Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-01-22 / 15. szám

50-ik oldal. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. ütközet előtt. A megye választópolgáraihoz. Még csak néhány rövid nap választ el a döntő ütközettől, néhány rövid nap, mely alatt a korteskedés minden eszközét kimerítik a pártok. Nem akarunk korteskedni, csak őszintén, leplezetlenül elmondani, hogy miről van szó! Édes magyarom! A politikai látóhatár sötét felhőkkel van borítva, a politikai élet egén fényes csillagok helyett lidérc-fóny világit, zavaros hangok, tévfogalmak telitik a levegőt és mintha kihalóban volna a nagy eszmék és elvek iránti bizalom, önző egyéni érdekek szolgálatába törpült a legnemesebb ambició! Nem lelkesedünk már eszmékért, nem küzdünk már elvekért, hanem az elvek szegreakasztásával a sértett hiúság és a kielégítetlen hatalomvágytól sarkalva, csoportba verődve sorakoznak egymásmellé az elvtelenség, hogy diadalra vigye, nem az elveit, hanem az érdekeit. Jelszavakba kapaszkodnak a kapaszkodás ugy is legnagyobb erősségük -- és ezeken lovagolva, a nemzet szemébe port hintve, akarják boldogítani a nem boldog magyart! Mintha a tizenkilencedik század összes politikai és társadalmi vívmányait megunták volna, mintha az a néhány X-es mely alatt alkalmunk volt e vívmányok gyümölcsét élvezni

; blazírttá tette volna őket ezeknek becses értéke iránt, átlépve a huszadik század küszöbén, ugy tesznek, mint a viharlepte hajós kapitány, az elvek és eszmék felesleges terhét ledobják hajójukról, hogy annál vígabban evezhessenek a személyes gyűlölség korbácsolta piszkos hullámok által táplált önző érdekek kikötőjébe. Nem önálló hadseregről, nem önálló vámterületről, nem szabadságról, nem nagyszabású reformokról van szó, hanem arról, hogy erről a korról ugy emlékezzék-e meg a majdani történetiró, mint a Zoltánok korszakáról, vagy pedig mint a nemzet haladását, fejlődését és megerősödését előmozdító korszakról. Arról van szó édes magyarom, hogy akared-e, hogy a nemzeti akarat megnyilvánulásának legfőbb szerve, az országgyűlés törvényeket hozzon-e, vagy pedig technikázzék ? Arról van szó, hogy akarod-e, hogy a hatalom a többsége és ezen többségből alakult kormányé legyen, vagy pedig azt akarod, hogy a kisebbségé legyen a hatalom, és az diktálja, hogy mi történjék az országban? Arról van szó, hogy akarod-e, hogy a királyi előjogok, melyek ezredéves alkotmányunk értelmében Magyarország koronás királyát illetik, a Zoltánok által gyakoroltassék, ők határozván meg, ki legyen a miniszterelnök; vagy pedig hagyományos királybűséged és alkotmánytiszteleted a törvényes rend fentartását kívánja-e ? Arról van szó, hogy akarod-e, hogy az országgyűlés, a hova a képviselőke küldöd, dolgozzók-e a haza ós nemzet javáért, vagy pedig szinielőadásokat tartsanak gorögtüzzel és. padok összetörésóvel? Arról van szó, hogy akarod-e, hogy a törvényhozás háza szentély legyen, melybe áhítattal lép be minden magyar> vagy orfeum, melyben kifestett dámák kankant táncolva, mutatják be saltó raortaléikat ? Arról van szó, hogy akarod-e, hogy az a férfi, akinek oda adod a megbízó levelet, azzal a komoly elhatározással, azzal a lelkiismeretes eltökéltséggel vegye át tőled e polgári kitüntetés legszebbikét, hogy ez súlyos kötelességeket ró reá, vagy pedig megelégszel azzal, hogy az illető e megbízó levél alapján inmumitás köpenyébe burkolva, padokat törjön és a vert romokon havanna szivart szíva, lefotografáltassa magát ? Arról van szó, hogy akarod-e, hogy | hazánkban a nemzeti fejlődés épülete | tovább ópitessék a királyi házzal való ; kölcsönös bizalomban, vagy a rombolás ! műve vegye kezdetét a királyi házzal való bizalmatlanság és viszálylyal tetézve ? Nem kételkedem, hogy a józa, munkás és eszes magyar nép a becsületes munkának fogja a diadalt, megszerezni ós nem a tétlenségnek.! A munka az, amely egyenlővé tesz mindnyájunkat, az szerez megelégedést és boldogságot nagynak és kicsinek egyaránt, az élesíti elménket az nemesiti szivünket ; — csak a tétlenségszüli a bünt! Mennél magasabban áll egy nemzet a kulturában, annál jobban becsülik ott, és annál nagyobb tiszteletben részesitik ott a munkát. A férfi homlokát jobban ékesíti az a korona, melyben a munka sajtolta verej ék gyöngyei díszlenek, mint az a nemesi korona, melyben törékeny drága gyöngyök díszlenek. Nemes példáját látjuk előttünk a munka nagyságának, a munka dicsőségének, a munka fényének, a munka erejének Zsilinszky Mihály képviselőjelöltünkben. Nincs nemesi koronája, sőt még grófi kísérője sincs; nem hivatkozik ősökre, de hivatkozbatik egy munkában eltöltött szeplőtlen életre, mely 'életen át munkával küzdötte fel magát a nemzet legelső napszámosai közzé. Csabai polgárok! Ezt a vért a ti véretekből, ezt a munkás napszámost válaszszatok meg képviselőtöknek! Doktor. Az utolsó hét. A választási hadjárat. Még egy csonka hét és befejeződik a választási hadjárat, amely immár a legfelső fokra csigázza a kedélyeket, korbácsolja a szenvedélyek hullámait. És hogy ismét eltelvén hat szürke nap, ma újra elementáris erővel nyilatkozik meg, pártgyűléseken, fekete mellett, fehér asztaloknál, szalonokban és lebujokban, az utcán ós minden zugban, ahol csak emberi lény mutatkozik. Mert vasárnap van, ráérnek az emberek, akik különben most hétköznapokon is politikát űznek azzal kelnek, azzal térnek nyugalomra és választásokról, korteskedósről álmodnak. foglalkozik, meg a mamával. De ahogy a papa belép, vége a kellemes diskurzusnak. És azt biszed, hogy kártyáznak ? Bár azt csinálnának! De azt a kiállhatatlan politikát veszik azonnal szőnyegre. Papa azonnal ezer kérdéssel ostromolja Jenőt. Milyenek a kilátások ? Az ellenzék győz-e vagy a kormány? Hogyan folyik az agitáció ? Dolgoznak-e a kortesek ? Nem történt-e " valahol visszaélés ? stb. stb. Dehogy tudom én mindazokat eszembe tartani. És Jenőnek mindarra felelni kell. Azután belemelegednek, belegomolyodnak a vitába, mint a szalon a szivarfüstbe. A napokban aztán rendkívüli dolog törtónt. A papa nem jött haza a rendes időben. Azt hiszem elfogta valamelyik jelölt vagy kortes. Na hála néked Istenkém, ma nem lesz politika! — gondoltam. Úgyis volt. Beszéltünk mindenről, csak politikáról nem. Egyszer csak a mama magunkra hagyott: ' — Mulassatok gyerekek ! Olyan migrainem van, hogy nem állhatom a meleget. Pihennem ' kell egy félórát, mondta a mama. Sajnáltuk a mamát, de az igazat megvallva, azért jól mulattunk. Nekünk nem volt mígrainunk. — Lássa Jenő, maga nekem sokkal jobban tetszik, ha nem politizál, mondom egyszer Jenőnek. De veszedelmemre. Felébresztettem benne a politika démonát. Ezzel a kérdéssel felelt a bókomra: — Apropposz ! Még nem is tudom. milyen politikai elvek mellett foglal ál- 1 lást Mica nagysád? Az az átkozott politika ezzel a papa nélkül is bevonult a szalonba. Körülbelül ilyenfélekép folyt a vita: Én a papával szemben foglalok állást, mert gyűlölöm a politikát, különösen pedig az övét. — Bravó! Tehát akkor egy negyvennyolcas honleánynyal találom most magamat szembe. Én igen nagyrabecsülöm a negyvennyolcasok elvét, programját, de azt a mai viszonyok között nem tartom kivihetőnek. Éz aztán megmagyarázza párt állásomat is, t. i. a hatvanhetes Kiegyezés híve vagyok, mert Magyarországot csakis ebben a szellemben lehet nagygyá, hatalmassá fejleszteni. Engem elhagyott a türelem s szinte magamról megfeledkezve, rimánkodtam: — Jenő ! Nem bánom én akármilyen állásponton van, de nekem nem jó barátom. Halálra fog kínozni alkotmányos, közjogi vagy tudom is én miféle fejtegetéseivel. Vagy ha már a kiegyezés híve, hát szállja meg a békés szellem. Nem hagyta befejezni szavaimat, hanem ujongva szakított félbe. — Nagyszerű! Paktumra lépünk. Természetesen, elveink fentartásával. — Vagy fuzionálunk. Az még jobb. Mica nagysád magáévá teszi piártunk elveit. Ezt még jobban szeretem. És mindenféle presszió nélkül. Micsoda diadal! Fölér a walterlói csatával. Kedves nagybácsi, azt hiszed, hogy I mindebből ón értettem csak egy szót i is ? Nem én. Hanem hogy véget vessek e vitának, Ígértem, hogy hajlandó vagyok paktúmra lépni, fuzionálni, kapitulálni és . . . — Isten mentsen, annyi sokat nem kívánok én, — szólt közbe a ravasz ember. Hanem ha már idáig jutottunk, leteszem a fegyvert. Csak most már azt nem tudom még, hogy a paktumot vagy fúziót tetszik-e elfogadni? Türelmem elveszett. Sirva csúszott ki a számon: Kedves Jenő! Akár ezt, akár amazt, mind a kettőt, avagy amelyiket akarja ... De fejezzük be gyorsan a tárgyalást! Jenő felém nyújtotta kezét és miközben egy hosszú csókot lehelt kezemre, meghatva rebegte. A fúziót, édes Micám! A fúziót. — De Jenő! — Megnyertem a kezét ... A te drága kis kezed! De nem untatlak tovább kedves nagybácsi. Még annyit, hogy az a ravasz kópé egy nyakatekert, kacskaringós mondatban megmagyarázta a paktum és fúzió jelentőségét, csinját-binját, amelynek eredményeként kijelentette, hogy felesége leszek, amint a pártközi konferencia, a papa és mama bevonásával lebonyolítják a tárgyalásokat, Azt hiszem, ezt hamarabb befejezik, mint a házszabályvitát. A fúzió bankettre szeretettel várunk. De addig is kedves nagybácsi, ha nem restelled, postafordultával várt leveledben, mint politikus, mond el, mit jósolsz e fúziónak ? Szeretettel üdvözöl: Mica