Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-08-18 / 67. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, augusztus hó 18-án 67. szám. • fi BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. szimu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenkent kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELÖFIZETESI DIJ : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet evnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Fő-tér. 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A vámterület kérdése. A vámterület kérdése a sok-sok elintézetlen kérdések egyike, amelyet állampolitikusok, közgazdászok, jog tudósok, hírlapok, egyszóval hivatot­tak és avatatlanok harminchét év óta abajgatnak, annélkül, hogy akár igy, akár amúgy, már tudniillik akár az önálló, akár a közös vámterület kér­dését egyszersmindenkorrj megoldot­ták volna. Aminthogy az utóbbit nem is lehetett állandónak elfogadni, mert a közvéleményben napról-napra mind­jobban gyökeret ver az önálló vám­terület szükségessége. E lap hasábjain is foglalkoztunk már több izben a vámterület kérdé­sével. Esetről esetre a folyton alakuló viszonyokhoz mérten fejtettük ki né­zeteinket. Ezúttal más célzat vezet bennünket, mikor e kérdéssel foglal­kozunk Által mosságban érintjük a vámterületet, illetőleg átadjuk a szót egy olyan férfiúnak, akinek aktiv sze repe van a kormányzatban ós aki a vámterület kérdéséről nézeteit a kö­vetkezőkben adja elő: — A vámterület kérdése korántsem valami hétpecsétes titok, mint sokan nálunk még mindig hiszik. A szakemberrel könnyen meg lehet egyezni ebben a kérdésben. Az önálló vámterületet akarják nálunk : 1. Az iparosok, különösen pedig a nagyiparosok, mert ezek, mihelyt megsza­badulnak az osztrák ipar versenyétől, tet­szésük szerint telszöktethetik iparcikkeik­nek az árát, még pedig felszöktetik körül • belül annyival, a mennyi a vám, a mely az osztrák ipart nálunk terheli. 2. A bankok, különösen a nagy ban­kok, mert a gazdasági különválás nagy tőkehullámzást okozna nálunk, megvetné talaját a nagyobbszabásu iparalapitásnak. Fokozná a pénzforgalmat ós százával, ez­rével teremtené meg az uj állásokat elnö­kök, igazgatók, választmányi tagok stb. számára. 3. Az ügyvédek, mert a tőkének sok lótásfutása sok zsiros pört hozhat, az ipar­alapitásból és a különféle gründolásból az ügyvédeknek is kijutnak a jó szinekurák. 4. Az érzelmi politikusok, akik lángoló, igaz és becsületes hazaszeretetből kívánják azt, hogy minél kevesebb közös ügyünk legyen Ausztriával ós azt hiszik, hogy a gazdasági különválás folytán egy jó lépés­sel közelebb jutunk az eszményképhez, Magyarország teljes függetlenségéhez. 5. Azok, a kiket a jelszónak csábító ereje magával ragad, a kik bálványozzák a szenzációs változásokat és a kik minden uj bálvány előtt áhítattal és lelkesedéssel borulnak le. Egy ilyen uj bálvány volna természetesen az önálló vámterület is, tehát áhítoznak rá. 6. Azok, a kik pártpolitikai állásukkal hozzá vannak kötve az önálló vámterület­hez ós a pártdogmából nem engednek egy hajszálnyit sem, hanem mindent a pártdog­mának rendelnek alája. Ellenben nem kívánják, ha igazi egész­séges érdekpolitikát csinálnak, az önálló vámterületet : 1. /a. földbirtokosok ós a mezőgazdák. A magyar mezőgazdaságnak az volna az érdeke, hogy ne csak Ausztriával, hanem még Németországgal, akár még Hollandiá­val, Skandináviával ós Angolországgal is közös vámterületünk legyen, hogy mind ezekbe az államokba vámmentesen vihes­sük be gabonánkat és nyersterményeinket. 2. A kereskedők, mert ezeknek szabad forgalom kell, holott a vámkezelés nagyban lassítja ós nehézkessé teszi az áruforgalmat. 8 Akik szivükön hordják a magyar népnek, ennek a most élő nemzedéknek faji és nemzeti érdekeit. Akik megszívlelik azt, amit Tisza utolsó beszédében mondott, azt, hogy az önálló vámterület minden­esetre egy oly átmeneti válságot idézne elő a magyar mezőgazdákra nézve, amely bői csak egy későbbi jövőben lábolhat ki. A későbbi jövő helyreállíthatja ugyan az egyensúlyt az ipar és mezőgazdaság közt, csakhogy azt a korszakot nem a mostani gazdák, nem is a mostani gazdanemzedók fiúi fogják elérni, hanem egy egészen uj nemzedék. És pedig az a nemzedék, amely az ipar révén meggazdagodott és a maga kezére játszotta a válságba jutott földet. A.z önálló vámterület szó nélkül sok kül­földi tőkét édesget be ebbe az országba, sok osztrák gyáros át fogja tenni gyárát Magyarországba, sok németországi töke fog elhelyezést keresni magyar iparválla­latba — és talán boldogulni is fog, mig a magyar mezőgazdi a nagy átmeneti válság alatt elvérzik, elpusztul. A földbirtok a szerencsésebb külföldi iparosok kezébe jut. Akinek mindegy az, hogy kié a föld, hacsak az adóját megfizeti, az belónyugod­hatik az ilyen jövőbe. Mindezekből pedig kitetszik, hogy mindkettőnek van párt, és pedig ha­talmas pártja. Hogy melyik fog győ­zedelmeskedni, az a jövő kérdése. Ha azonban vesszük csak a leg­utóbbi napok politikai eseményeit i^, pl. Eötvös nagykőrösi beszámolóját, ugy az a remény támad bennünk, hogy az önálló vámterület létrehozá­sáért sikra szálló politikai pártok talán diadalra viszik az eszmét. (p.) Képviselőtestületi közgyűlés Csabán, Csaba képviselőtestülete kedden dél­előtt tartotta meg augusztus havi rendes közgyűlését. A napirendre tűzött tárgy­sorozat eléggé terjedelmes volt, de mind­amellett a legelszántabb közgyűlési jósok sem tudták volna előre megjövendölni, hogy némi érdekessége is legyen ennek a kánikulai közgyűlésnek. Pedig lett szomorú érdekessége is, melyről lapunk más helyén szólunk. A sablonos jelentések és előter­jesztések közül egyébként kettő emelkedett ki, melyek valamelyes emóciót keltettek: a csabai munkásotthon létesítése és a köz­ségi alapok ós alapítványok szétosztása. A képviselőtestület keddi közgyűlésé­ről különben a következő részletes tudó­sításunk szól: Havi jelentések. Zsiros András bíró a megjelent képviselőket üdvözölve, 9 órakor megnyi­totta a gyűlést és fölkérte Korosy László elsőjegyzöt a havi jelentések elő­terjesztésére. Korosy László felolvassa a jelen­téseket, melyek szerint az adóbefizetés a mult hónapban rendesen folyt, a pénztárak megvizsgáltattak és mindenütt rend talál­tatott. A közkórházbi junius hóról 67 be­teg maradt vissza ápolás alatt. Ezekhez julius folyamány fölvétetett 62, az összes gyógykezelóz alatt állók száma tehát 122 volt. Ezek közül gyógyultan elbocsájtatott 50, javultan 5 beteg és meghalt 5 egyén. A hó végével gyógykezelés alatt maradt 69 beteg. A szegényházban az elmúlt hó­napban nem törtónt fölvétel. A 29 ápolt közül 1 eltávozott, 1 pedig meghalt. A népmozgalmi statisztika szerint julius hó­napban született 59 fiu, 48 leány, összesen 107, ezzel szemben a halálesetek száma 101, szaporulat 6. Az egészségügyi viszo­nyok kedvezőtlenek voltak, amit mutat az is, hogy a halálesetek száma 15 tel több, mint junius hó folyamán. A bélhurut és a tüdögümőkór pusztított legjobban, amelyek közül előbbi 23, utóbbi 26 halálesetet idé­zett elő. A jelentéseket tudomásul vették. Rendeletek, átiratok. Csaba község képviselőtestülete egyik korábbi közgyűlésén módositotta a he.ly­pénzdijszabását. A kereskedelmi miniszter a módosítást, mely már most auguszti • elsejével életbelépett, jóváhagyta. A mi­niszteri rendelet tudomásul szolgál Zvaratkó Pál csabf-.i Ukos fűz­rendészeti ós szabályozási szempontból ki­fogás alá eső háza a telekkönyvben beke­belezett szolgalmi jog szerint még ez év tavaszán lebontandó lett volna. Ebben a rége húzódó ügyben a háztulajdonos és község között végre egyezség jött létre; mert a közgyűlés a jelenlegi rozoga ház lebontására 1905- év őszéig idöhaladékot engedélyezett. Következett ezután a földmivelésügyi miniszteri leirat a csabai munkásotthon segélyezése tárgyában, amelyről lapunk más helyen szólunk részletesen. Előtérj esztések. Mint ismeretes, a képviselőtestület egy korábban hozott hazafias határozatával kimondotta, hogy szobrot emel Kossuth Lajos halhatatlan emlékének. A szobor felállításához a meglevő 4000 koronán fe­lül szükséges 13000 kor. összeget a kép­Békésinegyei Közlöny tárcája. A gyermek. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. ­Irta: Palatínus Józaef. Mindketten az alvégen laktak. A gaz­dag Gyürei Tamás kötornácos, cserepes kúriája szemben állott a zsellér Kabók Illés nádfedeles házikójával. Es amint faluhelyen szokás, Gyürei uram háza előtt festett .^í'ácsozatu virágoskert pompázott, a Kabók uram vittyilója előtt pedig csak egyszerű sövénykerités vette körül azt az egynéhány rózsafát, amelynek irigyére járt nemcsak az alvég, hanem a felvég is, Pedig az éppenséggel nem megvetendő dolog ám Darvason, ha még a felvég is lekiváncsis­kodik az alvégre. Kabók uram rózsái pedig olyan szépek voltak, hogy megérdemelték ezt a fáradságot. Faluhelyen, ha virágoskert van a ház előtt, ugy kell lenni, hogy a háznak is le gyen virága, aki a kertet öntözgesse, a virágokat ápolja. Mert a falusi ember, ha mindjárt Gyürei uram is az egy két rózsa tőért még nem tarthat kertészt, az afóle K^bók zsellér meg éppenséggel nem. Azután m^g a komoly dologhoz szokott ember az ilyésmivel való bibelődést fényűzésnek is tartaná. Erre csak a leánynópsóg alkalma­tos. Így hát a dolog természetéből követ­kezik, hogy Gyürei uram virágos kertjét is, meg a |labók szomszéd rózsáit gyöngédebb kezek ápolgatták. Azaz, hogy hát Gyürei uramnak is, meg a Kabók zsellérnek is volt egy-egy szépséges virágszála. De a szépnél már ismét a szegény ember serpe­nyőjére mórt többet a báj istenasszonya. Mert a zsellér Erzsikóje olyan csudás te­remtése volt az égnek, hogy szépség dol­gában a Gyürei Rózsi föi sem állhatott mellette. Egyszóval olyan csudaszép volt Erzsike, hogy Gyürei uram egyetlen fia, Imre is nagyon sokszor elment a Kabókék faluszerte hires rózsafái előtt, hogy meg­láthassa Erzsikét. Mert hát a felvég is inkáb a leány szépségéért bámulta a rózsá­kat, azaz settenkedett arra. Száz szónakis egy a vége, a dolog ugy állt, hogy Gyürei Imre halálosan szerelmes volt a zsellér­leányba. Hajh, de sok faluszépe irigyelte a gaz­dag Gyürei fiát, aki szintén szép szál le­gény hirében állott. Talán minden lány szívesen nézett rá, csak a Kabók Erzsi nem. Hogy miért nem, annak is megvolt az oka Hiába, ilyen bolondos a lánysziv. Nem kell neki a szerencse. Imre pedig annak a földhözragadt bojtárlegónynek, a Gajdos Palinak a sorsát irigyelte, de na­gyon, aki minden áldott este egy rózsa­bimbóval a kalapja mellett bujt elő a Kabókék irigyelt rózsakertjéből. Az a virág sem ugy virágzott ám ki a bojtár kalap­ján, hauem a szépséges leányasszony tűzte oda. Igy aztán nem csoda, ha Gyürei Imrének volt is mit irigyelnie. Sokat is sóhajtozott emiatt a délceg Gyürei fia. Pedig igazán nagyon szerette azt a leányt. De hiáb.i, ha az mást válasz tott magának, őt pedig annyira nem áll­hatta, hogy csak még táncba sem ment el vele. A bánatos legény végre is nagy do­logra szánta el magát. Megkéri a leányt feleségül. Csak tán nem kosarazza ki, ha meglátja becsületes, komoly szándókát. Pedig nagyot csalódott. Erzsi leányzó röviden kiadta a kérőknek az utat: — Dehogy lennék a felesége, mikor se testemnek, se lelkemnek nem kellene 1 i_in már csan a Gajdos Palkóé leszek, senkié is másé. Még * héten megtartjuk az el­kendőzést, uj borra pedig a lakzit. Ugy is lett, szüret után bekötötték a Kabók Erzsi fejét és Gajdos Palkónó lett belőle. Amilyen szép volt Erzsi hajadon­nak, százszorta,szebben festett, mint Er­zsók asszony. Es ha valaha szerette Gyü­rei Imre a Kabók leányt, ugy most való­sággal bolondult a takaros menyecske után. Pedig leánykorában sem férkőzhetett hozzá. Most meg a tüzes sárkányok sem őrizték volna jobban, mint a bojtár két tüzes, bogárszeme, hatalmas két ölelö karja. Erre meg különben szükség sem volt, mert Erzsók asszony ugy ragaszkodott az urához, mint gyermek az anyjához. Gyürei uram kötornácos házába ugyan­akkor költözött be a bánat, amikor a nád­fedeles zsellórkunyhóban a boldogság ütötte föl tanyáját. Kezdődött pedig ez az állapot ott, hogy az Imre fiu végtelen busulásnak adta magát. Bántotta a csalódás. Látta, hogy hiába szeret, le kell mondania még a reményről is, hogy valaha övé lehessen az a teremtés, akiért odaadta volna min­denét. Lemondott. De szivében megőrizte hiven a leány emlékét. Ehhez az emlékhez annyira hü maradt, hogy még akkor sem keresett magának asszonyt, amikor Gyü • reinó asszonyomat elszólították az égiek az árnyékvilágból. Pedig nagyon elillett volna egy fehércseléd a háznál. Az öreg Gyürei többször dörmögött is a tiára : — Eszedre térhetnél már te, Imre! Mióta itthagyott bennünket anyád, fenekes­tül felfordult minden a házban. Nézhetnél magadnak valami hozzádillő vászoncselédel. Nagy a falu, van benne elég derék, jóra­való leány, aki meg tudja becsülni Gyü­rei Imrét. Dehát ez mind olyan szóbeszéd volt, amint Imre a füle mellett szélnek eresztett. Azután meg az öreg sem sokáig dörmögött már. A galamb is kirepült a fészekből, már tudniillik, hogy a Rózsi férjhez ment. Egye­dül Imre maradt a kötornácos, cserepes házban cselédeivel. Sokszor elsóhajtozott a vadszőlővel árnyékolt tornác alatt. Néha egy-egy fé­nyes könycsepp is megjelent a szemében. Különösen pedig akkor, ha lármát hallott a szomszédból. Mert hát ott is nagyot fordult a világ sorja. A Palkó bojtár, mi­óta fölmondott az uraságnál, tudja isten, mért, vagy mért nem, de nagyon megvál­tozott Rendesen olyan izgága természetű emberekkel tartott, akik napról-napra mun­kanólkül, a korcsmában vitatkoznak a min­dennapi kenyérről. Azután meg mióta ebbe a furcsa társaságba került, majdnem min­den nap elázva tért haza. Otthon meg csak elcivakodik azzal a jóságos asszonynyal, lármáz a gyerekeire ós szidja rettenetesen az uraságot, hogy mórt nem osztja szét birtokát a szegény munkásemberek között, akik nemsokára éhen halnak. Igy aztán napirenden voltak a veszekedések a nádfe­deles kunyhóban. Amilyen nagy volt még rövid néhány évvel a boldggság, olyan nagy lett a boldogtalanság. Es a helyzet nem javult, hanem napról-napra rosszabbo­dott. A férj végre annyira durva lett, hogy feleségét ós gyermekeit sem átallotta meg­ütni. Az asszony meg tűrte az ütést, még csak föl sem jajdult, meg sem sziszszent. Eá mindezen jeleneteket látta Gyürei Imre. Ilyenkor facsarodott egyet a szive. Szeretett volna odarohanni a védtelen asszonyhoz ós fülébe harsogni : — Hagyd el azt a kegyetlen embert és jer hozzám! Szeretlek most is, mint akkor régen. Légy enyém és ón megbe­csüllek. Egy vasárnapon is hangos szóval lé­pett be Palkó a portára, mely fölött már a hitelezők vészharangja készült megkon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom