Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-28 / 119. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1905. novemb. 12 sen egyszerű, tartalmában pedig bensőségteljes ünnepség, amely kedden délután részint a csabai ipartestület, részint a Fiume szálló éttermében lezajlott. Csaba iparossága, karöltve a társadalom minden rétegével, a kerületi kamara és a szomszédos ipartestületek küldöttei ünnepelték Áchim János ipartestületi jegyzőnek husz éves jegyzői jubileumát. Sablonos riporteri toll ne zengjen dicsériádát arról az ünnepről, ahol a mindenki kedélyes János bácsijának nyújtották át az elismerés, a tisztelet, s a szeretet hervadhatlan babérjait, a Munka, az Eredmény jutalmának örökzöld borostyánkoszoruit! Minden hízelgő epitetonnál ékesebben beszól maga az ünnepség, amelynek lefolyásásáról az alábbi részletes tuaósitást adjuk. Már a kora délutáni órákban igen népes volt a polgári kör és az ipartestület helyiségei, mert a társadalom minden rétegéből siettek, hogy a népszerű jegyző ünnepségéről le ne maradjanak. Hat órára zsúfolva voltak a termek s megjelentek: az aradi kereskedelmi és iparkamara képviseletében Reinhardt Gyula alelnök, Edvi Illés Lsszló kamarai titkár, S e i 1 e r Elek főszolgabíró, L i n d e r Károly dr. iparhatósági megbízott, Veres Károly, a szalontai ipartestület elnöke, Fehér István a mezőberényi ipartest, elnöke, Zsilinszky Endre, Fábry Károly, Németh Lajos, Re 11 Lajos, dr., a kereskedővilág számos tagja, az iparos ifjak művelődési egylet tagjai. Wagner József ipartestületi el nők nyitotta meg az előljárósági diszülést s keresetlen, de őszinte szavakkal indokolta az elöljáróságnak ama ténykedését, hogy Áchim János jegyzőnek husz éves jegyzői jubileuma alkalmából, a tanácsterem részére megfestette arcképét, s bár az ünnepségnek, a jubilánsnak az ország ipara érdekében kifejtett munkássága révén, országosnak kellene lennie, a csabai ipartestület, mely szerencsés őt bünia, ezzel a szeretet, ragaszkodás és érdemei elismerésül csak némi háláját kivánta leróni. Az éljenektől többször megszakított beszéd befejezte után indítványozta, hogy Áchim Jánost a diszüiésre H i 11 ó Mátyás, J e n e y Endre és Molnár Samuból álló küldöttség hivja meg Nem sokára megjelent a küldöttség az ünnepelttel s az meghatottságától, a zajos éljenektől alig birt s óhoz jutni, azonban jó kedélye és humora most is felülkerekedett s azt mondolta, megjelent a szives meghívásra, bár azt hitte, hogy megtörténhetik az ünnepély nélküle is, mint cigány nélkül az akasztás. A dalárda szépen előadott megnyitó éneke után ismét Wagner József beszélt s üdvözölte a jubilánst, kiben a magyar ipar felvirágoztatása, az iparosság boldogitására való törekvésén kivül oly nagy munka és ügyszeretet öszpontosul, hogy nemcsak a csabai ipartestület büszke reá, hogy szerencsés őt bírnia, hanem az ország iparos vezérférfiai között helyet foglal s ott elismerést vívott ki magának. Midőn munkásságáért az iparosság nevében köszönetet mond Áchimnak, kéri a Mindenhatót, engedje meg, hogy a csabai ipartestület a jubiláns bölcs vezetésében sokáig részesülhessen. Most a diszbeszéd megtartására felkért Pándy István dr., ipartestületi ügyész igen szépen előadott tartalmas, helyeslés és éljenektől megszakított beszédben jellemezte Achimot mint iparost, mint a magyar ipar fellendítésén, az iparosság boldogitásán fáradozó és sok eredményes munkát kifejtett férfiút, mint hazafit, mint családapát, végül mint a sziv emberét, ki mindenkit szeret és viszont mindenki szeret. Ez a szerény ováció csak halvány kifejezése akar lenni munkás érdemeinek elismeréséül. Közben zajos éljenek közt lehullt a képről a lepel s V e r e s Gusztáv festőművész igen élethűen örökítette meg Áchim jóságos arcát. Csak nagysokára ült el az éljen Pándy beszéde után s szóhoz juthatott a, jubiláns. Isten a tanúm, mondotta Áchim, hogy szerény működési körömben nem számítottam soha ünnepeltetésre; amit tettem, azt az iparosság érdekében tettem. A társadalomban mindenki annyit tartozik tenni, amennyi tőle telik. Köszönetet mond a csabai iparosságnak az iránta való szeretetért, a még nem érdemelt kitüntetésért, hálát ád a Mindenhatónak, hogy munkabírással megáldotta s valahányszor a tanácsteremben, arcmására fog tekinteni, az serkenteni és buzdítani fogja munkára, hogy a szeretetet és ünnepeltetést caak ezután meghálálja. I Reinhardt Gyula, az aradi,iparkamara nevében üdvözli a jubilánst. Amily pótolhatatlan munkát végez Áchim a csabai iparosság érdekében, ép oly i értékes működése a kamara kebelében. ! Az ipartestület csak önmagát tisztelte ; meg azzal, hogy a jegyző érdemeit e ; lélekeme'ő ünnepély keretében méltatja. Sailer Elek főszolgabíró, mint az elsőfokú iparhatóság vezetője nem meg| hivásra, hanem sziveinditására jelent | meg az ünnepélyen. Neki van legtöbbször alkalma tapasztalni, hogy mi Áchim János a csabai ipartestületnek s mily munkásságát fejtett ki az ipartestület megalakítása óta, s már akkor mondotta a jubiláns, hogy addig, mig Magyarországon az önálló vámterület életbe nem lép, a magyar ipar igazi boldogulása lehetetlen. Kívánja, hogy a jubiláns e vágyát teljesülve lássa. Fábry Károly a polgári kör nevében, Veres Károly a szalontai, F eh é r István a mezöberényi ipartestület, Horváth Mihály az iparos ifjak nevében üdvözölte a jubilánst, H i 11 ó Mátyás előljárósági tag pedig indítványozta, hogy az ünnepély lefolyása jegyzőkönyvben örökétsék meg s azt az előljárósági tagok is irják alá. A Himnusz elhangzása után a lélekemelő ünnepély első része befejezést nyert, hogy aztán a fehér asztalnál még fokozottab folytatást nyerjen. Az Áchim tiszteletére rendezett társasvacsorán mintegy 150-en vettek részt s az a legjobb kedélyhangulatban, igen sok sikerült pohárköszöntővel fűszerezve, benyúlt a hajnali órákig. Az első köszöntőt Wagner József mondotta a jubilánsra, a kedélyes emberre, jó barátra és családjára. Edvi Illés László beszédében vázolta az ipar történetét a céhrendszer eltörlésétől a mai napig s annak keretében méltatta Áchim érdemeit, ki folyton sürgetve az ipartörvény revízióját, mindig tudta előterjesztéseit oly érvekkel támogatni, hogy az előtt mindenki meghajtotta zászlaját s nincs messze az idő, hogy a módosító törvényjavaslat a képviselőház elé kerül, s ez lesz Áchim igazi diadala. Zsilinszky Endre dr., ki hosszú éveken át mint iparhatósági biztos működött, élteti Achimot, mint a munka emberét s üdvözli a gazdatársadalom nevében. Áchim János újólag köszönetet mond a megnem érdemelt elismerésért s igyekezni fog azt még nagyobb szeretettel s az iparosság érdekében kifejtendő munkássággal meghálálni. Poharát Csaba iparosságának boldogulására üriti. Korosy László főjegyző szerencsésnek mondja azt a társadalmi osztályt, mely oly ügyszerető és buzgó férfiúval bir, "mint Áchim, ki minden társadalmi mozgalomból kiveszi részét: őt élteti. A c h i m Tamás biró a nagy Achim-család nesztoráért és büszkeségére üriti poharát. Több humoros felköszöntőt mondott Klein József, Veres Károly, beszéltek még Reinhardt Gyula, Rell Lajos dr., Áchim László, Közics Gusztáv, ki a szeretet emberét, a jubilánst éltette, Turcsán Pál, Hilló Mátyás, ifj. Horváth Mihály, ki az arckép festőjét, Veres Gusztit éltette, Veres Gusztáv stb. stb. Bár szűk keretben óhajtotta a csabai ipartestületi elöljáróság Áchim jubileumát megünnepelni s mégis, a lapok utján nyert értesülésre az ország minden részéből érkeztek és érkeznek üdvözlő sürgönyök és levelek az ipartestülethez. Üdvözölték Achimot Kristyóry János iparkamarai elnök, Marschail Lajos titkár, a békési, szalontai, veszprémi ipartestület, az ipartestületek országos bizottsága, Gelléri Mór, Zsilinszky Mihály igen szép levélben, Áchim L. András orsz. képviselő, Balogh postafőnök. Hornyacsek József, Schreyer József stb. Tisztújítás a csabai izr. hitközAz uj elöljáróság. A mi szűkebb pátriánk társadalma sem külömb, mint általában az országé : meglehetősen züált és tagozott, jelenleg pedig a keserves politikai eseményeknél fogva alaposan fel is dult. De jóleső megnyugvással vetjük papírra azt az igazságot, hogy felekezeti türelmetlenségnek csak halvány árnyéka sem kisért nálunk, sőt éppen a példás türelmesség a leghathatósabb biztosíték a polgárságunk egyetemes nyugalmának, a társadalom békéjének. Nem a lokális patriotizmus diktáltatja velünk e sorokat, de a köteles elismerés, amelylyel tartozni vélünk Csaba társadalmának, izrealita felekezetű polgártársainak, akik ellentétben sok számos hitsorsosukkal, igazán magyar hazafiak és törhetetlen hívei a haladásnak. Mindezeket pedig abból az alkalomból mondjuk el, hogy a csabai izraelita hitközség hétfőn délelőtt tisztújító közgyűlést tartott, amelyen valóban följegyzésre érdemes kijelentések hangzottak el, mik érdemesek a meghallgatásra és követésre egyaránt. Magáról a közgyűlés lefolyásáról ezt a tudósítást adjuk: A rendkívül látogatott közgyűlést vasárnap délelőtt K e r é n y i Soma dr. elnök nyilotta meg. Előterjesztette a közgyűlés egyetlen tárgyát, a tisztújítást, majd bejelentette, hogy a 15 éven át viselt hitközségi elnökségről lemond. Nem az ügyszeretet hiánya miatt, nem is elfoglaltságára való tekintettel, hanem hogy uj elnökkel uj élet vonuljon be a hitközssgi életbe. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul az agilis és sokoldalú, de egyben hithű férfiú lemondását s neki másfélévtizedes buzgó munkálkodásáért köszönetet szavazott. Ezután az uj elnök megválasztatására került a sor. A megjelent hitközségi tagok egyhangúlag R e i s z Simont éltették és kívánták egyhandúlag elnöknek. Reisz Simon szerényen kiakart térni a megtiszteltetés elől, hangoztatta, hogy mint gazdasági elnök, éppen legjobb tehetsége szerint tölti be hivatását. Mivel azonban a közgyűlés egyhangúlag mellette foglalt állást, kijelentette, hogy És csodák csodája! az európai egyensúly nem billent meg, Macedónia se borult lángba, csak egy kis érthető csudálkozás támadt a szalonban, mikor Rodán folytatta gondolkozás menetét ott, ahol pár pillanattal azelőtt elhagyta, vagy talán mégegyszer elmondta az elejitől kezdve. Teringettét! — becsülettel kivágta a rezet. Akár Csapodár kisasszony a magas C-ét, amikor ennivaló bájossággal nótázta a zongora muzsikája után hogy : Kató szivem szép katája. Lelkem bájos ideálja, Az arca hó, haja napsugár, — Az utcán ha végig lebben, Száz ajakról sóhaj rebben : lm egy angyal, ki a földre jár! Türelmes olvasó, ki kopíatod a pupilláid e sorokon, tudod, hogy mit jelentenek ezek a ravaszul idepötyögtetett pontok. Olyan közönséges rejtvény ez, amelyet a Tolnai Világlap „Fejtörő" rovatának minden tanulmányozása nélkül kitalálhatni. Hogy mi ? Hát egy kimaradt fejezet, aminek a kitalálását divatos és lusta irók a nyájas olvasó fantáziájára bíznak. Mivel pedig én se divatos, se lusta és talán iró sem vagyok, csak szürke újságíró, hát nem kínozom holmi kitalálásokkal a közönséget, hanem szentül megígérem, hogy a fönti ravasz pontok tartalmát később, annak kellő idejében, elmondom. Most pedig még annyit árulok el, hogy hősünk egy idő óta még álmában is a Kató, szivem szép Katóját emlegeti. Palatínus József. Apróságok. A pápa. Abban az időben nem volt nagyobb ur a pápánál. Korlátlan hatalommal rendelkezett a szolgák és neuterek (se nem urak, se nem szolgák) felett. Jutalmat oszthatott, azaz a robot alól felszabaeithatott bárkit; büntethetett, ami az érsekek közreműködésével a pálcák számozott osztogatásából állott. A bíbornoki tiszlet, a kedvenc töltötte be. Ez olvasta a büntetendők névsorát. A pápa ítélt, az érsekek (szintén protekciós neuterek) vágták fel a deliquenseket. Hej! szép idők voltak azok! Estve kilenc órakor bezárták a kollégium kapuját. A kapuőri caetusba beült az öreg kapunyitogató vigil, a ki a künnrekedteket eregette be. Az apparitorok végig járták a szobákat a lustra bottal: — Itthon vannak-e ? Ki hiányzik ? A csendet egyszerre apró csengők csilingelése verte fel. A folyosókon végig szaladva a kursorok rázták a csengőket, s közbe kiabálták : — Szolgák, neuterek! Mentünk a práeces terembe öt-hatszázan, mind szolgák és neuterek, — kis diákok I-től a Vl-ik gimnázistákig, kik a bennlakás ós ebódkoszt, továbbá a naponkénti két cipók ellenében bizonyos meghatározott szolgai teendőket tartoztunk végezni: seprés, portölés, hamu, fa, vízhordás, vígilkursorság stb. A pápa fenn ült a ketedrán. Ha jól emlékszem Gergő-nek hivták. IV-ed éves thelogus volt. Nagy magas ember, hatalmas bassus hanggal, fekete körszakállal, ráncos homlok . . . szóval tekintélyes, hogy ugy mondjam remegtetős alak. A pódiumon állt a bibornok, körülötte az öt érsek ujjnyi vastag nádpálcákkal. Először a jövő héti beosztással vét geztek : kinek mi lesz a teendője, kihova állit a két cipó s egyebek . . aztán olvasta a bíbornak a hanyagok névsorát. A pápa itélt, s az érsekek nyomban kiosztották a porciót. Biz az néha megtörtént, hogy a deliquens nem mozdult, mikor citáltatott ki a középre; ilyenkor Gergő, mint egy megvadult oroszlán rohant a padok közé s kegyetlenül bánt el a renitenssel. Pedig volt a neuterek között olyan is, kinek már pelyhedzett az álla. De Gergő nem kegyelmezett. A legkisebb mulasztást, bármi kis deákos csínyt el nem nézett. Irgalmatlanul büntetett, sokszor igazságtalanul is. Nagyon el voltunk keseredve ellene, s összeesküdtünk, hogy lehetetlenné tesszük. Minden tettét számba vettük, minden lépését megvigyáztuk, s a siker nem késett soká. Egy éjjel, mint vigilek láttunk egy sötét alakot, kiben a Gergőt gyanítottuk, a tanári találkozóba beosonni. Las san útána mentünk. Az ajtó nyitva . . . Némi tétovázás után bementünk. Senki s:;m volt ott. Hiába néztünk asztal, szék. szekrény alá, mögé . . . embert nem találtunk. Egyszer az egyik vigil csendesen szól: — Az ablak nincs becsukva, csak behajtva ... a külső is, a belső is. Itt ment ki, itt jön vissza. Tanácskoztunk, melynek eredményét én mentem a seniorhoz jelenteni. Gergő pápa éjfél után kapaszkodott fel az ablakra, a seniorral együtt tárt karokkal fogadtuk. Meghökkent, de aztán hátra vetette büszke fejét s a senior után, ennek intésére, bement az I-ső caetusba. Másnap tanári gyűlés volt, harmadnap meg gyönyörrel húztuk meg a repedt harangot Gergő pápának. Fuvolaszó. Sok drukkos órát ütöttünk el a Kabán Jóska fuvolájával; már mint a Kabán Jóskával, meg a fuvolájával . . . mert e kettő tett egy emberszámot. Kabánt fuvola nélkül nem tudom elképzeln , s ha fuvolát látok, önkénytelenül előtérbe nyomul a Kábán Jóska alakja is. Hej.! szépen is tudta az azt billegtetni. Ha el volt keseredve, oly érzékenyen fújta, hogy az egész "osztály törülgette a szemét! Ha olyan hangulata jött, fújta ugy, hogy a padokat verdestük keservünkbe; de tudta ugy is alkalmazni, hogy örömünkbe, nevettünkbe, majd kibujtunk a bőrünkből. De legszebben tudta a Tavasz elmultát... Kossuth Lajost . . . Szózatot . . . meg a Hymnust . . . Beültünk az osztályba s ha drukkos óra jött, Kábán elővette a fuvoláját s kezdte fújni a fenti darabokat s mi kisértük — pianó pianissimo — 4 hangra. Nem volt a tanárok közt egy sem, aki ezt hallva, meg nem állt az ajtóban öttíz percre s bizony nem dicsekszem, ha azt mondom, gyönyörködtek . . . Különösen a történettanárunk, az öreg Szabódi, az elhallgatott volna talán óraszámra is bennünket, illetve Kábán Jóskát.. . Legtöbbször csak ZU után eresztettük be s ilyenkor már a kérdezésre nem jutott idő. Néha az öreg ugy /ogott ki rajtunk, hogy a 10 perc, a szünet alatt beült a terembe . .. ilyenkor aztán megcensiált bennünket keményen. Egy ilyen előre való beülés alkalmával Kábán a folyosón előhúzta fuvoláját s egy laposat pislantott ... Körbe fogtuk : „Tavasz elmúlt ..." — Hanem a fertály is elmúlt ám már, betyárok ! — szólt ki az öreg az ajtón. Péozely József.