Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-03 / 48. szám

Békéscsaba, 1906. junius 10. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Elnöki megnyitó, tartja: gróf A 1­m á s s y Dénesné. Programadás, tartja: F á b r v Sán­dor dr. főispán. A tisztikar, a választmányi és albi­zottságok megválasztása és ezek műkö­dési körének megállapítása. Felhívás intézés a vármegye hon­leányaihoz A csabai mandátum petíció alatt. Elsőknek adtunk hirt arról a moz­galomról, amely Áchim L. András csa­bai parasztpárti képviselő mandátumának petícióval való megtámadását célozta. Ezt a mozgalmat a kisebbségben maradt Bakos párt indította meg, s most, miután minden adatot összeszedtek, amelylyei igazolni szándékoznak, hogy Achimot nem a polgárok lelkiismeretének tiszta meggyőződése, de a terrorizmus és ál­talában a tiszta választásban meg nem engedett fegyverek juttatta a mandá­tumhoz. A petíciót Áchim L. András ellen még nem adták be. Ez tény. De hogy befogják adni, az is bizonyoe. A peti­cionáló párt Ragályi és Lázár Nándor dr. fővárosi ügyvédeket bizták meg, akik kedden adják be kifogásaikat a Kúriához. A petíció adatait Ragályi irodavezetője, Gábor Illés dr. szer­kesztette meg, aki ez ügyben egész hé­ten Csabán tartózkodott. A csabai választásban tehát az utolsó szót a legelső magyar bíróság fogja kimondani. Milyen lesz ez az ítélet, nem tudhatni. De sejthető, mert Áchimra mostanában rossz napok várnak. Szen­vedélyes, féktelen politikája kezdi meg­bőszülni a kierőszakolt népszerűséget, melyet a hatóság és politikai ellenfeleinek lecsepülésével szerzett magának. Parla­mentben és parlamenten kivül rosszul állanak a dolgai. — A kisebbségben maradt párt ugyanis nemcsak mandá­tumát támadta meg, de pert is akasz­tott a nyakába. Áchim tudvalevőleg a mandátum átvétele után képviselőtől soha nem hallott modorban beszólt a városháza erkélyéről és e beszédében, amelyet annakidején közreadtunk, nem­csak az ellentábort aposztrofálta erősen, de becsületsértő és meggyalázó kifeje­zésekkel illette ellenjelöltjét, Bakos Mátyást. Ez a parázs szónoklat is is kelle­metlenséget szerez még Áchimnak, akit Bakos Mátyás jogi képviselője által fel­jelentett a bíróságnak. Ezügyben a ta­nuk kihallgatása tegnap délelőtt történt meg, s amint a vizsgálat befejezést nyer, a csabai kir. járásbíróság az ügy aktáit a Ház elé terjeszti és kérni fogja a kép­viselő mentelmi jogának, felfüggeszté­sét. Hogy a Ház kiadja Achimot, aziránt semmi kétség, s ez esetben pedig a bí­róság szabadon itélkezhetik fölötte. A csabai mandátum sorsának el­döntése iránt nagy az érdeklődós nem­csak a megyében, de politikai körök ben is, ahol különben biztosra veszik Áchim megbízó levelének megsemmi­sítését. Tudósítónknak különben alkalma volt Gábor Illés dr.-ral beszélgetést foly­tatni, aki kérdezősködésünkre a követ­kezőket volt szives kijelenteni: A csabai mandátum petíciójának adatait magam gyűjtöttem egybe. Ezek­ből azt a hitet merítem, hogy ameny­nyiben a bizonyítás Áchim ellen iga­zolni fogja a terhelő adatokat, föltét­lenül megsemmisítik a mandátumát. Egyényi véleményem a megsemmisü­lés mellett szól, ' mert a rendelkezésre álló okirati adatok föltétlenül igazolják, hogy Áchim példátlan terrorizmust fejtett ki úgy a választás napján, mint azt megelőzőleg. A remetei iöldvétel. Gyulaváros a földéhség enyhítéséért. Utóbbi lapszámainkban már ismé­telten irtunk arról a nagyszabású föd­vételi akcióról, melyet Gyulaváros indí­tott meg a remetet uradalom megvásár­lása iránt. A gyulai kisemberek földéh­sége idézte elő ezt az üdvös és szociá­lis szempontból. eléggé nem dicsérhető mozgalmat, amely a legközelebbi napok­ban már talán perfektté is válik. A remetei földvétel ügyében külön­ben áz utóbbi napokban jelentős tárgya­lások folytak le, amelyeket alább ismer­tetünk : A remetei uradalom, mely özv. gróf A 1 m á s s y Kálmánné tulajdona, két birtok testből áll. Az egyik az ökörjárási rész, amely 310 kishold, a másik pedig az árendási rész, mely 1180 kisholdat foglal magában. Amikor a földvótel iránt a tárgya­lások elsőbb megindultak, a grófnő jo­I szágkormányzója, Szekér Andor az | első birtoktest holdjaiért 800, a másikért | pedig 700 koronát követelt a várostól, | mig az első feltételül azt a megbízást adta a képviselőtestület által a tárgyalá­sok eszközlésére kiküldött bizottságnak, hogy egy millió koronánál többet ne adjon az uradalomért és kösse ki, hogy az eladott földet az eladó tartozik par­celláztatni. Ez utóbbi feltételt az uradalom el is fogadta, az eladási árt azonban oda­módositotta, hogy az uradalmat fix 1 millió 80 ezer koronáért bocsájtja a város tulajdonába. A viszonyok tehát lényegesen vál­toztak. Az uradalom ugyan jelentős ked­vezményeket adot, mert az utóbb kö­vetelt vételárnál egy holdért nem esik több 650—660 koronánál. A különbözet a város irányzata és a kikötött vételár között még mindig 80 ezer korona, te­hát egy oly tekintélyes összeg, amelyért még egy városnak is érdemes gondol­kozni. Az ügynek ilyetén állását a kikül­dött bizottság tegnap délután jelentette be a földvétel ügyében összehívott rend-, kivüli közgyűlésnek. Ez négy órakor kezdődött meg, s a vita lapunk zártakor is tart. Előrelátható azonban, hogy az összegre vonatkozó ellentétek ki nem egyenlítődnek, a képviselőtestület nem hoz definitív határozatot a remetei föld­vétel ügyében. Az alkotmányvédő-bizottság felszámolása. Az alkotmányvédő-bizottság is im­máron a múlté. Szülte az abszolutizmus, dajkálta a lángragyult, hazafias lelkese­dés és álomra szenderitette az alkot­mányos korszak. Csak az emlékezete marad fön a szivekben és azokban a lelkesedéstől izzó protokollumokban, amelyek elmondják az utókornak, mi­ként kell védelmére kelni a megtáma­dott alkotmánynak Az alkotmányvédő-bizottság meg­szűnvén, annak működéséről szóló ter­jedelmes jelentést már közöltük lapunk­ban. Alább pedig a tisztviselők bizto­sítására befizetett ellentállási-alap fel­számolásáról adunk hírt. Az ellentállási alapot az alkotmány­védő bizottságnak érdemes jegyzője, Daimel Sándor dr. vármegyéi fő­jegyző kezeli, aki napok óta buzgólko­dik a visszatérítendő összegek szétkül­dése ügyében. A főjegyző a hét eleje óta azoknak küldte meg befizetett adóikat, akik 100 koronán alul áldoztak az ellenállási alapra. Ezek közül eddig 123 egyénnek küldte meg a pénzét, 3351-44 korona összegben. A 100 koronán felül fizetők­nek, akiknek összesen 28927 korona jár az ellenállási alapból, valamint ez ösz­szegnek mintegy 500 korona időközi kamata, a visszafizetést illetőleg s az utalványozást a pünkösdi ünnepekben kezdi meg a főjegyző és öt nap alatt az egész felszámolást lebonyolítja. Daimel Sándor dr., aki dicséretes buzgalommal és sok fáradsággal intézi hivatalának vezetése mellett az al­kotmányvédő-bizottság felszámolásának ügyeit, méltán kiérdemli a vármegye közönségének elismerését. Állami gyermekmenhely helyett nőegyleti Szeretetház. Nem akarom a tisztelt redakciót oly naivnak tartani, hogy a közigazga­tás egyszerűsítésének tudja be azt: miért nem érkezett le Csabához a belügymi­niszter ama rendelete, melylyel tudatja, hogy Csabán nem állítanak fel állami gyermekmenhelyet és a Simay-portát visszadják Csabának. Emlékezhetünk még arra vissza, hogy mikor az állami gyermekmenhely felállítása kérdésében Zsilinszky Mihály államtitkár, volt képviselőnk buzgóik odott, ez ügyben az első érte­kezlet volt Csabán, s azon a képviselő, Lukács György főispán, Fábry Sándor dr. alispán volt jelen, R u f f y Pál, a gyermekmenhely főmindenese ál­tal tartott beszédére Lukács György re­flektált s kétségesnek találta, hogy az állam egy megyében, szomszédos vá­rosban második gyermekmenhely fel­állítását engedélyezze. Már itt előtérbe lépett Nagykőrös és Kecskemét között i folyó és országosan ismert versengés. A célzat: maradjon csak a gyermekmen­hely Gyuláé. Hogy azonban Csaba törekvése is kielégítést nyerhessen, éppen Lukács György proponálta: a csabai gyermek­menhely csak 7 éven tuli, 14 évet még be nem töltött gyermekek részére állit­tassék fel. Ruffy Pál már akkor jelezte, hogy ez nehezen fog menni, de bizott Zsilinszky Mihály hathatós támogatását J ban, s ha Csaba Zsilinszkyvel szemben ; nem követi el azt a nagy hálátlanságot, | több mint bizonyos, hogy ma a Simay­portán állana a gyermekmenhely, dacára | Lukács sakkhuzásainak, mit ismételten Gyula érdekében követett el. Sajnos, de ját, ékes szavakkal dicsőíti a női eré­nyek gyöngyét, a tiszta, a feddhetlen éle­let. Julis az eléje tett zsámolyra térdel, a falu végén, a diadalív közeiében meg-* szólalnak a mozsarak s aszűí fehér ko­ronát a „Pünkösdi királynő" homlokára illeszti a falu papja. De ah! mi borzasztó ! . . .Szemkáp­rázat ez vagy való ?! Az üde szirmok lankadni kezdenek s hervadtan hullanak alá a frissen szedett viráglevelek. A so­kaság ámulva-bámul, még az irigyek is meghökkenve és hitetlenül állanak. Mert a régi szájhagyományok után csodát beszél a nép: ha a megkozoruzott ér­demetlen lenne, hogy akkor a rózsako­rona menten elhervad a homlokán . . . Egyik kérdve tekint a másikra ? de lehet-e ez ?Szemképrázat ez vagy való ! ? Való! De ki a bűnös ? hol van a csábító ? ! zug a felizgatott tömeg tompa moraja. Julis arcát a szégyenpír futja végig, tagjai remegnek s ájultan rogy össze. A lelkész hozzá lép, hogy segítsen, hogy megvigasztalja, hiszen mindenki meg volt győződve, hogy tőrbe esett, külön­ben ártatlan. Hiába már! Szivében ós kit szive alatt hordozott. . . végsőt dob­bant az élet! . . . szívszélhűdés érte. E történetből a közmondás: „pün­kösdi királyság" rövid dicsőség. Pönkösd hétfőjén szomorúan zug­tak-bugtak a harangok, mintha ők is sii ratták volna a szerencsélten „pünkösd­királynő"-t. Az a tegnapi hat szál legény emeli az egyszerű fakoporsót, mellette a hat, gyászba horult leány, legjobb pajtásai haladnak. Ott volt az egész falu, kegyetlen sorsán elnémult a legvasta­gabb árváját, mikor elföldelték tizen­nyolc tavasznak feslő rózsabimbóját, nem maradt szem szárazon. Még lelkész is elérzékenyedett, pedig a temetések­nél eléggé megkérgesedhetett aszive. De ki a bűnös? hol van a csá bitó? . . . zúgott újra hazamenőben a felizgatott tömeg tompa moraj. Ha visszatekintenének, ott látnák a bűnöst, amott bujdosik félénken s te­metőhantok között Jármos Páli; ő az, aki Julcsát elcsábította. Hitt neki az el­hagyatott, szegény árva s hogy zsákmá­nyul esett ártatlan lelke, más akadályt képezett az árvasága, szegénysége. Sze­retett tiszta szívből, a tizennyolc évnek ideális szerelmével, azt a száz darab aranyat hitte megmentőjének. Remegett, mikor a kijelölés rája esett, mert érezte bűnösségét, de mégis bizott, remélt! ... szerelme nem nyugodott, az unszolta. Most már ott lenn alussza megcsalt lelke csendes álmait. S bár hogy ki a bűnös ? ki csábí­totta el? — ezt nem tudja senki sem, de a síron minden pünkösd napján hosszú éveken át fehér rózsa nyilik. A megret­tent, a feldúlt, a szenvedő lelkiismeret ültette azt az alant nyugvó ártatlan em­lékére s elkésett bánatkönnyeivel lopva öntözé. Váczy István, A jegyzöék tulipánkertje. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája' — Irta: Két eaa. Nagy esemény előtt állott a jegy­zöék aranyos Erzsikéje . . . Készült is rá igazi kedvvel, ambícióval. Órák hosz­szat ült zongorája előtt, s finom sza­bású ujjacskái játszi lepkék módjára táncoltak a billentyűkön. Eper ajakáról ugy zokogott, csattogott a dal, hogy a kis kert jázminbokra közé húzódó csa­logány álmélkodva sóhajtott fel: — Édes istenkém! hogy került az ón párom rabságba, aranyos Erzsike szobájába . . Nem volt miért aggódnia annak a bohó kis jószágnak. Nem az ő párja, hanem a jótékonyság tündére repült a szűzi leányszobába; az ihlette aranyos Erzsikét hol édes-bús, hol meg vi'gan csattogó nótára. A jázminbokrok között persze nem olvassák a Békésmegyei Közlönt, igy nem is tudhatták ott, hogy Erzsike az orosházi hangversenyre készül, melyet érző szivek a „Vöröskereszt" javára ren­deztek. Mamák a megmondhatói: mennyi gonddal, izgalommal jár egy ifjú leányka első, nyilvános „fellépése". A kicsike esetleg meghűl, — indiszpozicióba esik. Lámpalázt kaphat, — a leghatásosabb trillák gixerbe fúlnak. A zongora nincs jól hangolva, — a „forte"-k elhomályo­sodnak, „piano"-k nem érvényesülnek. Ha kevés lesz a táncos, a kicsike petre­zselymet árulhat; — ha sok, rogyásig kimerülhet a szentem. De mindezen aggályok eltörpülnek az öltözék kérdése mellett: Fehér vagy rózsaszín fog-e jobban állni ? Mouselin, crepp, batiszt, vagy delain lesz-e a mu­latság jellegéhez illőbb? Csipke vagy szalag lesz-e fessebb csinosabb ? Milyen legyen a derék, alj; melyik varrónő munkája lenne ízlésesebb, szolidabb? Az Erzsike mamáját nem hozták za­varba ezek a nehéz kérdések sem. Fi­nom ízlésű, ügyes kezű asszony volt mindig. A legelső divatszalonban sem tudott olló, tű nagyobb művészetet ki­fejteni, mint Piroska mama kezében. Csak a beszerzési forrás okozott némi gondot. De hát az előre nem látó falusi asszony szépen elrakja a garma­dával érkező árjegyzéseket ós Preis­kurantokat, szükség esetén aztán kivá­laszthatja azokból a kívántakat. Ilyen előrelátó asszony volt Piroska mama is. * Dávid rendőr, aki jegyzőéknél a magán postát is lebonyolítani szokta, módosan szalutálva toppantott Erzsike elé. — Alássan jelentem a kisasszony­nak, Németországbúl meggyütt a pakk; a póstán várandósul. — Hát miért nem hozta ki jó em­ber ? — A vétivet mán alákezeltem, (ál­landó meghatalmazása volt hozzá) csak­hogy a portékát nem adták; — fizetség ! is köll érte. A tavaszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy Jakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb tavaszi öltönyök és felöltők i a é 8l? k^Lb^f ESÍÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom