Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-12-01 / 97. szám

XXXI évfolvam Békéscsaba, 1904. Csütörtök, december hó 1 én 97. szám. HÉ BEKESMEGTEI KOZLONT POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. Pánszlávizmus-magyarságBékéscsaba, nov. 30. „Békésvármegye^egyes helyein, különösen Tótkomlós nagyközségben a pánszláv mozgalmak oly nagy arányokat öltöttek, hogy most már maga a társadalom keres módot és eszközöket, hoyy az elharapódzó bajt megelőzze." „Szarvasról jelentik, hogy a Károlyi és Wertckheim grófi uradalmak tiszttartói megállapodtak, hogy munkát nem adnak azoknak, akik notórius pánszlávok." Egyik megyei hetilap irja ez elszomorító sorokat. Mert kell, hogy elszomorítók legyenek minden hazafias érzelmű magyar emberre nézve. Mert mik tűnnek ki e sorokból? Olyan jelenségek, amelyek azt igazolják, hogy a föntemlitett vidékeken a szláv nyelv, mint önző érdek nyomul előtérbe, hadat üzen alattomban az egységes magyar nemzeti szellemnek, mely hivatva van annyi balsors és oly sok viszály után az ezredéves Magyarországot teljes nagyságának fokára juttatni. Nem akarunk bombasztikus dörgedelmeket fűzni azokhoz a sorokhoz, melyeket cikkünk elejére irtunk. Hanem mindjárt keressük meg a bajra az orvosságot. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a népoktatási törvény egyik szakasza akként intézkedik, hogy nemzeti vidékeken az egyházi főhatóságok kívánatára a gyermekek anyanyelve is használható tannyelvül. Hát ez az intézkedés még nem volna baj, ha ellenünk, a magyarság ellen nem fordítanák. Csakhogy ezzel az engedékenységgel a legtöbb esetben rútul visszaélnek a nemzetiségek vezetői s rúgva a törvény nemzeti intencióit, a nemzetiség érzelIDegjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EIcŐFIZETÉSI Dlj : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ló fillér. Előfizetni bármikor lehet cvnegvedcn belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF Lap tulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF meit oltják a gyermek fogékony lelkébe. Ez lévén a bajok eredendő kútforrása, itt is keil megkezdeni az operációt, kivágni az egészséges testből a fekélyt. Gyökerestől ki kell tehát irtani a bajt, mert minden egyéb orvoslás hiábavaló, eredménytelen munka. Oda kell tehát törekednünk, hogy nyelvünk a a legellenszenvesebb vidéken is otthont leljen a legfogékonyabb lelkekben, a gyermekekében. Ennek pedig nem lehet más az eszköze, „mint hazánk népoktatási törvényének egy értelemben való magyarázata, annak az egész vonalon teljes tartalmában való végrehajtása." Errenézve részben intézkedett is már a kormány az uj népoktatási törvénnyel. Részben, mert az azokban foglalt intézkedések még nem felelnek meg teljesen a magyar nemzeti szellem intencióinak. Azután meg készen sem volt ez a törvény, már szervezkedtek ellene egyes helyeken a nemzetiségek, akiket valósággal fanatizáltak egyes helyeken a nyelveket féltő agitátorok. Mindenekelőtt tehát az elvakult nemzetiségek féltékenységét, izgalmát kellene eloszlatni. Ezt pedig csak ugy érhetni el, ha az uj népoktatási törvényt fokozatosan, néhány év alatt léptetik életbe, ugy hogy annak rendelkezéseibe beleszokjék a nép és gyermeke egyaránt. S ezen idő alatt is a nemzetiségi iskolában a tanitó a nem magyar ajkú gyermekhez mindig magyarul szóljon és az elmondott magyar kifejezéseket, mondatokat ismételtesse vele. Ne törekedjék az a tanitó választékos nyelvezetre, hanem beszéljen nem magyar tanítványával eleintén ugy, mint a nép anyja gyermekével. Ne akarja az a tanitó tultömni a magyar nyelv tanításával nem magyar anyanyelvű gyermekét, hanem redukálja a tananyagot a legkevesebbre, de az azután jó legyen és magyar legyen. Ilyen irányelvek szem előtt tartásávalfokozatos haladás mellett biztos ; eredmény érhető el. Jelentékeny csekélységnek látszanak e dolgok. Pedig hogy mennyire fontosak, azt eléggé hangoztatni szinte fölösleges. Mert ilyen módon a fanatikusabb nemzetiségek jövő generációja birtokában lesz a magyar nyelvnek. Nagy szó ez. Egy hazának egy nyelve ! Mert egy nemzet csak ugy képes magát föntartani, ha közös nyelve van, amely, egységes egészszé teszi a nemzetet. Az egységes nemzeti élet közös célok elérésére vezeti a haza polgárait. Ha pedig valamely cél elérésében közös a törekvés, ott bizonyos, hogy egyetértés is van. A népek történei me pedig azt bizonyítja, hogy minden ország, minden nemzet anyagi és szellemi jóléte a polgárok egyetértésétől függ, amely egyetértés megteremtésének legelső és föltétele: a közös nyelv, a magyar nyelv. Teremtsük meg hát az egységes, közös magyar nyelvet! Vegyen részt e nemes munkában minden polgár, aki e hazának földjén él, hogy egykor igazán elmondhassuk hazánkról a költővel : Künn hatalmas, bent virágzó . . . p. J. A- •• rr JOVO. Mi, akik messziről nézzük a fenekestül felfordult politikai helyzetet, a jövő képéről, a fejetetejére állított állapotoknak miként való alakulásáról csak megKiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. közelithetőleg sem mondhatunk olyan próféciákat, mint azok, akik nap-nap után közelében forognak a politika boszorkánykonyhájának. Egy ilyen beavatott politikustól kaptuk a következő érdekes sorokat: A kormány december kilencedikére hivatja össze üjra az országgyűlést. Kezdődik az uj ülésszak. A Ház' tisztviselőkarát újra meg kell választani; újra választja a Ház alelnökeit is. Perczel Dezső fog elnökölni. Az ellenzék azt hangoztatja, hogy nem engedi föl többé az'elnöki székbe Perczeit. De ezt a szándékot könnyebb hangoztatni, mint megvalósítani. A héten szerveztek egy negyventagu testőrséget az elnök védelmére és az" engedetlenkedő ellenzéki képviselők fékentartására. A kormánypárton is lesznek, akik testükkel fedezik a kormányt és az elnököt. Ha tehát verekedésre kerül a sor, akkor lesznek verekedők jobbról is, balról is: legalább is egyenlő számmal. Mi lesz enínek a vége? Az emlékezetes péntek esti ülésen törvénytelenül hozott drákói határozat alapján Perczel elnök kitiltja a lázongó ellenzéket. Kitilthatja egymaga statáriális Ítélettel és mivel nem lehet az urakat tömegesen kivezettetni, ennélfogva az elnök berekeszti a gyűlést és intézkedik, hogy a kitiltottak másnap be ne mehessenek a Házba. Mondjuk: egy század katonaságot állítanak a képviselőház köré. Ki fog szembe szállni az ellenzéki képviselők közül a szuronyok hatalmával ? Alig valaki. Föllázitják az utcát ? Erre is készen van a felelet: az utcát is lefogja a katonaság fegyveres ereje. A képviselőházban ezenközben az erre forma szerint szükséges három nap alatt megszavazza a többség a költségvetési indemnitást. Megszavazza az egész ellenzék távollétében is. Erre föltétlenül el van határozva a kormány és a többség. Mit tehet ez ellen az ellenzék? De lássuk az események folytatását. Az imént vázolt módon mégszavaBekesmegyeí Közlöny tárcája Sóhaj. Oh nem az a boldogtalan, Ki még soh* sem szeretett, Kinek szive telve hittel, Ezer vágygyal, szép reménynyel Boldogtalan nem lehett. Kárhozatot üdvnek hinni Oh ezerszer édesebb Átélt idők emlékénél, Letarolt mult öröménél, Mi örökre elveszett . . . Fáj a szivem, fáj a lelkem, Könyeimet hullatom : Mindörökre elenyészett, Eltemetett, elveszített, Üdvöségem siratom. Csabai Arthur. A hó. Irta : Kemény Simon v xV 175-ösnek nem lehetett tovább várnia, hát a nyakára kanyarította a hosszú, vastag kékszinü sált, a hegyes báránybőrsipkát fejébe nyomta, felvette a régi katonaköpenyt, amelyen vastag rétegekben fénylett a zsiros piszok, s kiballagott az istállóba, hogy befogja a lovat. Mikor az istálló ajtaját kinyitotta, széles oszlopban csapott ki rajta a pára s hirtelen szétterült a száraz, hideg téli hajnal levegőjében. A ló halkan, bizalmasan nyerített s okosan hajtotta meg nyakát, mikor .gazdája a hámmal hozzája lépett! Az ember vörös arcából, vastag rezes orrából, apró, élénk szemeiből gyöngéd szeretet sugárzott az öreg ló felé. — No, Galamb, öreg, mit álmodtál ? Okosan, kedves bizalmassággal dörzsölte hozzá fejét a vén állat, friss és pihent volt és ugy látszik sejtelme volt a fárasztó és szomorú kötelességről, amely mindjárt megkezdődik és tart késő esteiig. Mintha elfelejtette volna a tegnapi ütlegeket, a gyötrelmes futást halálos fáradtsággal beteg lábaiban, a fagyott, a veszélyes sikos utat és mind azt, ami egy szegény vedlett konflisló életét nehézzé és szomorúvá teszi. Mielőtt a szük és fával, kocsival, meg mindenfele ócska holmival túlzsúfolt udvarból kihajtott volna a 175-ös kocsi gazdája, még egyszer benyitott a hosszú földszintes ház egyik ajtaján. A fülledt levegőjű konyha közepén megállt és hallgatózott Néíiány pillanat múlva nyílott az ajtó s egy termetes, szélesképü nő lépett ki rajta, aki vastag karjain egy visítozó pólyás gyereket hozott. Oda tartotta az apja elé, aki bambán, megindultan állt egy helyben. A Gyurika; ugy-e derék legény ? S az apja a György - odahajolt a baba fölé, összecsücsörítette a száját és gagyogott a gyereknek, a vastag mutatóujjával csiklandozni akarta az állát. Aztán kiment és a testét fedő sok és súlyos ruha miatt nehézkesen felmászott a bakra. Ez az ideje mig a lakásáról az állomására hajtott —- volt mindig a legboldogabb. Vidáman, fütyörészve szokta nézni a lova pihent futását s csattogtatta az ostorát. Most nem tudja érdekelni ez a dolog. Minden idejét, minden csepp vérét a gyerek foglalkoztatta. Ezt a gyereket már husz év óta várta és mikor egy évvel ezelőtt meghalt az első felesége, csak azért nem tudta nagyon sajnálni, mert nem adott neki gyereket. Olyan mohón vágyott arra egész házas életében, mint valami nagy, hatalmas dinasztia utolsó koronás sarja a trónörökösre, aki nem akar, csak nem akar jelentkezni. Kitágult a keble most a bakon, falta a jó hideg, száraz reggeli levegőt s ugy érezte, mintha mindjárt elrepülne a boldogságtól. Ezen a napon is, mint mindig, ő volt első az álomáson; két órával is meg szokta e^zni a társait. Mikor megérkezett a hosszú utca elejére, fütyörészve teritette le vastag pokrócokkal a gőzölgő lovat és bement a pálinkásboltba — inni a fia egészségére. Ott volt már egy-két munkásfajta ember. Elkeseredett, könynen ingerelhető emberek voltak, akik a hideg szigorú télen kimaradtak minden munkából s akik már hat hete hiába várják a havat. Ezek éhesek, dühösek voltak és nem igen szerettek beszélni, csak néha káromkodtak, minden ok nélkül. György pedig nagyon szeretett volna beszélgetni, tele volt a szive lágy érzésekkel és mindenáron bele akarta hozni a társalgásba a gyereket. Minek az — morogta az egyik — én még most is dühös vagyok az apámra, mert kölyökkoromban nem játszhattam, nem alháttam, nem ehettem eleget. Igen, ha az ember igy jönne a világra, hogy van elé gesze, meg ereje az életre. De fiatal korában, megbolondítja a fiatalság és nem gondol semmire. Az más mondta György. De az mégis nagy bolondság, hogy van egy kis rügyecske, amelyik az én vérem, az én húsom és olyan, mint én vagyok. Az ember látja magát egynapos korában és amint szépen felnő. Rügyecske ! Aztán az embernek se éjjele, se nappala tőle. Mindég éhes ós örökösen bőg. Ekkor már jócskán ittak. A másikok szükséggé fejlődött szokásból, a kocsis pedig azon az ürögyön, hogy no még egyet a Gyurika egészségére. A kis gyerek pólyás alakja állandóan ott lebegett tekintete előtt s minél mámorosabb lett, annál, határozottabban látta. Mosolygott rá, bolondos, furcsa dolgokat mondott ós különös mozdulatokat csinált a kezével. Nem értik maguk azt. Persze, ha az ember teleszívja magát spirituszszal, hát másképpen lát . . . Mit szólnak maguk például a kis Jézushoz ? Talán, hogy nem is volt és a piktorok csak ugy fejből festették? A másikok csak vonogatták a vállukat, ő pedig ravaszul mosolygott, mint aki valami jó tromfot tartogat. — Persze, hogy azt hiszik. De hát akkor hogy lehetne, hogy mindenképpen egyforma? No hékás? — Hát adjon havat, ha egyforma, — morogta egy deresfejü ember a kályha mellett. No éppen ez, a hó. Éppen jól mondta. A gyerek is éppen olyan, mint a hó. Olyan tiszta és olyan lágy és ugy ragyog. Persze, ha aztán rágázol . . . akkor persze, hogy más. Akkor sár lesz, mint maga. Egy szőke tót legény hangja hallatszott. — A hó az más: abból kenyér lesz a szegény embernek, de a gyerek eleszi az apja kenyerét. És amint igy beszélgettek, lassacskán minden értelem kiveszett a szavaikból, csak éppen hogy a szájuk járt. A kocsist azonban nem lehetett meggyőzni, sőt az elfogyasztott pálinka mennyiségével együtt növekedett a lelkesedése, ugy hogy végül kövér könnyeket hullatott, amint a gyerekéről beszélt. De most már nagy közök állottak be a beszélgetésükben, a nyelvük már nehezen forgott és elakadtak gondolataik. A sötét hajnal mindinkább derengett s benn a kis üzletben az emberek hallgatták a falióra éles ketyegését. A pálinkás el-elszunditott s csak akkor kapta