Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-06 / 90. szám

quzgó és hasznos munkásságnak, amelyet a gazdasági egyesület'< kifejt, leghűbb tükre a mult.'Törekvés az előrehaladásra és a gazdaközönség érdekeinek minden téren való támogatása, a gazdaság fejlesztése tűnik ki ebből programból, amelynek megvalósítása iránt semmi kétség. És csak kétszeres lesz a siker, ha a kitűzött, nemes munkásságban teljes erejével részt vesz a gazdaközönség ís, ha minden hasznos törekvésében támogatja az egyesület önzetlen vezetőit, akik vállvetve igyekeznek a gazdaközönség erkölcsi és anyagi jólétének előmozdítására. Az elnökség által előterjesztett programot a következőkben ismertetjük : A gazdasági egyesület a múltban kitűzött és teljesített' célt a jövőben is megtartja, sőt bőviti, amennyiben megismerteti a gazdaközöa&éget az ujabb gazdasági vívmányokkal. Az egyesület á jövő év folyamán szakelőadásokatart Öcsödön, Békésszentandráson, Kö, rösb dányban, Vésztőn és Sámsonbant E he'yeken gazdasági kertészetről tartanak' téli tanfolyamokat. Az eddig is sikeresen működő háziipari tanfolyamok rendezését Mezőberényben, Köröstarcsán, Öcsödön és Gyomán vették tervbe. Ezeket, ha a miniszter a szükséges segélyt megtagadná, saját erejéből is fentartja az egyesület. Nyugoti tenyészmarhákat vásárol, amelyeket kiosztanak a gazdák között. Az egyesület a jövő év folyamán tenyészállatkiállitást rendez Csabán. A baromfitenyésztés előmozdítására nemes baromfiakat vásárol tagjai számára. A talajmüvelés hathatósabb előmozdítására gőzeke szövetkezetet létesít. Célja továbbá az egyesületnek a haltenyésztés fejlesztése és a miniszter segélyével egy paraszt 'mintagazdaság létesítése. Részletes vita. A választmány az általános helyesléssel fogadott működési program ismertetése után rátért annak téteíenkint való tárgyalására. A programhoz elsőnek Fábry Sándor dr. szólalt fel, aki a szakelőadásoknál a gyakorlati példák alkalmazását javasolta. A kukorica és buza termelés nél ajánlatosnak tartja a gazdákkal a bácskai, úgynevezett Hermán rendszer előnyeinek' megismertetését, amely által majdnem kétszeres termést kap a gazda. A ketészeti tanfolyamok rendezésénél Z s i 1 i n s z k y Endre dr. azt hangoztatta, hogy ha a kormány a takarékosság elvénél fogva netán megtagadná a segélyt, ugy az egyesület saját erejéből támogassa ezeket. Beliczey Géza nem javasolja az olyan gazdaság-ipari szakiskolák támogatását, amelyek nem tudják értékesíteni készítményeiket a túlmagasra szabott árak miatt, s ilyen formán nem lévén elegendő bevételük, nem tudnak segély nélkül megélni. Utasíttassanak a szakiskolák áruiknak mérsékeltebb áron való eladására és erről évenkint tegyenek jelentést az egyesületnek. Z s i 1 i n s z k y "Endre dr. felvilágosítása után Fábry Sándor dr. vette védelmébe a szakiskolákat, amelyek fontos Itniszsziót .teljesítenek. K á 11 a y Ödön földs^^s iskolai igazgató azt javasolta, hogy á"tanfolyamok közé vegyék föl a cirokseprő készitésis, amelynek tanitását elvállalja. A választmány örömmel vette tudomásul e javaslatot. A Csabán tervezett tenyészállatkiál, litásra nézve ugy döntött a választmányt hogy ha az iparosok tervbe vett kiállításukat a jövő év folyamán tartanák meg, ugy a két kiállításnak együttes rendezése érdekében a gazdasági egyesület elnöksége lépjen érintkezésbe a csabai ipartestület vezetőségével. A haltenyésztés fejlesztését olyan formán tervezi az egyesület, hogy felír a kormányhoz, hogy küldjön le a megyébe alkalmatos szakértőket a megye összes vi zeinek megvizsgálására és a Szakértők a megejtetl^yizsgálat uján egy nagyobbszabásu tervetkeszítseneK a haltenyésztés mikénti müvelése érdekében. ' Fábry Sándor dr. ismerteti a haltenyésztés érdekében azt az évek előtt megindított nagyarányú mozgalmat, amely az érdekelt társulatok, közönyöségén hajótörést szenvedett. Üdvözli tehát az elnökség tervét és javasolja, hogy egy nagyobbszabásu haltenyésztő telep létesítése érdekében írjanak fel a földmivelésügyi miniszterhez. Zsilinszky Endre dr., Fábry Sándor dr., K á 11 a y Ödön és Makay István hozzászólása után elhatározták tovább, hogy az elnökség tanulmány tárgyává teszi a gazdasági egyleti segédtitkárok alkalmazásának kérdését. Az ipartörvény revíziója Áchim János aradi előadása. Amint jeleztük lapunkban, az elmúlt héten kerületi iparos gyűlés volt Aradon, amelyen résztvettek az aradi kamarai kerülethez tartozó ipartestületek nagyszámú kiküldöttei. Az előadók sorában több előkelő tudásu szakférfi szerepelt, a többek között Áchim János, a csabai ipartestület érdemes jegyzője, ak< az ipartörvény revíziójáról meglepően alapos tanulmányozásra valló érdekes felolvasást tartott, melyet a megjelent hallgatóság sűrű helyesléssel kisért. Áchim János ez érdekes felolvasását kivonatosan a következőkben ismertetjük : Harminckettedik esztendeje az idén elmúlt annak, hogy a magyar iparosság küzd az elhibázott ipartörvények ellen, — kezdte Áchim előadását. Majd ismertette, hogy ő volt a revizió referense, hogy szédült a szokatlan tornától, a mozdulatai lankadtak voltak, az arca sápadt és a társaság most már mosoly nélkül, aggodalmasan figyelte őt, mig a leányt gondolatban szemrehányó váddal illették. Egyszerre halk sikoltás tört föl a csoportból, most a főhadnagy is megdöbbent és odalépett a többiekhez, mialatt egy észrevétlen mozdulattal leoldta kardjai. Igy, segélyre készen várt. A kis báró csaknem elvesztette az egyensúlyt, de minha gyermekded arca mellett hirtelen feltűnt volna az őrangyal jelenése, szererencsésen föntartotta magát és most már csak nem menekülve kúszott fölfelé, visszamenni se mert többé a mélységbe, hol hegyi patak törtetett nagy esések heves áramlatával. Ugy tetszett neki mintha nyitott sir fölött egy hajszálon himbálná valami gonosz álom ! Végre egészen közeJ volt, számtalan segítő" kéz nyúlt feléje, de ugyanakkor a sajnálkozás halk morája szállt el az ajkakról. A kis báró ideges sietségében, hogy mielőbb biztost talajt érjen, az önfentartás kegyetlen önzésével utolsó, veszélyes lépéseinél nem kiméit meg egy kis madárfészket. Elegáns lakkcipője hegyével leütötte a kis család otthonát és a fészek repült, repülta szédítő mélybe, de olyan csudás isteni pártfogással, hogy egyetlen kis fiók sem esett ki belőle. Ez az epizód a hősre egyszerre a feledés fátylát borította, mindenki a fészek halálos légi útját nézte, különösen a hölgyek arca szomorodott el, de aztán egyszerre megkönnyebbülten, örömujjongva öszszecsaptálí apró kezeiket. A feszek közvetlen a patak fölött egy kiálló szirten akadt fönn, sokkal mélyebben, mint a virág volt, — ezúttal fölfordult és a kis, segélyt csipegő fiókák kiestek a sziklaflórára. Ugyancsak e percben kétségbeesett keringéssel csapkodott körülöttük a megriádt anyamadár és az asszonyok szeme fényes lett a könnytől. A főhadnagy mindeddig mozdulatlanul állt a hasadék szélén és nézte a drámát. A szive gyöngéd volt és nemes, és olyan érzékeny, mint egy szerelmes leánysziv. Amit meg nem tett az elébb jutalomért, azt most nem habozott megtenni könyörületből. Az apró madarak tollatlan szárnyuk csapkodásával mind közelebb jutottak a rohanó patakhoz, hasztalan csipogott a megrémült anyamadár óvatossági tanácsokat, hasztalan hivta segélyül párját elkerülhétlennek látszott a pusztulás. De aztán egy gyöngéd férfikéz emelte fel őket dédelI getve és mielőtt még kitört volna az asszonyok boldog hálálkodása, — a | főhadnagy karcsú, hajlékony alakja már újra ott lebegett ég és föld között, könnyed mozdulattal dacolva meg minden akadálylyal. I A kis báró megszégyenülten, kedvetlen arccal közeledett a lányhoz, hogy : kiérdemelt jutalmát elvegye, vágyva nyújtotta kezét a fekete haj felé, de a lány ingerült mozdulattal eltaszította a karját és a virágot elkapva belehajította a tátongó szakadékba. Aztán az általános elképpedt társaság előtt mintegy megkövetéskép odafutott a főhadnagyhoz, elvette kezéből az apró madarakat és mig simogatta őket, elkezdett sirni olyan keservesen, hogy a főhadnagy vigasztalni próbálta: - Majd fészket rakunk nékik, — mondta biztatón és a lány félreérthetlen tekintettel, a könnyein átmosolyogva, rebegte halkan: — Nekünk is, ha úgy akarja ! Válaszul egy forró csók érte apró kezét és egy mindent igérő pillantás gyönyörűen kip r-jit, bájos areát. ő volt az, aki 1890-ben kezdte ezt az ügyet tárgyalni az aradi kongresszuson és azóta mindig az ő beszédei vezették be a sérelmi vitákat. Részletesen ismertette az ipartörvény hiányait, az azok ellen folytatott küzdelmet, majd szó!t arról a két kötetes munkáról, melyet a kereskedelmi miniszter, mint a törvényrevízió előmunkálatát közrebocsájtott s amelyet annak idején >ai is részletesen ismertettünk lapunkban. Előadó két dolgot tanult meg. Azt t. i. hogy a kormánv komolyan foglalkozik a törvény módosításával és azt, hogy Szterényi miniszteri tanácsos, aki a mankát összeállította, a törvényeket, rendeleteket és határozatokat alaposan ismeri. A cimek és beosztások ismertetése után azt mondja szerző, hogy a- beosztás nyújt csupán tájékozást az alkotandó uj törvény tervezetének ke 'etére nézve. Ezen ki\ ül semmi más nin< s a minisztérium munkájában, amiből ki lehetne puhatolni a módosítás szellemét. Sejthetni sejthetünk valamit, de nem a miniszter két kötetéből, hárem az iparfejlesztésről szóló memorandumból, amdPp a kereskedelmi miniszter iparpne litikáját ismerteti. Ebből a memorandumból is sejthetünk valamit. Ezt a remélhető valamit az egyes passzusok ismertetése után a következőkben adja elő: Ezekből (t. i. a memorandumból ós a föntjelzett két műből) meríthetünk némi tájékozást arra nézve, hogy a kereskedelmi miniszter iparpolitikájában is számol a kézmű iparral, mint figyelemre méltó tényezővel. Kivehető ezekből az is, hogy a miniszter a kézműipar fejlesztése alatt nem azt érti, hogy az iparosok száma nem a kontár, proletár haddal szaporultatik, hanem bizonyos korlátozásokkal az iparosok száma csökkentessék és a kisebb szám értelmi és szakképzettségi színvonala emeltessék. Tehát remélhető, hogy az uj törvényben az ipar képesítéshez való kötése szigorittatni fog. És nem fog minden éretlen gyerkőc, tanulatlan, szakképzetlen ember tisztes kézműiparos pályára oly könnyen iparjogositványt szerezhetni, mint eddig. Majd igy folytatja tovább az előadó : Szabad legyen tovább reménylenünk, hogy többi kívánságaink is teljesülni fognak, nevezetesen: hogy az ipartestületek által alakitott vizsgáló szakbizottság előtt az önként jelentkező iparos szakvizsgát tehessen s az erről nyert okirat alapján szakmájából mester cimet Viselhessen. Ezzel fogja ébreszteni az iparos ifjakban az ambíciót az önképzésre és tökéletesedésre. Ezáltal nyerhetünk igazi szakképzett iparosokat, illetőleg mestereket. Előadó tovább annak a reményének ad kifejezést, hogy az egész országban kötelezőleg felállítják az ipartestületeket és az azokba való belépésre minden kézműiparos ós az a nagyiparos is köteleztetni fog, aki gyárában képesítéshez kötött iparossegéd munkásokat, tanoncokat alkalmaz. Továbbá, hogy az ipartestületeket oly kibővített hatáskörrel ruházzák fel, hogy iparkihágásokban ők ítélkezhessenek. És például a jogtalan iparűzést ne csak büntetéssel megtorolhassák, de azt meg is akadályozhassák. És hogy a képesítéshez kötött iparigazolványok iránti kérvényeket az ipartestületek * utján és azok véleménye kíséretében nyújtsák be az iparhatóságokhoz, illetve a községek válláról sok terhes munkát vállalnak magukra, fentartásukra a törvényhatóságok, illetve a községek valamely méltányos segélylyel járuljanak. Hogy milyen lesz a reform, azt még nem Ítélheti meg előadó : várakozó álláspontra helyezkedik tehát. De azt hiszi, hogy az ipartörvény reformját az önálló vámterületnek kellene megelőznie. Ezzel is végezi tartalmas előadását: Önálló vámterület, jöjjön el a te országod! * Az aradi kerületi iparos gyűlés lefolyásáról egyébként a következő részleteket közöljük: Mindenekelőtt a gyűlés vezető tisztséget alakították meg, melybe megválasztották : Védnökül: Urbáti Iván főispánt, diszelnökökül: Vásárhelyi Bélát, Institoris Kálmán polgármestert, Neumann Adolf gyárost, K r i s t y ó r i János kamarai elnököt, N e s n e r á Aladás szakiskolai igazgatót és Sarlót Domokos főkapit. Elnökökül: G 1 ü c k Károlyt, R e i n h a r t Gyulát, R o s e nt li a 1 Ignácot (Békéscsaba) Alelnökükül: Lélek Istvánt (Makó), H e n t z Antalt (Bókós) L u s z t i g Józsefet (Mezőberény), Jegyzők ül: K i s s Ferencet, Mészáros Józsefét (Mezőberény) és Győrfy Jenőt (Pécska). A védnök megnyitó beszéde után, melyben az iparosságot üdvözölte, G e 1i é r i Mór, az országos iparegylet igazgatója hatalmas beszédet tartott az iparpártol'ts gyakorlati keresztülviteléről .. vidéki városokban. Horváth János dr., az Országos Központi Hitelszövetkezet ipari osztályának főnöke „Az ipari szövetkezetekről" tartott ezután nagy figyelemmel hallgatott, tanulságos, magvas előadást. Ezután Kun f a lyy Nándor, a budapesti építőmesterek egyesületének titkára „Munkás-kérdések" cimen tartott nagyhatású felolvasása következett. E d v i I"és László kamarai titkár a kerületi iparosok rokkant- és n\ ugdijegyesületéről értekezett, Re i n h a r t Gyula elnök pedig a vidéki ipartestületek által beterjesztett indítványokat ismertette. A gyűlés, amelynek'alkalmából táviratilag üdvözölték a kereskedelmi minisztert, ezzel véget ért. Fölásta a íelesége sírját. A életnek egy szinte hihetetlen, borzalmasan megrázó jelenete játszódott le tegnap éjszaka a csabai felsővégi temetőben, ugyanazon a szomorú helyen, ahol egy héttel ezelőtt a földi igazságszolgáltatás emberei egy félesztendő előtt eltemetett csabai gazda holttestét exhumálták. A rémes eset, ha nem is szorosan, de némileg összefüggésben van a Csulik Pál exhumálásával. Az történt a felsővógi temetőben, hogy egy csabai földmives ember, akinek ez* előtt két héttel hantolták el a feleségét, éjszakának idején kibontotta a hitvese sirját, felbontotta a koporsót, a szemfödélből és a koporsóba rakott emléktárgyakból magához vett néhányat, azután újra elhantotta az éj sötét leple alatt a leszögezett koporsót. Szinte hihetetlen fáradsággal járó munka ez egy embernek. Kiásni egy kétméteres mély sírt, sötét éjszaka, fölnyitni a lezárt koporsót, azután újra elhantolni! Ilyen rettenetes munkát a lelkűkből, emberi mivoltukból kivetkezett sirrablók követnek el, de azok sem egyedül, hanem társaságban. És ezt a dolgot elvégezte egymaga G y u c h a Pál csabai gazda, aki két hét óta siratja elhalt feleségét, K r n á c s Dorottyát. Pedig nem rablási szándék vezette ezt az őszbehajló, tisztességes embert, nem a kegyeletsértés vad ösztöne, hanem az imádásig rajongó szeretet, amelylyel felesége iránt viseltetett, Mióta eltemette hitvesét, valóságos búskomorságba esett. Mindennap eljárt a temetőbe, ahol órákhosszat sírt, zokogott a hideg hantokon, amelyek eltakarták a hű hitvest. Egy héttel ezelőtt, amikor Csulik Pál holttestét exhumálták, akkor is kint járt Gyucha a temetőben. Látta, amint kiemelték a sirból a korhadásnak indult koporsót ; látta, mikor újra elhantolták a gyászoló család velőkig ható zokogása között. Akkor fogamzhatott meg kimondhatatlan bánattól, fájdalomtól elborult elméjében annak a gondolata, hogy fölássa felesége sirját, még egyszer megnézi a drága halottat, beszél is hozzá szive egész melegével, hátha még egyszer, csak egy rövid szóra életre keltheti. Mert hiszen hallotta már régen, gyermekkorában is, hogy a halottak éjfélen túl mindennap fölkelnek síri világukból és mint szellemárnyak suhognak végig az ő néma birodalmukban. Ugy is tett Gyucha Pál. Pénteken éjszaka, csöndesen kilopódzott ószőllő* beli lakásáról, rohant ki a temetőbe és ott elvégezte azt a borzalmas munkát, amit még ember, a sirrablókat kivéve, nem cselekedett meg.'Már hajnalodott, mikor az idegbontó és minden lelkierőt felülmúló munkából lakására tért a csipkés szemfödél és koporsó darabbal, amelyet csak folyton csókolgatott, könynyeivel áztatgatott, Rendesen betakarta a kibontott sirt, de a temetőőr mégis észrevette a friss hantolásról a dolgot. Jelentést is tett az esetről a rendőrségnek, mely megindítva a nyomozást, kiderítette a borzalmas esetet, amit maga Gyucha sem tagadott, A rendőrség a páratlan esetben folytatja a vizsgálatot, amelynek célja első', sorban is a szerencsétlen földmives ember elmebeli állapotának megvizsgálására irányul. Mert semmi kétség, hogy Gyucha Pál elborult elmével követte el a megrázó cselekményt.