Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-23 / 109. szám

Békéscsaba, 1905. XXXH-ik évfolyam. I09-ik szám. Csütörtök, november 23. BEEESME&YII EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl3 : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám : 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdUési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Tartalékosok sorsa. Békéscsaba, nov. 22. A király megparancsolta, hogy december 27-én reggel ötvenezer polgár vetkőzzék ki cibilbagázsi mivoltából és öltözzék mundérba, vegye vállára a Mannlichert, hogy meg ne rendüljön az európai egyensúly. Ötvenezer családos embernek kell bemasirozni az űres kaszárnyákba, félszázezer embernek kell abbahagyni a kenyérkereső munkát és búcsút venni bizonytalan időre a feleségétől, gyermekeitől. Hogy mit jelent ez a királyi parancs, azt csak az az ötvenezer póttartalékos katona tudja, akik esetleg kenyerüket vesztik, koldusbotra juttatják övéiket. És ennek a rettenetes állapotnak be kell következnie, mert októbernek első napján nem kaptak a kaszárnyák újoncokat, a nagyhatalmi hóbort pedig megköveteli, hogy a legrongyosabb mundér se maradjon gazda nélkül, a legutolsó Mannlicher se lógjon tétlenül a falon. El kell következnie ötvenezer család gyásznapjának, mert a király úgy parancsolja, hogy a nemzet és törvénytelen kormány küzdelmének ötvenezer ártatlan katona és azok kétségbeesett, nyomor elé tekintő családjai igyák meg a levét. Olvasván a királyi parancsot, a válság minden kiemelkedő mozzanata eltörpül. El a kormánynak minden jogtiprása, el a nemzet küzdelmének minden tényei. A királyi parancs a legfőbb mindenek felett. Es ez ellen nincsen apelláta. December 27-ike el fog következni minden borzalmával, rettenetességével. És sem a póttartalékosok, sem azok jajveszéklő családjainak keserűségét nem fogja enyhíteni az a napi parancs, amelyben kihirdetik majd a kiérdemesült katonáknak, hogy: bekellett jönnötök, mert a koalició nem szavazta meg az ujjoncot, mert a koalició igy akarta. Hazugság ez a magyarázat, mert a passzív rezisztencia neve alatt folyó nemzeti küzdelemnek nem volt és még kevésbbé célja most vagy a jövőben a póttartalékos katonák behívása. Más volna, ha az országot fegyveres támadás fenyegetné. Akkor parancs nélkül is fegyvert ragadna minden épkézláb polgára a hazának. Nem. A póttartalékosok fegyverbe szólítása a király által kilátásba helyezett végtelen nyomort és szenvedést jelenti. Valóban, végtelenebb nyomor és szenvedés el sem képzelhető, mint amekkorának elébe néz az ország a póttartalékosok bevonulásával. Éppen ezért minden követ meg kell mozdítani annak érdekében, hogy ötvenezer család ne maradjon kenyérkereső nélkül, ne veszítse el télnek tél idején fentartóját és hogy ne hurcoltassék be a kaszárnyába az elégületlenségnek és az elkeseredésnek egy olyan szuperlati vusza, mely — ki tudja a bekövetkezendőket ! — megbontja a fegyelmet és anarchiát teremt a hadseregben. Ettől pedig Isten mentsen, mert aztán készek lehetünk a legvégsőre, a lehető legrosszabbra. Amig nem késő hát, cselekedni kell. Elejét kell venni a veszedelemnek és ennek ^a cselekvésnek semmi áldozat sem lehet drága, ha csak koldussá nem akarjuk tenni az országot. A politikusok csak egy politikát folytathatnak : olyan irányban munkálkodni, hogy december 27-ére megteremjen a béke, amely ötvenezer családot megment a nyomortól, a kétségbeeséstől, az országot pedig a legnagyobb veszedelemtől, amely elé néz. Igen, a kiegyezésnek meg kell születnie rövid időn belül, mert a póttartalékosok sorsa most az ország sorsa. A válság. A nagy konfliktus az utóbbi napokban a lavina feltartóztathatlan erejével fejlődik tovább; részint positivumokban, részint pedig egyelőre még bizonytalan, előrevetett árnyképekben, melyek azonban a helyzet megítélésénél szintén szerepet kell, hogy vigyenek. Ami a positivumokat illeti, azok túlnyomó részben egy cseppet sem rózsásabbak a törvénytelen kormányzat eddigi eseményeinél; de a jövőre vonatkozó kombinációk, előjelek és most még csak szállongó, de valószínű sejtések már kedvezőbb perspectivát mutatnak. Pozitívumként állapithatjuk meg először is, hogy a kormány csakugyan hozzányúlt a sokat hangoztatott erélyes rendszabályokhoz, de viszont tény az is, hogy mindezideig még semmi eredményt elérnie nem sikerült. Igy hozzányúlt — kénytelen-kelletlen — a csendőrségnek és katonaságnak alkalmazásához a főispáni beiktatásoknál: a kassai ós zempléni esetek mutatják, hogy milyen sikerrel. Folynak vidáman a felfüggesztések is, valószínűleg világosabb bemutatására a kormány szánalmas tehetetlenségének, mely e téren sem tudott még egyetlen egy esetben is érvényt szerezni akaratának. A póttartalékosok behívásával vezető cikkünkben foglalkozunk. Végre a renitens megyék dotációjának beszüntetése, — melytől Kristóffy úrék olyan varázshatást vártak, — nem hogy legkevésbbé is megrendítené a nemzeti ellenállást, de az eddigi jelek után Ítélve, a kormány kudarcainak méltó bekoronázása lesz. Először azért, mert a megyék, még a rendelet megvalósulása esetén is igen hosszú időre biztosítva vannak, de másodszor különösen azért, mert a rendelet törvénytelensége kétségen kivül állván, azt a közigazgatási biróság a megyék felebbezése esetén a legnagyobb valószínűség szerint megsemmisíti, sőt az sem lehetetlen, hogy az állampénztár, melynél, — mint Fazekas főjegyző már meg is tette, — az alispánok ezentúl is utalványozni fogják a dotációt: épen az alispánok kétségtelen utalványozási joga folytán fizetni lesz kénytelen. Ezek a kormány erélyes rendszabályai. Ezzel szemben az ellenzék agitációja és a megyék ellentállása hatalmasan folyik tovább; de beszámolhatunk még egy oly positiv és uj eseményről is, mely a válság történetében mindenesetre fontos szerepre van hivatva, esetleg fordulópontot képezhet. Az Alkotmánypárt megalakulásáról szólunk, mely magában véve is jelentős esemény, de még jelentősebbé válik az által, hogy magában hordja 67-es pártok nagy összeolvadásának csiráját. A hatás pedig már is jelentkezik ós pedig nagyobb mértékben, mint Fejórváryék óhajtanák. Ugyanis szinte bizonyosság gyanánt emlegetik, hogy gróf Andrássy Gyula, a most megalakult Alkotmánypárt vezére, már a legközelebbi napokban külön kihallgatáson lesz Ő Felségénél. Egyáltalában beavatott körökben a hangulat inkább az optinizmus felé hajlik; aminthogy csodálatos is volna, ha Bécsben még mindig nem látnák át az erőszak politikájának teljes hiábavalóságát. Hozzátartozik még a krónika teljességéhez, hogy a kormány a választások rémét ismét elővette az asztalfiókjából, ahonnan ez rendesen olyankor kerül elő, amikor már a kitűnő urak teljesen odáig vannak tehetetlen dühükben. Most nyíltan hirdetik, hogy már mindent rendbehoztak a parlament dec. 19-iki I feloszlatására. Az uj választásokat aztán Békésmegyei Közlöny tárcája. Akrostichon. Mint a kéklő eget: lelkét titok zárja. Aranyos a kedve: de belül ki látja. Reggel piros rózsa, délfelé halovány. Gondold, hogy büszke sas : lehet, hogy csalogány, írjad útjaira : éretted bú emészt, Talán lángba borul, lehet, hogy rád sem né/. Veterán. Kihal a női szépség. = A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. A női szépség pusztulását siratja egy francia iró, Paul Diffloth, aki most könyvet irt arról, miért vész ki az emberiségből a szépség és mi az oka annak, hogy különösen a női szépség mind ritkábbá válik. Rendkívül alapos vizsgálódásai során amelyeknek „La Beautó s'en va" (A szépség kipusztul) a cime, a szerző mindenekelőtt a női szépség forrásait kutatja és ezt a faji típusban fedezi fel. Tudvalevő dolog, hogy a faji jelleg kialakulására mily nagy befolyást gyakorol a természeti miliő, az éghajlat, a talajviszonyok, amelyek ugy alakítják át a népességet, hogy a talaj, az ég, a vegetáció ós az ott élő emberiség együttvéve komikus egészet alkot. A mimetizmus — a természeti viszonyoknak ez az átalakító képessége — megnyilvánul abban, hogy a bizonyos területen lakó emberek proporciói, arcalkotása, bőrének és hajának szine körülbelül egyforma maradt addig, amig az autokton fajok megmaradtak eredeti lakóhelyükön, az eredeti természeti miliő közepette és igy módot nyújtottak a természetnek " arra, hogy a fajból időnkint olyan típusokat váltson ki, amelyek minden faji szépséget egyesitettek termetükben, arcukban egyaránt. Utóbb azonban a népek egymástól űzetve, kénytelenek voltak elhagyni az eredeti lakóhelyüket, más óghajla i viszonyok befolyása alá kerültek, ami a tipust megváltoztatta ugyan, de a faji szépséget még mindig nem veszélyeztette addig, amig az egyes fajok ügyeltek a maguk tisztaságára és mindenféle keveredést kizártak. A francia iró szerint a faji szépség legnagyobb ellensége a kereszteződés. Valami végzetes természeti törvény ugy akarja, hogy a kereszteződésből származottak ne egyesitsók magukban mind a két fajnak legszebb, legmarkánsabb jellegzetességét, hanem ellenkezőleg az esztétikailag össze nem egyeztethető, az inkongruens vonásokat váltja ki a keveredő kót külömbözü faji egyedből, akinek szülöttje legtöbbször rut, arca disharmonikus, termete disproporcinált, egész lénye kellemetlen és visszataszító. Az emberi fajok keveredése mégis olyan jelenség, amelynek a mostani békés idők és a nemzetközi éritkezés rendkívül kedvez. Néhány embercsoportnak kivételével, amelyek meg tudták őrizni faji tisztaságukat, az emberiség sokat veszített szépségéből, amely manapság a közpességig sülyedt le, banális és unalmas. Ez azonban még nem zárja ki azt, hogy időnként tiszta faji típusok is támadjanak, például görög vagy olasz tipus fordul elő németek, franciák vagy olaszok között. Általában véve azonban feltartózhatatlanul folyik ez az esztétikai nivellálódási folyamat, amely leginkább a középeurópai fajok körében nyilvánul, mig a déli ós az északi népek' meglehetős mértékben megóvják faji jellegzetességöket. Már Stendhal megjegyezte, hogy száz francia nő közül nyolcvanat kellemesnek fogunk találni, de szépnek egyet sem. Száz angol nő közül harminc groteszk, negyven határozottan rut, husz megjárja, tiz azonban istennő, akik szépségüknek teljes tudatában vannak. Száz olasz asszony közül harminc valóságos karrikatura, ötven pedig olyan szépség, akinek bája érzékileg ingerlő és csak husz akad, akik ugy hatnak reánk, mint az antik szobrok klasszikus szépsége. Diffloth azonban azt is konstatálja, hogy a faj keveredés még nem az egyedüli oka a szépség ósökkenésánek. Közrehat még ezenkívül az is, hogy az emberek elhanyagolják a testet. A mai spiritualisztikus világfelfogás és a higéniai tudatlanság egyik további főoka annak, miért torzulnak el az emberek, miért változnak el a formák, miért pusztul a faji szépság, miért vész ki az emberiségből a görög szobrokon tükröződő kellem. A modern házasságok körülményei is módfelett gátolják a szép faji típusok kialakulását. A modern házasság immár nem az egymással lelkileg rokon típusok vonzódása, mint volt régebben, hanem inkább az érdekek menedéke. Feltűnően szép termetű férfinak, akinek az arcéle is szabályos, ritkán jut eszébe, hogy esztétikailag is hozzá illő feleséget keressen, inkább áruba bocsátja természetadta előnyeit és valami gazdag örökösnőt vesz nőül. Nő pedig, ha szép, a legideálisebb szépségű ifjúnál többre becsüli az érettkoru, elhízott, csúnya bácsit, aki a kezéért cserébe vagyont, kényelmet és fényűzést biztosit a számára. Az egyén gazdasági érdekei legtöbbször ellentétben vannak a faj esztétikai érdekeivel s az éhség és szerelem, az emberi cselekvések két leghatalmasabb rugója legtöbbször harcban áll egymással. Általában a szép asszonyok társadalmi szereplését és életfelfogását is szemügyre kell vennünk, irja Diffloth, amikor a női szépség pusztulásának okait keressük. Az úgynevezett „modern" asszonyok általában, de a szép asszonyok különösen, félnek az anyaságtól. Sőt irtóznak tőle. Ezért aztán a felsőbb körökhöz tartozó asszonyok igyekeznek meddők maradni, nem'adnak gyermekeknek éltet, az emberiségre nézve teljesen holt tőke maradnak. Ellenben a szegényebb néposztály, mely sürün szaporodik ós ritkán keveredik idegen fajjal, egyénileg szép típusokat produkál. Ez az oka annak, hogy az alsóbb néposztályban sokkal gyakoribb a szép férfi, vagy a fajilag szép nő, mint a felsőbb osztályokban. Ezeken kivül még a feminizmus is egyik további oka a női szépség pusztulásának. A nőknek hivatalokban, irodákban való munkája csökkenti, sőt megsemmisíti a szépséget. A női szépség olyan, mint valami disznövény|: rendszeres, állandó és szakadatlan ápolást igényel. Azok a nők, akik hivatalba járnak, időnek előtte megcsunyulnak és ezért nem mennek nőül soha. Ezek a nők az emberiségre nézve éppen olyan elveszettek, mint amaz ellentétjeik, akik szépségük lehető gondos és folytonos ápolása mellett mesterséges eszközökkel törekszenek.