Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-01-21 / 6. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. január. 36 egy esztendő óta következetesen olyan modor hatolt be és vert magának tanyát, amilyen stílusban csak az aszfaltjárdás nagyvárosok postafaltámogatói szoktak egymással kedélyeskedni. Sőt még ezek sem nyilvánosan, mert a törvény üldözi őket. Egy esztendeje uralkodik ez az abulia, amely, ha a veszedelmes hydra feje porba nem hull, a klauzulája mihamar olyan errupcio lesz, amelyet meg fog siratni sok ember, de meg gyászos világot fog vetni Csaba társadalmi és közigazgatási életére. A kóros állapot tünetei eleinte csak enyhébben jelentkeztek. Később azonban mindnagyobb lett a lavina, mind többen állottak oda a nép sorából az olcsó és dicstelen, de egyben háládatlan mulatozás nézői közé. Above majori discit arare minor! Akit nem illet, ne vegye magára. A haza sorsán való aggódás, az egymásután következő aszályos esztentendők, az általános keresethiány, s a mindezekből származó megszámlálhatatlan keserűségek nem elég sorscsapás Csabának. Kell egy hatodik, mely megbomlassza a társadalmi és közigazgatási rendet, megmételyezze még a levegőt is és a végsőig feszítse a különben is rugalmas hurt, amely úgyis ideges rezgésben van. S azok, akik a népjogok védelmének hamis álarca alatt önző célokért küzdenek, nem ismernek törvénytiszteletet, nem egyéni becsületet. Milyen elszomorító jelenség ez, amelynek a jobbik orvossága a magába szállás, a megtérés, mert csak annak van becsülete, aki másokat is megbecsül. ÁehimL. András képviselő pedig vegye tudomásul, hogy a képviselői immunitás védsáncából sem nem illik, sem nem szabad olyan dolgokat művelni, amelyek nem férnek össze a képviselői méltósággal. Mert azt csak nem tagadhatja le, hogy képviselővé történt megválasztása óta nem merült kí egyébben a tevékenysége, mint a közrend és a közigazgatás menetének fejtetőre állításában, oktalan személygyülölséggből eredő hajszában, amelyeket arra érdemetlen egyének ellen indított. Itt be is fejezhetnénk a sorokat, mert a korcsmába se illő botrányt, regisztrálni sem nem érdemes, sem nem háládatos. Mégis szükségesnek tartjuk leszögezni a történteket, hogy kiki Ítéljen és kiki okuljon. A viharos nap részleteit ezekben foglalhatjuk össze: Az első incidens. Mindenütt, a törvényhozás házától a legutolsó falu tanácskozási terméig az van szokásban, hogy nyilvános ülésekre a nagyközönség részére jegyeket osztanak ki. Annyit, amenyi hely van a nyilvánosság számára fentártott karzaton, vagy egyebütt. És ha a jegyek elfogytak, nincs az a hatalom, mely kényeszerithetne bármelyik előjárót, hogy a terembe be nem férő nyilvánosságot ki ne zárja. Ahol pedig jegyeket nem adnak ki, ott addig engednek közönséget a karzatra, ameddig hely van Igy történt ez csütörtökön is. K or o s y László kiadta a rendeletet, hogy hatvannál több embert nem szabad fölengedni a karzatra, ahová pedig mintegy kétszáz szocialista igyekezett nemes buzgalommal. Ezt természetesen a rendőrség megakadályozta, amiből csete-paté keletkezett. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy valami nem mindennapi dolog vari készülőben. A napirend. Kilenc óra után néhány perccel kevés érdeklődés, de zsúfolt karzat mellett nyitotta meg Áchim Tamás biró a közgyűlést. Mindjárt rá is tértek a napirend első pontjára, a rendes havi jelentésekre, melyeket Korosy László főjegyző terjesztett elő. Közben lépett a kö gyűlési terembe Áchim L. András ós mindjárt szólásra emelkedett. Az elnök figyelmeztette, hogy a napirendet már megkezdették, tehát nem szólhat. Áchim azonban nem hallgat a figyelmeztetésre, hanem beszélni kezd és a bíróhoz fordul. — Ne halkass te Korosyra! Áchim Tamás : Nekem is megvan a magam joga és képviselő úrtól megvonom a szót. Áchim L. András: Elég gyalázatos cudarság! Ilyesmi csak Mucsán és Csabán történhet meg. (No, ez tagadhatlanul találó!) Joga volna a népnek botot ragadni és leütni a basáskodókat. Persze, mint Gyulán, itt is szennyes , van, loptak, sikkasztottak az urak 1 között. Közben óriási zaj és felháborodás. | Megnyílnak a közgyűlési terem ajtai és • mintegy 60—70 szocialista tódul be a ] terembe. A c h i m Tamás: Felszólítom a hallgatóságot, hogy .miután a közgyűlési terembe tartózkodni joguk nincs, azonnal vonuljanak ki. Áchim L. András : Igenis van joguk, Gyulán is bemehetnek és itt is bentmaradnak! A biró ismételten felszólította a tömeget és bár hangoztatta, hogy karhatalmat vesz ellenük igénybe, azok lenségek mutatkoznak és kérdés, hogy mennyiben lehet az abszolutizmust a fegyveres erőre alapítani. Bécsben a mai délután folyamán még semmit sem tudtak a katonai mozgalomról, de este már sejtettek valamit, mert kilenc óra után Bécsből a következő értesítés érkezett: Bécsi politikai körökben a magyar helyzet fejlődése elé nagy aggodalommal tekintenek. Arra az esetre, ha 8—10 nap alatt meglepő békés fordulat nem következik be, akkor nagyon komoly eseményekre kell elkészülni. Ismét más helyzetben tünteti fel a dolgokat a miniszter tanács legutolsó ülésen tett előterjesztések, amelyekről ezeket jelentik: Fölmerült az a gondolat (gazdája nincs), hogy a mostani kormány vállalkozzék márciusban a házfeloszlatásra és nyílt abszolutizmusra, még ped

;g azon ürügygyei, hogy úgyis mindenért, az ezután következendökért is a Fejérvárykormányt fogják okolni és ez a kormány lassúbb tempóban dolgozhatna, inig ellenben, ha egy nyíltan abszolutisztikus kormány jönne, annak a működése mindjárt kezdetben nagyobb forrongást, sőt talán lázadást idézne elő. A kabinet tagjainak túlnyomó része azonban lehetetlennek mondotta a vállalkozást és végre megtörtént a minisztertanácsban, hogy a király által küldött javaslatokat leszavazták. A minisztertanács abban állapodott meg, hogy semmit sem lehet tenni addig, mig ujabb formáiis béketárgyalások nem kezdődnek és kötelességévé tette báró Fejérvárynak, hogy az eddigi béke-akció sikertelenségével együtt, a királynak erről tegyen jelentést. Ha pedig a föltételek megváltoztatására hajlandóság nem mutatkozik, adja be a kabinet lemondását. Hogy mit hoz az audencia, az már nyilvánvaló lesz, amint Fejérváry és a hadtestparancsnokok Bécsből visszaérkeznek és megkezdik működésüket. Csaba szegyennapja. Szétrobbantott közgyűlés. Absit injuria verbo, De a csütörtöki nap szégyene nagyon soká fog elmúlni Csabától, amelynek közgyűlési termében A többik nevettek s a hogy Pál körülnézett köztük, szemükből sajnálatot és lenézést olvasott ki. Sértődött szivéből büszke é> heves láng csapódott ki a Pál arcára. E pillanatban a Brátkay grófok erdésze lépett ki a sűrűből és izgatottan híresztelte: — Urak, egy pompás szarvas . . . erre hajtják . . . hamar lesbe! Mind puskájuk után nyúltak. — Ide egy puskával! — kiáltott Pál gróf. •— Ezt már szeretem, pajtás ! — szólt nevetve Péter és elismerően ütött a bátyja vállára. Mind elszéledlek az erdőben, különböző leshelyekre. Pál is egy sürü bokor mögé állt, fölhúzta fegyvere kakasát ós várakozott. Gyermekesen érzékeny szivében vad düh tombolt a gyávaság vádjára, mellyel öcscse illette, szeme csillogott és vigyázott. Távolról elmosódóan hangzott néha a hajcsárok hujjahója, majd csönd állt be, a fák is mintha visszafojtott lélegzettel figyeltek volna, csak néha . zörrent meg egy egy levél, csak néha áradt szét egy gyönge szellő, mint a természet sóhaja. És Pál gróf, ahogy ott állt várakozva a bokor mögött, egys erre érezte, hogy tagjait vad láz reszketteti meg, a véré forróan és sziláján hullámzott ereiben, szive erősen dobogott egy mámorban, egy varázsban, melyet még eddig nem érzett. A vágyban, mely a gyermeket vadmadár tojásának keresésében égbenyúló fa tetejébe vonzza, a férfit szikla élére, hasadékok, vízmosások mélyére, szemben a veszélylyel, hogy leterítse a rengetegeknek vad és büszke szülöttét. Pál szive is megdobbant a mámorban az ős természet szabad, merész, vad és titokzatos lehe után . . . E pillanatban erősen megzörrent a bokor, mely szemközt állt Pállal . . . szeme vérbe borult, fegyverét fölemelte és lőtt ... a lövés hangját visszhangosan verték vissza a domboldalak . . . aztán egy pillanatig halálos csönd . . . majd rettenetes jajkiáltás, jaj, emberi jaj . . . Pál eldobta puskáját, odarohant keresztül bozóton, bokron . . . s íme, a földön vérző mellel feküdt Péter, az édes öccse. Vére sötétpiros erekben folyt szét az avaron s a szomjas föld felüti azt. Rettenetes kiáltással borult Pál a vonagló testvérre, kinek halódó szeme megtörve meredt az ő krétafehér arcára . . . A görgényi csodakút. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Régen történt . . . Még boldogult nagyanyámtól hallottam mesélni: Erdélybe, ahol a görgényi hegyek hófedte csúcsai az eget látszanak érinteni, élt egy csodaszép oláh fáta, Florica. Bogár fekete haja, ragyogó szeme csak még jobban kiemelték arcának érdekes halványságát. Pici piros csizI mába bujtatott lábacskáival, karcsú derekával olyan volt, mint egy mesebeli tündér. Hát még a hangja ! Bűvös beszéde a pacsirta dalolásra emlékeztetett, s aki egyszer hallotta, nem feledte el soha . . . Egy édes mos.ylyáért, barátságos jó szaváért, oda adta volna minden legény a lelki üdvösségét is. Nem volt Floricának párja széles Magyarországon. Édes anyját sohasem ismerte, apja, az öreg Petru sem az igazi — nem édes gyereke. — Egy reggel az ajtaja előtt találta a siró kis leányt. Az emberek azt regélték, tündér járt arra az éjjel, az hagyta ott Floricát. Bolondult utána az egész környék legénysége. Floricának nemcsak nagy szépsége, de hozománya is volt: egy csinos házikó; kerttel, két tehén, négy kecske, szépen kivarott katrincák, aranynyal hímezett pruszlikok. Vasárnáponként, templomból kijövet, egész sereg legény kisérte haza. Florica legjobban vonzódott Mitruhoz, aki ám szintén nem a legutolsó legény volt a faluban. Ö készítette azokat a csodaszép agyag korsókat, melyekre szebbnel szebb madarakat festett. Egy ragyogó májusi reggelen vallották meg egymásnak szerelmüket, s nemsokára kitűzték az esküvői napot is. Ekkor történt, hogy N. gróf öreg erdésze búcsút mondott az arnyékvilágnak, s a gróf egy fiatal erdészsegédet küldött ideiglenesen felügyelni a hatalmas fenyves erdőkre. Mikor először találkoztak, Florica éppen vízért ment, azokkal a gyönyörűségesen festett madaras korsókkal. Elég volt egy rövid pillantás s Florica tisztába volt, hogy ő még ezideig igazán nem szeretett ... A fiatal erdésznek is megakadt a szeme a bájos leányon, s nem volt nehéz alkalmat keresnie a megismerkedésre. Az öreg Petru csősz volt a gróf birtokán, s az erdész gondoskodott, hogy minél gyakrabban messzi utakra küldje az öreget. Ilyenkor ő mulattatta a szépséges Floricát . . . Igy történt, bogy az esküvő mindég tovább halasztódott. Florica mindenféle kifogással élt; még nem elég katrincát hímzett magának, majd, hogy nem jól érzi magát, valamije fáj, nem tudja, hogy hol; valami bántja, nem tudja, hogy mi. Kérte Mitrut, várjon tavaszig, akkorra ismét jól lesz minden, s megtartják az esküvőt. Eközben azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg Mitrutól, Nagyon félt az erős oláh legény boszujától. S a szegény Mitru várt. Hogy mit szenvedett, annak csak a jó Isten volt a tanuja. Napról-napra érezte, mennyire elidenkedik tőle szépséges menyasszonya, s lassanként gondolkodóvá, búskomorrá lett. * * * nem vonultak ki. Mivel pedig ilyen formán a tárgyalás menete súlyosan megzavartatott, felfüggesztetette az ülést, amikor aztán a rendőrség kivonult.

it.tr a tömeget a teremből. A kórházi ese

1 A rend helyreálltával a biró i megnyitotta az ülést. Áchim L. András szót kér. Zsilinszky Endre dr. fig, mezteti a közgyűlést, hogy a napir det megkezdték, napirend"elött-szÓlni nem lehet. Áchim L. András: Engem nem terrorizál még Zsilinszky képviselő ur sem s amit akarok, azt elmondom, őt senki se beszélheti le és addig senkise beszél, gjaig én beszélek. Óriási zaj kerekedik. Vonja meg attól az embertől a szót! Eláll! Levele! Szégyen, gyalázat! Nem tűrünk ilyen hangot! — kifejezések röpködnek. Áchim L. András: Én meg nem tűröm Korosy basáskodását! Az ellen pedig tiltakozom, hogy a birót erőszakosságra kitanítsa. Kó r o s y László: Áchim képviselő az . . . Áchim közbevég: Talán képviselő ur ? Korosy László : Aki a fenálló rendet megbontja, az éppen Áchim képviselő. Azt indítványozhatja, hogy bővítsék ki a karzatot, ha a közönség ott nem fér meg, de a közgyűlési teremben nem jelenhetnek meg. Az ellen tiltakozik, mintha személyét tolná elő-, térbe. Ami pedig a biró támogatását illeti, az törvényszerint való kötelessége. Az Áchim által használt sértő kifejezések pedig nem férnek össze a képviselői méltósággal. Áchim L. András: Ne tanítson engem az ur! Korosy László: Nem tanítom, mindenki tudja, milyen nagyon okos az ur. Szalay József: Nem látja okát annak, hogy a közgyűlés felfüggesztése ellen fél ne szólalhassanak. A képviselőtestületnek mindenki iránt méltányosnak kell lenni, a képviselők pedig moderálják magukat. Egyébként az elnök az izgatott hangulatra való tekintettel napolja el a közgyűlést. Felkiáltások : Nem kell, maradunk ! Áchim Tamás kijelenti, hogy a rendes havi jelentések előterjesztése után átengedi a szót Áchim L. Andrásnak. Most lecsendesedett a vihar é-s-minden zaj nélkül hallgatták meg a főjegyző által előterjesztett rendes havi jelentéseket, amelyek nem tartalmaztak semmi különösebb dolgokat. . Incidensre incidens. Á c h i m L. András : A kórházról szóló jelentést nem veszi tudomásul, mert egy gyalázatos dolog jutott tudomására, hogy a kórháznál 21 év óta lopFönt a görgényi havasokon van egy csoda kut, azt tartja róla a monda, aki abba belenéz mielőtt az elő elsárgult őszi falevél lehull, az örökké ifjú s szép marad. Ehez a csoda kúthoz csábította el Floricát Mitru. Eleinte nem akart szavára hajlani, de végre is győzött a női hiúság, s elkísérte a legényt. Forró nyári délután indultak útnak s szerencsésen elértek a négy órányira levő csodakuthoz. Florica gyönyörködve nézte a kristályvízben szép arcát, hajlékony termetét. Boldogan gondolta, hogy most már szépsége örökké megmarad.' Mitru egy rövidebb utat ajánlott hazafelé menni. Igaz kissé veszélyes, de Florica bátran rábízhatja magát. Igy indultak útnak le a hegyről, könnyedén ugrá va egyik szikláról -amásikra, mint a kőszáli zergék." , Éppen egy kiálló szirt darabon áltak. Florica gyönyörködve nézte a hegy lábánál elterülő falut, s megjelent előtte szerelmének, a délceg erdésznek képe. Édes ábrándjaiba elmerülve, Mitruról egészen megfeledkezett. Csak midőn az erősen átkarolta derekát, nézett — most talán először egész utjok alatt szemébe. Látva annak borzalmasan eltorzult vonásait, tisztába volt, hogy Mitru előtt nem titok hűtlensége . .'. Tudta, hogy vége van. Menekülni meg sem kísérelte. A következő pillanatban vőlegény és menyasszony, egy jajkiáltás nélkül zuhantak alá a tátongó mélységbe ... * * * Azóta augusztus éjjeken rémes siránkozás veri fel a görgényi csodakút mélységes csöndjét. A babonás lakosok azt mesélik: a szépséges Florica kesereg ott tönkretett boldogsága felett . . , K-né