Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-09-22 / 77. szám

Nagy ünnep volt tehát az orosházi Kossuth ünnep, amelynek fényét nagyban emelték, sőt magát az ünnepet országos jelentőségűvé tették a magyar politikai világnak ott jelen volt több előkelősége, ezek között az emlékében ünnepelt Kossuth Lajosnak nagynevű fia, Kossuth Ferenc, aa ország és függetlenségi és 49-as párt illusztris vezére, aki halhatatlan emlékű atyjának ércbe öntött alakja előtt meghatva, könytől csillogó szemekkel mondott köszönetet az ünneplő ezereknek, Orosháza hazafias szeretettől lángoló közönségének. Orosháza Kossuth ünnepe három helyen folyt le: az ág. ev. nagytemplomban, a főtéren a Kossuth-szobor előtt és a polgári körben megtartott lakomán. Az ünnepnek mindhárom része megható volt és fényes, dacára a hűvös esőnek, mely egész napon át esett. Legimpozánsabb volt mégis a szobor előtt, hová nem kevesebb, mint 78 küldöttség vitte el díszesebbnél diszesebb babérkoszorúját, amelyek egész babér erdővé emelkedtek a szobor talapzata körül. I Orosháza Kossuth ünnepéről különben a következő részletes tudósitásuok számol be: A vármegye, Gyr'a és Csaba küldöttségei. Megnyúlt vonatok vitték vasárnap reggel a megye ós a környék minden részéből az ünneplő küldöttségeket Orosházára. A megye székhelyéről három koszorúzó küldöttség indult. A vármegye hatalmas koszorúját Fábry Sándor dr. alispán vitte. Gyula város közönségéét Hojfman Ferencz első aljegyző, a gyulai 48-as függetlenségi pártkörét Néveri Lajos. A'küldöttségekkel számos gyulai polgár zárandokolt Orosházára. A gyulai küldöttségek nyolc órakoórkeztek meg Csabára. Itt csatlakozott hozr zájuk a három csabai küldöttség ós ped

:3 Csaba közönségéé az elöljáróság részéről : Zsiros András községi biró és Maros György h. főjegyző, a csabai szabadelvű ^»árt: Sztraka György, Varságh Béla,Áchim Gusztáv, Rell Lajos stb, ós a csabai polgári kör : Fábry Károly, Pándy István dr. és számos körtag. A küldöttségekben voltak -iáét? Csabáról : Áchim János, Áchim]A.návks, Adu-mik Mihály, id. Bakos Mátyás, ifj. Bakos Mátyás, Botyánszky~Pk\, Botyánszky János, Buday Lajos, id. Mugyecz János, jfj. Hugyecz János, Fekete Sándor, Kovád L. János, Leszich Gábor, Povázsay Endre, Palatínus József, Sajben Pál, Schnóbel János, Szentmiklósi József, Fikker Károly, Turcsán Pál, Wagner József stb. Fogadtatás. Az egyesült gyulai ós csabai küldöttségek fél tiz órakor érkeztek meg Orosházára, ahol a függetlenségi párt, és a szobor rendezőbizottság részéről zászlós küldöttség élén Polónyi János tanitó fogadta a küldöUsógeket, melyek kettős sorokban vonultak be Orosháza Irbogódiszt öltött falai közé, és egyenesen «z ág. h. ev. nagytemplomba vonultak a részükre fentartott helyek? ós ünnepi istentiszteietet hallgattak. Istentisztelet. A seoborleleplezési ünnepséget alkalmi istentisztelet előzte meg az ág. ev. nagytemplomban, melyet zsúfolásig megtöltött a nagyszámú ünneplő közönség. A szószókkel szemben levő padsorokat az előkelő vendégsereg töltötte meg. Az első sorban közepén ült Kossuth Ferenc, mellette jobbról Justh Gyula, Makó orsz. képviselője, Mátéffy Ferenc szentesi polgármester és Fábry Sándor dr. vármegyénk érdemes alispánja, balról Farkas József makói és Juhász Mihály hmezővásárhelyi polgármesterek, Pallay Sándor, Kossuth Ferenc titkárja, ós Endrey Gyula dr., Hódmezővásárhely orsz. képviselője foglaltak helyet. Az oltár előtt sorakoztak a különféle küldöttségek lobogóik alatt, közvetlen az oltár előtt pedig fehérruhás lányok állottak sorfalat. Az istentisztelet fél 10 órakor kezdődött. AZ orosházi dalárda ós a közönség orgonakiséret mellett alkalmi zsoltárokat énekelt. Az ünnepi imát Veres József orsz. képviselő, a hazafias erőtől duzzadó és szónoki szárnyalású alkalmi ünnepi beszédet pedig Kovács Andor orosházi lelkész tartotta. A szobor előtt. A megható ünnepi istentisztelet fél 11 órakor ért véget, amikor az egyes küldöttségek a mindvégig szakadó esőben a a községháza elé vonultak, ahonna.. néhány perccel később lobogó zászlóerdők alatt, zenekisóret mellett a főtéri Kossuthszobor elé indultak, ahol a szakadó eső dacára, mintegy 8—10 ezer főnyire tehető közönség gyülekezett össze. Tágas korlát vette körül a szobrot, amelytől balra nemzeti színekkel bevont tribün emelkedett a szónokok ós az előkelőségek részére. A nagyközönség a korláton kivül, a küldöttségek pedig belül, a szobor előtt sorakoztak. A tulajdonképpeni ünnepség tizenegy óra előtt néhány perccel vette kezdetét a Hymnuszszal, amelyet az orosházi dalárok énekeltek, s amelyet kalaplevéve hallgatott végig a közönség, maga Kossuth Ferenc is, aki az előkelő vendégektől körülvéve, a tribün közepén foglalt helyet. A Himnusz hangjai után Bikády Antal dr. ügyvéd, az orosházi függetlenségi és 48-as pártkör elnöke lépett a szónoki emelvényre és rövid, de lelkes megnyitó beszédet mondott, amelynek kapcsán Orosháza polgárságának nevében szívélyesen üdvözölte Kossuth Ferencet, akit a közönség lelkesen megélj enzett. Az ünnepi beszédet Veres József, Orosháza országgyűlési képviselője tartotta. Lelkes szavakban emlékezett meg Kossuth Lajos nagy érdemeiről, halhatatlan emlékéről. És lelkes szavakban magasztalta Orosháza hazafias közönségét, mely oltárt szentelt azon férfi emlékének, aki ezelőtt félszázaddal beleoltotta Magyarország általa fölélesztett ós ujrakeltett közvéleményébe a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméjét, aki megteremtette a független, szabad Magyarországot. Es végül lelkes szavakban emlékezett meg Kossuth Lajos nagynevű utódjáról, elsőszülött fiáról, Kossuth Ferencről, aki hazajött, hogy dicső emlékű apjának magasztos eszméit diadalra vigye. Hosszasabban és a közönség zajos éljenzése mellett méltatta nóg a nagy nap jelentőségót, majd köszönetet mondott Horvay Jánosnak, a szobor alkotómesterónek, aki becsülettel ós nemes ambícióval oldotta meg feladatát. Közben lehullt a szoborról a lepel. Egy pillanatnyi csönd támadt, majd a következő pillanatban közel tízezer torokból tört ki a zugó éljenkiáltás. Veres József ezután Jankó Ferencz községi biró felé fordult, gondjaiba ajánlta a drága emléket és kérte, hogy azt a község nevében vegye át. Jankó Ferencz, Orosháza községének derék bírája, röviden, de annál velősebben szólott, amikor átvette a szobrot. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés kisérte beszédét, amelyet e szavakkal fejezett be: Nem Orosháza község elöljárósága lesz ennek a szent emléknek, Kossuth apánk szobrának a gondozója, hanem őre és csősze lesz ennek Orosháza hazafias polgárságának minden egyes ttgja. Kossuth Ferencz beszéde. Amint Jankó Ferencz befejezte beszédét, az ezernyi és ezernyi tömeg, mint ogy ember zúgott föl : — Halljuk Kossuth Ferenczet ! Halljuk Kossuthot ! ^Ijen Kossuth Ferencz ! Az általános közkívánatomra Kossuth Ferencz a közönség dörgő éljenzése között ' lépett a szónoki emelvényre és a szobor felé fordulva, érces hangon a következő rövid, de megható beszédet intézte az ünneplő közönséghez: Mólyen tisztelt ünneplő közönség ! Szeretett véreim ! Amikor hálás köszönetemet nyilvánítom Orosháza hazafias közönségének a szives meghívásért, örömmel jelentem ki, eljöttem azért, hogy részese lehessek Orosháza hazafiúi szeretettől lángoló polgárai örömének. Hallgatva, némán áll itt e szobor. Szavát nem értitek, szavát nem halljátok. De nekem nem néma e szobor. En nekem beszól, én hallom szavát. Hallgassátok meg és tanuljátok meg. Azt mondják ne kem a néma ajkak,, hogy eltemettük bár, de nem halt meg, hanem ól időtlen időkig. Szimbóluma annak a halhatatlan eszmének, amely hite, lelke minden igaz magyar hazafinak, amely örökké ól és amely magának eget kér. Szellem, mely a messze távolban, a múltban megtestesült Árpádban, Bocskayban, Rákócziban ós meg fog testesülni a jövőben is mindenkor, ha a haza veszélyben forog. Halhatatlan e szobor, amelyben élet ós lélek van. Halhatatlan, mert az ő nagy ós dicső eszméi terjednek, szelleme szótárad mindenfelé. Ott lebeg kunyhóban, palotában a boldog családi tűzhelynél; xbenne rezeg a dalban, mit gyermekének dúdol az anya; benne az ifjak lelkesedésében, amelyet ttizlángra gyújt, az aggok szivében, kiket boldogsággal tölt el a multak feledhetlen dicsősége ós benne él a komoly férfiak elhatározásában, a függetlenségi párt tagjai szivében, lelkében, a függetlenségi párt országos vezetőinek, bajnokainak minden lépésében, cselekedetében. Ezeket hallom én e szobor ajkáról ós ezeket hirdesse tinéktek is időtleg időkig ! Szűnni nem akaró zugó éljenzés felelt Kossuth Ferenc szavaira, amely után kezdetét vette a szobor megkoszorúzása. Koszorúk a szobron. A babér tiszteletet, hódolatot jelent. Aligha van a világnak nagysága, akinek lábaihoz annyi babért hordtak volna már, mint Kossuth Lajosnak szobraihoz és síremlékéhez. Az eddig feállitott Kossuthszobrok leleplezési ünnepségei mind páratlan fényességüek voltak. Mindegyik Kossuth szobrot babórerdő diszitette a leleplezés alkalmából. De kivévén a szegedi Kossuth-oltárt, a melyet a mult év október 6 -án megszentségtelenített a szoldateszka rút önkénye, egyetlen Kossuth-szo» bor sem kapott annyi babérkoszorút mint az orosházi. A koszorúk letétele a következő sorrendben folyt le : Békésvármegye hatalmas babérkoszorúját, amelynek szalagján e felírás díszlik; „Leborul a nemzet nagyságod előtt", Fábry Sándor dr. alispán helyezte el a szobron. Orosháza közönsége nevében Vangyel Szilárd első jegyző koszorúzta meg a szobrot, A harmadik koszorút, Szeged szab. kir! város közönségéét Gaál Endre dr. kultusztaüácsnok tette le. Hódmezővásárhely közöns g nevében Juhász Mihály polgármester tette le szoborra a kegyelet babérait, Gyulaváros babérkoszorúját Hoffmann Fereno elsőjegyző, — Szentes városét Mátéffy Ferenc polgármester, — Makó városét Farkas Ferenc polgármester, — Békéscsaba közönségét Zsiros András biró, — Szarvas községéét Haviár Gyula, — Békés községéét Kecskeméthy Fevenc országgyűlési képviselő helyezték a szoborra. A többi küldöttség a következő sorrendben koszorúzta meg a szobrot : Öcsöd községe részéről S o ós István jegyző, — Komlós községe részéről Gajdács Pál lelkész, — Pusztaföldvár község részéről R ó d e y lelkész, — Nagyszénás részéről Torkos Kálmán jegyző, — Csorvás nevében F r e i t a g János. Ezután Orosháza országgyűlési képviselője, Veres József lelkész tette le babérkoszorúját a szoborra, amelyre még tunk legrettenetesebb napjaiban — Nőm — éltemnek már elvesztett angyala, ótalmat s menedéket talált a Nép között, midőn a vérszomjas hatalom halálra kereste, mint az űzőbe vett erdei vadat. A halál elragadta őt oldalam mellől s földi élete mécsével örökre kialudt a száműzöttnek rideg lakában a vigasztalás világa. De minél sötétebb minden bennem s körültem e veszteség óta, annál elevenebb lelkemben a hála érzete a Békési Nép iránt, mert neki köszönhetem, hogy a Hon sorsa feletti bú, s a hontalanság fájdalma, egy ideig enyhítést bírhatott a családi boldogság áldásaiban. Most ennek is vége van — — És Haza? — „Luesivi lucem, ingemiu qi reperta !

u De ne csüggedjünk. Bizzunk magunkban. Őrizzük ön kebleinkben, óleszszük köreinkben a tevékeny honszeretet örök tűzét; tenni készek ha lehet, tűrni ha kell. — Napjainkban az események kereke rögtön és nagyokat fordul. Es Isten nem hagyja el azt, ki az igaz ügyben önmagát el nem hagyja. Fogadja Elnök ur s fogadják Kartársai szives baráti üdvözletemet Kelt Turinban, okt, 16-án 1867. Kossuth Lajos. A nagy hazafi e levelében említ', hogy a világosi napok után manedéket adott feleségének Békésmegye földje. A kormányzó neje akkor a mostani vasut-utcai Koczisky házban talált menedéket és innen bujdosott Orosházára, ahol néhány napig a Mikolay háznál rejtőzött üldözői elől, A beesület nevében. Irta: Bársony István. Tar Feri könnyen izguló, kolerikus vérmérsékletű ember, aki a világon mindenből kitud szedni a maga számára valami keserűséget. Különös kedvteléssel szidja általában az egész emberi nemet, de minthogy ő maga egy hétszilvafás birtokon gazdálkodik : tesz némi kivéielt a hasonló foglalkozásuakkal. — Becsű let! becsület! kiabálta akkor este is, amikor utoljára együtt vacsoráztunk ; — mit akartok ezzel a nyulékony fogalommal ? Nem beszélhettek ! Mindenki huncut va'ahogy, s aránylag még a gazdaember lehet az legkevésbé. A földmivelő munkája tiszta munka ; ahogy vet, ugy arat; amit az Isten ad neki, azt kínálja oda embertársainak. Zsákban macskát sohasem árul; még alkur

1 ii se szokás vele, mert ott van a tőzsde, amelyhez a gabona árával alkalmazkodnia kell. Mi iden másfajta emberfiát megmételyez az ördög kitalálta utálatos mammon. Hej ! ha annak nem volna hatalmában a világ ! Hej ! ha az emberek megmaradtak volna árkádiai tisztaságban ! Mert amióta a pénz az ur, azóta az eszményi becsület bujdosik . . . — Bujdosik ördögöt, vágót közbe Vajai Gábris, aki csöndes szarkazmusáva

1, rendszerint uralkodni tudott a hely*ten. Sokszor köszönhettük nek'., hogy ej^ ik-mósik heves vitánk hnielen darült haujulati ak adott helyet. Mo* is látszott a arcán, hogy tartogat valamit számukra, amivel egyszersmind betömi annak a feketevérü Tar Ferinek a száját. Odafordult az acsarkodó emberhez s folytatta: tudok én egy kis történetet a becsületességről ; kétfelé áll a füled, ha meghallod. — Valami bolondság lesz, mormogta Féri komoran ; de mi többiek, csak annál kiváncsiabbak voltunk. Halljuk azt a „becsületes" történetet, kiabáltuk egyhangúan. S Gábris elkezdte : — Egy menykö nagy bankban a föpénztáros egy milliót sikkasztott . . . — No ez szép becsület, mordult közbe Feri diadallal, — Megállj egy kicsit, pajtás; — a szebbje ezután következik. Mert az irigylésre méltó pénztárost elkezdte csiklandozni a lelkifurdalás. Tudta, előbb-utóbb kisül a dolog s akkor lesz hadd el hadd ! — Mért nem ment mindjárt Amerikába? csudálkozott Feri. — Mert becsületesebb volt, semhogy ilyen tanácsot elfogadjon, vetette oda Gábris foghegyről. — Igy aztán addig-addig töprengett, amig a körmére nem égett a pénztárvizsgálat. — Marha ! monologizált Feri, ugy kell neki, — Kárörvendésed korai. Mert mielőtt a félelmes vizsgálat csakugyan megtörtént volna , . . — Mégis megugrott, mi ? . . . — Nem, hanem egyet gondolt ós elment egy ügyvédhez. — No, fogas ügyvéd legyen, aszondom ! — Biz' az már nem is fogas, hanem agyaras volt, ugy értette a dolgát. A sikkasztó megvallott neki mindent s aztán azt kérdezte tőle: no fiskális ur, quid nunc ? most mit csináljunk ? Az ügyvéd mosolygott s figyejmesen nézte a kliensét. — Azt nézi tán, hogy nem vagyok-e bolond ? kérdezte a bűnös, izgatottan. — Nem ón, hanem hogy van-e annyi esze, amennyivel hirtelenében még egy milliót sikkaszthat a banktól. A pénztáros meghökkent, gondolkodott. Kis vártatva igy kiáltt fel : hogyne ! — Akkor semmi baj sinc<s. Menjen és sikkassza el a másik milliót is. Ha kész az üzlettel, siessen hozzám rögtön. A sikkasztó röpült. Másnap megint bekopogtatott az agyaras ügyvédhez. — Megfogadtam a tanácsodat, uram. — No az derék. Akkor csak üljön le nyugodtan és várjon itt rám az irodában, mondta a fiskális. Azzal vette a kalapját és ment engyenesen a menykő nagy bank direktorához. — Uram, a bankodat meglopták s a tettes jelentkezett nálam, mert furdalja a lelkiösmeret, minthogy alapjában véve becsületes ember. De nem tudhatom meddig 'birja a lelkiharcot; könnyen lehet, hogy kereket old, akkor pedig üthetjük a nyomát. A bankigazgató elsápadt. Mennyit lopott? volt első kérdése. — Két milliót kereken, telelt az agyaras. De már csak egy van meg belőle. Ha kiegyeznek vele és bókében hagyják, kész azt az egyet visszaadni. Tanácslom, gondolják meg. Jobb ma egy millió, mint holnap egy se. Az igazgató összecsapta a kezét s szaladt, hogy összehívja a bank főembereit. Azokkal együtt jajgatott tanakodott; utoljára is azt határozták, hogy csak adja vissza a tolvaj az egyik milliót, aztán menjen a pokolba, — Ez már beszéd, vélekedett az ügyvéd és hazasietett a klienséhez Becsületes egyezséget köt'jttünk, szólott. Ön az egyik milliót visszaadja a másikat velem megfelezi, s azzal rendben van az eset. A sikkasztó fellélekzett s az ügyvéd nyakába borult. Szót fogadott neki. Azóta talán érdemrendet is kapott már, minthogy olyan derék, jólelkiismeretü, becsületes ember. S az ügyvéd? . . . Őneki a bank kü lön tiszteletdijat szavazott meg a sikeres ós tapintatos közbenjárásért. — No látod, kiáltott rá Gábris az ő elképedt barátjára, hát nem elég becsületes történet ez ? Mondjak-e még egy ilyet ? Ezúttal egy másik bankról lesz szó. Egy kisebb vidéki bankról. Ott még becsületesebb volt a pénztáros, mert nem is ügyvédhez fordult a sikkasztása után, hanem egyenesen az igazgatónak irt.