Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-03-16 / 33. szám

magyarok elszámolása akkor történjék, mikor Magyarországnak jólesik. Az idő, amelyben" élünk, nemcsak a szomszéd országban történt események miatt nagyfontosságú és a keletázsiai világrengető harcok miatt történelmi jelentőségű, hanem azért is, mert most kell Magyarországgal való viszonyunkat rendezni. Adja Isten, mondja az indítvány, hogy ezen nehéz napok ne találjanak ebben a Házban gyenge nemzedéket." Nálunk pedig tart tovább a stagnálás. Hallódik, hogy Andrássy Gyula csütörtökön Bécsbe megy a felség elé és az ő kihallgatását megelőzi a gróf Tisza István kihallgatása. Beszéd tárgyát képezte még a héten a szabadelvű pártban a szarvasi szabadelvű párt távirata, amelyet gróf Z s e1 é n s z k y Róberthez intézett abból az alkalomból, hogy kihallgatott arisztokrata politikus a király előtt hangoztatta a közös vámterület szükséges voltát. A távirat igy szól: — Hazafias aggodalommal és feszült várakozással nézzük hazánk politikai és közgazdasági viszonyainak nehéz válságát Az önálló vámterület létesítését célzó veszébes, kockázatos törekvésekkel szemben nagyméltóságodban latjuk gazdasági létünk hatalmas védelme zojet, a kinek bátor állásfoglalása s a legmagasabb helyen kimondott bölcs szava a magyar gazdaközönség qsztatlan meggyőződését tolmácsolja. Őszinte örömmel és hálás lelkesedéssel üdvözöljük nagyméltóságodat s a magyar közgazdaság védelméért folytatott hazafias munkálkodására áldást kérünk. Zselénski Róbert gróf titkos tanácsos a következő telegrammban válaszolt: Szarvasi szabadelvüpártn >k, Szarvas. Igen megtisztelő sürgönyük buzdító hangja jól fog esni mindazoknak, kik átlátják, milyen vészthozó lehet közgazdasági kérdéseket politikai eszközökké avatni. Reménylem azonban, miszerint több a szabadelvűpártéhoz hasonló állásfoglalás kijózanitólag fog hatni gazdatársadalmunk azon részére, mely éppen akkor akarja megszüntetni a vámszövetséget, midőn annak hatása egyre előnyösebbé válik a magyar gazdának és mely talán még sem lesz hajlandó, megfontolás után magát föláldozni a mezőgazdaság valódi szükségleteit nem ismerő teoretikus politikusok ábrándjai kedvéért. Maradok nagyrabecsüléssel, Zselénski Róbert gróf. Mint érdekes és talán a közhangulatra is igen jellemző szimptómát emlegették a pártkörben, hogy Zselenski Róbert gróf titkos tanácsos Szarvason és vidékén nem is ismerős, tehát a hozzá intézett üdvözlő telegramm nem valami személyes vonatkozású gratuláció. Kenyérkosár az iskolában. A nemzet koszorús költőjének, Jókai Mórnak a „Nagylaki iskolás fiuk" cimü költeménye valóra vált. A zombori tanitók valósították meg. Valószinü, hogy az impulzust Jókai költeménye adta meg. Ha a nagylaki iskolás fiuk titokban táplálhatták társaikat, mért ne láthassák el a zombori fiuk kenyérrel az ő kis társaikat)? El is látják. Dicséret és köszönet érte a zombori tanítóknak! Példát statuáltak. Olyant, amilyent könnyen követni lehet, olyant, amilyent követni kell mindenütt széles e hazában. Nem szabad engednünk, hogy ártatlan gyermekeinkben már kicsiny korukban az irigység, a megelégedetlenség befészkelje magát és ott rágódjék szivükben, mint szú a fában, hogy idő előtt elpusztítsa, tönkretegye őket. Nem szabad engednünk, hogy iskolás gyermekeink máris kenyérharcot folytassanak — egy kis kenyérért. Mikor az apróságokat óra közökbe kibocsájtják a tanitók, hogy egy kissé játszanak, pihenjenek, csak akkor láthatni, hogy micsoda harcot folytatnak egy kis kenyérért. Az egyik komédiássá változik át, Kunyorálással és a jó Isten tudja, miféle fortélylyal kéregeti egyiktői is, másiktól is az ozsonnát, hogy ha éhségét nem is, de kapzsi, mohó vágyát csillapítsa. A másik, aki nem tud alakoskodni, ugy kullog ozsonnás társai után, mint az éhes kutya szokott, hogy adjanak, hogy vessenek neki egy kis morzsácskát. A harmadik kunyorál, rimánkodik, könyörög mindaddig, mig célt nem ér. A negyedik csereberél. Odaadja a tollát, irkáját, játékát — egy kis kenyérért. És ez igy megy napról-napra, hétről-hétre, évről-évre. Szegény gyermekek mindig voltak, mindig lesznek. Egyik a másikat váltja fel. A zombori tanitók ezt a kenyérharcot nem nézhették tovább. Felszólították tehát a jobbmódu gyermekeket, hogy ezentúl kérjenek otthon nagyobb darab kenyeret, hogy a szegény gyermekeknek is jusson Az iskolában pedig várja őket a kenyérkosár, abba teszi mindegyik azt a darab kenyeret, amit magával hozott. A tanitók pedig rendre veszik a darabokat. A nagyobból két, sőt három darabot is vágnak, aszerint, amint telik, hogy mindegyiknek jusson egy-egy darab. Mikor eljő az uzsonna ideje, kiki odamegy a kosárhoz, kivesz belőle egy darab kenyeret és azt társaival egyetemben jóizüen elfogyasztja. Milyen irigylésreméltó boldogok lehetnek azok a zombori iskolás fiuk! És milyen csekély fáradtsággal lehetne a zombor. iskolás fiuk örömét minden iskolában meghonosítani. Csak szó kellene, elég erős arra, hogy eljusson oda, ahova kell, hogy megindítsa azokat, akiket illet. Ha eljutna . . . Nem maradna továbbra is a gyermekek között a kenyérharc, amely a szegénységgel, a drágásággal fokozódik. Utóvégre ezt is tanulni kell. Mire felnőnek, legalább beletanulnak. A létért való küzdelemben már most megedződnek ... És folyik tovább a — kenyérharc. Március 15. Ünnepségek a megyében. „Romlottt sziv és romlott elme Kit hazája hő szerelme Nagy tettekre nem hevit." Azoknak a lázas, törekvéseiben meszszemenő 40-es éveknek ebben a három sorban volt a gyökere. Az a szent vágyakozás, hogy tenni kell valamit a haza boldogulásáért, talajra talált minden magyar embernek a szivében. És mikor a hazaszeretet áthatotta a magyar nemzet minden rétegét, mikor a jogtalanság és törvénytelenség szeges ostorával lépésről-lépésre szorított vissza bennünket a bécsi k? marilla, mikor a verejtékhullatások szomorú napjaiban már-már rongyokra tépték 1000 éves alkotmányunkat : akkor lobbant fel a szabadságszeretetnek az a sugara, mely megteremtette 1848 március 15-ét. Ez a nap egy vérnélküli csatának a napja, de a 300 éves bécsi uralom felgyülemlett keserűségének kitörése volt. 1526 óta egy szakadatlanul tartó küzdelem volt a magyarság élete. Ki volt szolgáltatva ez a szerencsétlen ország Ausztria érdekeinek és az a titkos bécsi hatalom minden pillanatban készen állott arra, hogy felforgassa a magyar alkotmányosság fundamentumát. 1526-ban megkezdődik a Habsburgdinasztia világpolitikája. Hol titkos, hol nyilt eszközökkel kezd odaliatni, hogy elsikkaszsza a magyar korona függetlenségét. És a nemzet tűrt és szenvedett több mint egy századon keresztül, mig I. Lipót még attól a reménységtől is megfosztotta. Nem volt elég a török iga, nyakunkra tette a bécsi jármot. A feldarabolt országnak egy-egy kerületén osztrák generális volt a mindenható, aki szuronynyal intézte el a polgárok vagyoni ós lelkiismereti szabadságát. Még fel se száradt a vér, mely a török janicsárok nyomában fakadt, már kitört az első 1848. Rákóczi Ferenc volt, aki kibontotta a szabadság lobogóját. Ennek a szabadságharcnak is megásták a sirját a majthényi mezőkön, ezt a fáklyavilágot is kioltotta a vesztegetés és árulás. Az a 140 év 1848-ig a legyőzött nemzet ezer és ezer megpróbáltatása. Nem fogott ugyan fegyvert, hiszen az eljövendő idők teljességét apa a fiába hiába oltotta volna, a nemzet öntudata, a nemzet lelkiismerete elaludt, mert álomba ringatta a bécsi áfium. Pedig már 1820-tól a világtörténelem minden nap gazdagabb lett az emberi jogok harcának eseményeivel. Nyugat-Európában uj eszmékkel volt telítve a levegő. Ennek az eszmeáramlatnak kétségtelen hatása alatt mozdult meg Magyarország is. A modern állami fejlődós szüksége átment a köztudatba és az a közvélemény, mely ilyenformán keletkezett, nem türt, hanem tettekre hevített, és sürgős politikai reformokat követelt. A pozsonyi országgyűlés munkaprogramjában már ott vannak fölvóve a nagy nemzeti célok, csakhogy évek kellettek, mig addig juthatott, hogy az országgyűlés küldöttsége elinduljon Bécsbe, kérni a nemzeti kívánalmak teljesítését. Az egymásra torlódó történelmi események szikrája pedig ezalatt átcsapott, lángra lobbantotta az ifjúság szivét. Az a lelkes ifjúság pedig március 15-én a fontolgatások, halogatások helyett odaállott az ósdi alkotmány mohosodott sáncaira, és kikiáltotta: Legyen Béke, Szabadság és Egyetértés! Az a lelkesedés, mely kitört e napon, összedobbantotta a sziveket, vallássá vált a hazaszeretet, ós az a szabad eszmeáramlat, mely megteremtette Olaszország önállóságát Franciaországnak a köztársaságot, nekünk is megadta március 15-ét, a polgári szabadságnak, a nemzeti függetlenségnek születése napját. nemzeti lelkesedés ezt a napot igy tette Magyaror-, szág ünnepévé, igy lett e napon függetlenség, szabadság eszméinek szimbóluma. A március 15-én megnyüvánult nemzeti akarat elől Ausztria már ki nem térhetett, mikor látta, hogy Magyarország rendkülömbség nélkül sorakozik a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség nagy eszméinek zászlója alá: megígérte, hogy nem áll útjába Magyarország alkotmányos törekvéseinek. Es amit Ausztria megadott a jobb kezével, visszavette a balkezével. Azt mondta, hogy amit Magyarország akar: az forradalom. És elkövetkezett ennek a napnak a vérkeresztsége, igy lett gazdagabb a magyar történelem lapja száz és száz dicsőséggel és termékenyebb a föld a magyar honvédek vérehullásával. Kevesen vannak már élő tanúi annak a nagy áldozatnak, akik látták ezen a napon a szabadság lángjának lobogását, akik aztán könnyes szemmel álltak ott a magyar nemzeti függetlenség sírgödre mellett . . . Eljön az idő, mikor nem is tudunk reájok mutatni, csak a szavaikat emlegetjük ... Az Ö szent törekvósök mi ránk marad örökségképen. Magunk vagyunk, kezünkbe van a sorsunk, és a mi sorsunk lesz a haza sorsa. •Ezen a napon ne csak emlékezzünk, de gondolkozzunk is. Nézzünk végig az esztendőknek 57 éves láncolatán, hogy amiért szomorkodtunk, sírtunk, szenvedtünk, amiért megdobbant a szivünk, a szabad gondolkodásnak, a szabadságnak a szeretete mit adott végeredményül olyat, amely sarkköve lehet egy uj, független Magyarország állami életének. 1867. ránehezült független államiságunk fejlődésére, mint a koporsó fedél . . . A mi előrehaladásunkat ma is osztrák erőszak fojtogatja. De a nemzet kezd újra magához térni. Ez a tavasz a nemzet öntudatra ébredésének hirdetője annak, hogy a szivekben feltámadt a márciusi eszmék elszúnyadt ereje, hogy ez a nemzet radikális rendszerváltozást akar. Ismerjük az útat, az irányt, amely elvezet minket a független Magyarország kapujához és ettől ma már a tisztán látó nemzetet nem fogja eltéríteni a bécsi generális urak katonásan rövid eszejárása. Nehezüljön rá a nemzeti akarat Ausztriának a fekete-sárga bástyájára és ha sikerült megingatni azt a bajonettkapcsot, mely ma még összetart, akkor a nemzeti függetlenség nem lesz csak A szokásos üdvözlés után nem telt bele öt perc, mikor már erősen dicsértem Lexi borát, nagy kéjjel szívtam a jegyzőnek hamisítatlan magyar dohányát ós kacagtam a tisztelendő urnák mindig jóízű mondásain. S mielőtt elmondhattam volna, hogy én üdülni jöttem, beállottam a tarokkhoz negyediknek. Régebben az embereket két nagyosztályba soroztam. Az elsőbe azokat, a kik szerencsések a játókban, de szerencsétlenek a szerelemben. A második osztályba azok jutottak, a kiket Ámor kerget, de a kik elől Fortuna Őnagysága fut. Most már tudom, hogy van még egy harmadik osztáy, melyhez én is tartozom. Bármit is vessek, én ugy a szerelemben, mint a játékban csak pechchet aratok. Első menyasszonyom, aki őrülten szeretett, meghalt. Szerelmi láz ölte meg szegényt. A második menyasszonyom elől még idejekorán külföldre szöktem. Véletlenül nagyon megnéztem az anyját. A harmadik menyasszonyomról, kit halálosan szerettem, kisült, hogy kigyó volt. Esküvőnk előtti napon megszökött egy főhadnagygyal. De térjünk vissza a tarokkhoz. Az első játszmát nem én nyertem meg; a másodikat én vesztettem el; a harmadikban pedig elfogták a huszonegyemet. A következőben a sors nagyon kedvezett, kitűnő kártyát kaptam, szólót vágtam ki és szubrekontrát fizettem. Vacsoráig kártyáztunk is ittunk. Vacsora után pedig ittunk és kártyáztunk. Másnap a délelőtti kvaterkázás közben eszembe jutott doktorom és tanácsa. De mivel Lexinél vendégek voltak s mert varjuk között csak krákogni illik, tovább ittam. A zártkörű táncmulatság, melyet Lexi este rendezett, másnap délig tartott. A következő napon Lexihez uj vendégek érkeztek. Alig fejeztük be a kettős ; reggelit, már is ebédeltünk. A fekete kávé és a vacsora között még kétszer ettünk. Vacsora után pedig az egész férfisereg átrándult a közeli városba. Ott aztán bolond dolgok történtek. Másnap a helybeli lap kimerítően referált éjjeli működésünkről. A cikk „Sok a jóból is megárt" cim alatt jelent meg. A tudósító szerint előbb az összes vendéglőket bejártuk és csak azután állapodtunk meg egy alkalmas kávéházban. Eleinte csak söröztünk. Majd jött a cigány és borozni kezdtünk. A cigány nagyon értett mesterségéhez, mert csakhamar húzatni kezdtünk. Előbb mindenki és sorban a maga nótáját húzatta el, később egyik a másikét. Mikor pedig már javában pezsgőztünk, a cigányzene vonzó hatása alatt néhány szerencsétlen fiatalember vetődött a kávéházba. Mivel ezek a cigánnyal külön akartak húzatni, kitört köztünk a háború. Eleinte csak heves szavak röpködtek egyik táborból a másikba, később már sörös és boros üvegek. Aztán hirtelen békét kötöttünk egymással, mert kisült, hogy az idegenek egyike Lexinek gyerekkori jó barátja. Ennek örömére összeölelkeztünk s a nap már jól felülkerekedett a látóhatáron, mikor a kávéházat elhagytuk. Most pedig ugorjunk át pár hetet. A szőkefalvi kirándulásom óta teljesen egészséges vagyok és újra szolid. Egy heti folytonos lumpolás, éjszakázás elég volt arra, hogy filozopter vérem felfrissüljön s vérkeringésem rendbejöjjön. Utólag konstatálom, hogy doktorom diagnosztikája kitűnő, de rendelt gyógyszere síromat ásta volna meg. Egy szép napon épen a szőkefalvi emlékeken rágódtam, mikor ajtómon hatalmas kopogtatást hallok. A következő pillanatban csaknem kővé váltam : Lexit láttam magam előtt. Alig ismertem rá. Arca sárgás-zöldes, szemei beesettek, lábai alig birták. Mielőtt szóhoz juthattunk volna, erőtlenül a díványra dőlt. — Barátom, nagyon beteg vagyok! kezdé fájdalmas hangon. — És mi a bajod ? kérdém aggogalmasan. — Pár nap óta borzasztó fájdalmaim vannak. Gondolkozni is alig tudok. Fülem zúg, mint az orkán. Lábaim reszketnek, mint a kocsonya. Gyomrom sztrájkol. Szemeimet alig birom nyitva tartani, szivem pedig oly rendetlenül dobog, hogy . . . Barátom ! szakitám félbe, -•- bajod igen nagy, de az orvosság igen egyszerű. Betegséged ugyanaz, a mi az enyém volt, csak más az oka. Mi ketten ellentétes természetűek vagyunk. S mivel engem tagadhatlanul a lumpolás és éjszakázás gyógyított meg, téged viszont a szolid élet és a sok alvás fog megmenteni. Ha a szolidságnak lumpolás a . gyógyszere, kell, hogy a tétel megfordítva is igaz legyen. Azért legalabb két kétig nálam maradsz! Ugy is történt, Szegény Lexi! Két héten át a verebekkel tért aludni. Kávéházat, vendéglőt még kívülről sem látott. Bort csak kétszer adtam neki napjában, mindenkor csak egy kávéskanállal. A lumpokat ötven lépésnyire kikerültük. És bár nehéz szívvel, ő is csak vizet ivott. Két hét tökéletesen elég volt arra, hogy a tételt megfordítsuk. S mert bebizonyult, hogy a szolidság és a lumpolás megfizethetlen, kellemesen alkalmazható ellenmérgek, megegyeztünk abban, hogy minden évben legalább egyszer én lerándulok hozzá lumpolni, ő meg felrándul hozzám üdülni. Mélyen tisztelt lump ós szolid olvasóim, elhihetik, hogy sok a jóból is megárt.