Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-22 / 15. szám

XXXÍI évfolyam * Békéscsaba, 1905, Vasárnap, jan. 22 15 szám POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számn ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények kiildendők Kcziraíok nem adatnak vissza. EkOFIZETÉSl DI3: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet cuucavcden beiül is. Felelős szerkesztő : i Szerkesztő : MARO GYÖRGY PALATIBTUS JÓZSEF., Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, riyiluér-ben egy sor közlési dija 30 fillér. Legyen nyugalom! Békéscsaba, jan. 21 Politizáló nemzet vagyunk, politizálunk malom alatt, kalap alatt, még oly időben is, a mikor arra szükség egyáltalán nincs. Csak természetes tehát, hogy fokozott mértében politizálunk most, amikor az alkotmányos kötelességünk hiv fel arra, hogy meggyőződésünket nyilvánítsuk. Magyar nemzet vagyunk, tehát n agyar vér folyik ereinkben is. Szóval a politikában sem tanusitunk valami rettenetes higgadtságot. SŐt éppen a politika az a valami, amikor megnyilatkozik a hajlandóság a szenvedélyeknek, az elhirtelenkedéseknek legutolsó szélsőségéig. Innen van azután az, hogy a magyar nemzet érzéke és érdeklődése, a köz ügyei, az ország dolgai iránt, nem javára, de határozottan hátrányára van a politikának. Egyszóval politika s virtus igencsak együtt járnak a magyarnál. Vagyis ez azt jelenti, hogy amikor a magyar ember politizál, az argumentumoknak nemcsak beszéddel, de tettel is ad nyomós kifejezést. Ezek a nyomós kifejezések azután nem ritkán olyan természetűek, hogy beavatkozását igényelik a büntető paragrafusoknak is. Szeretjük magunkat lovagias nemzetnek nevezni. Hát akkor legyünk is az. De ne csak az idegennel, hanem egymással szemben is. De ne abban nyilvánuljon meg ez a lovagiasság, hogy amiért rátaposunk 'valakinek a tyúkszemére, mindjárt fegyver elé is álljunk. De nyilvánuljon meg abhan, hogy ne feledkezünk meg egymás kölcsönös tiszteléséről, még most sem ebben a politikai izgalmaktól telitett légkörben, hanem tartsuk meg önuralmunkat az egymás politikai elvének föltétlen tiszteletben tartásával, az egymás — ha mindjárt ellenfél is — személyének nagyrabecsülésével. Békésvármegyéről szólva, ennek választó polgársága mindenkor szeme előtt tartotta a legnyugalmasabb napokban is megőrizni a nyugodtságot. Történtek ugyan egyes helyeken dolgok, a melyek a hasonló esetekben, mint a mai, beavatkozását igényelték a közrendészeti hatóságnak, de általában e rendzavarások sohasem öltöttek olyan mérvet, hogy szégyent hoztak volna a lakosságra. Ma azonban fordult a helyzet. Izgultabbak a kedélyek, villámokkal telve a januáriusi atmoszféra és minél közelebb érjük a választás napját, annál puskaporosabb a levegő, annál jobban felkorbácsolódnak a szenvedélyek mindenfelé. Különösen Csaba az, amelynek lakossága a képviselő választás által okozott érdeklődés, a politikai pártállások különfélesége miatt annyira izgatott már is, hogy kilátás van rá, miszerint egyes választó polgárok véleményük szabad megnyilvánitásában megfélemlítve és alkotmányadta szavazati joguk használatában már előre is, de különösen a választás napján veszélyeztetve, sőt akadályozva lesznek. Sajnálattal konstatáljuk, hogy hasonló jelenség a inultban nem adott alkalmat arra, hogy az illetékes hatóság olyan figyelmeztetést intézzen a közönséghez, mint ma. De hát a felhívás már meg van. S nagyon okosan, mert szükség volt rá. Higgadt felvilágosítás ez a nép nek, hogy az alkotmányos küzdelemmel nem képez szerves kapcsolatot a csendőrpuskák ropogása, a katonaság szuronyrohama és egy-egy választási aktus alatt nem okvetlenül szükséges huszár attakokat provokálni. Már is történtek jelénségek, a melyek hatósági beavatkozást igényeltek. Mi várható akkor a választás napján, amikor duzzadni fog mindenkiben a lelkesedés és bukás esetén pedig kitör a szivekből az elksseredés. Ne ejtessék szégyen Békésvármegye választóinak becsületén. Ne adjon a közönség alkalmat arra, hogy fegyveres erő és szuronyok csillogása tartsa vissza szenvedelmét. De uralkodjék ki-ki saját magán. Szeretjük hinni, hogy a megnyugtató higgadtság fog uralkodni a kedélyeken. Békésmegyei Közlöny tarcaja Anna-dalok. i. Az én dalom csupán egy sóhaj, Csak egy szívdobbanás. Hosszú sorokban rövid szerelmét Csak hadd dalolja más. Az én dalom nem a fájdalmaké Amely a szívre csap, Az én dalom egy igaz boldogság Gyönge visszhangja csak. II. Nem igérek én kincset, gazdaságot, Amit valóra úgyse válthatok. Kik gyöngyösen, selyembe járnak, Óh el ne hidd, hogy ők a boldogok. Egy gazdaságot mégis adhatok, Te szórtad rá a fényt, a színeket, Amit te tettél rajongó álmodóvá Odaadom neked a szívemet. III. . Én szerelmes lelkem bontsd ki a szárnyad, Szállj át a magas, kéklő hegyeken, Öleld magadhoz barna galambon Hosszan, szerelmesen. Vigasztald, biztasd édes szavaiddal Hogy áld s szeret az álmok istene, Hogy nem lesz soha felébredésünk Oh, hitesd el vele . . . Kató Jóssef. Fúzió ós paktum. • A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Palatínus József. Kedves nagybácsi! Tudom, mikor soraimat kezedbe veszed, első dolgod lesz egyet fordítani a levelemen és megnézni az aláírást. Aztán egy kicsit dörmögsz is a bajuszod alól, amint meglátod a te, még mindig bakfisnak csúfolt, Mica húgod nevét. Értem ezt a dörmögést, akarom mondani csodáiivozást, mert hát ami azt illeti, eddig éppen anny

; levelet küldtem neked kedves nagybácsi, amennyit te nekem. Leveles ládámban pedig minden atyámfiától találhatok írást, csak tőled nem. Ezen meg mái' én nem csodálkozom, mert tudom, annyira lefoglal őnagysága politika asszonyság, hogy kisebb gondod is nagyobb, hogy sem leveleket írogass. De hát hogy rátérjek a dologra, hadd bökjem ki, kivételesen miért írom e sorokat. Hogy kikérjem a véleményed egy politikai kérdé»ben, amelyhez éppen annyit értek, mint nagybácsi a főzéshez. Nem tagadom, sokáig haboztam, mig ráadtam a fejem erre a lépésre. Mert megvallva az igazat, először a lapunk szerkesztőjéhez akartam anonym levélben kérdést intézni. Hanem azután meggondoltam a dolgot, mert azok az uj ságcsináló emberek olyan elképzelhetetlen agyafúrtsággal kieszelt furfangos választ adnak a szerkesztői üzenetekben, hogy I önmagától elszégyenli magát a magamfajta — nagybácsi szerint bakfis Hát már inkább te kacagj rajtam, kedves nagybácsi, mint azok a hosszúhaju redaktorok. Azt szívesen is veszem, mert te olyan jóizüket tudsz mindig kacagni a bogaraimon, hogy szinte jóleső mérgelődéssel hallgatom. De halld a kérdést. Mondom, a politikához nem értek. Pedig annyit hallok mostanában felőle, hogy vacsora alatt is szinte kábul a fejem a sok házszabálytól, törvénycikktől. Mert apa, amint hazajön a kaszinóból, egyebet sem csinál, mint politizál, vitatkozik Jenővel. Ismered ugy-e, kedves nagybácsi ? A karácsonyi zsuron mutattam be. A Tordai Jenő. Azóta mindennapos vendégünk. Tulajdonképpen a papáé, mert ő hivta meg tarokk pártira. Igaz ugyan, hogy mindig hamarabb eljő, mint a papa a kaszinóból. Es addig velem