Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-23 / 109. szám

2 Békéscsaba 1905. novemb. 23. márciusban tartanák meg. Állitólag az volna a tervük, hogy a választási harcban mindenkit, aki nekik nem tetsző módon viselkedik, izgatás ürügye alatt ártalmatlanná tesznek. Persze, az ilyesmiken csak mosolyogni lehet. Inségakció Békésmegyében. Segélykérés a kormánytól. Nem szorul bővebb bizonyitgatásra, hogy vármegyénk is azon sorsverte területek közé tartozik, amelyeket a nyáron perzselt a hőség, de eső nem áztatta, s igy a megye egyes részeiben már is föllépett az inség. Általában pedig az egész megye gazdáit fenyegeti a tél, amelyet a két évi szárazság után csak még vigasztalanabbá tesz a politikai helyzet. Az inség enyhitésére, mint tudvalevő, a törvényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésén inségbizottságot küldött ki, feladatává tévén, hqgy az egyes községek az inség fokáról jelentéseket szerezzen be és gondoskodjék az Ínségesek segélyezéséről. A központi inségbizottság az egyes községi hasonnevű bizottságokkal egyetemben nemes ambícióval fogtak feladatuk teljesítéséhez. Ám, sajnos, kevés sikerrel, mert sem a törvényhatóságoknak, sem pedig a községeknek nem áll rendelkezésükre olyan alap, amelyből csak részben is fedezhetnék a segélyezéseket. Az állami segélyáruraktárak felállítására fölkért földmivelésügyi miniszter pedig ismételten elutasította a megyét kérelmével, kijelentvén, hogy a kórt célra nincs fedezete, de meg Békésmegyében nem oly nagymérvű az inség, hogy azt a maga erejéből enyhíteni nem tudná a törvényhatóság és illetőleg az egyes községek a gazdasági egyesülettel karöltve. Egy ideig tanakodtak, majd a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésen ugy határoztak, hogy az inségakció ügyében a központi bizottság akkor fog határozni, ha valamennyi községtől beérkeznek a jelentések. Ez megtörténvén, az inségbizottság a napokban ülést tartott Fábry Sándor dr. alispán elnöklete alatt. Az ülésen azt határozták, hogy az inség által legfenyegettebb vidékek lakosainak segélyezésére 7781 korona ellenszolgáltatás nélküli és 11214 korona kölcsön által való államsegélyt kérnek a földmivelésügyi minisztertől. Elismerés az inségbizottságnak jóindulatú igyekezetéért, amelylyel enyhíteni igyekszik a sorsverte szegényemberek " nyomorán, baján, de ez a kérelmezése aligha fog sikerre vezetni most, amikor a kormány odáig megy, hogy megvonja még az államdotációt is a megyéktől, s amikor minden kérelemre az a felelete, hogy nincs fedezet, sajnálattal nem adhat egy fillért sem. Mivel pedig szinte a kétszerkettő négy bizonyságával várható ez a felelet az inségbizottság kérésére is, aggodalommal kell tekintenünk a bekövetkezendők elé. Mivel pedig az aggodalom Az emberiségnek fel kellene vennie a küzdelmet e veszedelemmel szemben, mely azzal fenyeget, hogy kipusztul a női és általán az emberi szépség. Amerikában már régebben rájöttek erre az esztétikai tartozásra és ezért elhatározták, hogy a leányiskolákban lehetőleg szép tanítónőket fognak alkalmazni, mert a naponkint való érintkezés a növendék leányokra ugy fog hatni, hogy ők maguk is törekedni fognak arcuk és testük ápolására. A nagy variété színházak, noha nem mondhatók erkölcsösöknek, azért az az esztétikai érdemük nem tagadható meg tőlük, hogy lehetőleg szép nőket toboroznak színpadjaikra, ós ezeknek a nőknek szépsége, amelyet külömböző világítási effektusokkal fokoznak, a nézőkben megnyugtató, felderítő érzést kelt, amelynek nyomán bizonyára megértik a női szépségnek az emberiségre nézve nagy fontosságát. Diffloth azonban nem elégszik meg ezekkel a külső eszközökkel, hanem azt szeretné, ha minden országban kiválasztanák a legnemesebb, a legtisztább fa]i típusokat, a faji szépség fentartására és — tenyésztésére. Megvalósul-e valaha a Diffloth ur kivánsága, egyelőre legalább t is kérdéses. De vészkiáltásának mindenesetre meg lesz az eredménye, hogy megvigasztal majd jó egynéhány ' öregedő szép asszonyt, akik igy megtudják, hogy nagy tragédiájuk: a hervadás, olyan balsors, mely az egész női nemet fenyegeti. csak szenteltviz, amelynek a vigasztalan helyzetre semmi gyógyitó hatása, az inségbizottságnak számolnia kell a miniszter elutasító feleletére és illetőleg az Ínségesek részére más módon való alap teremtésére is. Ha másként nem, hát minden közséa; állítson fel népkonyhát, osztasson ki ingyen kenyeret a segélyre rászorultaknak. A központi inség-bizottság üléséről különben ezt a tudósítást adjuk: A bizottság a községek beérkezett jelentéséből mindenekelőtt megállapította hogy legnagyobb a szegénység, amely máris Ínségnek nevezhető, Újkígyóson, Dobozon, Békéssámsonban és Kondoroson. A téli hónapok beálltával okvetlenül jelentkezni fog az inség Mezőberényben, Nagyszénáson, Tótkomlóson, Békésszentandráson, Gyulaváriban, Vésztőn és Csorváson, nemkülönben Orosházán. Azon községek, amelyekben máris olyan mértékben lépett föl az inség, hogy a lakosság segélyezése elodázhatlan, az emiitett községek első hárma. A beérkezett jelentések szerint Újkígyóson 255, Dobozon 229, Kondoroson 73 és Békésszámsomon 161 család jelentkezett inségsegélyért. A bizottság hosszabb vita után ugy határozott, hogy ezen ínségesek számára a földmivelésügyi minisztertől azonnali engedélyezését kéri 7781 korona ellenszolgáltatás nélküli ós 11214 korona kölcsönáitali államsegélynek és ezen összszeget igy szétosztja az egyes községek elöljáróságának és a gazdasági egyesület elnökségének közbenjöttével a jelentkezők között, részint pénz, részint liszt és élelmieszer segélyben. Az iijkigyósi 255 jelentkező közül 215-nek ellenszolgáltatás nélküli 6000 és a többinek kölcsön általi 6000 korona államsegély jusson. A dobozi 229 jelentkező közül 144 február 28-ig liszt- és élelmiszersegél.yben, 62 család 158 korona ellenszolgáltatás nélküli és 23 család pedig 1350 korona kölcsön általi segélyben részesüljön. A kondorosi 13 ínséges család számára 560, a békéssámsoni 162 jelentkező számára pedig 3150 kor. segély jussonj A többi község ínségesei ügyében később fog határozni a központi inségbizottság. Tüntetés a csabai színházban. Smólen Tóni, a Kossuth nóta és egy tiszt. Az újságolvasó közönségnek még élénk emlékezetében élhet G u th y Soma szenzációs sikerű darabjának, a Smólen Tóninak budapesti szinrehozatala, amely annakidején országos port föl vert eset előzött meg. Megszólalt ugyanis a cabinet noir és beakarta tiltani a bohózatot, melyben szerzője a bécsi lakáj személyében nagyon is elevenére talál az udvari szellemnek. A legfőbb ok pedig az volt, hogy Smólen Tóni rágyújt a Bécsnek fölsértő Kossuth-nótára, a Rákóczy indulóra. A cenzúra azonban nemjjsikerült ós a Smólen Tóni diadalmasan járja be az országot, ahol csak színház van. Eljutott Csabára is, ahol vasárnap este zsúfolt házat vonzott a premierje. A darab óriási lelkesülésre ragadta a közönséget. Tapsoltak a földszinten, a karzaton és páholyokban, zúgott az éljen, tombolt a lelkesedés. A baloldal legutolsó páholyában négy katonatiszt ült. Tapsoltak azok is. Mikor pedig fölhangzottak a „Kossuth Lajos azt üzente" . . . akkordjai, kinyílt a páholy ajtaja és az egyik KÖZÖS tiszt, akit nem akarunk itt néven megnevezni, fölkelt és tüntetően elhagyta a színházat. A lelkesedés viharja elterelte a figyelmet a tiszti páholy felől. A Kossuth nóta elleni csöndes tüntetést a közönségnek aligha egy két tagja vette észre. És szerencsére, mert különben lehet, hogy a közönség elragadtatta volna magát és parázs demonstrációt rendez a Kossuth-nóta gyűlölő tiszt ellen. E sorok után pontot is tehetnénk és fölösleges volna minden kom mentállás. Ám nem hallgathatjuk el az igazságot, ami önként következik az esetből. Hogy az a közös tiszt, aki a Kossuth nóta elleni tüntetéssel akar magának érdemet szerezni, nagy mértékben járul hozzá a polcárság és katonaság közti viszony feszültségéhez. A csabai társadalom csak becsülni tudja a helyürség tisztjeit, akik büszkeséggel legyen mondva, nem néznek farkasszemet a leci vilbagázsolt polgársággal. Aminek pedig a magyarázata az, hogy a közöstisztek, akik most a társadalmi és illetőleg politikai ingerültség fokusában állanak, Csabán eléggé higgadtan viselkednek, nem keresik a polgárokkal való összeütközést és kitérnek a virtuskodá^ok komolyabb konzekvenciái elől. Általában példás mérséklettel is viselik azt az ódiumot, melyet a sajnálatos politikai viszonyok, vagy inkább zavarok rájuk is hárítanak. És arról is meg vagyunk győződve, hogy a csabai garnizon tisztjeinek nem egy tagja magyar szivének belső fájdalmával észleli azt, hogy őket idegenül nézik azok, akik pedig talán csak ruhaviseletben külömböznek tőlük, mert hiszen egy hazának a gyermekei. Éppen ezért ne nagyon vegyük észre a szóban forgó esetnek tüntető hősét. Hanem sajnálattal és szomorúsággal vegyük tudomásul, hogy a had sereg tagjait ósdi szabályok nyűgözik, amelyek alól nincs szabadulás, amelyek ellen nem, csak mellette lehet tüntetni. Ne törjünk hát pálcát a tüntető katonatiszt fölött. Hiszen jól tudjuk, hogy a Kossuth-nóta fáj azoknak, akiknek', a hóhérhimnusz akkordjai imponálnak és udju k azt is, hogy „ha még egyszer azt üzeni", elkövetkezik, a Gotterhalte kénytelen hallgatóinak nagyon sok tagja velünk fog küzdeni a szent ügyért. Vegyük tudomásul, hogy a csabai tisztikar egyik tagjának nem tetszik a Kossuth-nóta. És azt is vegyük tudomásul, hogy ennek a nem tetszésének kifejezést is nyilvánított. De tovább ne menjünk, hanem addig, ameddig a tisztikar egésze tiszteli a polgári társadal • mat és békén viseli a nehéz helyzetét, addig a polgári társadalom járjon elől jó példával és ne akarjon elintézni olyan nagy kérdéseket, amelyek nem az egyének dolga, hanem az egységes nemzet nagy és szent ügye. Az amerikai milliók. Harc áz örökségért. Ma-holnap állandósítani kell a Pomuc milliók rovatát. Nap-nap után érkeznek hirek az amerikai milliók sorsáról, csak az örökség nem akar megérkezni az irigyelt törvényszéki szolgának. Volt idő, amikor hatvan szivarra zsugorodott a Lő kösházy Ferenc hatvanmilliós öröksége, majd meg újra növekedett, megszaporodott, mint az örökösök száma. Egy közelmúlt lapszámunkban arról adtunk hirt, hogy Aradon is támadtak örökösök, akik azt állítják, hogy Lőkösházy Ferenc nem rokona az elhunyt P o m u c Györgynek, hanem egy másik Pomuc családdal áll rokonságban. Áz igazi örökös pedig G u r z ó János eleki kéményseprőmester, aki kint is járt Amerikában és beszerezte az öszszes iratokat, amelyeket most két kis vasládikóban őriz. A hir csaknem az egész vidéki sajtót bejárta éi igy jutott el Lőkösházyhoz is, a ki most először kezdett kételkedni abban, hogy ő a tulajdonképeni örököse a Pomucz millióknak. Ezért azonnal expresse levelet irt a csabai görög lelkészi hivatalnak, a melytől Pomuc György családi értesítőjét kérte megküldeni. Szerencséjére ráakadtak a lelkészi hivatalban egy még 1894 ben elkészített családi értesítési másolatra, a a melyet azonnal postára tettek. Ebből a családi értesítőből kitűnik, hogy Pomucz György 1820. április 6-án született. Első felesége Csumpilla Julianna volt, akitől három gyermeke született Mária, Tibor ós Pál. Pomuc Mária 1887-ben férjhez ment Skolitzky Jánoshoz. A házasságból két gyermek származott, Skolitzky Mária és Anna. Pomuc György mind két fia nőtlenül halt el és igy egyenes gu örökösök csak a Skolitzky lányok lehetnek. Az idősebbík lány, Mária K o r 11 á r Pálhoz ment nőül, ebből a házasságból származott Lökösházi Ferencnek mostani felesége. A fiatalabbik lány, Anna 1887-ben elhunyt, a családi értesítő nem szól arról, hogy életében férjhez ment volna-e ? E szerint világos, hogy az egyenes ágú legközelebbi leszármazott Lökösházy Ferenc, illetőleg ennek felesége. Pomucz György neje a tábornok halála után Buntyán Pálhoz még egyszer férjhez ment ugyan, de ebből a "házasságból származott gyermekek természetesen itt nem jöhetnek tekintetbe. Különben a családi értesítő állításának valódiságát megerősíti egy levél is, amely Pomucz Györgynek niaig is élő édes unokaöcscsétől szintén tegnap érkezett meg Lökösházyhoz. E levélben Pomucz Demeter, volt negyvennyolcas honvéd arra szólítja föl Lököshá^yt, hogy informálja őt az örökség felöl, mert ő ugyan nevezetes adatokkal tudna szolgálni. A. többek között szórói-szóra a következőket irja: „Én a Konzulnak első unokaöcscse vagyok, mit a gyulai görög keleti egyház anyakönyve is tanúsít. Azonfelül még birtokába vagyok oly tárgyaknak a Konzultól, aminek bizonyítására a törvény is helyet ad. Negyvennyolcban vele együtt harcoltam végig a szabadságharcot és nagyon sok emlékem van tőle. Azt is tudom határozottan bizonyítani, hogy a Konzulnak csak egy nővére volt, K á b b Miklósné, (volt profusz felesége). Végül ünnepélyesen felkérjük önt, hogy semmiféle konzorciumba, semmiféle adásvételbe ne bocsátkozzék, mert ezzel csak megnehezítené önmaga helyzetét." A rokonsági viszony tehát tisztázva volna, csupán az örökség megállapítása iránt merültek föl kétségek. Egy 1853. május hó 17-én kelt igazságügyi'miniszteri értesítés közli Pomucz Illés gyulai lakossal Békésvármegye alispánja utján, hogy Pomucz Illés kérelmére, — aki oldalági rokona az örökhagyónak, — az örökségről a következő adatokat szerezte be: „Pomucz György tábornok volt az északamerikai egyesült államok hadseregében s később ezen államnak főkonzula Szent-Pétervárott. Ezen állásában halt el Szent-Pétervárott tiz ós egynehány évvel ezelőtt. A nevezett örökhagyó által hátrahagyott irományok előbb a s entpótervári hatóságnál, jelenleg az északamerikai egyesült államok amerikai főkonzulátusánál vannak őrizetben. Ezen okmányok között számos csak személyes érdekkel biró irat mellett szerződések, kötelezvények vannak, továbbá néhány New-Budában (Jova-állam) fekvő telek, egy „Decatur Comtyban" (Jovaállam) fekvő gőzmalom és néhány Missauri és Sáva államban fekvő birtoknak tulajdonjogát igazoló okmányok. — Azonfelül hátrahagyott nevezett örökhagyó készpénzt is, melynek összege ma már meg nem állapitható és amely annak idején a szentpétervári szegények között kiosztatott. Az örökhagyó által hátrahagyott okmányok a szentpétervári észal amerikai főkonzulátus által az illetékes északamerikai hatóság előtt igazolt örökösnek kiadatnának." A fent megjelölt birtokok létazósét tudatta néhány hónappal ezelőtt Vajó Sándor református lelkész Lőkösházyval, aki akkor tette meg az első lépéseket az örökség megszerzésére. Természetes, hogy az örökségre mások is tartanak igényt, igy az örökhagyó oldalági rokonai Pomuc Demeter és Pomuc Illés. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a rengeteg kincset kitevő örökség nagy része mégis csak Lőkösházyt illeti. És ennek a résznek eladására akart vállalkozni a szerencsés örökös, azonban minél inkább bizonyosabb lesz az örökmegszerzése, annál kevésbbé határozza el magát az örökség eladására. Uj megyebizottsági tagok. Választás négy községben. A vármegye négy községében hétfőn, egy napra föltámadt az alkotmányos világ ós az elmaradhatlan korteshadjárat. A vármegyei szabályrendelet értelmében ugyanis azokat a megyebizottsági helyeket töltötték be, amelyek mandátumtulajdonosaik elhaláloztak. — Négy tagság volt az örökség, amelyre azonban fölös számban akadt pályázó minden községben. A választásokról, amelyek a legnagyobb rendben folytak le mindegyik községben, az alábbi tudósítást adjuk: Csabán. Csabán már hetekkel a választások előtt megindult a korteshadjárat. — Drienyovszky János székéért ketten harcoltai és pedig ifj. K r a s z k ó