Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-06-15 / 60. szám

lileg is tudatta az egyházzal lemondá­sát azzal, hogy gondoskodjanak utódjá­ról, akinek megválasztásáig a püspöki teendőket végezi. A levél alapján a szükséges intézkedések tételére megke­reste az egyházi elöljáróságot. Levelét Knyihár lelkész olvasta fel. Zsilinszky Endre dr. beszélt ezután. Bejelentette, hogy minden egy­háznak kétszer annyi szavazata van, mint lelkésze, s igy a csabai egyház 10 szavazatot küld a püspökválasztásra. Je­lezte, hogy a püspökjelölés ügyében értekezletet tartott az elnökség. A leendő püspök személyére vonatkozólag több érdemes lelkész neve került forgalomba. Leginkább emlegették azonban Bachát Dániel budapesti, S o 1 c z Gyula budai, L a u k ó Károly kecskeméti és P e t r o­v i c s Soma szentesi lelkészeket. Ezek közül az elnökség egyhangúlag Bachát jelöltségében állapodott meg. Mivel pe­dig a közbizalom Bachátra esett, mint legérdemesebb papját a kerületnek, ajánlja Csabának is. (Lelkes éljenzés), j Érdekes kijelentést tett ezután az elnök. Szeberényi Lajos csabai lel­kész éi iemeit méltatva, kijelentette, hogy az elnökség azért nem ajánlta jelölni Szeberényi Lajost, mert Szeberényi még a mozgalom élött megkérte őt, hogy a személyét ért indokolatlan és durva tá­nadások miatt a jelöltséget nem fogadja il, tehát a személyes támadásoknak ele­ét veendő, neve csak szóba se hozassék. Elnök végül Bachátot ajánlta ós cérte, hogy tekintsenek el egyes illeté­kes ós illetéktelen agitálók személyes­fedéseitől és irányításaitól. Áchim L. Ándrás az elnöki ki­elentést magára érti és ezt visszauta­sítja. Szerinte számosan vannak, akik íeres József jelöltségét kívánják. In­litványozza, hogy Bachát mellőzésével ferest jelöljék. (Nem kell! Éljen Bachát! - zúgta az egész gyűlés). Zsilinszky Endre dr. a vissza­ítasitást nem fogadja el, ő nevet nem militett aki magára akarja érteni az lletóktelen kifejezést, az sem bánja. Szeberényi Lajos meleg szere­lttel ajánlja Bachátot, mint a kerület egérdemesebb papját. Hangsúlyozta, íogy Bachát nagytudásu, széles látkörü, íözszerótetben és tiszteletben álló lelkész, iki egyaránt birja a magyar, német ós ;ót nyelvet. i c h i m L. András: Tanuljanak ma­gyarul ! Szeberényi: Tehát megértheti minden nyelvű fia az egyházkerületnek. Végső szavaira orkánszérüen tört ki az üljen-zugás ós percekig éltették Bachátot, mint pűspökjelöltet. Zsilinszky elnök tette fel azu­tán a kérdést, még pedig olyanformán, hogy akik Veresre szavaznak, álljanak fel. Siri csendben egyetlen ember állt, föl, Áchim L. András. Azután az ellenpróba következett. Minden tag lelkes éljenzéssel áll föl, mezni óhajtotta, a folytonos kóborlási lágyat megakarta fékezni, hogy a ma­gyar földmüvelésnek egy uj hadseregét teremtsen belőle. Ezért igyekezett őket szép szóval, s nagy áldozatakkal letele­píteni, de — s ez nem az ő hibája — bizony hiába. S nemcsak a természetűket tanul­mányozta, hanem a nyelvöket is, s ebbeli kutatásai, munkálkodása, nyelvtudósaink sorába emelik. 1866-ban megírta a ci­gány nyelvtant, melyet a Magyar Tudo­mányos Akadémia adott ki ós disztag­jául választotta. „Szeretett hazám!" A magyar főherceg egyik levelében melyet Thewrewk Emilhez intézett, eze­ket írja : „Nem tagadhatom, hogy az isteni gondviselés minden tekintetben boldog­sággal ós megelégedéssel áldott meg, de tetőzi az emberi élet ezen kincseit azon benső részvét, melylyel egyesek és testületek szeretett hazám területén kitüntetnek." József főherceg és Arany János. Toldi halhatatlan költője iránt is mély vonzalmat érzett, amelyet Arany János, aki hosszú éveken át a nyarat a Margitszigeten élvezte, a leggyöngédebb nyilvánulások által érezhetett is. Egy­szer meg is tréfálta Aranyt a fensé­ges ur. — Margitszigeti sétám közben látom, hogy Arany János az egyik padon ül és valamit ir. Lassan, nesztelenül som­polygok közelébe, a háta mögött megál­lok ós letekintek a kezében levő papír­lapra. Verset irt ily cimmel: „A tölgyek alatt". Erre megleptem. Megszólítom! „Ohó! mondom tréfásan, ugy látom, kedves Arany, hogy ön nem jó botani­kus. Ezek itt hársfák, amelyek alatt ül. Üljön kérem tíz lépésnyire arrább : ott vannak a tölgyek." amely után az elnök enunciálta a hatá­rozatot, majd megköszönte a megjelen­tek részvételét és ezzel a gyűlés véget ért. A vöröskereszt egylet csabai fiókjából. szavukat Dicséretére a csabai egyház­nak, egyhangú lelkesedéssel nyilatkozott meg és saját lelkészei érdemeinek elis­merése mellett Bachát Dániel budapesti kerepesuti egyház lelkészét találta legmél­tóbbnaka megüresedett püspöki székre. Nagy súlya van ennek a nyilatkozatnak, mert a csabai egyház a legnagyobb az or­szágban, s mint ilyen, döntő szerepet ját­szik püspökválasztásnál, mint egyéb egy­házkerülethez tartozó ügyek elintézé­sénél. A csabai ág. ev. egyház tehát — egy hang kivételével — egyhangú lel­kesedéssel Bachát Dániel nevét éltette. És éltetni fogja nemsokára mint püs­pökét, mert Bachát megválasztása elő­relátható, miután komoly ellenjelöltről nem is lehet szó azután, hogy az egy­házak rendre jelölték — igen kevés ki­vételével. A tiszteletnek, bizalomnak és szeretetteljes ragaszkodásnak ilyetén való megnyilatkozása pedig legjobb ajánló­levél Bachát számára, aki bizonyára nem­csak egyházának, de a hazának is hü fia. Mert ha őt jelölték, föltétlen az ér­demet tekintették. Jóleső megnyugvás­sal ós örömmel veheti hát ezt a lelkes határozatot az egyháznak minden egyes polgára, akik tekinthetnek Bachát Dá­nielre azzal a büszkessóggel, mint az érdemekben gazdag elődre. A csabai ág. ev. egyház képviseleté­nek keddi püspökjelölő rendkívüli köz­gyűléséről különben ezt a tudósítást adjuk: A püspökjelölő közgyűlést kedden reggel 9 órakor tartották meg az egy­házközség hivatalos helyiségének nagy­termében. A közgyűlést, amelyen teljes számban vettek részt a képviselők, Zsi­linszky Endre dr. világi elnök ve­zette. Ott volt továbbá az elnökség asz­tala körül a csabai egyház valamennyi lelkésze Csepregi György esperes­sel az élükön, továbbá a 150 képviselőn kivül nagyszámú érdeklődő közönség. A gyűlés megnyitása után Zsilinszky elnök jelezte a r'endkivüli közgyűlés tárgyát és célját. Majd felhívta a még esküt nem tett képviselőket, hogy a szabályrendelet értelmében jogaik gya­korolhatása végett tegyék le az esküt. Ilyen képviselő kettő volt: S t e 11 e r Árpád kir. járásbiró és K o v á c s L. Mihály földbirtokos, akik azonnal letet­télj az esküt. Áchim L. András napirend előtt kért szót. Elnök nem adja meg a jogot, mert a rendkívüli közgyűlésen a napirenden kivül nem tárgyalható semilyen ügy. Csepregi György esperes be­jelenti, hogy Sárkány Sámuel levé­helyett engem talált el. Szerencsémre csak néhány serét horzsolt. Vendégeim nagyon megijedtek, de én csakhamar megnyugtathattam őket, hogy nem tör­tént semmi bajom. S ekkor . . . And­rássy Gyula gróf elém áll, meghajtja magát és igy szól: — Fenséges uram! Fenséged az első sebesült honvéd! A király és a nemzet elösmerése. József főherceg 1871-ben a Vác mel­letti gyakorlótéren bemutatja a királynak az újonnan szervezett honvédcsapatok egy részét s a felség később a honvéd­ség körül kifejtett elévülhetetlen érde­mei elösmerésül — 1873. október 2-án a Szent István rendet adományozza neki. 1874. október 22. lovassági tábornokká nevezik ki. József főherceg e minőségé­ben is szivvel-lélekkkel fáradozik a ma­gyar királyi honvédség tökéletesbitésén, s jutalma : a legfényesebb siker. A király több izben fejezi ki legmagasabb meg­elégedését, s az egész nemzet benne ünnepli a modern európai harcászat ma­gas színvonalán álló honvédség megte­remtőjót,s 1893-ban fényesen megünnepli József főherceg honvédfőparancsroksá­gának huszonötéves jubileumát. József fó'herceg mint tudós. Köztudomásu József főherceg kü­lönös előszeretete a cigányok iránt. A fenség e rokonszenvét — bá±' az is ma­gyar szokás, hogy szeretjük a cigányt! — sokan kuriózumnak tekintették, fő­úri szeszélynek, mely se nem árt, se nem használ. De ez igazán téves nézet. József fő­herceg a cigányságot teljesen megös­merte, kiösmerte, tanulmányozta. S azo­kat az értékes tulajdonságokat, ennek az ügyes fajnak képességeit, ötletességót, gyors felfogását és szívósságát fegyel­Közgyűlés. Emlékezetes közgyűlést tartott az ünnep másnapján az országos Vöröske­reszt egylet csabai fiókja. Emlékezetessé tette az a humánus határozat, amely szerint az egylet 2000 koronás alapít­ványt tett a központi vöröskereszt kór­házban. Csaba nemesszivü úrasszonya­inak fáradságot nem ismerő ügybuzgalma teremtette meg ezt a szép tettet, az ő lel­kes munkálkodásuknak a gyümölcse ez. E határozatról, valamint a gyűlés egyébb tárgyairól az alábi tudósítást adjuk : A közgyűlést bajczai és beliczei B e­1 i c z e y Istvánné vezette. Jelenvoltak továbbá : Áchim Gusztávné, Fehér Béláné, Friedmann Mórné, Klein Józsefné, Szathmáry Endréné, Var­ságh Béla, Pfeiffer István ós Ur­s z i n y i János dr. Varságh Béla társelnök meleg sza­vakban üdvözölte a megjelenteket, majd szép beszédben emlékezett meg az el­múlt év történetéről. Hála a gondvise­lésnek — úgymond — háború a mult évben nem szólította munkára az egy­letet. Hanem azért a hagyományos segélynyújtás terén az egylet ismét szé­pen kivette a maga részét. Csöndes, zaj­talan volt a működése, de áldásos. A jótékonyságot gyakorolta és gyakorolja most is, amikor Friedmann Mórné inditványárá kimondta a legutóbbi vá­lasztmányi gyűlésen, hogy szobaalapit­ványt létesít az országos vöröskereszt kórházban. Ezzel kapcsolatosan jelezte, hogy a jövőben hasonló működést fog kifejteni az egylet, noha egyenlőre erő­gyűjtésre van szüksége, miután ez az alapitványozás igénybe vette a pénztárt. Pfeiffer István titkár a jelenté­seket ós a mult választmányi ülés jegy­zőkönyvét terjesztette elő, amiket tudo­másul vettek. A jelentós szerint az egye sületnek4081 korona a készpénz vagyona. A bevétel volt 4491 korona, a tagok száma pedig 54-gyel szaporodott. Most következett Friedmann Mórné indítványa az alapitványtételre vonatkozólag. A közgyűlés egyhangú lel­kesedéssel járult a nemes indítványhoz. Mivel pedig ez az adományozás alapo­san csökkenti az egylet pénztárát, föl­vetődött az a terv, hogy az elnökség érintkezésbe lép a központtal aziránt, hogy legalább öt esztendőre engedje el az egyletnek az 50%-os hányad beszol­gáltatását. A közgyűlés magáévá tette ezt a tervet és Pfeiffer István titkárt bizta meg, hogy eziránt személyesen járjon el a központi elnöknél. Jelentette ezután a titkár, hogy a télen rendezett fényes estély 1021 koro­nát jövedelmezett. Indítványára köszö­netet szavaztak az estély közreműködői nek, valamint jegyzőkönyvi köszönetet Friedmann Mórnónak a taggyüjtó­sekért ós a mulatságon való buzgó sze­repléséért. P o 11 á k Róza kérvényét tárgyalták ezután. Az iránt kereste meg az egyle­tet, hogy föl akarja magát vétetni a bu­dapesti betegápolási tanfolyamra. A gyű­lés a kérvényét pártolólag terjeszti az országos központ elé. Végül elhatározta a gyűlés, hogy az egylet nemes feladatát minél eredmé­nyesebben gyakorolhassa, a tél folya­mán a tavalyihoz hasonló nagyszabású estélyt rendez. Ezzel a közgyűlés vé­gétért. A gyulai kerületi betegsegélyző feloszlatása. Viharos közgyűlés. Évekig tartó keserves kínlódás után hétfőn bekövetkezett a gyulai kerületi betegsegélyző pénztárnál az, ami sajnos előrelátható volt: a föloszlató s. Több izben foglalkoztunk ennek a szerencsétlen egyletnek az ügyeivel és csak legutóbb történtek úgyszólván botrányos dolgok, amelyeknek ismerte­tése kapcsán ismételten jeleztük, hogy a Csáky szalmájára kezelt egyletet a tavaly felemelt kulcsláb sem rántotta ki a hínár­ból, hanem még jobban alább sülyedt a rendetlenség posványában. A legutóbb megtartott közgyűlés al­kalmával jeleztük, hogy milyen termé­szetű hiányokat fedeztek föl a pénz­tárban, botrányos kezelést a könyvelés­nél, stb. Az is tudott dolog, hogy a köz­gyűlés a vezetőség édesgetései dacára sem vette tudomásul a számadásokat, hanem annak felülvizsgálására hét tagu bizottságott küldött ki, amelynek jelen­tése hétfőn került a közgyűlés elé. Hát ez a jelentés arról győzte meg a közgyűlést, hogy Augiász istállója csak egy modern szalon lehetett ahoz az in­tézményhez képest, aminek a neve gyu­lai kerületi betegsegélyző-pénztár. Hogy micsoda példátlan esetek derültek föl és nyertek beigazolást, hogy csak egyet említsünk, szomorúan jellemző az, hogy hiteles irások igazolták: egy-egy tagon háromszor is behajtották a tagsági di­jat, zaklatván azt foglalásokkal, végre­hajtásokkal. Ilyenformán éppen nem cso­dálható a tagoknak oly nagyfokú elke­seredése, hogy nem tehettek okosabb dolgot, mint kimondták a feloszlatást. Egy üdvös dolgot már is elértek: megbuk­tatták az eddigi önkénykedő igazgató­ságot. Az épületes jelenetekben bővelkedő gyűlésről az alábbi részletes tudósítást adjuk: A közgyűlésen, melyet hétfőn dél­után tartottak meg a városháza nagy­termében, száznyolc vidéki kiküldött je­lent meg, akik a gyulaiakkal együtt 130 főre emelkedtek. A majdnem este 8 óráig tartó gyűlés mindvégig a legzajosabb hangulatban folyt s a vihar mindjárt akkor kitört, amikor G r ü n f e 1 d Jakab igazgató-elnök az ülést megnyitotta. Ez a megnyitó-beszéd is szomorú világot vet a pénztár mostoha helyzetére. Azzal kezdte a szocialista igazgató­elnök, hogy a legszenvedélyesebb han­gon neki rontott Rasofszky Emil csabai kiküldöttnek. Hiszen volt is rá oka. Rasofszky Emil a megindítója an­nak a mozgalomnak, amely a pénztár­ban duló botrányos állapotok ellen indí­tott kór-lelhetlen harcot. Azt akarta ugyanis Gninfeld, hogy valamelyes uton­módon megakadályozza Rasofszkynak a közgyűlésen való részvételót. Erre a furcsa felszólalásra pokoli lárma keletkezett. A tagok indignálódva kiáltották : nagykereskedő. De az elnök­nek a legméltóbb választ maga az aposz­trofált adta meg, kijelentvén, hogy a gyűlésen mint közgyűlési kiküldött van jelen. A szenvedélyek csillapultával Weisz Mór gyulai gyáros állott föl szólásra. Önérzetes szavakkal igyekezett menteni á bajokat, kijelentvén, hogy a mérleget, mint a kerületi betegsegélyző pénztár felügyelő-bizottságnak elnöke, aláirta, csodálja, hogy az ellen kifogásokat emelnek ós a felmentvényt nem adják meg. A közgyűlés egy kissé furcsának találta azt az indokolást, amely a mér­leg „reális" voltát azzal igyekezett bizo­nyítani, hogy felszólaló "hivatkozott a közügy teréni önzetlen munkásságára. Erre a beszédre a riposztot R a­s o f s z k y Emil adta meg, aki reá tör­tént többszöri hivatkozásra kijelentette, hogy a segélyző pénztár könyveibe való alapos betekintés után még inkább ajánlja a közgyűlésnek, hogy a fölment­vényt ne adják meg és határozzák el az egylet föloszlatását. Illusztrálására a helyzetnek a sok eset közül csak egy tételt emiitett fel. A pénztár a mult év­ben kimutatott gyógyszer és orvosdija­zás tételébe foglalt több ezer koronát, mit az orvosok ós gyógyszerészek által a betegsegélyző ellen folyamatba tett pörök költsége fejében fizetett. Most következett egy másik épületes jelenet. Grünfeld igazgató egyszerűen beismerte ezt az „elszámolási müveletet". Egy alapos obstrukció kerekedett ezután. — Az igazgatóság egyik hive, D u n d 1 e r Károly szocialista kezdett beszélni és több mint egy órán át szó­nokolt össze-vissza mindenrül, egy árva szóval sem említve föl azonban a gyulai pénztár ügyét. A célja nem volt más, mint kibeszólni az ülést, hogy a vidéki tagok a legközelebbi vonattal elutazván, ők minden akadály nélkül elfogadhas­sák a számadásokat. Folytonos közbeszólásokkal, zajos lármával hallgatták a furfangos obstruk­tort, aki végre is látva, hogy nem érte el a kellő hatást, leült. Ha nem volna annyira elszomorító ennek a szerencsétlen egyletnek mostoha viszonya, azt kellene mondanunk, hogy ezután vígjátékba vagy bohózatba ülő jelenet következett. Felháborodással ve­gyes derültséggel hallgatták ifj. K o h n Péter szeghalmi kiküldöttet, aki hatalmas­paksamétákkal jelent meg s humoros előadásban hitelesen is kimutatván azok­ból, hogy a pénztár nem kevesebb, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom