Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-07-21 / 59. szám

XXXI. évfolyam. Békéscsaba 1904. Csütörtök, julius hó 21-én 59. szám. fii BEKESMEGYEI KQZLONT POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szam 16 fillér Előfizetni bármikor lehet evnegyeden belül is. Telefor-szám 7. Szerkesztőség: Fó-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal Telefon-szám 7 Fó-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Magyar nemzetiség. Angol, német, francia elmondhatja magáról: hatalmas nemzet vagyunk. Bármennyire is hangoztassák frázishajhászó nagyzolok, akik rendesen rózsaszín szemüvegen keresztül látják a látnivalókat, nem mondhatja el ezt magáról a magyar. És nem mondhatja el mindaddig, amíg meg nem szerzi magának azokat a szükséges előföltételeket, amelyeknek birtokában vannak az angolok, németek és franciák. Ez a magyar értelmiség, az egységes magyar vezetó' osztály. Ezek még nálunk, mint gyermekbetegségeinek korát élő nemzetnél, nincsenek meg. És miért nincsenek meg nálunk és mért van meg a föntemlitett nemzeteknél? Egyszerű kérdés, amilyen természetes rá a felelet Nemzeti fejedelmeink nem törődtek az egységes magyar nemzetiség megteremtésével. a nemzeti fejedelmek után pedig Bécs alá kerültünk, amelynek pedig sem a múltban, sem a jövó'ben nem érdeke a magyar nemzetiség megteremtése. És amazoknak megvan, mert angol, német, francia annyira fölfogták a nemzeti nyelv fontosságát, hogy tüzzel-vassal jártak el saját véreikkel szemben akkor, mikor a nemzeti nyelvről volt szó. Ilyen tűz és vaspolitika teremtené meg az egységes magyar nemzetiséget is, bár ennek megvalósulása iránt kevés a remény. Elegendő volna egy nyelvileg és érzelmileg egységes közép osztály, mely a magyar állam föntartásának szilárd alapját míg vetné és biztosítaná a magyarság fajsúlyát a nemzetiségekkel szemben. Ezt az egységes magyar középosztályt kell megteremtenünk békés úton, tisztán a magyar szellem és erkölcshóditás fegyvereivel ott ahol lehet, és tűz és vaspolitikával ott, ahol az előbbi úfe nem célravezető. Vmnak nálunk nemzetiségek, akik ellenségünk és esküdt ellenségei az egységes magyar nemzetiségnek. De vannak nálunk nemzetiségek, akik bár idegen nyelvet beszélnek, büsz • kén számítják magukat a magyarsághoz. Igaz hazafiak ezek, de még mindig vannak sajátos nemzetiségi hagyományaik, amelyektől elszakadni nem tudnak. Ezeknél kell alkalmaznunk a békés úton való hódítást, a természetes fölszivást. De van egy nagy hibánk Európa minden államában megkövetelik az állami tisztviselőtől, hogy állama nemzetiségének gondolata teljesen eltöltse. Nálunk erre nem néznek, csak megfeleljen hivatali kötelességeinek. Ebből azután vegyes nyelvű vidékeken, ahol az állam közegei nem mindig a magyarság épületes mintaképei, sajátságos furcsaságok szoktak származni. Itt kell előtérbe lépni a tüz- és vaspolitika alkalmazásának, még pedig olyképp3n, törvény szabályozza, hogy senki se részesülhet bármilyen, állami vagy helyhatósági alkalmazásban, ha a magyar nyelvet nem birja teljesen, ha a magyarság gondolata nem vezérli minden tettében. Da vannak az államtól független elemek, ahol törvényt alkalmazni nem lehet. Ofct vannak a két-három nyelvű művészi körök, kereskedelmi és ipari osztály stb. Tagadhatatlan, hogy haladnak az egynyelvűség felé, de nem abban a mértékben, amelyben a parancsoló szükség megkövetelné Itt is ferde szokások hátráltatják az egységes magyar értelmiség, magyar nemzetiség tökéletes kifejlődését. Csak nézzük a jelenlegi középosztályban az érintkezést. Szinte bosszantóan nevetséges, hogy két-három nyelvűek, akik folyékonyan beszélik a magyar nyelvet, anélkül, hogy a szükség parancsolná, a német nyelvet használják az érintkezésben. A magyar fajnak évezredes átkát, a nembánomságát jellemzi ez a szinte szükségszerűvé vált rossz szokás. Ne dobálódzunk hangzatos, semmitmondó frázisokkal, ne legyen föllelkesedésünk, elhatározásunk szalmaláng, hanem erős és megingathatlan egyéni eltökélés, hogy amit csak megtehetünk, megteszünk a magyarosodás érdekében. Hassa át az egyéneket a hatalmas egységes magyar nemzetiség gondolata, mert mindaddig nem foglalhatja el az alakulóban lévő uj értelmiség a maga vezető szerepét, amíg nem lett teljesen magyarrá. Legyen ez az uj magyar középosztály olyanná, mint a régi kiváltságos osztály volt, mely a haza szolgál atában, a nemzet érdekeiért részben el is vérzett. Teremtsük meg az egységes magyar értelmiséget, az egységes magyar nemzetiséget! Erre vár az uj feladat, helyrehozni évszázadok bűnös közönyéből származó mulasztásait. Félretéve felekezeti, nyelvi és társadalmi osztály tekinteteket, legyünk igaz magyarok, igaz hivei annak az országnak, amely bennünket ápol s majdan eltakar, járuljunk a jövendő hatalmas Magyarország kiépítéséhez minden erőnkből, és fogjunk kezet, mert nem állanak rendelkezésünkre századok! És ki tudja, mikor teszi a végzet próbára a magyar állam szilárdságát? Sürgős orvoslást I Irta: Thék Endre. A mai áldatlan munkásviszonyok közt, melyek vármegyénkben is tarthatatlanok, szigorúan aktuális Thék Endre, az ismert nagyiparos cikke, melyet alábbiakban közlünk: Az az anarchikus állapot, amely ez idöszerint a munkásoknak a munkaadókhoz való viszonyában lábra kapott, aggodalomra ad okot. Különösen ez év tavasza óta nap nap után az ipar terén oly mozgalmak keletkeztek, amelyek elteinek azon rendes bérmozgalmaktól, melyek más nemzeteknél is előfordulnak, amelyeknél azonban a létkérdés legelemibb követelménye : a megélhetés képezi a mozgalmak alapját. Az ipari államok története a közgazdaság terén egyetlen egy esetben sem tud oly példát felmutatni, hogy a munkás elemek a kezeik között levő szabadsággal úgy éltek volna vissza, mint náluuk, hogy a szakegyesületek, amelyeknek a közművelődés és az abból eredhető jólét összhangzatos fejlesztése lett volna a feladatuk, alapszabályszerü és törvényes rendeltetésüktől eltérőleg a munka ós tőke közötti viszony elmérgesitését idézik elő. A szakegyesületekben szer"ezett munkások, vezérek diktatúrája alatt, ma már nem első sorban létfeltételeik javítására törekszenek, hanem az igazi munka ós az üzemek terén való föltétlen uralomra, a melynek minden, csak a munkabérre és munkaidőre vonatkozó feltételét ők akarják diktálni. Az ipartörvényben providiált szabad egyezkedési elv ma már hatályon kívül van helyezve, a munka feltóteleinek megállapításában, de még munkásaik megválasztásában is az iparosok ki vannak szolgáltatva a szakegyletek diktatúrájának, mely a céljai elérésére szolgá'ó eszközökben épen nem válogatós A példák százai állnak rendelkezésre annak a megvilágítására, hogy ily körülmények közt békés ipari munka nem várható. Az ipari tevékenység prosperitása állandósult viszonyokat igényel ós nálunk ez idő szerint nemcsak idényröl-idéuyre, hanem szinte napról napra fokozódnak azok a követelések, amelyeket a szakegyletek vezéreitől terrorizált munkások támasztanak. A munkabér és a munkaidő Békésmegyeí Közlöny tárcája. JMese, mely valóság vagy Chimay hercegnő és a csabaiak. Hol volt, hol nem volt,nem az Óperenciás tengeren túl, hanem az örök tavasz, balzsamos illat, mosolygó derű, napfényes pálmák hazájában egy tündérszépséges Kisasszony. Nem kakaslábon forgó, csengőbongó tündérpalotában lakott, hanem csak olyanban, mint más hercegasszonyok. De szépsége felülmulta mindenekét, még a milói Vénus csodaszépsóget is. Tekintete tüzes, csillagtalan éjszaka, sötét hajfürtje alabástrom vállakra leomló dús selyemerdö, ajaka harmatos üdeségben pompázó teslö bimbó, mosolya játszi napfény, kacagása, minden szava bűbájos csalogánydal, hullámzó kebele lilaszin kristályhabok, hófehér kariai liliomok és a neve Chimay hercegné volt. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer feketeképü Fáraó ivadék, aki hegedűjével bámulatba ejtette a messze földet ós meghódította a hercegasszony szivét is. Nevez.i pedig a füstöskópü muzsikus Higó ancsinak. A szépséges hercegasszoayt annyira elbolonditotta a Rigó Jancsi varázszsal telt muzsikája, hogy kirepült utána a fényes hercegi palotából. Es éltek, éldegéltek égi gyönyörök közt, a hetedik földi menyországbau, boldogságban, de nem addig, amíg meg nem haltak Mert él még ma is a szépséges hercegasszony és az ő muzsikusa is. De már többé nem együtt. Az a négyszál húr, mely meghódította a szépséges hercegasszonyt, nem tudott napról-napra szebben szólani, hogy a tündérszépséget varázslatában tartsa. Irigyelt szerelmével, amint kirepült Fáraó szerencsés ivadékának ölelő karjai közül, egy kocsitoló olaszt ajándékozott meg. Majd egy csudaszépen pingáló piktort bűvölt meg, aki most a földi paradicsomban, Nizzában pálmáktól és olajfáktól árnyékolt villájában örökdicsőségü ós halhatatlan szépségű madonnákat teremt vásznára a tökéletes szépségű hercegaszszonyról. És hol volt, hol nem volt, volt egyszer Csabán három ember: a 10l-es fess főhadnagy, a gőzfürdős és a csabai Széchenyiliget rózsalugasainak főmestere, a főkertész. Megindultak e háromak messze délnek, az örök tavasz országába. Mentek, mendegéltek, mignem egy beláthatatlan messzeségü tenger partjára értek. Háborgott, tajtékzott a tenger, haragos zöld hullámai hol magas hegyeket, hol mélységes völgyeket alkottak. A gőzfürdős, aki eddigelé a tükör és kádfürdő hullámainál egyebet nem látott, láttára a haragvó vizszörnyetegnek, menten megfordította a kocsirudját és meg si-m is állott gőzfürdőjéig, hol is kiállva azút fáradalmai tói, elszántan vetette magát egyik kádba ós teljes nyugalommal élvezte a nyugodtan csapkodó hullámok szinte észrevehetetlen szelíd ringását. És maradtak ketten a csabai nevezetüek, a 101-es fess főhadnagy ós a virágok főmestere. Mentek, mendegéltek, vitorláztak addig, mig eljutottak a földi paradicsomig : Nizzáig. És csodák-csodája, mit láttak, amint béléptek a paradicsom kapuján ! A megelevenedett, életre kelt milói Vénust, a báj, a szépség istenasszonyát, a tündérszép hercegasszonyt, aki legújabb kegyeltjének vászna előtt szobrot állt. A csodálattal párosult meglepetéstől szinte kővé meredve állottak meg a hercegi villa terassza előtt. És felsóhajtott búsan a 101-es fess főhadnagy • — A rézangyalát ! Ha ilyen legényasszonyok állanának a csabai sorozóbizottság elé! Milliószor tauglichot kiáltanánk és azonnal kezébe nyomnánk a marschallbotot. És folytatta leverten, csüggedten, sóvár pillantásokkal a virágok főmestere: — Hej, ha ilyen virágot ápolhatnék a csabai üvegházakban, nem adnám oda Nizzáért, nem az egész föld kereksógéért! És a tündérszép modell hercegasszony nem hallotta meg az epedő sóhajokat. Igy történt, hogy a csabai 101-es fess főhadnagy és a virágok tőmestere Chimay hercegnő meghódítása nélkül tértek vissza Csabára. És eltűnődhet a 101-es fess főhadnagy azon, hogy miért nem jeler.ik meg a csabai sorozó-bizottság előtt a nizzai tündér szópsógü legónyasszony és eltűnődhet a virágok főmestere, hogy nért nem nyilik a Széchenyi-liget üvegházaiban olyan csodaszép Viktória rógia, mint a nizzai irigyelt festő vászna előtt, a pálmáktól és olajfáktól árnyékolt terrasszon. Hol volt, hol nem volt ... de ez a mese igaz volt. És aki kételkedik a valódiságában, forduljon a csabai 101-es fess főhadnagyhoz, vagy akár a főkertészhez, azok szinte igy mondjék el a valóságot mesében. — dor. Korzika. Irta: Ady Endre. A tanitó ur búsongott. A piszkos és vad gyerekek kergetőztek ós birkóztak az udvar gyepén vidáman. Májusi délután volt és szomorú a falu, mert nagyon is ragyogott a nap. A csúnya, barna-zöld mohok szégyenkeztek a háztetőkön. Megsárgult a falak mesze. Szemetesek az utcák s mérget párolgók az árkok. A tanitó ur hangosan szeretne átkozódni. Oh milyen nyomorúságos az élet s milyen hitvány férfiú a tanfelügyelő. Oh szép ifjúság a debreceni kollégiumban ! Óh vidám kosta-évek ! Hát ezért volt minden, hogy itt megvénüljünk ? Megkopjunk, mint ezek a csúnya paticsos viskók ? Megkopaszodj un k, mint a nádtetők ? . . . — Takarodjatok be! Hahó! Disznók, nem halljátok? Hancúrozni persze tudtok. Aztán négy hót múlva a vizsgán megálltok, mint a bornyuk. Nyomorult csürhe. Egy-kettő! . . . A gyerekek kedvetlen, gonosz arccal sompolyognak be a rossz szagú földes szobába. Recsegnek a korhadt, hitvány fapadok. — Hát te, Lidi? Egy-kettő befelé I