Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-06-03 / 48. szám
Békéscsaba, 1906. XXX I Il-ik évfolyam. 55-ik szám. Csütörtök, junius 28. BEKESMEGYEI KOZLONT Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliŐFIZBTÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre <5 kor. Negyedévre 3 kor, Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: Fősz rkesztő: Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mágnások mint nagyiparosok. A ,, Békésmegyei Közlöny" számára irta: Lengyel Zoltán. Budapest, junius 2. Eddig hiába agitáltunk az ipar érdekében : nem volt sok foganatja. Most már agitálni se kell: olyan lázban van mindenki. A magyar — akár abszolutizmusban, akár alkotmányosság mellett él — mindig egyforma. Most ennek van a divatja, hát ezt csinálja. Él, keletkezet is már annyi védegylet, iparpártoló szövetség, hogy se szeri, se száma. Mindezek megválasztottak egy csomó embert tisztikarnak és az egyletek egy része be is szedi a tagsági dijat és el is költi. Csak ugy, mint régen. Minden eszme arra való volt, hogy annak alapján létesüljön valami csak azért, hogy abból megéljen valaki. Nem akarom azonban ezek fontosságát kicsinyelni ezzel. Iparpártolás is kell. Csakhogy ez mégis csak egy kis része a dolognak. Mert a fő, hogy jól csináljuk meg azt is, amit olyan nagyon akarunk pártolni. Ámde ki csinálja meg ? Összetett kézzel nézzük és azt mondjuk: jön rá valami bolond német, majd az megcsinálja. És szentül megvagyunk győződve arról, hogy, mint a muzsikálásra teremtett az Isten egy külön fajt számunkra, majd erre is fog. És irtóztatós bolond elvakultsággal készek vagyunk a legnagyobb pénz kidobására is, ha bármiféle rongy idegen eljön esetleg csak azért, hogy szédelgéssel az állam és városi szubvenciós pénzeket zsebrevágja. A hottentották talán gondolkozhatnak ugy, de kulturnépek közt nincs példa ilyen ostobaságra. Hiszen az ipar, a nagyipar a pénzszerzésnek egyik legdúsabb forrása. És mi nemcsak telket, tőkét, járadékot, de a nemzeti vagyonosodás egyik leghatalmasabb eszközét, állandó tényezőjét is eldobjuk magunktól és kiszolgáltatjuk az idegen jött-mentnek. Nem akarom ezzel elriasztani az idegent. Jöjjön: ha pénzt hoz, jöjjön: ha szakértő, munkás, becsületes, jöjjön : ha ugy jön, hogy magyar legyen belőle és ivadékaiból. De pusztuljon, ha csak azért tolakodik, hogy bennünket meglopjon vagy kisajátítson, mindenükből. A jóravaló munkás, a dolgozni akaró iparos bárhonnan jön is, ezután is uj hazát fog találni. Ámde nekünk is kell dolgozni, versenyre kelni, sőt nekünk leginkább ! Azt hirdetem s azért küzdök : hogy a magyar legyen az ország iparosa is, a magyar legyen kereskedője is és maradjon földmivelője is. Be tudja tölteni mindhárom gazdasági ágat. Munkaereje, esze, vagyona van hozzá. A magyar erkölcsi, faji és értelmi erejével vetekszik akármelyikkel a világon, csak hogy a munkára nincs szervezve. A kisiparos nem bir modernné lenni, magára van hagyva és pusztul; a parasztunkkal nem törődünk a középosztályunk, a hivatali koldulás rögeszméjéből nem bir kievickélni, pedig a legközelebbi mult szomorú példával bizonyította, mennyire jó és biztos a hivatali állás. Mágnásaink — ezekről szólok — hazafiság terén ma már vezetnek, de a munkát még ezután kell megtanulniok. Igen: meg kell tanulniok. Nem elég a nevükkel feldíszíteni a hazafias egyleteket, nem elég odadobni magukat cégtáblául minden tolakodó számára, hogy nevükkel a bizalmat megnyerve s azután őket, mint ballasztot kidobva, a megszerzett név repulációja alatt rablókörutra induljon ; nem elég csak az osztalékot várni munka nélkül; sőt nem elég csak befektetni a pénzt sem, miből ugyan még ilyen célokra keveset láttunk. Magának a mágnás világnak kell a munkának is élére állnia. Ugy, a mint az angolok tették. Ugy, amint a hazafiság parancsolja. Ugy, amint közgazdasági érdekeink és nemzetünk jövője diktálja. Ha nincs talán tőkéjük : szerezzék meg a földbirtok egy részének parcellázásával. Jutassák jó áron a földéhes magyarnak, aki szívesen megszerzi, megfizeti és jól meg is munkálja, meg is tartja. Ha nincs elég szakértelmök : tanuljanak vagy vegyenek maguk mellé értelmes magyar iparost, ha ez sincs, álljanak össze az idegennel is. De tanulják meg maguk a mesterséget és csinálják meg a vállalatokat, maguk, kizárólag magyar fajunk és utódaink számára. Az iparpártolás is szép dolog, de 1 csak a fogyasztást szabályozza és mozdítja elő. És ez csak fél munka. Némely esetben nem is célravezető, mert csak a kül- és belföldi idegent gazdagítja. A termelést kell elsősorban a kezünkbe venni. Ha ezt nem teszik: akkor is lehet ugyan valamelyes magyar ipar, de a közgazdasági élet továbbra is kikapcsolva. marad a nemzeti megerődés nagy folyamatából. Oda jutunk, hogy a tőke és az ipari termelés sokszorosító hatalmával túlsúlyra jutva, kivásárolja a magyart még megmaradt ősi birtokából is. Minél nagyobb lesz az ipari előhaladás, annál inkább visszaesik a magyar faj aránylagos belső ereje, és túlsúlya. Örvendetesen tapasztaljuk, hogy az élvezetek hajszolása és a pazarlása alábbhagyott közöttük. Látjuk, hogy a nemzet nagy harcába immár visszatértek ősük vezéri hivatásához. Tegyék azt a termelés, a munka, a közgazdasági alkotások terén is. Most ennek jött fel a napja. Ez a korszak a jövő korszaka. Nem elég politikai szerepet vinni és a közgazdaságnak csak fogyasztóiként szerepelni. Az automobilozás, a lóverseny és a politizálás nem tesz gazdaggá. S a mig csak e téren vagyunk elsők és vezérek: addig a nemzet nagysága álomkép marad. Azt a nemzeti vagyont, a melyet karddal szereztünk és százados harcok közt is megtartottunk, csak a tudás és a munka, a nagy ipari termelés és a takarékosság utján tehetjük oly hatalmassá, hogy a népek világversenyében is számottevő tényező legyen a magyar. Fenyegető munkásmozgalmak. Az ékesen ringó kalásztenger, mely ma még zölden hullámzik a rónákon, nem tudja, mi sors vár rá az idén. Learatják-e, ha majd aranysárga mezt ölt, vagy lábon hagyják, hogy kihullajtsa az Békésmegyei Közlöny tárcája. Pünkösd. Sok dalos dalolta, Lantján kipengette-. „ Piros pünkösd, rózsás pünkösd Legszebb ünnep vagy te." Én is dalolok most, Megpengetem lantom. I-üukösd napján hozzád szólok. Én mátkám, galambom. Nézd, mily gyönyörű a Rózsák virulása . . . Százszor szebb ám annál Orczád virulása. Gyöngyözik a harmat, A pünkösdi rózsán. Harmatozó könyed csillog . . . Mint a fényes égi csillag Örömödben — rózsám. Ünnepli a tavaszt Túláradó lelkem. Álmodtam a boldogságom — 5 im azt most betelve látom, Hisz' Te reád leltem. Büszke tán a föld is A pünkösdi díszben. De én sokkal büszkébb vagyok, Legszebb díszül nékem adott, Téged a jó Isten ! Dr. Major Simon Játék. - A „Békésmegyet Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Zalay Masa. Odakünn cicáztak; az ablak nyitva volt és a nyáresti szellő belopta néha az üde gyermekkacajt, ettől fázósan megborzongott az asszony, de a kezét azért nem vonta ki a férfi kezéből. Egy húszéves ifjú térdelt' előtte a szőnyegen, azok közül, a kiknek már elkerülheti en végzetük, hogy asszonyt szeressenek és ne leányt, — a nyár utolsó napjaihoz ragaszkodó, szenvedélyes, hervadástól rettegő asszonyt, kinek sorvasztóan forró az ölelése, mint mikor örökre bucsuzkodunk az utolsó pillanatok heves izgatottságával valamitől, a mi feledhetetlenül kedves emlékeket égetett a lelkünkbe. A gyerek sirt, — az ilyen hőszerelmes mindig sir. Ha megtagadnak tőle egy csókot, nem veszi erőszakkal, csak sir, — és foly a könnye akkor is, ha elszédül a csóközöntől, mert gyerek ! — Jöjjön velem, esdekelte halkan és alázattal nézett az asszony nevető szeme közé. Hagyjon itt mindent! . . . Kimondta. Látszott rajta, hogy ezért az ábrándért megfontolás nélkül odadná jövőjét Már napok óta betege volt ennek az eszmének és belehal, ha el nem mondhatja. Gyötrelmesen várt, vájjon nem taszitják-e el vakmerőségeért? — de az asszony még csak homlokát sem ráncolta, holott eddig minden nem tetsző csekélységért megcselekedte. Csak nevetett hangosan, könnyesen, a keze lágyan megsimogatta esztelen kis lovagja hullámos haját, lesiklott forró arcába, ott megfürdött a bajuszos ajak csóktengerében, aztán hirtelen a fiu lázasan ragyogó szemét takarta el, — csókot lehelt reá piruló homlokára. De elmenni? nem, erre egyáltalán nem gondolt! Itt hagyni az apró, értékes nippeket, melyekkel tömve volt ez a paradicsomszerü, bájos kis zugoly; a a selymes pongyolákat, valódi csipkediszekkel; gyémántékszereit, Diana, a pompás lovagló paripát, aztán gyermekeit, kiket olyan pazar fényűzéssel lehet öltöztetni, mint a kirakatbeli babákat és végtére ez is szórakozás a bálok, színházak, zsurok és flirtelések fárasztóan izgalmas unalmai után. A férjét meg pláne nem csalhatja meg olyan nyilvánosan ! A botrány fölégetné a visszatérés aranyhidját — és hova mennének ? A kis nevelő csak szerelemben gazdag, tapasztalatokban olyan szánalmasan koldus, hogy hitelt ad azoknak a bábmeséknek, a mikben virágmézből és napfényből két ember óráknál tovább is elél... — Bohó! — mondta csendesen, de azon a megvesztegető martirhangon, a mely sohasem téveszt hatást. Nekem szenvednem kell a családomért és nem szabad megszegnem az oltár előtt fogadott hüségeskűmet! Csudálatos, hogy éppen az oltár és eskü jutott eszébe e pillanatban. A veszedelmes ostrom közepette mintegy fellegvár a menekülőknek ez a két szent misterium, ha azonban olyan hős az ellenség, hogy ezt sem respektálja, akkor habozás nélkül meghódol előtte, mert a ellentálláshoz gyenge és gyáva! A „gyerek" feje kétségbeesetten lehanyatlott, mint ha bárd alá hajtaná, olyan fájdalmas lemondással, a kezében ott izzott az asszony puha, meleg keze, ahhoz szorította az arcát, sokáig hallgatott, de nem sirt. Valami szomorú elhatározást érlelt meg benne ez a pillanat, a min már rég tűnődött álmatlan éjszakáin. Reánézett égő száraz szemével az asszonyra. — Meg fogok halni! — bizonyítgatta komor hangon, aztán golyót emlegetett olyan bátor elszántsággal, mint azok, akiknek sohasem volt töltött fegyver a kezükben. — De hát hova mennénk ? — türelmetlenkedett az asszony és szép, hideg arca lángbaborult a fölindulástól. Sirofín Emeli » «tr*o* té a tuMlyt, •efiztlfrteti i kShOctt, ráladtt*, éjjeli Izzadást Tüdobaíegsegek, huruiok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof ..Hoche" eredeti csomagolást. F. Hofl'iiiann-L.a üloche & €•. ISasel (STÍJC). ÍJ Roehe Kapható arvMi rendeletre • fyófymrttrakban. — Ara üvefenkint korona. rnmmmm^
