Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-25 / 104. szám

4-ik old. vette fel tanácskozmányai közé a kérdést, melyre Kovács Z. Mihály és társai ajánlata szolgáltatott alkalmat; a december hó 14-iki gyűlés bizottságot küldött az ügy tanulmányozására, melynek elnöke Vidovszky János volt, tagjai pedig Varságh Béla, Rosent ha 1 Ignác, H a a n Béla, Áchim Gusztáv és S a i 1 e r Gyula. 1895. január 8-án a közgyűlés Kovács L. Mihály és társainak előmunkálati engedélyt adott s az ajánlattevőket felhivta, hogy a kivitelre alkalmas végleges terveket s szerződést mutassák be. Ez megtörtént; azonban a képviselőtestület 1895. december 9-én tartott gyűlésében tizenhárom hónapi tervezgetések után azzal zárta le a tárgyalások aktáit, hogy miután a villamos világitás terén nap-nap után ujabb és ujabb találmányok létesülnek, melyek a kivitel gazdaságos megoldását ' vannak hivatva előmozditani: a kérdés még nem érett meg a határozathozatalra. Ez a villamos világítási mozgalom történetének illő korszaka. A második korszak 1899. évi január 16-án kezdődik, amikor a képviselőtestület a Wagner Józseffel kiegészített bizottságot felhatalmazta arra, hogy a Magyar Vasúti Forgalmi Részvénytársasággal tárgyalásokat folytasson. A bizottság a tervezetet a február hó 10-iki gyűlésen már be is mutatta, ezt a március hó 2-iki rendkivüli közgyűlés részletesen le tárgyalta-, azonban a részvénytársaság utólag pótajánlatot nyújtván be, ennek felülvizsgálatára a március 16-iki közgyűlés Zsiros András biró elnöklete ' alatt Zsilinszky Endre dr., Rosenthal Ignác, Haán Béla, K o r o s y László és Áchim Gusztáv tagokból álló uj bizottságot küldött ki. Közben a „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára" is benyújtotta ajánlatát. A két ajánlat közül a julius 11-iki közgyűlés a Magyar Vasúti Forgalmi Részvénytársaságét fogadta el névszerinti szavazás útján egyhangúlag s a szerződóst jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottsághoz terjesztette. Nagy volt az öröm város szerte, hogy a közönség régi óhaja 5 évi huzavona után végre mégis csak teljesül. Korai volt azonban az öröm, mert a törvényhatóság a szerződés jóváhagyását megtagadta, s számos pótlást rendelt el. A községi képviselőtestületnek 1900. évi ápril hó 12-én tartott közgyűlése a villamos bizottságot felkérte, hogy a törvényhatósági bizottság határozatában kívánt módosítások tárgyában a részvénytársasággal ujabbi tanácskozásokat kezdjen ; e tárgyalások elől azonban a vállalat többszöri sürgetés dacára kitért s az ügy 1900. november 15-én ismét elaludt, melylyel a történet második fejezete is befejezést nyert. Két évi szünet alatt a kérdés uj életre ébredt. A közvélemény nyomása alól az elöljáróság nem vonhatta ki magát s 1902. év' november hó 17-én az elöljárói tanács azzal a javaslattal járult a képviselőtestület elé, hogy a közvilágítás ügyének tanulmányozására bizottságot küldjön ki. A bizottság Zsiros András biró elnöklete alatt a következő tagokból alakult: K o r o s y László, Rosenthal Ignác, S z a 1 a y József, Wagner József, Rosenthal Adolf, R é t h y Béla, S a i 1 e r Vilmos dr. Ugyanekkor a közgyűlés ajánlattételrehivta fel a következő villamossági cégeket: G a n z és Társa, magyar Schuckert müvek és Magyar Villamossági Részvénytársaság. Ettől kezdve gyorsabb tempóban peregnek az események. 1903. évi aug. 9-én a képviselőtestület kimondotta, hogy a villamos művet házi kezelésben kivánja tartani; ugyanekkor a pályázó cégek közül a Ganz és Társa r.-t.-ét fogadta el, vele a szerződés megkötése iránt a tárgyalásokat megindította s pártatlan szakértőket kért fel a tervek és költségvetés feltilbirálatára. A szerződést, valamint a községi villamos műre vonatkozó terveket a közgyűlés ez évi február 25-ki közgyűlésében elfogadta, április 5-én a mü létesítésére a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól 450000 korona kölcsönt vett fel s mind e határozatokat a törvényhatósági bizottság jóváhagyta. A harmadik korszak igy szerencsés eredménynyel fejezte be a villamos világitás történetének deceminumát. A villamos mű létesítése, mely a í telep épületeinek alapkőletételével junius hó 17-én vette kezdetét, 5 és 7a hónap alatt teljes befejezést nyert. Az épületeket a község kivette á Ganz és Társa rt.-gal kötött vállalati szerződés keretéből, s azok egy részét: a gépházat, kazánházat ós lakóépületet Lipták János és társai vállalkozókkal, más részét: a kazán alapozást és falazást ós kéményépítést Eggenberger Szilveszter, budapesti céggel épittetté. A gőzgépek a Nicholson, a villamos gépek a G a n z-gyárból kerültek ki. A Ganz-cég építésvezetősége julius hó 8-án nyitotta meg csabai irodáját. Rosta Mihály ésSzeberényi Tibor mérnökök nagy szakavatottsággal vezették a fontos műszaki teendőket, akiknek munkájában B a n g h a Balambér, C o1 e 11 i Péter és D i v i s István buzgalommal segédkeztek. Az építésvezetőség feladatának kereskedelmi részét a közönség iránti nagy előzékenységgel s lelkiismeretes szorgalommal Weisz Ferenc végezte. 'Az építésvezetőség a külső vezetékhálózat kitűzését julius 18-án kezdte meg, a dróthúzást pedig szeptember 12-én. Október l-jén vette kezdetét a kazánok, október 22-én a gőzgépek, október 28-án a csővezeték, november 12-én a generátorok, s november 14-én a kapcsolótábla szerelésének munkája. A kazán szerelésének munkáját R ó t h Miklós ós K r e s z József, a gőzgépét R i c h a István és Herbszt Gyula, a csővezetékét Bugyi Kálmán, J u n g József és Keresztesi József, a generátorokét Max Ferenc és Brucker István, a kapcsolótábláét Csaba János vezette. Mellettük természetesen a munkások egész serege nyert foglalkozást. A hozzáértő szakerőknek munkabíró, jeles gárdája s az építésvezetőség lelkiismeretes, körültekintő, mindenrészletre kiterjedő ellenőrző munkája s a magasfoku műszaki tudása tette lehetővé, hogy mindenek teljes megelégedésére a villamos mű december hő l-jén a közhasználatnak átadatott. A villamos mű üzemkezelése az első évben a község képviselőtestületének mult csütörtöki határozata folytán a Ganz cégre bízatott. Mint bennüket értesítenek, a villamos mű igazgatása a következőképp lett szervezve : műszaki üzemvezető: Rosta Mihály mérnök, kereskedelmi üzemvezető E1 e ő d János, főgépész Herbszt Gyula, algépész Brucker István, gépápolók Vasas János ós H y t r i Sándor, fűtők B r n d j á r János és Závorszky András. És egy hónap óta fényárban úsznak i Csaba utcái, a kávéházak, kereskedések és magánlakások. És ezután mind nagyobb tért fog hódítani Csabán a „világosság". A vármegye téli közgyűlése. Röviden jeleztük már lapunkban, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága az esztendő utolsó rendes téli közgyűlését december 30-án tartja meg. Minden tekintetben érdekesnek és szenzációsnak ígérkezik ez a közgyűlés, amelynek egész sereg fontos ügyben kell határoznia. A közgyűlés napirendjének, mely j 109 tárgyat ölel föl, fontosabb ügyei a következők : Alispáni jelentés. A napirend első pontja az alispán | évnegyedes jelentése, amelynek rövid kivonata ez. Az alispáni jefentés a"közegószségügyet általában kedvezőtlennek mondja. Ennéla címnél egy fontos indítványt is tartalmaz Ja jelentése. Az alispán helyesen ! mutat rá azokra a rendelleneségekre, melyek a vármegyében lévő temető keze) lésében szinte türhetlen állapotokat tej remtettek. Mert sem a temetőhely meg| választására, berendezésére, sem a fenhagyandó utakra, sem a sírok közötti távolságokra, a sírboltok mikénti építésére, a sírhelyek nyilvántartására, a felügyeletre s általában a temető rendészetre nézve megyénkben kielégítő szabályok nincsenek. Szükségesnek véli az alispán, hogy a törvényhatósági bizottság a temetőkről és a temetkezésről szabályrendeletet alkosson. A közbiztonsági állapotokra nézve a jelentés általában ezeket jegyzi meg: A személybiztonság megtámadtatásai többnyire kisebb jelentőségű esetekre vonatkoznak és legnagyobb százalékát e cselekményeknek verekedés közben elkövetett könnyebb testisértós képezte. De amig a személybiztonság állapota javuló irányzatot mutat, addig a vagyonbiztonság helyzete tetemesen rosszabbodott. A közgazdasági rovatból kiemeljük azon részt, amelyben az alispán a csabai népegylet bérminimumával szemben a mi állláspontunkra helyezkedik. Ez a rész igy hangzik: Munkás viszonyaink, dacára az élelem szertelen megdrágulásának, ez időszerűit még elég jók, amennyiben a kínálkozó munka alkalmak, igy pld. kubik munkák, mezei ós kerti munkák stb. felhasználásával még mindig képesek a munkások napi élelmüket megkeresni. Ámbár nem zárkózik el a közvélemény a nemesebb értelemben vett szocialistikus törekvések méltánylása elől, elismeri és természetesnek tartja annak jogosultságát, ha akár a külömböző társadalmi osztályok, akár az egyesek maguknak jobb megélhetési módot biztosítani igyekeznek, azonban a vármegyében itt-ott mutatkozó szertelen követeléseit a munkásoknak még sem lehet mindenben helyeselni. Igy a mezei munkások részéről egynémely" helyen hangoztatott bérminimum követelése, félős, — hogy csak arra fogja kényszeríteni a gazda közönséget, hogy' ők is tömörüljenek érdekeik védelmezésére s a munkások és munkaadók közötti kívánatos öszhang zavartatik meg. Ilyen bérminimumot legutóbb a békéscsabai munkás szakegylet állapított meg és hírlapok utján igyekezett annak a munkások között híveket szerezni, a hol is a többek között egy kat. hold termés learatására a legkisebb bért 1 m/m búzában állapítja meg. Egyébb mukálatokért a mezei munkánál óránkint 25—35 fillérnyimunkabért követel stb., a ki ezt megfizetni nem hajlandó, azt bojkottal fenyegeti, kivételt és a külön egyezségre jogot csak annak a földbirtokosnak enged meg, a ki a munkás egyletnek tagjául beiratkozik. Éppen az idei év gazdasági eredménye mutatja meg, hogy" a különben is sok nehézséggel és gondokkal küzdő gazdáinkkal szemben a bérkövetelések emelése legfölebb csak bizonyos kisebb mérvben jogosult és lehető és a munkás ós gazda közötti jó viszony és mezőgazdálkodásunknak az egész gazda társadalmát, tehát gazdát ós munkást - egyaránt kielégítő érdekeiből szükséges,' hogy esetleg túlhajtott követelésekkel a kívánatos összhang meg ne zavartassék, nehogy a gazda vagy gépekkel legyen kénytelen megvédeni magát a bojkottolás ellen, vagy más vidékről hozott munkásokkal dolgoztatván, a mi munkásaink maradjana kereset nélkül. Az ipar és kereskedelem általános Karácsony éjjelén. Áhítatos csönd, némaság borúi a csillagos éjre, — Harangszó kondul, s a nép megindul éjféli misére. Az ódon templom ablakán által ragyogó fény árad, S megvilágítja langy sugárival messze a tájat. A hívogató fény engem is elvisz az Úr színe elé, Érzem, a lelkem újra remél, hisz, száíl a magas felé. Ahogy belépek: fény, pompa belül, délszaki zöld, lótusz . . . Térdre borúinak, s szent ima csendül: — Jesus Nasaretus! . . . Újra magamban járom az utat, — oly könnyed a szívem! . . . Nem siratom már a sötét multat eltemetett hivem, Ki máma eljött újra, a lelkem, régi szerelmével, — Külseje csak más, s drága neve nem egy az övével. Zúg a harangszó, már virt adóra, mégis járom az utcát . . . Képzeletemben százszor és újra megyek, drága, tehozzád! Kis ablakodnál látsz-e szerelmem lesni álmaidat ? Érzed-e drágám, hév ölelésem, égő csókjaimat ? Álmodva rólam, oh hogy ha érzed drága szerelmem! Álmod oly édes lesz, mint az élet amilyen szép nekem . . . Palatínus József. Asszonyok. Irta : Mányiué Prigl Olga. A primadonna, aki vörösre festette a haját, az első emeleten lakott. A szegény földszinti, vagy pláne udvarbéli emberek áhítattal tekintettek fel az ablakaira, melyek egy misztikus világot sejtettek odabenn, virágillatból, suhogó selyemből szőve. Magálltak olykor, hogy mohó tüdővel szívják magukba a varázslatos levegőt, mely egy pillanatra ott imbolygott körülöttük s az udvar kőszénfüsttel telitett atmoszférája között. Néha kisodort a szól egy-egy elhullott szirmot, rózsalevelet, megtáncoltatta, azután lehullott az is a földre, a mezítelen kövezetre, ahol eltaposták a nehéz, kopogó léptek, hogy sár, egyszínű feketeség lett belől. A többit gondosan zárogatták odafönn. Boldog, boldog asszony, — vélték azok, akik úgy képzelték a boldogságot. A második emeleti lakás az év legnagyobb részén zárva volt. A házfelügyelő nézegetett el olykor, a mikor a kacakiás szobalányok porolták a nehéz bársony függönyöket, csapkodták a szárnyas ajtókat, nézegették magukat a talpig tükörkonzolokban, hogy aztán megint csöndesség legyen hosszú időre s az üres selyem karosszékek kedvükre álmodozhassanak. Nagynéha kiviláglott az utcára néző ablaksor, magas, karcsú árnyék libegett elmosódó körvonalaival a habosra szedett nyers selyem ablaktakarók mögött, tündéri fényesség öntötte el a ragyogó termeket s a szegény görnyedt, piszkos emberek összezúgtak odalenn: Ott is a boldogság lakik, a boldogság, a mely nem fér el abban a szép hat szobában, hanem beragyogja az egész világot. Az a barna, karcsú asszony elviszi, elhordja északra, délre, szerelmes nézése nyomán virágok fakadnak. Oh, boldog, nagyon boldog lehet az a férfi, aki szerető gondossággal emeli le vállairól a drága köpenyt, de a világ előtt közömbös arccal halad mellette, mintha mi sem volna természetesebb, mint hogy ők szépek, gazdagok legyenek. Nagyvároson négy, öt, hatsorosak az ablakok, ők ketten, vagy akarom mondani négyen : a kicsi, szőke asszony, az ura s a két gyerek, az örökké lármás két fiu, a harmadik soron laktak, három csöpp szobába, fehér csipkefüggönyök mögött. Az asszony pirosarcu volt és fürge, a férfi egy kicsit hajlott a sok ülőmunkától. A két gyerek pajkos és eleven, mintha nem is a harmadik emeleten születtek volna, hanem valahol kint, pázsitos rét mellett, bogárhátú házikóban s a mily ügyesen ugrálták a lépcsőket, 'az ember azt hihette volna, hogy egyebet se tettek életükben, mint varjúfészket kerestek az útszéli jegenyéken. Vágtatva robogtak el olykor a tisztes, kövér háziasszony mellett, aki németül szokott haragudni s nem hagyta őket soha szó nélkül. A két előkelő lakóját féltette miattuk. Egyszer a kicsi szőke asszony is panaszkodni kezdett az urának: — A háziasszonynak igaza van, mártír vagyok én is. Reggeltől estig, estétől reggelig: a gyerekek és csak mindig a gyerekek. Minden asszonynak van egy kis szabadsága, nekem nincs. Be vagyok zárva ide, sokszor hetekig levegőt se szívhatok. Örökösen a ház gondja, a gyerekekre való foltozás. Mindenki szánakozva néz reám, talán ki is nevetnek érte a te kollégáid szép asszonyai. A falusi asszonyt, a ki harisnyát köt s azt hiszi, ezreket takarít meg rajta. Maga varrja a gyerekek ruháit, holott olcsóbban megkaphatná készen a boltban. Maholnap eltelik az idő fölöttünk s még nem is örültem semminek, nem élveztem semmit! Ledobta a munkáját, szemébe könynyek gyűltek s mindketten úgy érezték, hogy a szüntelen kopogó hideg eső, mely barázdákat szántva csurgott alá az ablakon, az ő lelkükre csöpögöU volna. A két fiu törtetett be az iskolából hazajövet, hangos jókedvvel. Csak elnémultak, hogy látták amazokat sápadtan, szótlan az ablakon kinézegetve. Az ebédet se követelték olyan hangosan, pedig mennyi mindent tudtak volna beszólni! Rendesen elmondták otthon, mi történt az iskolában. A Berkesék fia szekundát kapott megint valamiből . . . Az apjuk szólalt meg épen: — Berkesékkel elmehetnél ma este a színházba . . . Az asszony fölvonta a vállát: És te? Természetesen én is . . . — És a gyerekek ? — Izenek a bejárónénak, fönt lesz addig velők. Az asszonynak felcsillant a szeme: — Nagyszerű! agyonütjük ezt a csúnya, lucskos estét, az ember sétálni se mehetett. Majd megint elcsüggedt az asszony: a két esztendős blúzom csak i