Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-25 / 104. szám

viszonyaiban számottevő változás nem állott be. A közlekedésügy fejezetnél megemlíti az alispán, hogy az engedélyezett föidmunkák kivitelét kora tavasszal szándékszik kellő előkészítés után megindittatni ugy, hogy lehetőleg minden útszakaszon azon községnek munkára leginkább rászorult lakosai legyenek foglalkoztatva, amely község határában az ut van. E földmunkálatok összes költségei mintegy 80 ezer koronát tesznek ki, amely összegnek rendelkezésére bocsátását az alispán a kereskedelmi minisztertől a tervezetek helybenhagyása után haladéktalanul kérelmezni fogja. A vegyes rovatban a jelentés a vármegyei közigazgatás menetét a lefolyt időszakban zavartalannak mondja. Egyéb ügyek. A tárgysorozatból kiemeljük még a következőket: A közigazgatási bizottság féléves jelentése. A számonkérőszék jegyzőkönyve a tisztikar tevékenységéről. A vármegyei közigazgatási bizottságban Beliczey Géza , Rosenthaí Ignác, dr. B odoky Zoltán, dr. László Elek ós L a d ics György kilépésével megüresedett 5 helynek választás utján való betöltése. A vármegyei állandó választmánynak ujjá alakítása. A vármegyei igazoló válssztmánynak, állandó választmánynak községjegyzői nyugdijintézeti választmány, közegészségügyi bizottságnak, közművelődési bizottság, tiszti nyugdíjintézet igazgató választmány újjáalakítása. A munkaképtelenséget megállapító orvosok megválasztása. A kórházi bizottságban 2 tagnak, az építkezési és árlejtező bizottságokban 1—1 tagnak megválasztása. A m. kir. belügyminiszter rendelete a központi választmány ujjá alakítása iránt és még egy egész sereg különböző miniszteri leirat és rendelet. A legérdekesebb pont azonban Kecskemét város törvényhatóságának körirata, a képviselőház november 18-iki ülésén történtek miatt a kormány iránt bizalmatlanság nyilvánítása iránt, amelynek révén bevonul a megyeház termébe a politika, bizonyára nem kis vitát fog provokálni, lévén a jó békésmegyeiek is a legpolitikusabb nemzet fiai. Nagyobb érdeklődés keltésére alkalmas pontok még ezek: A m. kir. pénzügyminiszter leirata a békéscsabai dohány beváltó hivatalhoz közigazgatási biztos kiküldése iránt. A délmagyarországi magyar közm. egyesület körirata a harmadik egyetemnek Délmagyarország területén leendő felállítása ügyében. A vármegyei igazoló-választmány előterjesztése a megyebizottsági tag választó kerületek beosztásának kiigazítása ügyében. Molnár János és társainak felebbezése Békéscsaba község képviselőtestületének a kórházépítési munkálatok nyilvános árlejtésen történt bérbeadása tárgyában hozott ujabb határozata ellen. Mezőberény község halározata 10000 korona ideiglenes kölcsön felvétele tárgyában. A napirend többi pontjait bizonyára minden különösebb észrevétel nélkül tárgyalja le a közgyűlés. Karácsonyi séta. Nem födi hó az utcákat. Fekete karácsonyunk van. De azért hideg szól süvít keresztül a házakon, utcákon, tereken. Sietve járnak az emberek és nem veszik észre a segítségért esdeklő nyomort. A fényt, ragyogást látják, hiszen szemükbe ötlik. A pazar kirakatok, a villanyos lámpák még a blazírt tekintetet is fölkeresik, szépségeiket mutogatják, tündöklésüket ragyogtatják. Az utcán mindent föltalálhatni, még a nyomort is, amely télen nem mutatkozik olyan nyilvánosan, mint egyébkor. Otthon is hideg van a fűtetlen vackokban, de az utca fagyos szele még hidegebb. Elég, ha a család kenyérkeresője szederjesre fújt kezekkel vágja a fát, vagy hordja a földet valahol az ország másik részében. Elég, ha az asszony mosogatni, takarítani jár és néhány fillért visz haza, amiből valami meleg ételre telik. A gyerek mindenféle ruhadarabokba bugyolódva talán még sem fázik meg, az idősebbje meg birja valahogy. Más az élete a jómódú embernek. Milyen szép a tél más oldalról tekintve ! Csupa meleg szórakozás, mulatság, tánc, élvezet, színház, bál, családi estély, zsúr, hangverseny, kávéház, költséges járulékai a téli hónapokban. Az elsőrendű szükségletek kielégítésén kívül mennyi sok adót is sóz nyakunkba a téli évszak ! Egynehány kiváltságos gazdagembertől eltekintve, a középosztálynak tengernyi gondot okoznak a tél költekező mulatságai. A társadalom azon elemének, melyet a lateinerek, tisztviselők, jobbsorsú kereskedők és iparosok alkotnak, talán még küzdelmesebb a tél, mint a nyomorgó, kisigényű, és könnyen kielégíthető szegényeknek. Ezeket boldoggá teszi egy tál melegétel, egy hasáb fa. Ruházkodásuk arra az alapelvre van fektetve, hogy a télnek nincs szeme. Kendőt, posztófélét raknak magukra minden csin nélkül. Oh, ez a csín nagyon sokba kerül, annyi sokba, hogy zsebjük nem birja el ezt a megterheltetést. De hogy mennyibe kerülnek, a polgári, járásbirósági tárgyalások és a hivatalos lap hirdetései tanúskodnak erről. Fény és árny váltakozik az utcán, a nyilvános és családi életben. A megélhetés súlyos gondja nehezedik mind. nyájunkra. A jómód éppúgy megköveteli a maga áldozatait, 'mint az ínség, azzal a különbséggel, hogy a jómód áldozatának haldoklása nagy zajjal történik, míg a nyomor halottja csöndben enyészik el a porló anyaföldbe. Sötét a kép s csak kevésbé enyhíti egy-két világosabb szín. A sugarak sokszor a fényfoltokat teszik rikítóbbakká. És mi mégis a sugarak után futkosunk, lázasan törtetünk egy-egy szilánkja után, hogy reményeink aranyszálait tovább szőhessük, fonhassuk. Magunkat csaljuk, magunkat ámítjuk, s aztán még mi csodálkozunk, ha egy napon a rideg valóság kopogtat be ablakunkon. Egy kis gazdaságosság az élvezetekben, több hajlandóság a munkára s kevesebb álmodozás: aztán kivergődhetünk a tapétás falú, aranyozott, csilláros és pamlogos modern börtönből. Csaba közgyűlésé. A csabai községháza közgy ülési termében az elmúló esztendőben csütörtökön utoljára gyűltek egybe rendes közgyűlésre a városatyák, akik, tekintettel a napirend érdekes tárgyaira, teljes számmal vonultak föl. De megtelt ismételten a karzat is, amely pedig rendesen üresen ásítozik le a zöld posztóval bevont asztalokra. Egy sereg szociálista szállotta meg a karzatot. Nem mert más dolga nem volt, mint kivételesen a közügyek tárgyalásának hallgatásával agyonütni a délelőttőtt, de mert vezérük, Áchim L. András berendelte őket hátvédnek, hangulatot csinálni ahhoz a kirohanáshoz, amelyet Csaba érdemes első jegyzője, K o r o s y László ellen intézett. Áchim L. András interpellálni akart, de mire felszólalásának végére értT siralom lett az interpellációból, amért neki nem engednek meg törvényellenes dolgokat. A képviselőtestület egyébként érdeme szerint intézte el Áchim L. András jogtalan panaszát. De interpelláció is volt a csütörtöki közgyűlésen, fa Zsilinszky Endre dr.-é, amelyben a házak bemocskolása és a falragaszok letépése ellen szólalt fel. A legfontosabb pontja volt azonban a közgyűlésnek az elöljárói jelölések megejtése, amelyekre nézve a képviselőtestület elfogadta a tanács jelöltjeit. A gyűlés további részében a rendes havi jelentéseket és egész sereg kisebb jelentőségű ügyet tárgyaltak le. Mindamellett a gyűlés belenyúlt a délutáni órákba is. 5-ik old. Csaba december havi rendes közgyűléséről különben a következő részletes tudósításunk számol be: Elöljárói jelentések. A közgyűlést 9 órakor S eiler Elek főszolgabíró nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, majd előterjesztette az elöljárói állásokra való jelöléseket és bejelentette, hogy a mai jelölés alapján megejtendő választásokat december 29-ikére tűzte ki. Mielőtt felolvasták volna a jelöltek neveit, Áchim L. András napirend előtt kért szót. Elnöklő főszolgabíró a szót megtagadta, javasolván előbb a jelölések megejtését. Az előjárói jelölésekre nézve K or o s y László első jegyző terjesztette elő a tanács javaslatát. Á tanács az albirói tisztségre K i t k a Györgyöt, Z ah o r a n Jánost és Á c h i m Pált ajánlja. Itt elsőnek K i t k a György szólalt föl, kérve jelöltetésének mellőzését, Áchim L. András pedig L a u r in y e c z Jánost is ajánlta jelöltetni. A képviselőtestület ugy ezen, mint az alábbi állásokra elfogadta a tanács jelöltjeit. I Az erzsébethelyi albirói állásra: N ov á k Jánost, N o v á k M. Andrást és Uhrin Györgyöt, a gazdai állásra: B e 1 a n k a Pál, Vrbovszky Andrást és Petrovszky Pált. Az esküdt jelöltek tizedek és kerületek szerint a következők: I. tized, I. kerület: Botyánszky András, Pribojszki György, Mekis György ; II. kerület: Vandlik K. Mátyás, Jánovszki András, Bencse Zsilák Mihály. II. tized, I. kerület: Laczó Nóvák András, Zahorán János, Kovács András ; II. kerület: Pataj Zs. András, Kaczkó Mátyás, Laczó János. III. tized, I. kerület: Laurinyecz György (1563), Petrovszki S. György; II. i kerület: Kaczkó András, Bohus M. György, Miklya Z. György. IV. tized, I. kerület: Mengyán Pál, | Zahoran Pál, Salát Máté ; II. kerület: Kerepecki György, Salát János, Bóc Pál. Ó szőllő: Baukó János, Tuska János és Valach János. Erzsébethely: I. kerület: Kovács Pál, Jánovszki Pál, Lipták P. Mihály; II. kerület: Kucsera János, Gyebnár János, Farkas Gr. János. Tanügyi esküdtnek Szulimán Ákost, gyámügyinek L e s z k ó Jánost, mértékhitelesítő F i 1 i p p i n y i Lajost és katonaügyinek F i 1 i p p i ny'i Samut jelölte a közgyűlés. A főpénztárnoki állásra Galli Mihály, jelenleg főpénztárnokot, a közgyám : állásra Németh Lajos közgyámot s végűi tudomásul vette a közgyűlés, hogy az ülnöki állásra a főszolgabíró az összes pályázókat jelölte, akiknek névsorát lapunk mult számában közöltünk. Támadás a főjegyző ellen. A jelölések befejezése után S ed 1 e r Elek főszolgabíró az elnöki széket átadta Z s i r o s András bírónak. nem vehetem fel, a fekete selyem ruhám sem való oda, házi ruhába pedig csak nem mehetek . . . Nem, mondta a férfi, de egyszerre földerült az arca. Felküldök egyet a boltból. Mondd, milyen szinű legyen az a blúz, rózsaszín, kék, — vagy fekete ? Az asszony praktikus volt, a feketét választotta. A kis vékony hivatalnok szinte futott le a lépcsőkön, hármat is ugrott egyszerre s este igen büszkének érezte magát, hogy látta, a felesége milyen jól festett, milyen boldog volt. Ezután el is járnak mindenüvé. A hivatalfőnöke is megszólította: Hallja édes barátom, maga irigylésre méltó ember, szép felesége, gyönyörű gyerekei vannak. Ugyan hova dugta el őket eddig V — Kérem, kezdő emberek voltunk, takarékoskodtunk, nagyon takarékoskodtunk, hebegett valamit zavart boldogsággal. Az igazgató mindenben kitüntette^ alig győzte a sok privát munkát. Ujesztendőre ki is neveztette az első osztályú hivatalnokok közé. A szerencse jött el hozzánk azon az esős napon, mondogatták el olykor. Kezdtek számítani a házban és kint is egy darabon. Leköltözködtek a második emeletre, — hogy el ne felejtsem mondani, a gazdag emberek mindig hóbortosak, hogy utoljára beleunnak mindenbe. A szép barna asszonyra se segiti már az ura többé a drága köpenyt, Egyet gondolt s nevetve nézett a kis ezüst revolver csövébe. Az a gúnyos nevetés odafagyott az arcára. A szép asszony pedig csak viszi a gyászruháját északra, délre, de már ide nem jön többé vissza. Ők ugyan csak három szobát béreltek ki, egyelőre elég volt azt újra bebútorozni. A gyerekek se voltak többé olyan lármások, behúzódtak a konyhába szépen. A ruhájokat is nagyon megkímélték, a szép febér matrózgallérokat, amik olyan jól állottak a megnyúlt, sápadt arcocskájukhoz. No, nem is muszáj olyan falusi színben lenniök, megesett olykor, hogy nem reggeliztek, ha nem akartak elkésni az iskolából. A leckéjüket se mondták már föl többé hangosan, mint azelőtt és bizony a kisebbiknek már nem is volt tiszta szinjeles bizonyítványa. Édes apa egy kicsit elkomorodott ezen, de a bohó, elkapott kicsi szőke asszony hamarosan megvigasztalta, hogy nem mindig az eminensekből lesznek a nagy emberek . . . Megint forgott az idő kereke. Már a vöröshajú, szép primadonnára sem néznek olyan áhítattal az udvarbeli lakók. Egy szép napon befűtött a preparált bokrétáival és egy igen egyszerű úrral felköltözködött a harmadik emeletre. Lett belőle igazi asszony, olyan igazi, hogy a kövér háziasszony nemsokára újra előszedheti a német prédikációit, - ezúttal megfordítva. Jöttek megint a hosszú, unalmas, esős napok. A víz csurgott az ablaküvegen, ködbe, vizbe volt az egész város. Egyszer remegve jött haza az aszszony. Sápadt volt s görcsös zokogás fogta el, hogy ura nyakába borult. Zihált mellel, fulladtan beszélt, hogy a szegény kis ember egészen meg volt rémülve : Mi bajod ? az Istenért, szólj! mi bajod ? Az emberek, gyűlölöm az embereket ! Bántottak a legjobb barátaink, szemembe mondtak olyat, hogy minden csöpp vérem az arcomba fut reá ! Nem akarom többé látni őket! . . . Hanem a piros rózsák újfent kivirultak a fiuk orcáján és hancuroztsk a lépcsőkön, mintha pázsitos réten nőttek volna fel, az országúti jegenyék mellett . . . Az ispán ur házassága. Irta : Akácz. Becsey Gyuri a füzesi bárók gezdatisztje először a tornáczról, majd a ház j előtt állva nézte, hogy a két tüzes sárga csikó mint repíti végig a könyűgördülésü homok futót a major udvarán. A karcsulábu állatokon a részvereses sallangos szerszám csak ugy csi'logott a délutáni napfény sugaraiban. — Jól van Pista — szólt a bakon ülő kocsishoz — a lovak jól mennek, elég gyorsan ott leszünk a nadányvári mulatságon. Az ispán vidámkedvű fiu volt és szívesen kereste fel a mulató kompániákat. A háztartását egyik nagynénje vezette, de az élemedett korú hölgyeknek terhére volt a sűrű vendéglátás és zsörtölődve mondogatta 'öcscsének: — Hallod-e Gyuri, én ezt kinem bírom ós ha nem gondolkodsz hamarosan asszonyról, meglásd hogy előbb-utóbb magadra maradsz. - Édes Ida néném, még ebben az évben megházasodom, csak találjam meg azt, ki nekem van rendelve. — Nem kell azt nagyon keresgetned, ott vannak a Vépi lányok vagy a Madocsay kisasszonyok, akármelyiket nézed is ki közülők magadnak, nem csinálsz rossz vásárt. Becsey Gyuri ráhagyta, hogy nénjének igaza van. A sok beszéd mélyebb hatást gyakorolt rá s elhatározta, hogy eleget tesz nénje kívánságának és a legelső alkalommal megismerkedik a figyelmébe ajánlott leányokkal. A nadány vári nyári mulatság éppen kapóra jött.' Csornai Miska tudatta vele, hogy a nadányvári haute-voleé az erdőben adott egymásnak találkát. Ott lesznek a czimborák mind, azonkívül a leányok, asszonyok javarésze is meg fog jelenni. A fiatalság a cigányról sem feledkezett meg. Gyurka a levél elolvasása után helybenhagyólag bólintott fejével. Erőteljes, barna piros arcú fiatal ember volt, kinek nyúlánk, férfias alakján szívesen pihentek meg a női szemek. Búcsúzás közben odaszólott nénjének: — Ma kinézem magamnak a feleségnek valót. A tisztes özvegy mosolyogva gratulált elhatározásához és szokatlan melegséggel válaszolta: Járj Istenhirével édes Gyurim ; aztán valami könnyű lepkét ne válassz magadnak, — tette hozzá jóakaratulag. Az ispán könyedén szökött fel a kocsiba, s kurtán kiadta a parancsott: — Hajts Pista! A két csikó felágaskodott ós galopban iramodott kifelé a majorból. A kocsis ügyes kézzel fékezte meg őket.