Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-25 / 104. szám

5-ik old. Áchim L. András újra szót kért a napirend megkezdése előtt. Szenvedélyes hangon támadt neki a főjegyzőnek, akiőt súlyosan inzultálta. Beszédjének az volt a'magja, hogy a közgyűlés utasitsa a főjegyzőt rendre, vagy lemondásra, mindez pedig azért, mert Áchim L. András bement az iktatói hivatalba és ott publikáltatni akarta, hogy a városatya választások alkalmából a tanyai választók az ő tanyájára seregeijenek. Nagyon természetes, hogy ezt nem engedte meg a főjegyző, sőt mikor emiatt Áchim L. András indulatoskodott, a főjegyző rendreutasította ós figyzlmeztette, hogy kivezetteti. ' Persze Áchim L. András p^naszkodásába beleszólt a berendelt karzat is. A nagy tömegből öt-hat ember kiálltotta: — Szégyen! Abcug Korosy! A biró-elnök rendreutasította a karzatot, aztá,n Korosy László azonnal felelt Áchim L. András felszólalására. Nem érti az interpelláció természetét, de tájékozást nyújt a magántermészetű eset felől, amely éppenséggel nem képezheti interpelláció tárgyát. Kijelenti, hogy hasonló esetben ezentúl is ugy fog eljárni, mint Áchimmal szemben, aki gorombáskodott hivatalában. Kéri a közgyűlést, térjenek a felszólalás fölött napirendre. Hasonló értelemben szólalt fel Béli cz e y Rezső is, aki hangoztatta, hogy ha valamelyik képviselőn jogtalanság esik, azért az egész képviselőtestület jótáll, de viszont kötelessége a képviselőtestületnek hasonló esetben az elöljáróság védelmére kelni. Áchim L. András panaszával forduljon illetékes hatóságIOZ, ne a képviselőtestülethez. Ezzel a tözgyülés napirendre tért a fölszólalás fölött. Egy másik interpelláció. Zsilinszky Endre dr. szólt másodiknak a napirend előtt. Azt az eléggé el nem Ítélhető rossz szokást tette szóvá, hogy illetlen és neveletlen gyerkőcök számos köz- és magánépületet bemocskolnak, a falragaszokat letépdesik. Korosy László igazat ad az interpellálnak és kijelenti, hogy ez állapotok megszüntetése érdekében a legszigorúbban fog intézkedni és szigorú ellenőrzésre fogja utasítani a rendőrséget is. A napirend. Már 11 órára járt az idő, mikor a képviselőtestület rátért a tulajdonképpeni napirendre. Korosy László előterjesztette a szokásos havi jelentéseket, amelyek tudomásul szolgáltak. Hasonló elintézést nyert a községi kéviselő választások eredményének előterjesztése. Főjegyző ezután előterjesztette a községi villamos telep üzemszerződését, amelynek tárgyalását Szalay József, Zsilinszky Endre dr. ésBeliczey Rezső felszólalásai után délutánra halasztották. A községi munkásotthon szabályrendelete tárgyában javaslattételre kiküldött bizottság előterjesztését olvasták föl ezután, amely tudomásul szolgált. A községi közmunkák megállapítása után kimondta a közgyűlés, hogy jegyzőkönyvi köszönetet szavaz a Muzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének a Csaba részére ajándékozott ujabbi népkönyvtárakért. Egyben a községi népkönyvtárak felügyelőjévé Chrisztián György községi iktatót rendelték ki. A tanács a közbiztonság és közérdek szempontjából javasolta a rendőrséghez a telefon bevezetését. A képviselőtestület egyhangúlag hozzájárult a javaslathoz. É pontnál Rosenthal Ignác indítványozta, hogy a községi villamos telephez is vezettessék be a telefon, mert fordulhatnak elő , esetek, amikor arra nagy szükség lehet. Áchim Gusztáv főmérnök megnyugtatta felszólalót, hogy ez ügyben az elöljáróság már megtette a szükséges intézkedéseket. Néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után a kérvényekre tértek át, amelyek során első volt Maros György részére megrongált egészségének helyreállítása céljából 6 havi szabadságidő engedélyezése. A közgyűlés a kért szabadságot megadta s a jegyzői teendők ideiglenes elvégzésével Zsilinszky Sándor főpénztári ellenőrt, ennek teendői elvégzésével 6 hónapra díjazással Fazekas Gyula okleveles jegyzőt bizta meg. Ismét kisebb ügyek következtek. A közgyűlés Filipinyi Samu iparművészeti növendéknek 200 korona segélyt, az elbocsájtott petróleumlámpagyujtogatóknak pedig végkielégítésképpen egyegy hónapi fizetést szavazott meg. A délelőtti közgyűlés megható szép aktussal végződött. Z s i r o s András biró, akinek 6 éves megbízatása ez év végével lejár, mondott köszönetet a képviselőtestületnek az iránta tanúsított jóindulatért és bizalomért. A község érdemekben gazdag birájának fáradhatlan munkásságáért Rosenthal Ignác, B e 1 i c z e y Rezső és Á c h i m L. András mondtak köszönetet és biztosították a képviselőtestület további ragaszkodásáról és jóindulatáról. Ezzel a délelőtti közgyűlés végetért s délután háromtól fél ötig észrevétel nélkül letárgyalták és elfogadták a községi villamostelep üzemszerződését. Látogatás a gyulai fogházban. A szeretet ünnepel mindenütt, még a börtönök szomorú világában is. A bűnös emberek elfásult lelkét is megszállja karácsony poézisának bensőségteljes melege és Istenéhez fohászkodik. Karácsony magasztos ünnepe még a börtönökben is a hité, ha nem is azzal a fénnyel, csilogással, mint a társadalomban. Az eltévelyedett emberek egyhangú birodalmában is meglátszik : készülődés a karácsonyra, amikor szünetel a munka, istentiszteleteket tartanak, kivételkébb jobb eledelek kerülnek a rabasztalokra. Előttem a gyulai kir. törvényszék impozáns palotája. Keresztülhaladva az utcai épülettömbön, az udvarra jutunk, amelyet majdnem betölt a fogház hatalmas emeletes épülete, amelyet ugy külsőleg, mint belsőleg a legnagyobb tisztaság, csin és jend jellemez. A földszinten a fogházfelügyelő irodája előtt elhaladva, néhány sötét magánzárka, amelyekbe a fegyelmi vétséget elkövető rabokat csukják. Ilyen pasasok azonban ritkán akadnak, mert a rácsos kapun belül példás rend uralkodik. A börtön levegője lelohasztja a legbicskásabb természetű korcsmahőst is. A sötét cellák után a konyha következik, ahol három fehérkötényes rabszakács főzi az ebédet a tükörfényes üstökben. Téves az a hit, mintha a rabkoszt élvezhetlen volna. A legízletesebb eledeleket készítik a bűnös embereknek, s mielőtt a rabok asztalhoz ülnének, a fogház, esetleg a kir. ügyészség egyik tisztviselője mindennap megízleli az ételeket. És annyit kap minden rab, hogy tökéletesen jóllakhat. Vasárnap és csütörtökönkint minden rabnak kidukál 22 dkgr. marhahús és húsleves. A hét többi napjain a napi 56 dkgr. kenyér mellé különböző főzelékeket kapnak. A beteg rabokra különös gondot fordítanak. Rabkó •házban ápolják őket és tej mellett naponkint húsleves és sült jár nekik, esetleg orvosi rendelet szerint készítenek számukra. A konyhával szemben nyilik a nagy munkaterem ajtaja. Ebben a tágas és világos helyiségben a munkavezetők felügyelete alatt külömbö ő ippri munkát, de' leginkább kosárfonást végeznek a rabok. A fogház első emeletének jobb szárnyában van elhelyezve a női osztály. Amint arrafelé közeledünk, elfacsarodik a szívem. Ártatlan csecsemő sírását hallom az egyik cellából, majd egy másodikból is. Szerencsétlen kis teremtések, akiknek részt ke'

1 kérniök a bűnös anya büntetéséből. Kérdésemre azt a felvilágosítást adják, hogy mindkét gólya néhány héttel ezelőtt szállott be a szomorú épületbe. A fogház legfiatalabb és legártatlanabb lakói különben a leggondosabb ápolásban részesülnek és így természetesen kitűnő egészségnek örvendenek. Végig sétálok a női cellák előtt. Az egyiknek sarkában Tóth Györgyné pusztaföldvári asszony könyvet olvasott. Mert hogy mellékesen megjegyezzem, a gyulai fogháznak részint az állam, részint magánosok jóvoltából egész csinos könyvtára van, legtöbbnyire vallásos és erkölcsnemesitő müvekből, amelyeket a rabok az arra rendelt időben olvashatnak. Tóth Györgyné is valami szent könyvet lapozgat. És elfelejti mellette nagynagy bűnét, hogy bérgyilkossal megölette a férjét. Á gyilkos legényt a második emelet egyik magánzárkájában őrzik. A női osztálynak több nevezetesebb rabja nincs is ezidőszerint. Az első emelet balszárnyán van a tágas imaház, ahol a római katholikus, görög keleti és protestáns vallású raboknak iietenkint egyegy istentiszteletet tartanak a fogházlelkészek. Az első emelet többi részét cellák foglalják le, mind kellemes, egyenletes hőmérsékkel, miután az egész fogházat központi gőzfűtéssel melegítik. A második emelet első részén egyes és társas cellák sorakoznak. Az egyesekben a vizsgálati foglyok, mig a társas cellákban a jogerősen elitéltek vannaií elhelyezve. Itt van továbbá a rabkórházi orvos rendelőszobája és a praktikusan berendezett férfikórház, benne két-három gyengélkedővel. A második emeleten vannak elhelyezve a fogház ezidőszerint legérdekesebb lakói, a halálraítélt orosházi béresfiuk: Fiteró Miklós, Dumbrován János és Popovics János. Mindhár«man külön-külön cellába várják a kúriától ügyük eldőltét. A bitóhalál rettegése erősen megtörte őket, de azért reménykednek, hogy a felsőbíróság kötél helyett életfogytiglani börtönnel bünteti rémes bűnüket. Beszélni sem igen akarnak. Ahogy megkérdeztem Dumbrovántól, hogy mit csinál, mintha a sírból jönne az alázatos felelet: Pihenek. Ugyanerre a kérdésre Fiteró azt válaszolta', hogy: Gondolkozom ; Popovics pedig: Várom a sorsomnak az eldőlését. A következő cellában egy csabai testvérgyilkos legény várja a földi igazságszolgáltatás ítéletét. C s u 1 i k György, aki a tavaszszal előbb megfojtotta', majd felakasztotta testvérét, C s u 1 i k Pált. Ismét egy uj kép. Négy vagy öt cellában egész sereg barnaképű Fáraó ivadék, akik apróbb lopások miatt vannak letartóztatva. Amint feléjük közeledünk, vigyorogva szaladnak felénk és majdnem földön csúszva rimánkodnak : — Mi les velünk, csókolom kezsit, nágyságos úr ? A legközelebbi cellán, ahogy kinyilik az ajtó, egy szelíd arcú 16 17 éves fiu lép ki rajta. A megtestesült jóságot árulná el a szerény külső, az arc, tekintet, ha darócruha nem fedné vézna alkatát. Pedig valóságos kis betörő király. S o n ko ly Istvánnak hívják ós jelenleg 15 rendbeli tolvajlásórt van letartóztatva. Ta'án az egész fogház legmegelégedettebb lakója Kiss Mihály, egy 50 év köiüli pötöm kis ember, akit gyujtogatásért szállásoltak el a sárga épületben. A hozzáintézett kérdésre a legmegelégedettebb mosolylyal jelenti ki, hogy soha jobban nem érezte magát, mint a fogságban, ahol különb ellátása van, mint a gazdájánál volt. De hányan vannak ilyen Kiss Mihályok, akik részint nyomorúságból, részint a becsületes munkától való irtózástól csak azért lopnak, rabolnak, hogy eltartsa őket az állam. Ilyenkor aztán ne essék-e gondolkozóba az ember, hogy nem célravezetőbb volna-e bizonyos büntettek és vétségek büntetésére a bot, amint azt Dániában a legnagyobb valószínűség szerint rövidesen \issza is állítják. ... De megszólalt a fogház érces hangú csengetyűje. Végetér a látogatás, A rabok szép rendben sétára indulnak, körül az udvarban. Szótlanl, a legtöbben lehorgasztott fővel lépdelnek egymásután. Középütt pedig áll a komor A tüzesvérü állatok büszkén hánytákvetették fejüket, sörényük szintén zajlott a levegőben s karcsú iábaikon ugy szálltak mint a madár. A nyári nap meleg verőfénye elterült a zöldelő mezőségen és a sárgulni kezdő búzatáblákon. A pipacsok piros virága s a búzavirág kék fejecskéi nyájasan integettek a robogó fogatnak és a fiatal ur bizó örömmel gondolt a mai napra. Mikor a távolból láthatóvá vált a nadányvári erdő sötét körvonala, a kocsis hátraszólt: — A falu felé megyünk tekintetes uram ? — Nem, hajts az erdei tisztáshoz. Becsey Gyuri szivéből mele gérzés fakadt föl és elmerengve nézett szét a tájékon. — Lassanként kibontakoztak a távol ködéből az erdő fái, s a ritkásokban meglehetett külömböztetni a fogatokat, melyek mellett cifra öltözetű kocsisok álldogáltak. - Sokan vannak már itt tekintetes uram, — adta föl a szót Pista — ugy látom, ott vár bennünket Csornai Miska ur is. Becsey jókedvűen ugrott le a kocsiról és messziről kiáltottta : — Szervusz pajtikám, örülök, hogy látlak. Az asszonyok, leányok kíváncsian nézték az uj jövevényt, kit Csornai karon fogott ós egyenesén hozzájuk vitt. A társaság nagyobb része ismerőse volt, alig néhány családnak kellett bemutatni. A fiatal gazdatiszt szive nagyot dobbant, mikor Csornai Vépi Olgának bemutatta. Magában konstatálta: nénjének igaza van, Olga helyes egy leány. A kék szemű, jónövésü, szép szőke leány igen csinos álak volt. Gömbölyű, kerek arca ból a boldog fiatalság sugárzott és szemei oly kifejezésteljesek voltak, hogy az ispán urnák ugyancsak melege lett, mikor rápillantott. Az igaz, hogy a környezet sem lehelt egyebet, mint derűt és vidámságot. A fák hűvös árnya alatt eleven élet lüktetett, mely csakhamar csapongóvá vált, midőn a cigány rázendítette : Vékony deszkakerítés . . . Gyuri rögtön táncra kérte Olgát, ki egyszerű ruhájában is legszebb volt a megjelentek között. Mikor táncközben a leány karcsú derekára tette kezét, be kellett vallania, hogy tökéletesebb termetet elképzelni sem tudna. Mikor pedig a csillogó kék szemek nézésébe merült ós hallgatta táncosnője jókedvű fecsegését, az kóválygott fejében, hogy megtalálta azt, ki neki van rendelve. A csárdás után indítványozta, hogy tegyenek egy vótát az erdőben. Olga mosolyogva szólt Madocsay Margithoz : — Nem tartasz velünk Margit, Becsey sétálni hi bennünket. A ispán ur ugyan elengedte volna a hármast, mivel ő kettesben óhajtott sétálni, azonban belenyugodott a kike| rülhetetlenbe. Szivében olyan különös \ érzések támadtak, minők még soha eb! ben az életben. Ugy érezte magát, mintha mámoros lenne, pedig bort sem ivott. A két leány gondtalan vidámsággal csevegett. Becsey titokban megfigyelte őket és ugy találta, hogy Madocsay Margit is csinos leány, de Vépy Oigában van valami különös varázs, mely őt tökéletesen megbűvöli. Zengzetes hangja behízelgő lágyságával megremegtette szivét és abban ismeretlen hurok zendültek meg. Egy homályos sejtelem azt súgta neki, hogy ez a séta elhatározó befolvással lesz életére. Némi elfogult'— Tudjá-e Olga nagysám, hogy so ! kat hajlottam magáról. — Aztán jót-e, vagy rosszat-e ? mosolygott csintalan szemmel a leány. — Hát persze hogy jót. — No én is hallottam magáról . . . aztán látásból már régebben ismerem. — Hát hol látott engem ? — A cserédi lóversenyen, mikor az urkocsisok diját megnyerte. Örültem ám győzelmének . . . tette hozzá elpirulva. — Mivel érdemeltem ezt a jóindulatot ? — Eddig semmivel, — felelt a leány kurtán, s e közben olyan sajátságosan méla tekintettel nézett Becseyre, hogy ennek a vére' bizseregni kezdett. A diadalmas hiúság édes lágy érzése fogta el: Olga, a szép szőke leány azzal a tündéri karcsú termettel, érdeklődik iránta. — De szeretném ezt a jóindulatot némileg viszonozni, - adta vissza a szót fojtott hangon. A leány ajk szögletén finom mosoly játszadozott s halkan válaszolta : — Magán áll, könnyen megteheti. Hogyan ? — Találja ki. Szaván fogom, s rajta leszek, hogy kitaláljam, de előre is kijelentem, hogy sokszor fogok ám maguknál alkalmatlankodni. Oh nálunk mindenki szívesen látja. - Maga is ? . . . — Talán én is ... még nem tudom ... Szeme fürkészve tekintett a férfi arcába, majd lágyan, szemórmetes szendeséggel jelentette ki: — A jó embereket én is szívesen látom. — Igyekszem az lenni. Becsey el nem mozdult többet oldata mHfől,' a mulatság tar-ima alatt folyton vele foglalkozott, s midőn a szüpé csárdást járták, ugy beszélt Olgához, mintha titkos egyetértés lenne közöttük. Csornai Miska figyelmét ez nem kerülte el, s mikor Becseyvel kettesben maradtak, meg nem állhatta, hogy félig gunyorosan fel ne hozza: Te Gyurka, ugy látom neked vőfélyre lesz szükséged. Nagyon tüzesen udvaroltál annak a kis leánynak. Ha odáig jutsz, szívesen vállalkozóm erre a tisztségre. — Barátom, nem tagadom, nekem I igen nagyon megtetszett és ha odahaza is olyan kedves, ügyes, szeretetreméltónak bizonyul, mint itt, ugy még az is bekövetkezhetik, amire te gondoltál. Hogy pedig ervől megbizonyosodjék, gyakran ellátogatott Olgáékhóz, hol rövid idő alatt olyan itthonosan érezte magát, mintha mindég ott lakott volna. A leány otthon is nem kevésbé szép és házias volt, s Becsey szinte tobzódott a boldogságban, ha meghitt bizalmassággal suttogtak egymással. Egy álmatlanul töltött éj után elhatározta, hogy Olgát megkéri. De mielőtt ezt tette volna, előbb a leánynyal akart tisztába jönni. Másnap a kerti séta alkalmával fülébe súgta: — Olga, én szeretem . . . akar a feleségem lenni ? A leány haja tövéig elpirult és suttogva mondotta: Ha édes anyám nem ellenzi. A mamának persze volt esze, s megértve hogy miről van szó, szives készséggel adta meg beleegyezést. Igy jutott Becsey Gyurka abba a helyzetbe, hogy röviden tudatta Csornaival : Vépi Olgát eljegyeztem, hat hét múlva lesz ez eskövőnk, számitok ígéretedre, hogy te lész egyik vőfélyem.