Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-23 / 71. szám

3-ik oldal külön felügyelő bizottságot küldjön ki a kereskedő tanonciskolához. A képviselőtestület a kérelmet el­utasította, miután a tanonciskolák fel­ügyelő bizottsága már 3 évre ki van küldve s abban bizalmatlanságot nem akar előidézni. S i p o s András, a csabai Rudolf­főgimnáziumnak jelesen végzett növen­déke, egyetemi tanulmányainak meg­kezdésére segélyt kért a várostól. A tanács a mult gyakorlata alapján eluta­sítani javasolta a kórelmet, a közgyűlés azonban H a a n Béla és Kocziszky Mihály felszólalásai után utasította az elöljáróságot, hogy a folyamodót meg­hallgatva, állapítsa meg a segély nagy­ságát, hogy azt a legközelebbi közgyű­lés megszavazhassa. Nem kell munkásotthon ! Ezt a jelszót, sok egyéb hasonló badarsággal együtt Csaba' képviselője adta ki, ax ő szokásos tenojában és modorával leszedvén a szentelt vizet munkásközvetitésről és munkásköz vetítő­ről egyaránt. Erre pedig az adott alkal­mat a „nép védelmezőjének," hogy Chrisztián György munkásközvetitő a képviselőtestületnek még a mult év­ben hozott határozata alapján ilyen minőségben végzett teendőiért, mivel emellett most még az iktatói teendőket is ellátja, kérte kiutalni 2000 koronában megállapított fizetését az iktatói fizetés elejtésével. Csaba képviselője személyes ellen­szenvvel viseltetvén minden tisztviselő iránt, lekicsinyelte Chrisztián György­nek oly sokszor kitüntetett és elismert mnnkásságát. Szerencsétlen ideának ne­vezte a munkásotthon létesítését, nem­különben a munkásközvetitési intéz­mény behozatalát. És beszélt még sokat, amit bizonynyal nem a meggyőződése, hanem a személyes ellenszenve diktált. A megtámadott munkásközvetitőt Ko r o s y László vette védelmében, aki szép szavakkal ecsetelte a munkás­közvetítői és munkásotthon áldásos intézményét, Chrisztián Györgynek pá­ratlan ügybuzgalmát és e téren kifejtett, sokszorosan elismert munkásságát, s szavait azzal fejezte be, hogy: mindnyá­jan büszkék vagyunk munkásközveti­tőnkre, s megvagyok róla győződve, hogy Csaba munkásainak 99 százaléka T van elégedve Chrisztiánnal ós el­éssel van működése iránt. Végül 'ta, hogy Chrisztián Györgynek a hozott határozat álapján 1 -tői munkásközvetői fize­jyörgy is Chrisztián el. Csodálkozásának a nép védője ^osan elismert lég­iién. Hogy Chrisz­* hivatásának, azt íls 5bb fórumok, nmal kitüntetés­'ótöbbséggel f >gadta el. Szabadságolások és egyéb ügyek. Néhány szabadságot kérő folyamod­ványt intézett el ezután a közgyűlés, mely Megyeri Imre árvaszéki h. ül­nöknek 3 heti, K u 1 p i n Dániel dr. községi orvosnak 5 heti, B o d ó József mérnöknek 3 heti ós Hrabovszky Pál rendőrfőbiztosnak, aki fegyvergya­korlatra vonul be, 5 heti szabadságidőt engedélyezett. Kulpin drt távollétében W a 11 f i s c h Ferenc dr. és V a s s Vilmos dr. orvosok helyettesitik. K e­lemen László Írnoknak, aki közigaz­gatási tanfolyamra megy, havi 20 ko­rona segélyezéssel 11 hónapi szabadsá­got adott a közgyűlés. A Muzeum-egye­sületnek 600 korona segélyt, Kovács Mihály községi csősznek pedig, aki 20 évig állt Csaba szolgálatában, 200 ko­rona végkielégítést szavazott meg a közgyűlés. Napirenden kivül még K o­c z i s z k y Mihály terjesztett elő indít­ványt, melylyel lapunk más helyén fog­lalkozunk. A geszti gróf kalandja. - Budapesttől Csabán át Gesztig. ­Kiismerhetlenek az élet utjai és ezer­szeresen azok a politika kacskaringós labyrintusai, amelyeken keresztül az egyik pillanatban a magasba jutnak az állam ügyeivel bíbelődő emberek, egy másik pillanatban pedig esetleg már alázuhannak a hatalom polcáról és nyom­talanul eltűnnek, mint a szétrobbanó üstökösök. És amint azok közül is na­gyon kevesen hagynak maguk után a a világűrben valamelyes tejútszerü ho­mályos nyomot, ugy a legtöbb politikai nagyságot is utolér az a bizonyos átok, amely a politikai csűrés-csavarás nagy­mesteri páholyából való letérés után a feledés zöld mohájával gyepesiti be a hullócsillag emlékét. A kevés kivételek közé tartozik gróf Tisza István, a hatalmas, az erős kezű geszti földesúr, a legutolsó bukott miniszterelnök, aki­nek a szereplését emlegetni fogja bi­zonyára a késői krónika is. Más kormányelnökök is buktak már meg. Három napos újság volt a bukásuk. Jött helyükbe uj, azok elterelték a fi­gyelmet az eltávozottaktól. Nem igy Tiszáról, erről a rendkívüli emberről, aki nap-nap után beszéltet magáról. Egyik oldalról a tehetségét, nagy tudá­sát, rendkívüli politikai egyéniségét bá­mulják, magasztalják; ugyanakkor a másik oldalról (természetesen mások) szidják, ócsárolják, hazaárulással vá­dolják. Tisza pedig, a geszti földesúr, halad a maga utján, a dunaparti diszes bár­sonyszékje helyett a geszti kúria csön­des magányába. Amiről még ezelőtt nemrégen azt nótázták, hogy; Geszt felé megy különvonat, Tisza Pista azon halad , . , Hát ezt se dalolják ma már, vagy legalább nem igy. Mert fucscs a külön­vonat. A geszti gróf éppen olyan rendes hilétával ül fel a személyvonat rendes első osztályú fülkéjébe, mint akármelyik más közönséges földesúr. Aminthogy itörtökön is megváltotta a budapesti Hi pályaudvaron a rendes menet­et az ex miniszterelnök úr. rjah! Tempóra mutantur . . . nint azt már a fővárosi lapok is ák, gróf Tisza István délvidéki <1 visszaérkezve, csütörtökön este ipestről Csabán át geszti birtokára i ott. E sorok írójának alkalma volt ' Jgkisórni útjában. íme néhány kép az útról: Az aradi személyvonat este 1Q órakor indul a keleti pályáudvarról. Tisza alakja néhány perccel tiz előtt megjelenik a perronon, majd beszáll a közvetlen kocsi első osztályú fülkéjébe. Egy hordár beviszi utána a málháját; egy nagyobb utibőrönd és néhány ki­sebb doboz, azokat elhelyezi, s mivel a vonat még nem indul, leszáll ós foly­tatja sétáját. Tisza után ideges türelmetlenséggel halad egy fekete boutonos, elegáns öl­tözetű hölgy. A viselete előkelő és csöp­pet sem árulja el, hogy a haute voleó creme, avagy a kokotte-k vüágából való. Kétszer-háromszor is az exminiszterel­nök elé kerül, de az gondolataiba me­rülve, nem látszik őt észrevenni. Végre bátorságot kap és elébe áll Tiszának. — Pardon, kegyelmes uram, sza­bad egy szóra! — mondja diszkréten a hölgy. Az udvariasságáról és a hölgyekkel szemben előzékenységéről hires nemes gróf készségesen felel — kérdésben: — Mit tetszik parancsolni ? A hölgy most még közelebb lép és szinte súgva mondja: — Látom, kegyelmes uram, egyedül utazik. Megengedi, hogy elkísérjem? Tisza, az erényes családapa, előbb elmosolyodik, majd haragos villámokat lövel a szeme, tagadólag megrázza a fejét, sarkon fordul és beszáll a fülké­jébe. A fekete boutonos hölgy pedig el­pirul a füléig, egy darabig még ott áll, mintha leszögezték volna, aztán, mint akit puskából lőttek ki, rohant a per­ronról az első osztályú várótermen ke­resztül. Tanulság: Az „erős kéz" politikája még mindig imponál a hölgyeknek, akik szeretik, illetve szeretnék gardírozni az „erőszak" emberét. A nemes gróf pedig felháborodás­sal csapta be maga után a fülke ajtaját és pihent egész Gyuláig. Vájjon miről álmodott ? ... Reggel 6 óra volt, amikor megnyílt a fülkéje ajtaja, amelyen a világ leg­egyszerűbb embere lépett ki. Egyszerű barnacsikos ruha rajta, keménykalap a fején, felöltő nélkül. Mindennek kép­zelhető egyszerű külsejéről, csak volt miniszterelnöknek és grófnak nem. Szi­varra gyújt ós belemerül a táj szemlé­lésébe. Ez az elhallgatott fejezet nem tar­tozik a nyilvánosság elé. Nagyszalontán kiszál a geszti föl­desúr, átlyukasztott biletáját kötelessóg­tudóan átadja a jegyszedőnek és mire a perronról kiér, az állomás előtt terem két angolvórü paripával a könnyű ho­mokfutó. A hordár, akinek 1 korona borravalót nyom a markába, felrakja a holmiját a kocsiba, a livrés inas elfog­lalja a rendes ülést, gróf Tisza István pedig, az ex-miniszterelnök felül a bakra, kezébe fogja az ostort, művészi keze­léssel suhint vele egyet a levegőbe és repülnek a telivér paripák, mint tálto­sok, a geszti kastély felé. Hol jobbra, hol balra kanyarodnak a paripák, asze­rint, amint a nemes gróf kezeli a gyeplőt. Hogy azt a renitens parlamentet nem lehetett ilyen szépen kormányozni, hajtani!.., — dor. Miskolc az országos iparos kongresszus ellen. Irta: Aohlm János. A miskolci ipartestület elöljárósága elhatározta, hogy a szabadkai iparos kongresszuson nem vesz részt. És pedig azért, mert a mostani kormány csak ideiglenes jellegű, átmeneti, tehát nem olyan, hogy az iparosság vele követlen érintkezésbe lépvén, a kongresszuson Kifejezendő óhajai teljesítésére hivatva yolna. Hát ezen határozathoz nem volna szavunk. Minden autonóm testület ugy aatároz, amint neki tetszik. Például jjgocsa non Ooronát." Akinek hogy ;etszik, ugy fekszik. Oda megy gyűlésre, ihova tetszik. De hogy ezen határozatát dobra ütötte, azt a napi sajtóban is megkür­öltötte, de a hazai ipartestületeknek is negküldötte, oly felhívással, hogy ők is igy járjanak el. Ezzel üszköt akart lobni az ugy is puskaporral telitett le­begőbe ós szétrobbantani azt a példás igyetértést, amelylyel már hat kongresz­izust éltünk át: ezt már szó nélkül nem íagy hatjuk. Kijelentjük tehát, hogy a miskolczi: partestülettel nem értünk egyet. Az iparos kongresszusok, három ívről három évre mindig maguk hatá­•ozzák meg a következő kongresszus íelyét ós idejét. A nélkül, hogy tudnák, ^agy törődnének azzal, hogy akkor nüyen lesz a kormány? ideiglenes-e 'agy állandó, alkotmányos-e, vagy ab­izolutisztikus. lyság he­'ertelen­tt sze­lelke­'enki­gbe­így határoztuk azt el 1902-ben Nagy­váradon is hogy a VII. kongresszust 1905-ben Szabadkán tartjuk meg. Vagy vannak most is az iparosság­nak megbeszélendő bajai, orvosolandó sérelmei vagy nincsenek ? Ha vannak: úgy azok sürgősen elintózendők, tekin­tet nélkül a kormány minőségére. Mert nem az a kérdés, hogy ki adja meg azt a mit kérünk, hanem az, ho»y meg adja-e? és hogy sürgősen adja meg. Mert „kétszer ad az, a ki korán ad." Az elmúlt hat kongresszuson is elég ideiglenesek voltak kormányainak, mert 15 óv óta a mostani már épen hatodik a kereskedelemügyi miniszterünk. És csak épen ez a mi bajunk. Olyan fontoskodás való a pártgyű­lésekre, vagy népgyűlósekre, ahol köz­jogi kérdéseket tárgyalnak. Ott szapul­hatjuk a kormányt, — magam is ütök rajta egyet-egyet, — de a tisztán ipari kérdéseknél ne politizáljunk. De feltéve, hogy a miskolci iparos­társak hazafias felbuzdulását helyesel­nénk is, de nem helyeselhetjük az eljá­rásukat. Mert a kongresszus előkészíté­sére jött össze e hó 2-án Budapestre a hazai ipartestületek központi bizottsága, a hova a miskolciak is meglettek hiva ; miért nem jöttek hát oda opponálni ? ahol a miskolci kereskedelmi és ipar­kamara derék titkára is jelen volt, de nem opponált, sőt referadát is vállalt. Pedig az is a miskolci ós kamara kerü­leti iparosokat képviselte, de nem oppo­nált a kongresszus ellen, hanem a hatá­rozatokhoz hozzájárult. Vagy ha már ugy tetszett az ipar­testület elöljáróságának határozni, tar­totta volna meg határozatát magának, de egy elhatározott, előkészített ós össze­hívott országos nagygyűlést meghiúsí­tani akarni, az ellen izgatni, az egyálta­lában nem helyeselhető eljárás. ort s . Jwel illemet volna ebből a lkával ele­l. Hóbortos dta, mit tesz, altosnak. Ez esterkélt, mint önbözik a XVI, aból való, mely lekes alakja ma­'ácsoknak. Nem al, mikor a halál .rgrovási kalandot" Csaba vásároljon legelőt! — Kocziszky Mihály indítványa. — Lapunk legutóbbi számában hosz­szasabban ismertettük azt a másfélmilliós földvételi ügyet, amely most Gyula vá­ros képviselőtestületét foglalkoztatja. A dolog lényege az, hogy Gyula város alkudozást folytat gróf Wenckheim Dénes gróffal a gróf Wenckheim István­féle szentbenedeki 5496 holdas urada­lom megvétele tárgyában, amely birtok­testből mintegy 3000 holdnyi terület legelő. E tudósításunkra hivatkozva, K o­c z i s z k y Mihály napirenden kivül indítványt tett Csaba képviselőtestüle­tének csütörtöki közgyűlésén, hogy az elöljáróság magán-úton lépjen érintke­zésbe a szentbenedeki uradalom tulaj­donosával a 3000 holdnyi területű le­gelő megvétele iránt s ha a képviselő­testület jónak látja, erre adjon felhatal­mazást az elöljáróságnak. Ez indítványra Korosy László felelt, aki, nagyon helyesen, azt jegyezte meg, hogy a kérdéses birtoktestre nézve most folyik az alku Gyula város és a tulaj­donos között, nem volna tehát helyén­való, hogy most Csaba, az alku eldőlte előtt feltolakodjék vevőnek. Ajánlta, hogy e tárgyban addig ne hozzon a képvise­lőtestület érdemi határozatot, míg Gyula nem határoz a vételre nézve. Biztosí­totta egyben a képviselőtestületet, hogy az elöljáróság figyelemmel kiséri az al­kudozásokat s amennyiben azok Gyulá­val sikerre nem vezetnének, az elöljá­róság a legelővétel tekintetben azonnal érintkezésbe lépne a tulajdonossal. A dolognak, igy amint van, a laikus nem tulajdonit semmi különösebb fon­tosságot. Azok azonban, akik felfogták az indítvány jelentőségét és az arra adott választ, igenis nagy fontosságot tulajdonítanak az ügynek, amelynek fej­leményei elé különösen Csaba gazdakö­zönsége tekint nagy érdeklődéssel. Nem akarunk a Gyula város és gróf Wenckheim Dénes között folyó alku tárgyalások fejleményei elé vágni. De amennyiben azok meghiúsulnának, vagy esetleg Gyula a vételből elejtené a legelőt, úgy annak megvételére nézve Csaba elöljárósága azonnal megkezdené a tulajdonossal a tárgyalásokat, melyek kedvező körülmények között eredményre is vezetnének. Mindez pedig abban találja meg vi­lágos magyarázatát, hogy Csabának nincs legelője, illetőleg ami van, a szükség­letnek megfelelően aligfigyelembevehető

Next

/
Oldalképek
Tartalom