Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-20 / 79. szám

XXXIi. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, augu Hk BEKESME6YEI WL POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 ko Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuneayeden belül is. Egyes szám ára lő fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Főtér, 876. szau. és az előfizetési ^ A hirdetési dij készpénzzel nyilttér-ben egy sor közlési Szent-István. Békéscsaba, aug. 19. Hosszú, küzdelemmelteljes százazadok csöndes bánata buzog elő szivünkből, amikor ünnepeljük az első magyar király emlékének kegyeletteljes ünnepét. Csöndes bánat, mely fájóan rezg át a lelkeken és a hazafiúi sóhajokat lopja ki a szivekből, könyeket a szemekből. És amikor a tömjénfüstbe úszó oltár előtt imára kulcsolt kezekkel térdelünk, visszaszáll képzeletünk a múltba, egy dicsőséges, de tengervérrel és könynyel áztatott mult küszöbéhez, az 1000-ik évhez: magunk előtt látjuk az első magyar királyt. És csöndes bánattal a szivünkben gondolkozunk. Lehetetlen, hogy ilyesmire ne gondoljunk: Te szent király, magyarok első királya, aki 905 évvel ezelőti bevezetted Ázsia barbár népét a civilizált népcsaládok sorába, aki megteremtetted az egységes magyar birodalmat és ezáltal megmentetted népedet az elzülléstől, aki trónt szereztél nemzetednek és koronát a trónnak, szent koronát, amelynek dicsőséges fénye büszkén hirdette egész világnak egy évezreden keresztül a magyar nemzet létét, hirét, hatalmát. Te legendás nagy király hallgasd meg fohászunk, jövel hozzánk, veszélyben szegény magyar hazánk! Ismét pogányok támadtak ellene önfiai közül, mint akkor, mikor ellened és követőid ellen Koppán, Somogy és az ő félrevezetett emberei. Jövel hozzánk és sújtó kezeddel fenyítsd meg a Koppánokat, a Somogyokat, akik az eretnekség és sötétség fegyverével testvérharezot szítottak tenfiaid között, nemzet és a Te dicsőséges szent koronádnak örököse között. Hatalmas kezed sújtsa a bűnösöket, halhatatlan szellemed világítsa meg a tévelygőket, végtelen jóságod szeretettől hassa át király és nemzet szivét, hogy nemzet királyhűségben, király jogtiszteletben szolgálhassák egymást, együtt a közös édes anyát, az egyetlen hazát, elárvult szegény Magyarországot. Ihlesse meg a Te nagy szellemed a Te trónod és koronád örökösének szivét, amelynek szeretetétől megfosztottak bennünket gonosz farizeusok; ihlesd meg, hogy a Te nagy nevednek magasztos ünnepén olyan hódolattal járulhassunk mostan országló fejedelmünk elé, amily hálatelt kegyelettel áldozunk a Te örökké élő dicsőséges emlékednek! Jövel nagy királyunk és terjeszd ki kezeid e sokat szenvedett népre, megbűnhődte már százezerszerejsen a multat és jövendőt, ősök és utódok bűnét, jövel és a szeretetnek eltéphetlen rózsalancával küzd egymáshoz a nemzetet és királyt, hogy kölcsönös megértéssel, együttes munkálkodással folytassák a Te nagy munkádat, az egységes Nagy-Magyarország kiépítését. Lehetetlen, hogy ilyen vágyakat ne érezzünk ma szivünkbe. Ma, amikor a mögöitünk álló évszázadokból tanulságokat vonunk le. Tanulságokat, amelyek elsője az, hogy az ezerévet meghaladt Magyarország még mindig nem jutott el ahhoz az ideális állapotokhoz, amelybe látni kívánná azt régesrégen az első magyar király, akinek csak trónját és koronáját örökölték a Habsburg királyok, de politikáját nem. Mert ha igen, ma nem szenvednénk a válság nehéz terhének súlya alatt, hanem nemzet királyáért, király nemzetéért dolgozna, munkálkodna az egységes, nemzeti Nagy Magyarország kiépítésén. Jövel magyarok első szent királya és dicsőséges szellemeddel oszlasd el a gond sötét fellegeit nemzet és király fölül. P. JCsaba közgyűlése. Csaba község képviselőtestülete augusztus havi rendes közgyűlését csütörtökön tartotta meg. A tárgysorozat nem ígért semmi különösebb dolgot, s azt magát egy óra alatt letárgyalták. A közgyűlés nagyobb részét a napirend előtti interpelláció töltötte be, amelynek során hosszabb vita indult meg. Ez tette népessé a közgyűlési termet is, amelyben lent és fönt nagy volt az. érdeklődés. Úgynevezett „leleplezéseket" vártak, (ma már mindenben érdekeset, igazgatót keresnek az emberek) amelyek meg is történtek, s mindenek megnyugtatására ezen ügyekben a község ma már folytatja a vizsgálatot. A csütörtöki közgyűlésről részletes tudósításunk ez: A közgyűlést reggel 9 órakor Áchim Tamás bíró nyitotta meg a tagok üdvözlésénél. Jelentések. Napirend előtt Áchim L. András terjesztett elő interpellációkat, amelyekkel, valamint a fölöttük megindult vitával lapunk más helyén foglalkozunk. A tulajdonképpeni napirendre 10 felé került sor. A rendes havi jelentésekkel kezdődött, amelyeket K o r o s y László főjegyző terjesztett elő, s amelyek semmi különösebb részt nem foglattak magukban. A jelentések kapcsán Szeberényi Lajos szólalt fel, fölvette azt a javaslatot, nem volna-e helyes, ha a község lépéseket tenne az 1876. V. t. lése, és illetőleg a féladórendszo szüntetése tárgyában. Olyanfélék^ gondolná ezt, hogy a község kér. nek az országgyűlésen való előtei tésével a kerület képviselőjét bi: meg. Korosy László sem tartja mí nyosnak a törvénynek ezt a rendelke sét, amelyet különben a legfelsőbb k igazgatási biróság állapított meg. DP fölvetett javaslatot sem tartja eredn nyesnek, amelyre vonatkozólag r propoziciót terjesztette elő, hogy Sí rényi a legközelebbi közgyűlés elé ban gerjessze be indítványát. Á c h i m L. András örömmel üdvi Szeberényi indítványát és annak az ig retének ad kifejezést, hogy ez ügybei. kész örömmel szólal fel a parlamentban. Az ipariskola ügye. A község képviselőtestülete már k rábban elhatározta, hogy nemcsak a hel de a környékbeli iparosság érdekeir előmozdítására külön ipariskolát létet,. A főjegyző előterjesztette, hogy ezügyben a község felterjesztést intézett a kultusz és kereskedelmi miniszterekhez, hogy valamelyes államsegélylyel járuljon hozzá a kormány is az épités költségeihez. A kereskedelmi miniszter leiratában, amint azt már annakidején megírtuk lapunkban, arról értesítette a községet, hogy a maga részéről meghozta volna évenkint az ipariskola részére a 3000 korona áldozatot, de a kultuszminiszter fedezet hiányában megtagadta az ez összeghez szükséges 200Ó koronás hozzájárulást, s igy az ő támogatása is elesik és legnagyobb sajnálatára kénytelen lemondani az ipariskola megvalósításáról. A tanácsi javalat a kereskedelmi miniszter leiratára az volt, hogy a község azt sajnálattal vegye tudomásul, mivel az a rendkívüli politikai viszonyok miatt nem nyert kedvező elintézést, egyelőr a község leveszi napirendről a kérdés.., mihelyt azonban a politika: álet konszolidálódik, uj felterjesztést intéznek a szakminiszterekhez. Békésmegyei Közlöny tárcája. % Napihir. Élet! oly egyszerű a meséd! Egy hűtlen, bohém festőművész Elhagyta a kedvesét. Az ígéretek, az esküvések Csókok és forró ölelések Mind könnyen feledve lettek Egy másik, szőkébb modellért. S oly ismert végű a mese! A szőke, bájos szerelmes lányt Hogy elhagyta a kedvese. Lement búsan a folyampartra A hűs habokat nézve-nézte . . . Mig egy hullám pajkos tánca Végzetesen megigézte. Zalay Masa. Visszaemlékezések. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Zlinszky látván. (Miként létesült Kossuth Lászlónak, Kossuth Lajos édes apjának síremléke? n. Az aláírási ív feje igy szólt: Tisztelt honleány! Kossuth Lajos atyjának sírja úgyszólván elhagyatott állapotban van az Alsódabasi sírkertben. Ugy hiszem, felesleges többet mondanom s nem hiszek csalatkozni akkor, midőn azt hiszem, hogy mi magyar hölgyek büszkeségünknek tartandjuk, ha a mi áldozatkészségünk fogja a drága hamvak nyughelyét az enyészettől megmenteni s a feledés homályából kiemelni. Hiszen annak porait rejti az elhagyatott sirhalom, a ki életet adott Kossuth Lajosnak, s kitől, miként nagyhazánkfia magát a hozzám intézett levélben kifejezte : „a hazát szeretni tanulta rendületlenül." Czélom a sirt rendbe hozatai és díszes, tartós vasrácsozattal körülvétetni, a további gondozásra ajánlkoztak már gyöngéd kezek. stb. Kondoros 1877 nov. hó. Zlinszky Istvánné. Az eredmény örvendetesen meglepő volt. A vármegye legelső úrasszonyai, mint Beliczey Istvánné, Zsilinszky Mihályné, stb. örömmel és szép sikerrel működtek közre, s csakhamar mintegy 1000 korona gyűlt össze. Örömünk nagy volt s hogyne, hiszen abban az időben még ha ilyen mozgalom élén nem egy gróf vagy grófnő állt, alig ígért sikert, s ime a mi, szerény kezdeményezésünk minő reményen felüli eredménynyel járt. Volt annyi eszünk és ma is van, hogy ezt nem a mi szerény, alig ismert nevünknek, hanem a nagy név varázsának tudtukbe, ámde nem tagadom, hogy mind i a ketten boldogok voltunk az elért siker miatt, azért is, hogy a mi igénytelen nevünk úgy fog az utókor előtt is, mint kezdeményezőké szerepelni. Ámde a begyült összeg kétszeresen is elég leendett egy diszes és szilárd vaskerítés felállítására, s most már az adott gondot, hogy a többi pénzzel mit kezdjünk? Gondoltunk egy síremlékre, arra meg csekély volt az összeg, hogy a nagy névhez, a nagy száműzött atyja emlékéhez méltó emléket lehessen állítani. Gondoltunk egyet. Ha első lépésünk ily szép sikerrel járt itt a megyében s rokonaink körében, próbáljuk meg'országossá tenni az ügyet, hiszen az egész ország lakosságát egyenlő érzület uralja, az egész ország női közönsége rajong Kossuthért. Nem rettenve vissza a nehézségektől s hála a nagy név varázsának és a magyar hölgyek honleányi nemes szivének, az eredmény nem maradt el. Az akkori „Nővilág" cimü szépirodalmi és divatlapnak szerkesztője Szegfy Mórné, Emília feleségemnek rokona volt. Ót kértük fel, hogy a magyar hölgyekhez intézett, aláírásra felhívó iveket a ! lap mellett szétküldje. A feleségem által aláirt felhívásban elmondtuk az ügy mibenállását, elmondtuk, hogy eddig már mennyi összeg jött a szent célra össze s elmondtuk, hogy a magyar hölgyek áldozatkészségétől függ, hogy a nagy száműzött édes atyjának hamvai felett egy szerény, de örökös gránitemlék hirdesse, hogy hol nyugosznak porladó részei annak, aki a hazának Í Kossuth Lajost adta. Egyezerkétszáz aláírási ivet küldtünk szét az ország minden részébe, remény és aggodalom között várva az eredményt. Elvoltunk tökélve, hogyha nem sikerül — bár anyagi helyzetünk szerény volt — sajátunkból fogjuk a hiányzó összeget pótolni. Hála azonban az áldozatkész magyar hölgyeknek — s különösen Békésmegye hölgyeinek — erre nem lett szükségemért alig néhány hét múlva megjelent az első fecske, az első gyűjtő ív Komáromból, mintegy 20 írttal. Azután jöttek a többiek, ugy, hogy a kitűzött beküldési időre több jött be ezer írtnál. A „jóakarókra", de az illedelemre is tekintettel, már eleve elhatároztuk, hozy a nagy hazafit az eddig történtekről értesítve, őt arra kérjük, hogy engedje meg, miszerint édes atyja sirját az országos adakozásból begyült összegből rendbehozhassuk s azt vaskerítéssel és emlékkővel jelölhessük meg. Miután voltak sokan, akik minden nemes ügyben kerékkötőül szerepeltek, némileg aggódtunk, hogy a puritán gondolkozású nagy ember, ha nem tiltja is meg határozottan, de ugy válaszolhat, a mely miatt tervünket nem valósithatjuk meg. Ámde aggodalmunk örömre változott, midőn az alább szószerint közlött sorokat kaptuk Kossuth saját keze által írva Baracconeból. Angol ktilönlegesésgek, — a férfi-ruha szövete férfiöltönyödet a legelegánsabb szabás, HWálían finom KWitelben Bimm TesWírcH készit férfi-divatterme Békéscsabán