Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-02 / 65. szám

2-ik oldal közét. Általános a vélemény, hogy az egész békeakció csak komédia, amelyet ürügyül akarnak felhasználni ahhoz, hogy az átmeneti kormány megmaradhasson a helyén. Mindezek azonban csak föltevések, amelyeket egy-két nap vagy igazol, vagy megcáfol. A kormány különben most minden erejét a főispánokkal való tárgyalásokra fordítja, minden úton-módon igyekezvén őket megtartani a maga számára. Ez a szándéka ideig-óráig egyeseknél sikerült is, de számosan határozottan ragaszkodtak lemondásukhoz. Itt nem érdektelen a kormány és a törvényhatóságok közötti helyzet megvilágítására a következő sorokat közölni: Jól informált helyről jelentik, hogy az uj kormány a törvényhatóságokkal szemben az 1886. évi XXI. törvénycikk álláspontjára helyezkedik. A törvény 57. §-a a főispánnak ad a törvényhatósággal szemben jogokat. A 64. és 65. §§-ok' szerint pedig a belügyminiszter fölhatalmazhatja a főispánt, hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, akikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezhessék, ez esetben pedig a tisztviselők és közegek a főispán rendeleteit azonnal és feltétlenül teljetiteni kötelesek s emiatt a törvényhatóság által feleletre nem vonathatók. A főispán a nem engedelmeskedő tisztviselőket vizsgálat alá vonhatja, hivataluktól felfüggesztheti vagy elmozdíthatja, mely utóbbi esetben másokkal véglegesen helyettesitheti. Az elmozdított tisztviselővel szemben a nyugdíjigényre nézve ugyanaz eljárás követendő, melyet az illető törvényhatóság szabályrendelete a fegyelmi uton elmozdított tisztviselő nyugdíjigényére nézve megállapított. Ezeknek "az intézkedéseknek alapjául pedig a törvény 19. §-ára hivatkozik, mely szerint a törvényhatóság felírhat egyes kormányrendelet ellen a végrehajtás előtt, de ha a miniszter a felhozott indokok elllenére a végrehajtást követeli, vagy ha a törvényhatóságot hozott határozatának foganatosításától másodízben eltiltja, a kormányrendelet azonnal és feltétlenül teljesítendő és végrehajtandó. A kormány ezekkel a fegyverekkel akar harcba indulni. Az első pillantásra látszik, hogy nevetségesen erőtlen a próbálkozása. Felfüggeszteni, elmozdítani lehet egy-egy törvényhatóság renitens tisztikarát, de amikor az egész ország közvéleménye ad bátorságot és öntudatos határozottságot valamennyi vármegye és város tisztviselőinek, akkor hiába ijesztget a Fejérváry-kormány a paragrafusaival, amelyek szerzésekor az az intenció lebegett a törvényhozás előtt, hogy a nemzeti kormánynak esetleges nemzetiségi, nemzetellenes agitációk ellen adjon kemény eszközöket a kezébe. Semmiesetre azonban nem azt akarták, hogy egy abszolút-kormány törhesse le azokkal a nemzet ellenállását. Egy negyedszázad a közigazgatásban. Gally Gyula jubileuma, Nagyon kevés kivétellel annyira hívságos természetének vagyunk, hogy önmagunknak is hízelgünk. De nem öndicséret, nem erényeink legyezgetése az, amikor beismerjük, hogy elismeréssel adózunk az érdemnek, ellentétbe ama nem éppen régi korral, amikor a legtöbb esetben c?ak a sírhantok fölött ismertük fel a tehetséget, ünnepeltük az érdemet. Ámbár e jellemző tulajdonságától még manapság sem vetkezett le teljesen az egymással többször török átokban, perpatvarban, mint barátságos békében élő magyar. Hiába, ez az istenverte virtus benne van a vérünkbe, örököljük nemzedékről-nemzedékre, mint az eredő bünt s nem tudunk, nem akarunk róla leszokni. De adóznunk kell annyi igazsággal az életnek, hogy ismét számos esetek fordulnak elő, különösen mióta társadalmi életünk modern fejlődésnek indult, hogy vannak kiváltságos személyek, akiknek érdemei előtt gáncs nélkül hajtjuk meg elismerésünk lobogóját, akiket kivétel nélkül szeretettel veszünk körül és ünnepelünk tiszta szívvel, amikor arra alkalom adódik. Amint adódik az kedden Gally Gyulánál, Csaba érdemes adóügyi jegyzőjénél, aki most tölti be közigazgatási munkálkodásának negyedszázados évfordulóját. A munka ezen igazi egyszerű bajnokának jubileumáról már korábban megemlékeztünk lapunkban, amikor hosszabban vázoltuk közhasznú tevékenységének mindenek által elismert érdemeit. Nem esünk azonban a re krimináció vádjába most, amikor közvetlen az ő ünneplése előtt röviden megemlékezünk róla és ünnepléséről. Gally Gyula huszonöt esztendeje működik Csaba közigazgatásánál. Huszonöt év egy emberöltő. Hosszú idő, csöndes hivatali foglalkozásban eltöltött életfolyamatban pedig nagy idő, a fél élet átlaga. A napi élet ezerféle fárasztó gondjai, a fárasztó és felelősségteljes munkával velejáró kisebb-nagyobb keserűségei, melyet a jól végzett munka I feletti megnyúgvás sem mindig ellensu| lyoz, súlyosan veszik igénybe ily hosszú í időtartamon át a fizikum idegerejét, a szel'emi erő tőketartalmát. A társadalmi 'gazságszolgálta tás lényében fekszik tehát, hogy az elismerés annál nagyobb legyen, minél nehezebb a megfutott pálya, minél súlyosabb, gondterhesebb a munka, mely elvégeztetett. A társadalomnak ilyetén való igazságszolgáltatását pedig tisztelettel és becsülettel megérdemli Gally Gyula. Gally Gyula nem a hivalgó közszereplés embere. Egyszerűen a munkáé, azé a csöndes, hivalkodást nem tűrő munkáé, mely a hivatal szűk falai és a szerető családi körben teljesiti feladatát, kötelességeit az óramű pontoságával, elismerésére felettes hatóságának, örömére önmagának és családjának, hasznára embertársainak és büszkeségére a hazának. Ez a munka napszámosának érdeme, s az érdem legszebb elismerése a hivatalnok társak és a társadalom föltétlen tisztelete és becsülete, amelyet kiviv magának minden világraszóló cselekedetek nélkül. Mindezt elérte Gally Gyula, a munkának ez az aranyjellemü bajnoka, aki egy negyedszázadon át bámulatos szerénységgel, soha nem lohodó ambícióval fáradott a köz és családjajavára. Kedden ünnepelik Gally Gyula jubileumát. Nem csak a tisztikar ünnepe lesz ez a kedves szép ünnepség, hanem Csaba egész társadalmáé. Kedden délelőtt 9 órakor diszközgyülést tart a képviselőtestület, amelyre küldöttség hivja meg a jubilánst, akit a képviselőtestület részéről Zsilinszky Endre dr. üdvözöl. Majd díszes bőrtokban átadják az ünnepeltnek a képviselőtestület üdvözlő határozatának jegyzőkönyvi kivonatát és ezzel a közgyűlés végét ér. Közgyűlés után ugyancsak a városháza termében a tisztikar tiszteleg Gally Gyula előtt, akik nevében Megyery Imre h. árvaszéki elnök tart üdvözlő beszédet, majd átadja a tisztikar ajándékát, az ünnepelt élethű életnagyságú arcképét, amelyet "ez alkalomra Veres Gusztáv csabai festőművészszel festettek meg és ezzel a délelőtti ünnepség véget ér. A jubiláris ünnepség második része este zajlik le a Széchenyi ligeti pavilonban, ahol bankettet rendeznek az ünnepelt tiszteletére. A banketten jelen lesz Csaba társadalmának mindkét nem szine és java. A szokásos felköszöntők elhangzása után ^táncmulatság fog következni. Van-e szükség népgyűlésekre? A békésvármegyei ellenzék Csabán a mai napon tartja meg impozáns ünnepségek keretében alakuló nagygyűlését. A mai nap programját már lapunk legutóbbi számában közöltük. Nem a mai alakuló gyűlésről akarunk itt szólani, hanem ennek alkalmából egy más aktuális kérdésről, amelyről a vármegyei ellenzéki polgárok körében már napok óta eszmecserét folytatnak. Nevezetesen, egyesek erősen hangoztatják, hogy a nagygyűlés kérje a főispáni hatáskört teljesítő alispánt, hogy állásfoglalás céljából hívjon egybe rendkívüli megyegyűlést, továbbá, hogy indítson mozgalmat a nagygyűlés községenkint tartandó tiltakozó népgyűlések rendezésére. Az első kérdés ellen nincs semmi kifogásunk. Meg vagyunk győződve, ha a nagygyűlés az alispánhoz fordul, az minden gondolkodás nélkül egybehívja a rendkívüli közgyűlést. Ámbár erre sincs szükség, mert van Békésvármegye tisztviselőkara minden törvényhatósági határozat hozatala nélkül annyira hazafias, mint Borsodmegyéé, s hogy visszaverje a Hapták-kormány minden esetleges törvénytelen intézkedését. Békésvármegye hazafias tisztviselőkara ismeri ós teljesiti minden körülmények között kötelességét, amiről csak nemrég is fényes tanubizonyságott szolgáltatott. Hanem a népgyűlések rendezésére indítandó akciót, noha az még elhatározva sincs, nem hagyhatjuk szó nélkül. Az országgyűlés mindkét házának erőteljes, a nemzet érzéséből és gondolkodásából fakadó állásfoglalása után jól esik látnunk a törvényhatóságok áttörhetetlen falanxának tömörülését a nem bíborban született, s nem is egy ember kényekedve szerint magyarázható, hanem az ezer óv fáradtságos küzdelmei árán megszerzett alkotmány védelmében. A nemzet nem kereste a harcot, rádiktálták ós most igazának tudatában hazafiságból és becsületből állja a küzdelmet azzal a hatalmas fegyverrel, melyet a kitartó passzív rezizte íciában ismerünk. A törvényhatóságok Bécsbe és még a legnagyobb pénzpiacokra is elhalatszó lélekemelő választ adtak a nemzet ellenségeinek provokációjára. Az alkotmány elkobzására vállalkozott kormány számára sem pénzt, sem katonát nem adunk. Most a nép széles rétegein a sor, a törvényhatóságok komoly megfontolással és felelősségük érzetében hozott határozatának teljes érvényt szerezni. Vármegyénk érett politikai felfogással biró népe tudni fogja, hogy mi késztette az ő országgyűlési és törvényhatósági képviseleteit a passzív rezisztencia elhatározására. Tudja és érzi, hogy ennek a kétélű fegyvernek a használatbavételét megülték a halotti-tort (kar), amikor a sztarejsi vezetése mellett ima és ének fejezte be a gyászünnepélyt. Rövid vonásokban, az adatok száraz felsorolásával ezekben sikerült Csaba mult századbeli lakosságának családi szokásaira fényt deríteni. Tudom, érzem, hogy ezzel nem merítettem ki, nemcsak, de megközelítenem is alig sikerült azon feladatot, melyet nálamnál hozzáértőbb szakember meg fog oldani. De szükségesnek tartottam csekélységem tudatában is a küzdők sorába állani, annak bizonyságául, hogy egyesületünk etnograph'iai munkássága a mai szűkös viszonyok között sem szünetel. Apró történetek a vidéki orvos életéből. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti táreája. Irta ; Faragá Mór dr. I. Fáradtan érkezik haza az orvos a vidéki városkában tett körútjáról. A csizmája csupa sár, hogy öröm lesz a cselédnek tisztítani; a felső kabátja nem különben. Szinte komikus az alakja, ha eszébe nem jut a szemlélőnek, hogy a legnemesebb munkakörben, betegtőlbeteghez járván, lett ilyenné a külseje. Boldogan tér szobájába, hogy kimerült tagjait az édes nyugatomnak adja át. íróasztala mellé telepszik, tudomást veendő a nagy világban történtekről. De mielőtt belemerülne az újság fekete betűs hasábjaiba, megkérdezi még a cselédtől, csupa szokásból is, kereste-e távollétében valaki. — Igenis tekintetes úr, itt voltak Nagy Jánoséktól, hogy tessen azonnal odamenni, mert hát a fiatal Nagy a halálán vagyon. Kedvetlenül készülődik betegéhez az orvos, de azért csöppet sem zúgolódik, hogy a pihenés, a kedvtellés órája az este dacára sem érkezett még el szá- j mára. Majd aztán, majd akkor kárpótolja magát, ha ennek a betegnek is gyógyulást vitt, vagy legalább a gyógyulás reményét csepegtette szivébe. Akkor majd nyugodt lelkiismerettel, a jól végzett kötelesség kellemes tudatával adhatja át magát ő is, az olvasás gyönyörűségének. . . Mosolyogva jó kedvvel fogadja Nagyné az orvost. Furcsa ház az ilyen, hol a fiu hideg verejtéket izzadva a halállal küzd kétségbeesett erőfeszítéssel, a fiu anyja pedig jókedvű, mint a nászutazásra induló ifjú pár — gondolja az orvos. Merre van a beteg nénémasszony ? Künn dolgozik a műhelyben — vigyorog Nagyné. Nekem úgy monták halálán van — boszankodik a doktor az asszony jókedvén. Őt ide bolonditják késő' este halálra kimerülten, itt meg mulatnak azon, hogy neki hivatásbeli kötelessége ilyen csúf időben is beteget látogatni. Még hozzá olyan beteget, aki nem is beteg. -Talán csak nem járatják velem április elsejét? — Ments isten tekintetes uram. — De ha nincs maguknál beteg! Az igaz, hogy nincs, de vót. A Jani fiam ugy megreszketett a vacsora előtt az asztalnál, azt hittem, hogy menten meghal. Le is fektettem az ágyba, oszt adtunk neki jóféle pálinkát, oszt' mindjárt jobban is lett tőle. Mondta is mindjárt, hogy nem fekszik tovább az ágyban. Egészséges embernek a műhelyben a helye. — Ha jobban lett a beteg, küldtek volna hozzám, hogy ne fáradjak ide — szólt türelmét vesztve a doktor. — Hászen éppen most gyütt onnét a Gyuri fiam, de mire odaért, a tekintetes úr már elindult más uton hazulról. Pedig olyan kevés a pizünk, hogy szerettük volna azt az egy koronát is megspórolni, amit most a tekintetes doktor urnák kell adni. És rosszra váló kedvvel megy az almáriuba az asszony, hogy kihalássza az orvosnak járó pénzt . . . II. A rendelő óra végefelé közeledik, az utolsó beteggel foglalkozik az orvos. Hatalmas termetű paraszt áll a szoba közepén, részletesen elpanaszolva betegségének minden tünetét. Hogy már heteken keresztül fájdalmak hasogatják gerince tájékát, szaggatást érez balvállának perecén. Járásnál térdeiben csontjainak ropogása hallszik, hogy minden pillanatban csak a jó Isten óvja az összeroskadástól. Hogy hetek óta ingyenélő : különben munkás karjai tehetetlenül lógnak vá'lain. Pedig ő szegény ember, ki két keze munkájától tartja fenn magát és nagyszámú családját. Ha hamarosan ki nem gyógyítja nyavalyájából az orvos ur, egy reggelen bizonyosan a mestergerendán találja felakasztva a felesége. Mert minek éljen ő e szomorú világon, ha dolgozni nem tud, hanem még pusztítja is azt a kenyeret, amit más keres meg. Az a más pedig a fia, aki már eddig is rossz semmel nézi az ő állapotiát s minden falat kenyeret, mit élete fentartására elfogyaszt, megpanaszolja rossz szívvel. Kinos már neki hallani is a sok szemrehányást, mit ráhullatnak árva fejére, amiért keresni nem tud. Ha Istent ismer, olyan orvosságot adjon neki, amitől hamarosan felépül. Elhallgatván a paraszt, könyörgő tekintette] fordul az orvos felé, mint a halálraítélt biráihoz. Onnét várja a biztos segedelmet, mely megmenti őt az életnek. -v- Itt a receptje, siessen vele a patikába — nyújtja felé barátságosan az orvos. De az ember csak áll ós meg sem mozdul helyéről. — Milyen orvosságot adnak majd ott nekem ? kíváncsiskodik a paraszt. — Öt port kap maj dbarátom, vegyen be két óránként egyet. — Köszönöm alázatossággal — szólt tisztességtudóan s már kifelé indul. . . . Három nap múlva rendeletre ismét az orvosnál van. — Hogy az Isten áldja meg még a haló porában is. Megérdemli, hogy a lába nyomát csókolja az istenfélő ember. Vélem olyat tett, hogy még vén ember koromban se fogom elfelejteni. Vissza adta az életemet, újra ember vagyok, megest tudok dolgozni. Mi is lett volna belűlem, ha a tekintetes úr meg nem gyógyít ? Azóta már kidobtak vóna a sa]át gyermekeim a tulajdon házamból is, vagy pedig kivittek vóna a siralmas temetőbe. Most megest a magam embere vagyok. De meg is hálálom magának, amennyire ilyen szegény embertől telik. Ragyogó tekintete hálát rebegett az orvosnah külön is. — Hát használtak a porok ugy-e ? Mondom, hogy használtak, de nem ugy vettem be őket, ahogy az orvos ur megparancsolta. — Háf vájjon mi módon ? Gondoltam, mit kínlódjak vele egész nap, megettem hát egyszerre mind az ötöt. — Nem lett semmi baja tőle? kérdi az orvos ijedt arccal. — Igaz, hogy zúgott egy kicsinyig a fejem tőle, mintha kalapácsoltak volna benne, de aztán az egész éjszaka izzadtam, mint a lú, hogy furton-furt tiszta inget kellett rám venni. Reggelre meg mire megvirradt, ugy kiállt tagjaimból a hasogatás, mintha ellopták vóna. És az orvos jóizű hahotája közben csendes, de biztos lépésekkel távozott.