kéksége. Néha-néha egy-egy hullám rengett rajta, mint a gyöngyszinü strucctollak azon a csodálatos fogaton. A terrász alatt pedig a kis ponnyfogat vigan ügetett. A sok-sok uri vendég nézte a filigrán asszonykát, aki vigan pattogtatta az ostort, akinek a changeant színekben égő szallagjai olyan vidáman libegtek. És a toiletteje olyan merész. A férfiak csettintettek a nyelvükkel, ami ugy hangzott, mint az ostor pattogása. A nők irigykedve nézték a herceguői toilettet, mely merész volt és csoA fekete kávé kihűlt. A férjnek vérzett az ujja. És beszélgettek a merész hercegnői toiletteről, a csodálatos kalapról, amelyen gyöngyszinü structollak bólingattak és a ponnyokról, amelyek vidáman ügettek, miközben a filigrán termetű mondaine vigan pattogtatott az ostorral. A feleség heliotrop blúza pedig még jobban feszülni kezdett, de a férj csak a .iligrán termetet nyelte a szemeivel. Ott lenn pedig csillogot a tenger kéksége és apró kis csolnakok rengtek rajta, mint a felesége álla alatt a csókok vánkosa. De a férfiak, — ah, gyonoszok valamennyien — a férfiak csak a csipkefelhőket látták és a pikáns fitos orrocskát És majd elnyelték szemeikkel a filigrán asszonykát. * * * Bizony majd elnyelték a szemeikkel, sóvár tekintetükkel. És mikor a délutáni árnyék nyúlni kezdett, — elmentek a tengerhez mind . .. mind . . . És kijöttek cabara lakói is, imádói a tengernek és az unalomnak. És lesték és várták. Mikor jön már a csipkefelhős tünemény ? POPDÁQ t m

ety ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő-, gyoi VÍiJuaÖ~l, mor- ós bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cholera megkíméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a baoteriummentes mohai ÍGNES-forrás vízzel éltek. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számára másíélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az AGNES-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszer ezhesse s hogy bárki által olcsón beszérezhétő legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen f?p(l|Tplf hfirVI7? kapható. A forráskezeiőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Déosey József cégnél Békéscsabán. AvUVdlMUft Vlui fflf io*vil 111. hogy egészségünket megóvjuk, 1'-*

1* • me

rt csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az I-ső natrontartalmú ásványvizet, a MOHAI r. természetes szénsavas