Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-03 / 48. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. május 300. acélos szemeket. És mert a kalásztenger aligha gondolkozik, az aggodalom a gazdák szivét szállja meg. Suttogó hírek kelnek ugyanis szájra, hirek, amelyek a gazdasági munkások fenyegető magatartásáról beszélnek. Hogy aratás előtt sztrájkba lépnek és pihentetni fogják a pengéket. A gazdasági munkások általános sztrájkja már hónapok óta kisért. Sőt számos helyen már valóság is, amennyiben a cselédek megtagadták a mezei munkát. Csak lapunk más helyén emlékezünk meg a füzesgyarmati állapotokról, amelyek már odáig fejlődtek, hogy a járás főszolgabirájának érzékeny büntetéseket kell kiszabni a lelketlen izgatókra. Pénteken pedig Ambrus Sándor alispán szükségét látta, hogy személyesen meggyőződjék a mozgalmakról és a legsürgősebb intézkedéseket megtegye. De vármegyénkben nemcsak Füzesgyarmaton, hanem többfelé, leginkább pedig Csabán öltenek mindveszedelmesebb formát a munkások viselkedése. Nyílt utca során beszélik a gazdák, hogy lelketlen izgatók járják a tanyákat és szerződésszegésre, engedelmesség megtagadására lovalják a munkásokat. Egyik izgatónak a nevét is emiitik előttünk, aki állítólag azt mondotta volna a cselédeknek, hogy gyújtsák fel a gazdák termését. Érdeklődtünk, hogy hivatalosan van-e a hatóságnak tudomása ezekről a veszedelmekről. Azt a felvilágosítást nyertük, hogy a járások főszolgabirái felhivattak jelentéstételre, azonban közellevő veszedelemről nem tudnak. A hatóság különben-éber szemmel figyeli a jelenségeket s a belügyminiszter rendelete értelmében járnak el azonnal a munkások és azok szervezetei ellen, amint csak beavatkozásra adnak okot. Az ok pedig több helyütt meg volna, csakhogy a munkásvezérek oly alattomban dolgoznak, hogy alig lehet őket tettenérni. Egyébként az esetleg kitörj sztrájk nem találja készületlenül a gazdákat, akiknek úgy a kormány, mint a gazdasági egylet támogatásukra van. Utóbbi részéről a munkásügyi bizottság, mely munkaadók és munkások között támadó súrlódások kiegyenlítésén fárad. Az állam viszont oly módon támogatná a gazdák érdekeit, hogy minden tekintetben védelmet nyújt számukra a munkások túlkapásaival szemben, akik tehát sztrájkbalépés esetén csak önmaguk alatt vágnák a fát. Mindenesetre az volna a leghelyesebb, ha munkaadók és munkások mérlegelnék a helyzetet és a legbékésebb úton intéznék el esetleges differenciális ügyeiket. Elég volt ennek a szerencsétlen országnak az utóbbi ínséges esztendők és az abszolutizmus csapása, semmi szükség nincs egy következményeiben beláthatatlan testvérharcra. Az ötmilliós öntöző csatorna. Az ügy a kormány előtt. Innen-onnan egy esztendeje, hogy foglalkoztunk azzal a nagyszabású tervvel, amely a Kőrösök, Tisza és Maros vizeinek felhasználásával Arad—Csanád és Békésvármegyékre kiterjedő öntözőcsatornahálózat létesítését célozza. Az életrevaló terv annak idején országos feltűnést keltett, az érdekelt vármegyék lakossága pedig a legnagyobb rokonszenvvel fogadta. A közelmúltban véget ért zavaros politikai viszonyok lehetetlenné tették, hogy a nagy horderejű kérdés megoldassák Az érdekelt körökben tehát csak a tervezgetések folytak, amelyek most már odáig fejlődtek, hogy az ügy a kormány asztalára kerül. Az Arad—Csanád— Békésmegyei öntöző csatorna társulat ugyanis a napokban ülést tartott Aradon gróf Z s e 1 é n's z k v Róbert elnöksége mellett, amely ülésen elhatározták, hogy a csatorna kiépítését állami költségen eszközlik. A gyűlésen ezirányban gróf Zselénszky a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Minthogy az Arad—Csanád és Békésvárm egy ékben létesítendő csatorna hálózat mentén nem összefüggőleg, hanem nagyon szétszórtan fekszenek azon területek, amelyek az öntözés érdekeltségébe bevonhatók; minthogy azon esetben is, ha sikerül az érdekeltséget összehozni, a vállalatból pénzügyileg akkor is a legnagyobb haszna az államnak lesz, amely az adót alig fizető szikes területek helyébe adó alapul súlyosabban megterhelhető öntözött területekre fog szert tenni; határozza el a közgyűlés, miszerint feliratot intéz a földmiveiósügyi és kereskedelemügyi miniszterekhez azon kéréssel, építtessék ki a csatornahálózat állami költséggel ós határoztassók meg, hogy a víz használatáért mennyi viz-dijat fog ez állam a hozzájáruló birtokosoknak fölszámítani. Mihelyt a társulatnak e kívánsága kedvező elintézést nyert, a társulat azonnal kötelességének fogja tartani az érdekeltséget véglegesen összehívni azon célból, hogy a mü kiépítése halasztást ne szenvedjen. A határozati javaslatot élénk eszmecsere után egyhangúlag elfogadták ós megbízták az elnökséget, hogy a társulat kérelmét felirat alakjában ós szóval terjessze a földmivelésügyi ós kereskedelmi miniszterek elé. A kormány áthatva a kérdéses csatorna óriási közgazdasági előnyeitől, remélhetőleg a legnagyobb jóakarattal veszi kezébe az ügyet. Itt még megjegyezzük, hogy az öntöző csatorna társulatának minapi gyűlése a kiegészített választmányba rendes tagul beválasztotta Fáb'ry Sándor dr. főispánt is. Gyula közgyűléséből. Megfelebbezett választás. Gyulaváros képviselőtestülete csütörtökön délelőtt töltötte be az alkapitányi állást. Ez aktus azonban még nem zárta le annak a herce-hurcának az aktáit, amelyek az alkapitányi állás betöltése körül folyik, közel két év óta. Disputábilis kérdés ugyanis, hogy az alkapitányi állás betöltésének joga a főispánt, vagy a város képviselőtestületét illeti-e? Vannak mindkét felfogásnak hívei, de mert a többség látszólag mégis azt vitatta, hogy ez a jog a várost illeti meg, került választásra a dolog. A volt alkapítány, ugyanis, — akit még Lukács György dr. nevezett ki, lemondott állásáról. A csütörtöki választáson Bessenyei Vendel rendőrbiztost tették meg alkapitánynak. Bessenyeivel együtt pályáztak még : B e r t i László honvédfőhadnagy és Gubás Tódor rendőri irnok, aki az utóbbi napokban visszavonta pályázatát. Noha a választás teljesen rendben és szabályszerűen folyt le, Bessenyei megválasztása nem végleges, mert azok, akik még mindig a kinevezési jogon lovagolnak, megfelebbezték a választást. Ily módon hát a vitás ügyben a vármegye törvényhatósága fog ítéletet mondani. A rendőrbiztosi állásra ugyancsak három pályázó volt és pedig: Mun dr u c a Péter, S-tiffter Mihály rendőrőrmesterek és Kalló János rendőri irnok. E pályázatokat azonban nem vette figyelembe a képviselőtestület, mert kimondotta, hogy a rendőrbiztosi állást egyelőre beszünteti. Ugyancsak csütörtökön választotta meg a város uj tiszti ügyészét. A képviselőtestület valóban méltóbban nem róhatta le háláját volt érdemes fia, néhai Jancsoviás Emil emléke iránt, minthogy utódjául tehetséges fiát, Jancsovics Emil dr. ügyvédet választotta meg. A fiatal Jancsovicsban igen buzgó ós jeles munkaerőt nyert Gyulavárosa, Jancsovicsnak méltó ellenfele M aj o r Simon dr. fiskális volt, ki azonban visszavonta pályázatát. Megyei Tulipánkert. Alakuló nagygyűlés Gyulán. A szerény, kicsi tulipán, melyet az abszolutizmgs szülte, erős sovinizmus megtett a magyar nemzeti küzdelem jelvényévé, ma tartja hódító bevonulását Gyulán. Ma fog ugyanis megalakulni a megyei Tulipánkert, amelynek élén az országos Tulipán szövetség egyik leglelkesebb terjesztője, gr. Almássy Dénesné áll. A megyei Tulipánkert hazafias működését nemcsak Gyulára, de a megye minden községére ki fogja terjeszteni és mintegy védőszárnyai alá veszi az egyes községi Tulipán egyesületeket. Éppen ezért nem elégszik meg azzal a programmal, amely kimerül a magyar iparpártolás hirdetésében, hanem tartalmas és értékes programmot ad, amely alkalmas a tulipánjelvényhez fűzött eszmék megtestesitésóre. Gróf Almássy Dénesné ugyanis a Tulipán egyesület szervezetét akként óhajtja keresztülvinni, hogy szakosztályokra osztaná az egyesületet, amely szakosztályok külön volnának hivatva a nagy nemzeti fellendülést szolgálni. A grófnő kívánságára létesítenek népoktatási, mulatságrendező és ipari szakosztályokat. Az első kulturális, a második társadalmi, a harmadik pedig az ipar terén fog működni, különös súlyt helyezvén a magyar házi ipar fellendítésére. Nagyjában ezek volnának azok a körvonalak, amelyek között tevékenységét kifejteni szándékozik a megyei Tulipánkert. Ezenkívül felhívást intéznek a vármegye honleányaihoz, hogy minden községben alakítsák meg a Tulipán fiók egyesületeket.. Egyebekben pedig a részletes programot a mai alakuló nagygyűlés fogja megadni, amelyet délután 4 órakor tartanak meg a vármegyeház közgyűlési termében. Az alakuló gyűlés programja a kővetkező: Szörnyű ideges lett, mihelyt valaki a halált emlegette, mert mi következik azután? . . . Borzalmasan sötét sírgödör, néhány elfonnyadt virága a megemlékezésnek, ragyogó aranybetűs szalagok ós végül nehéz márványkereszt, a melyre talán madár sem száll, hogy szerelemről daloljon annak, aki életében csak ezt lehelte be minden virágillatból— Elvinnóm a jóságos anyámhoz ! — mondta a fiu naiv ábránddal, ott lakik a Marosparton, jásmin sövénynyel kerített apró házacskájában; édesillatu arra a lég, mint ebben a szentélyben, csakhogy nem bódit ennyire! . . . Maga ugy szereti a jázminillatot! . . . Az asszony gyorsan fölemelkedett és odament az ablakhoz. Valami szokatlan megindulást érzett a szive körül ós ez egy percre elaltatta vétkes hiúságát. A tekintete, a mint visszanézett, menekülést tanácsolt, addig, a mig nem késő, a mig el nem .felejti újra, hogy annak a marosparti öreg asszonynak szent a joga, ha szereti a fiát! Messze tul, a kék hegyek ködén a nap meleg bucsutekintetétől még pirult az ég, de itt az alkony árnyékvesztő homálya borult a tájra. Sohsem lesz többé nyár ? . . . tűnődött az asszony* egy elsárgult falevélen merengve, mely be röppent az ablakon. Soha, soha többé ! — válaszolt önmagának hangosan, tele maró gúnynyal és durván eltaszította a gyerek simogató kezét. Amaz ijedten hátrált néhány lépést, ugy érezte, hogy most csupán a szemét kell lezárnia, rögtön megváltja az irgalmas halál. Az igaz hogy ismeretlen szédület csapot le reá, a szívverése is elállt, de azért hallotta a kis tanítványok csengő hangját és az anyjuk elfojtott, nehéz sóhajait. Tovább nem birt magával, odaborult eléje és jajszóval panaszkodik, hogy gyilkos fájdalmakat érez a keble oldalán — és a könyörületes, léha asszony engesztelőleg hozzásimul, majd megint kibontakozik az ölelésből, igy játszik, enyeleg vele, mint azok a tarkaszinü pillangók, melyek mámorosan keringenek a nyár utolsó óráiban, habár szárnyuk már fáradtan rebben az elmúlás dermesztő leheletétől . . . Pünkösdi királynő. — Rege. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Régen, nagyon régen volt, tán sok száz esztendővel ezelőtt, mikor még a hitében, erkölcseiben naiv, tiszta magyar nép közelebb állt a természethez, mint ma, mikor az élet keserű gondjai mindinkább kivetkőztetik idyllikus szórakozásaiból, szokásaiból, hagyományaiból. Valahol a szép Balaton környékén, a költő énekelte ezredéves hegykoszoru valamelyik regényes, csendes zugában történt piros pünkösd vasárnapján . . . . . . Alighogy pittymallott, legények és leányok lázasan sietnek az ünnepi öltözködéssel, mert aligha marad idejök a későbbi cifrálkodásara. Nagy soruk van ma! Régi szokás már az, hogy a rózsák ünnepén megkoszorúzzák a falu legszebb s legerónyesebb leányát: rózsával a rózsát. A Nagy-utca elején fenyőgalyakkal s a mező üde virágaival díszített hatalmas diadalív emelkedik, az utca is telehintve virágokkal; arra visz a rózsák rózsájának, a „pünkösdi királynő "-nek az utja. Már jó egy órával előbb a nyugati részen elhagyták a falut, megkerülik a házakat keleti irányba. Ott van az egész falu népe. Nem is csak ugy össze-vissza. Elől az elöljáróság, utána a vének, majd a fiatalság, legények ós leányok egy-egy csoportban, elő- és hát- védnek, nyomban a kiválasztott, legvégől a gyermeksereg illő rendben és kellő komolysággal. Igy parancsolja ezt a nap emlékének a jelentősége, igy a megszokás, mely apról-fiura száll anélkül, hogy valaki erőszakolná. Mikor a község keleti negyedébe, a Nagy-utcához érnek, megszólal a kis torony harangja, nyomban három mozsárlövés ad jelt s az ünnepély kezdetét veszi. Hat, vadonatúj, fehérbe öltözött leány s hat legény körbe fogja Mártás Julist, a mindkétnemü fiatalság túlnyomó többségétől annak rendje ós módja szerint kiválasztott királynő-jelöltet, s hogy felé közelednek, karban énekelik. „Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd' napja, S hogy a leányok körbe fogják szép társnőjüket, kecses pukkedliket hajtogatva előtte, magukban külön párszor körtáncot lejtenek, miközben a legényekkel újra karban dalolják: „Nem anyától lettél, Rózsafán termettél, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél." Megindul a menet a diadalkapun át a templom előtt rögtönzött dombhoz, mit élő virágok szegélyeznek s melynek tetején a falu lelkésze tartja a fehér rózsákból font ékes koronát. Ezer szem kiséri a szép hajadont. Annyiból az irigység gonosz érzelme sugárzik. Irigylik a szegény apátlan, anyátlan árvának hét megyére szóló kitüntetését. Irigylik a 100 drb. csengő aranyat, mi a féltékenyen megőrzött női erények elismerő jutalma. Igy hagyományozta a tőkét a községnek egy régi úrnője abból az eseményből, hogy egyetlen leányát 16 éves korában elvesztette. Örök emléket állított leánya emlékezetének. J^Z maga kívánta, utolsó kérelme volt a halálos ágyán édes anyjához. Ártatlan lelkének visszhangja nyilatkozott meg kérelmében, midőn a fedhetlen életet a nép előtt oly magasra emelte. — Anyja megtette a kívánságát, mért ne tette volua! Parancs volt előtte mindenkoron gyermekének óhaja. — Hogyne lett volna az éppen most az utolsó pillanatban, hozzá, mikor oly szép az inteciója. Az ünnepélyt a falu akkori intézői szabták meg s az nemzedókről-nemzedékre öröklődik. Valamikor az örökhagyó család is részt vett a menetben. Négyes fesér ló húzta a diszhintót s a falu választottja az urnő jobbján foglalt helyet. A bánatos anya még azzal is emelte á nap emlékét, hogy a község szegényeit a saját kastélyában megvendégelte öreg mise után ebéden. Azt mondják az Öregek, hogy nem szívesen mentek hozzá, mert kőszivvel kellett annak bírnia, akinek a lelke ilyenkor meg nem esett a kesergő anya omló könnyein . . . Kincsét, szemefónyót siratta! — — Julis halványan közéig a virágos domb felé s hogy rája tevé a lábát, megrezzent, olyan hideg borzalom futotta át . . . A lelkész üdvözli a falu kiválasztott-