Békésmegyei közlöny, 1904 (31. évfolyam) július-december • 54-104. szám

1904-11-06 / 90. szám

diáklét a Békésmegyei Közlöny 90-ikszámához Csabai munkások veszedelme. Ujdiszletekaszinházban. A mindennapi kenyérért, a megélhetésért folytatott lázas küzdelem talán soha nem volt oly terhes, oly keserű, mint ebben a túlságosan modern jelenkorban és különösen az idén, amikor a kedvezőtlen gazdasági esztendő is hozzájárult, különösen a kis emberek bajainak terheléséhez. És még szomorúbbaknak Ígérkeznek a kilátások, amiknek enyhítésére a hatóság a községekkel vállvetve jólelőre inségmunkákkal és egyéb á'dásos intézkedésekkel gondoskodni igyekszik. Csak magától értetődik, hogy ebben a terhes munkában annak a kisemberek osztályának is támogatására kellene sietni á hatóságoknak, amely kisemberek osztályát leginkább fenyegeti a veszedelem. De nem ezt teszi a munkásnép, a melynek tagjai ezúttal a „csabai népegyiet"-ből kerülnek ki. Hanem frontot csinál. Mint mondják, a csabai népegylet, a mezei munkások egységes árszabása érdekében nagyszabású mozgalmat indít. Ez az egységes árszabály azonban képtelenségeket foglal magában, támadást intéz a munkaadók ellen, akiknek pedig éppenugy meg kell élni, mint a munkásoknak, s akik éppen ugy nincsenek valami kedvező helyzetben, mint maguk a munkások, akik felülve a rajtuk élősködő agitároknak, egyenesen saját vesztükbe rohannak esztelennél esztelenebb mozgalmaikkal. Mert nem-e esztelenség kell annak a határozatnak a kimo idásához, hogy aki a legképtelenebb paragrafusokat „nem tartja meg, bojkottálandó, amely alól csak a népegyleti tagok vonandók ki, akik munkájukban segitő testvéreikkel tetszés szerint egyezkedhetnek". Aztán nem gondolták meg ezek a jó emberek, hogy ujabban mint tömörülnek a folyton és úgyszólván minden ok nélkül sztrájkoló munkások ellen a munkaadók? Igen: tömörülnek, szervezkednek. És hát „muszáj" annak a munkaadónak éppen csabai munkást foglalkoztatni, aki diktálni akar lehetetlenségedet ? Nem, erre nincs törvény ; a munkaadó mindenkor kap tisztes bérért tisztes munkásokat, a népegylet tagjai pedig, akik ezúttal eltalálták vetni a sulykot, nézhetnek, bojkottálhatnak, ujabb paragrafusokat hozhatnak és munka nélkül vígan éhen halhatnak. Jól "meggondolják tehát -a- esahai munkások kétszer is a dolgot és ne húzzanak ujjat azokkal, akik javukra törekszenek. Hallomásunk szerint az érdekelt munkaadók már is megtették a szükséges lépéseket, amelyek bizony nem előnyére, de hátrányára szolgálnak a kisemberek amúgy is keserű helyzetének. Egyébként az egységes árszabályra vonatkozó e pontokat vasárnapi ülésén állapította meg a népegylet. Közöljük e pontokat, hogy megítélhesse a nagyközönség, mennyire képtelenségek. íme ezek: 1. Férfiak részére nem éppen szorosan vett mezei, hanem az úgynevezett mindenes munkáknál óránként 15 fiitér és ellátás; ellátás nélkül 25 fillér. 2. Fűkaszálás, kapálás, kukoricatörés, szárvágás, szántás, vetésnél óránként 26 fillér; ellátás nélkül 36 fillér. 3. Cséplőgépnél, kéve, gabona és szalmahordásnál óránként 28 fillér ellátással ; ellátás nélkül 38 fillér. 4. Alapozók, csatornázok, kubikusok, téglaverők, téglahordók, szóval az emelőmunkát végezők követelnek óránként 40 fillért. 5. Gabonaaratásnál 1600 •-öl learatott gabonáért 100 kiló ősziből, 125 kiló tavasziból, 6. Aratási időben más könnyebb munkáért 25 fillér és ellátás ; ellátás nélkül 35 fillér. 7. Nők és gyermekek részére: malterhordás, szőlőkötözés, kukoricatörés, szüretelésnél óránkónt 25 fiilér és ellátás ; ellátás nélkül 35 fillér. 8. Mosás, meszelés, padlósurolás óránként ellátással 20 fillér; ellátás nélkül 30 fillér. 9. Vasalónők óránként ellátással 28 fillér; ellátás nélkül 38 fillér. 10. Munkaidő : mezei munkáknál nyár és őszön reggel 4-től, 3 órai pihenéssel, este 8-óráig; a belső s kivált női munkáknál, miután úgyis óra számra dolgoznak, megállapodás szerint. 11. Ha nő férfival egyenlő munkát végez, ugy egyenlő munkadíjban részesüljön. 12. A ki ez ellen vét — bojkottálandó ! 13. A bojkottok alól csak a népegyleti tagok vonandók ki, a kik munkájukban segitő testvéreikkel tetszés szerint egyezkedhetnek. Sok-sok szó esett már a csabai színházról, amely minden tekintetben évek óta várja a reformot. Alkalmatlan a nézőtér, nevetségesen kicsiny a színpad. Jól tudja ezeket maga a szinügyi bizottság is, éppen azért nemes buzgalommal minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy a legégetőbb hiányokon segítsen. Teljes elismerés illeti a szinügyi bizottságot azon fáradozásáért, hogy beszerezte „Az ember tragédiájának" öszszes díszleteit, amelyeket eddig nélkülözött a színház. A legnevesebb társulat sem adhatta elő ezt a legremekebb magyar tragédiát, mert díszleteit nem állíthatta be a kicsiny színpadra. A színpad kérdésének kedvező megoldása pedig nem ütköznék nagyobb nehézségbe, amennyiben erre a célra a képviselőtestület évi 2000 korona hozzájárulást szavazott meg s magában a szinügyi bizottságban is megvan a jó szándék a terv keresztülvitelére. Égetően nagy szükség van tehát a színpad megnagyobbitására, mely érdeke a nemes szórakozást kereső közönségnek és a színművészetnek egyaránt. Visszatérve a most beszerzett díszletekre, azokat alább részletesen ismertetjük. Az összes díszleteket, amelyek a jelenlegi színpad arányaihoz készültek, V é g h István aradi festőművész műterméből kerültek ki. A szinügyi bizottság 1400 koronát fizetett az értékes díszletekért, amelyeknek egyes részeit már a nagyközönségnek is bemutatták. Igy a menyország jelenet díszes függönyeit és íveit a mult évben megtartott jubiláris nőegyleti estély alkalmából, továbbá a Kepler jelenetnek ízléses kert hátterét az országos színművészeti akadémia növendékeinek csabai szereplése alkalmából. Nagy előnye a színháznak, hogy az ember tragédiájának számos díszletét más darabokban is fölhasználhatják. A most elkészített és átvett díszleteket, transparenseket egyébként az alábbiakban ismertetjük : Az első színjáték díszleteit ismeri a közönség. A második szin, a paradicsomi jelenet számára készült egy diszes paradicsomot ábrázoló hátsó függöny, amelynek közepe eget ábrázol, amelyen glória sugárzik elő ; továbbá a kulissza, pálmaiv, lugas és középre almafa, a tudás és örökélet fája. A harmadik szin ábrázolásához a paradicsomon kivüli tájra diszes függöny készült pálmás vidékkel, továbbá Ádám durva fakalibája, és végül sövénykerítés, amelyet a színen látszólag Ádám ver le a földbe. A negyedik színhez egész sereg uj és fényes díszlet készült. Igy : Egyiptomot ábrázoló hátsó függöny, amelyen a rabszolgák egy hatalmas gula építésén dolgoznak, korbácscsal rendet tartó felügyelők alatt. Készült tovább a színre egy kis. bb félig épített gúla, diszes Pháraó trón, és több kőkocka, amelyet rabszolgák görgetnek. Az athéni jelenetet az akropoliszszal szintén egy diszes függöny mutatja be. Készült tovább e jelenethez egy Pallas Athéné és egy Aphrodité templom, isten: szobrokkal, virágfüzérekkel és áldozati oltárral. Külön hátsó függöny készült a római jelenethez, mely a régi Rómát mutatja be transzparent kereszttel, nyílt csarnokkal, istenszobrokkal, díszedényekkel, kilátással az Apenninek felé, készültek tovább római ívoszlopok és 4 draperi kulissza. A hetedik hátsó függöny Byzanc piaci képét mutatja; e jelenetnek uj díszletei még: ódon román stilü templom ablakokkal és ajtókkal, kertfal a közepén ajtóval. Á nyolcadik, a Kepler jelenet prágai képe ismeretes már a közönség előtt. E nagy hátsó függönyön kivül megfestették a csillagászpavillont és a császári palota kertjét. A nyolcadik hátsó függöny a párisi Gréve piacot mutatja be, amelyhez készült egy guillotin emelvény. A phalanszter jelenethez szürke kőivezet, kertkőfalak, 2 szekrény növényeknek és állatoknak, retortát lombikokkal ábrázoló uj díszletek készültek. Szép és diszes hátsó függöny mutatja be a jégvidéket a felbukkanó nappal. E jelenet kiegészítő diszletképe 4 darab kulissza. És megkapó továbbá a szirtes vidéket,élethűen ábrázoló 4 darab uj sziklakép, a falanszter jelenethez tartozó 4 darab őskori kép, a római jelenethez két márvány szobor, a pusztai képhez egy búzaföldet ábrázoló hátsó függöny. Festetett, illetőleg készíttetett a szinügyi bizottság egy diszes rokokó szalon szobát, 4 oldal és 2 középső ajtófallal, 3 ablakos fallal, 2 darab fülkenyilásu falat kariatidákkal, olaszfallal, a szükséges díszletekkel, ugy hogy a termet a szükséghez képest a legkülönféleképpen és a legkülönböző darabokban célszerűen lehet használni. Mindezek után pedig világosan látható, hogy a szinügyi bizottság nemes buzgósággal dolgozik a színház fejlesztésén és remélhető, hogy legközelebb már megoldja a másik kérdést is, a színpad megnagyobbitását. A közönség pedig a legközelebbi szezonban már diszes külső bemutatásban élvezheti Madách örökszép tragédiáját. Tarkaságok. Lankaszter-hivatal. Néhai való jó Lmkaszter maga sem gondolta volna, mikor fegyverét feltalálta, hogy nemcsak, a a találmányát, de hivatalokat is nevezzenek el a nevéről. Pedig úgy történt a dolog. A minapában történt, hogy egy agyafúrt csabai paraszt taslogott be valamelyes hivatalos ügyben a községházára, hol is benyitván egyik hivatalba, az illendő üdvözlés után a következőket kérdezi a papirszántó Írnoktól: - Aj pán irnok, hun ván az a lankaszterhivatal ? Az irnok azonnal tisztában volt azzal, hogy mit keres az öreg. Oda is fordult hozzá : Tálán a kataszteri hivatalt keresi. Az öreg diadalmas arccal bólintott rá : Azaz, kataszter, vagy lankaszter, az mindegy'! Furcsa kérdés. E helyütt már többször szólottunk a békésiek egykori híres birájáról, Mester Oáborról, meg a hülyeségéről híres bakterjáról. Mester uram bölcs bíráskodása alatt történt meg a következő eset is: A megyei főjegyző elküldte a baktert a bíróhoz, hogy azonnal menjen a községházára, mert fontos ügyben kell neki döntenie. Hanem aztán siessen, figyelmeztette a főjegyző a baktert, aki már kilépett az ajtón, mikor a következő mondókát, hebegte: - Igenis kérem alássan tekintetes főjegyző úr. De ha nem találom otthon, mit mondjak neki? Lélek a padláson. E mókákkal együtt emlegetik az egykori békési csendbiztos viselt dolgait. Szalad egyszer a híres bakter a biztoshoz, Sas uramhoz, és mondja neki, hogy ennek meg ennek a gazduramnak a padlásán tolvaj van. Éjjel lévén, a biztos föltápászkodott és magához véve fegyverét, megindult a bakterrel a kérdéses ház felé. Talpon volt az egész népség, bátorság azonban egyben sem volt fölmenni a padlásra. Es inába szállt a bátorsága Sas uramnuk is, aki a baktert tuszkolta maga élőit a létrán. A bakternek a foga vacogott, s majdnem hogy kiverte a halálos veríték. Alig lépett föl néhány fokot a lépcsőm leszólt a biztosnak : — De mégis csak csúfság, hogy én, mint bakter,, a följebbvalóm előtt járok. Nem illik ez, hát !e is megyek, és biztos ur menjen előre. A biztosban sem lévén nagyobb adag bátorság, nem engegett és igy történt, hogy a bakter mégis csak feljutott a padlásnyilásig. Ott aztán majdnem sírva esdekelte dünnyögő hangjával. - Qyere elő jó lélek, nem lészen semmi bántódásod. A jólélek elő is jött, amint meglátta a lámpavilágot és a következő pillanatban a szonszédék kandúrja ugrott át a remegő bakter vállán és egyenest iramodott haza. A bakter pedig elkiáltotta magát' eleresztett lámpát, létrát és biztostul, mindenestül együtt lepottyantak a létráról. Csak annyit tudott még kinyögni: — Mondtam, hogy jó lélek nem lehet! . . Csak azután csodálkoztak, mikor a nagy fekete macska nyarvákolva iramodott a padlásról. Félreértette. Iskolalátogatók jártak egyik megyei tanintézetben. A tanító dicsekedve emlegeti a látogatóknak, hogy milyen Ilire;' szavalója van az osztálynak. Föl is szólítja a kis nebulót. A gyerek persze idegen ember előtt elfelejti minden tudományát, mégis belekezd Gyulaiba, hogy: „Hadnagy ura, hadnagy uram" ! De bár elismételgeti még vagy tízszer, eszének szekere úgy belesüppedt a belesülés kerékvágásába, hogy nem akart onnan kimozdulni. Látja a tanár a kinos vergődést, oda súgja hát a nebulónak a folytatást: .Mi bajod van édes fiam ?" — Jaj, nagyon fáj a hasam ! — módja az elpityeredő gyermek, aki félreértette a tanár súgását. - dor. el fényesebb rekkordot, aki végigkóborolta nemcsak Magyarországot, hanem Európa többi országait is, lopva, szélhámoskodva mindenfelé. Ezt a jeles firmát annak idején a gyulai törvényszék 6 évi börtönnel sújtotta. Ez a büntetés azonban nem javította meg a kalandort, aki kiszabadulva, Aradon követett el nagyobbszerű lopást, majd pedig Szegedem Ott rajta is vesztett és megállapította a rendőrség, hogy Fischer utazó-tolvaj, aki minden városban más-más nevet vett föl és igy hívták már Sajó Aladárnak, Bársony Istvánnak, Róka Józsefnek stb.; mindenütt megcserélte a nevét, ahol ezt jónak látta. Fiumében 1894-ben Róka József néven Ítélték el, a békésgyulai törvényszék pedig hat évi börtönnel sújtotta." Kiderült, hogy Temesvárott az állomás éttermében télikabátot lopott. Amikor a börtönből kiszabadult 1900. szeptember 10-én, besorozták a 101. gyalogezredhez, ahonnét azonban csakhamar megszökött. Elfogták ós bevitték a budapesti helyőrségi közkórházba, ahonnét hamarosan elbocsátották. Azután utazgatott és lopott. Legutóbb Fiumében volt, majd egy Benicsi Belgrádo nevü kereskedőtől 140 koronát lopott el. Szabadkán egy távcsövet sikkasztott, legutoljára pedig az ismert aradi lopást követte el. Időközben aztán letartóztatták Szegeden ós igy egyelőre vége szakadt a pompás életnek. Fischer Ernő a fogságban fura módon viselkedett. Egyáltalán nem volt Ínyére a raboskodás és minden áron őrültnek, majd kleptomanikusnak mutatta magát. Emiatt fölvitték Budapestre az országos elmegyógyintézetbe, ahol azonban megállapították, hogy kutya baja. Efölötti elkeseredésében a cellában tüzet rakott, de azért nem pusztult el. Csak még gyarapította azt a temérdek vádat, amelyet a királyi ügyészség emelt ellene. Csaba dicstelen fiával a héten foglalkozott a szegedi törvényszék. Fischer a tárgyaláson nem tagadott semmit, védelméül csupán azt hozta föl, hogy őt a körülmények sodorták a bűnbe. Rokonai nem segítették, hogy Amerikába mehessen és itthon elzüllött. Idegbajára hivatkozott, amely miatt gyakran olyan állapotba jut, hogy nem tudja mi tesz. A cella felgyujtásáról pedig azt adta elő, hogy akkor az ügyészségen fölboszantotta egy újságíró és efölötti dühében követte el tettét. A bíróság Fischert 3 évi fegyházra és 100 korona pénzbüntetésre ítélte. Tanulságok. A csabai Papakoszta. Az európai hírnévre vergődött görög betörőknél, Papakosztánál és Affendákisznál, csak F i s * h e r Ernő csabai származású nemzetközi kalandor ért Hóhérmunkára fente fegyverét a távol keleten két ellenséges hatalom. Az egyik a nyugoti civillizációt vitte s a másik a sárga faj uralmát védelmezte. Foglaló, telhetetlen földéhes az első, hazát védő, hazájáért rajongó a másik. S mig az ágyúdörgés és puskaropogás ott egy percig sem szünetel, s mig a folyók a véráztatta mezőkön pirosra festett habokat hömpölygetnek, ím a vén Európa elmélkedik a háború tanulságain. A hatalmak emberei remegve észlelik, hogy a felkelő nap országában jobbak, tökéletesebbek az emberölő gyilkos szerszámok, mint ideát minálunk. Ezt látta meg a mi hadvezetőségünk is. És levonván a tanúságot, egész halom milliót kért első meglepetésében, mert észrevette, hogy tengerparti erődjeink ágyúi nem modernek, s ha idetévedne a mi Adriánkra a japán, védekezni sem tudnánk. Ezt tehát észrevette, de azt már 'nem, hogy a fehér ember ott a zsarnokságot képviseli, engedelmes barom módjára rohan a vágóhidra a hatalmas cár parancsára; de a sárga ember, az igénytelen, mandulaszemű vézna katona hazájáért rajongó érzelemmel áll az ellen gyilkos golyója elé. Az utolsó japán közkatona is nemzeti érzést visz a harcba, s ha más szavakkal is, de ezt dalolja: — A nagy világon e kivül . . . Pedig ez jobban látszik, könnyebben észrevehető, mint amaz s ha még tovább tudnánk tekinteni, meglátnók, hogy mig egyik csak a szolgalélek meghunyászkodásával, parancsszóra rohan a csaták tüzébe, öntudatos honszeretet, mivelt szív és értelmes fő irányítja a másik tetteit. A mi hadvezetőségünknek ezt kellene látni, s ha ezt látná, akkor minden kicsi iskolát többre becsülne, mint a világ legnagyobb ágyuját. Istenein, beh más világba jutnánk!